Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

1977. április 8. Képújság 3 Zöld utat a zöldségnek Hogyan kapcsolódnak ....jj közelmúltban a kor­1 mányzat a zöldség- | termesztés fellendíté- tísssa sére két határozatot hozott: tavaly szeptember­ben a termelés fejlesztéséről, idén márciusban pedig a for­galmazás átalakításáról dön­tött. Felemelték a gyümölcs és a zöldség felvásárlási árát, a mezőgazdasági üzemek a kertészeti termelés beruházá­saihoz támogatást kapnak, megalakultak a ZÖLDÉRT- vállalatok. Egy statisztikai kimutatás szerint 1971 és 1975 között a búza egy hek­tárra jutó nettó jövedelme 3180 forint volt. s ezt tíz munkanap alatt állították elő, ugyanakkor a zöldpapri­ka 213 munkanapot igényelt, és 5960 forint jövedelmet ho­zott. A zöldségtermesztéssel kapcsolatos határozatok nyo­mán az ágazat fejlődése vár­ható, s lehetővé válik a me­zőgazdasági üzemek és a ke­reskedelmi vállalatok egy­más tevékenységére épülő integrációja. Hogyan hatot­tak az ösztönzők a termelés­re? Hogyan kapcsolódik be a termelőüzem a zöldség­programba, hogyan kíván eleget tenni megnövekedett feladatainak a felvásárló szervezet? Ezekre a kérdé­sekre az arra legilletékeseb­bek, a termelés, felvásárlás irányítói adják meg a vá­laszt. múlt évben hozott intézkedé­sek a lakossági ellátást kí­vánják megoldani. Húsz éve dolgozom a vállalatnál, de idén fordult elő először, hogy más megye üzemei ajánlkoz­tak; kössön velük szerződést a ZÖLDÉRT. Szerencsére er­re nincs szükség, hisz a me­gye alapellátását a helyi üze­mek megoldják. Kiegészítő zöldségfélékre — lilahagy­mára, padlizsánra, fokhagy­mára, tonnára, póréhagymá­ra, bimbós kelre, gombára — szívesen kötnénk szerződést, ha lenne aki ezek termelé­sével foglalkozna. A lila­hagyma Szakadáton, a póré­hagyma Döbröközön, a spár­ga a Paks környéki homokon őshonos — úgy tűnik, ezek­ből a termékekből lesz elég. Arra viszont már most szá­míthatunk, hogy idén nyá­ron kevés lesz az őszibarack, a kajszi, a ringló, a nyári al­ma, a körte és a bogyós gyü- mölcsűek. A megye ellátásá­hoz szükséges téli gyümölcs- féléket Zala, Bács és Veszp­rém megyéből szerzi be a vállalat. Véleményem szerint a zöldségprogram tökéletes megvalósulásának legfőbb akadálya, hogy kevés a kézi­munkaerő, pedig a friss fo­gyasztásra alkalmas termé­kek gondos, aprólékos mun­kát igényelnek. A jelenleg rendelkezésünkre álló beta­karító gépsorokkal elsősor­ban az élelmiszeripar nyers­anyag-szükségletét lehet ki­elégíteni. * A Dalmandi Állami Gaz­daság igazgatója, Vas István szerint: Minden egyes prog­ram a népgazdaság tervéből fakadó követelmény, amelyet teljesíteni kell. A zöldség­programra azért volt szük­ség, mert a lakosság zöldség- és gyümölcsfogyasztása az életszínvonalához képest igen alacsony. Amennyiben az ár, az érdékeltség mecha­nizmusa gyorsabb ütemben realizálódik, kevesebb kín­nal, gonddal jár a program A zöldségprogramtól min­denekelőtt sok zöldséget vá­runk — mondja Nika Ká­roly, a ZÖLDÉRT Vállalat igazgatója. Az előrejelzések arra engednék következtetni, hogy — ha az időjárás nem szól közbe — idén több zöld­ség lesz, mint tavaly. 1851 vagonra kötöttünk szerző­dést. A zöldségtermesztésben már a hatvanas évek köze­pén kiütköztek azok az el­lentmondások, melyek a het­venes évek elején 'kulminá- lódtak. Az 1971-es határozat megteremtette az ipari zöld­ségtermelés feltételeit, a Nehéz főagronómust találni A diósberényi Rákóczi Ter­melőszövetkezetben jelenleg nincs főagronómus, a főme­zőgazdászi teendőket Varga Albert elnök látja. el. Mint mondja: nincsenek könnyű helyzetben. A volt főagronó­mus, Tóth Lajos katonai szol­gálatát tölti. — az elmúlt év­ben végzett a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskolán, s né­hány hónapi gyakornokosko- dás után rábízták a téesz szakmai irányítását. A szövetkezet vezetősége házon belül nem talált olyan jól felkészült szakembert, akire nyugodt szívvel rábíz­hatta volna a termelés irá­nyítását; felsőfokú végzett­séggel ugyanis egyetlen dol­gozó sem rendelkezik. Az ál­lást nem hirdették meg, ha­nem a környék mezőgazdasá­gi üzemeiben néztek szak­ember után. Megegyezni eddig senkivel sem sikerült. S hogy miért? A magya­rázat a következő: a főagro­nómus feladata itt sokirányú, minthogy nem ágazati rend­szerben dolgoznak, otthon kell lennie a növéntyermesz- tésben, az állattenyésztésben, s a gépüzem irányítása is a hatáskörébe tartozik. A szak­emberek többsége erre nem szívesen vállalkozik, ha mód­ja van munkahelyek között válogatni, inkább olyan he­lyen vállal állást, ahol egyik, vagy másik szakterületen ko­molyabban elmélyedhet. To­vábbi hátrány: a 830 hek­tár szántóterületű szövetke­zetben az elkövetkező évek­ben nagyobb fejlesztésre nincs lehetőség, annak elle­nére, hogy anyagilag nem állnak rosszul. A megkere­sett szakemberek közül sen­kit sem sikerült a szövetke­zetnek megnyerni azzal sem, hogy szoglálati lakást tudnak adni. Varga Albertnek elnök­ként és főagronómusként is helyt kell állnia. A napi Varga Albert munkaelosztás, a termelés irányítása, a végrehajtás el­lenőrzése, a gyakori tárgya­lások, megbeszélések, jelen­tések, kimutatások készítése, — nem kevés tennivaló. Munkáját tehát úgy kell megszerveznie, hogy minden­re jusson elegendő idő. A szövetkezet elnöke bízik abban, hogy előbb-utóbb si­kerül olyan magasabb isko­lai végzettséggel bíró szak­embert Diósberénybe letele­píteni, akinek a munkájára igen nagy szükség lenne. A téesznek egyébként mind­össze egy ösztöndíjasa van: mezőgazdasági gépszerelőnek tanul... Véleményünk szerint a Rákóczi Termelőszövetke­zet nem küszködne most 1977-ben súlyos szakember­gondokkal, ha idejében gon­doskodik az utánpótlásról, ha idejében utánanéz: az úgyne­vezett második vonalat kik­ből, hogyan, mi módon lehet, sőt kell kiépíteni. Mert bár kis szövetkezetről van szó, a munkát itt is időben és pon­tosan el kell végezni. S nem­csak most, — öt év múlva is. d­Az óriás daruk „hóna alá” szinte befér az egész építkezés Patkó Gyula, Porka Bálint, Bakonyi János és Barna Jó­zsef, az ÁÉV dolgozói már jó néhány köbméter betont jut­tattak a helyére Bár hűvös szél cíbálja az embereken a munkazubbo­nyokat és a nap is csak csa­lóka ígéretként süt fel néha — a Szekszárdi Húskombi­nát építői mégis jó időként könyvelik el a csütörtöki sze­szélyes időjárást. Az eső egyelőre nem esik és a szél segít felszárítani a sártengert. Az év elején, amikor a ha­talmas üzemépület alapozása tartott, ugyanis jóformán a folyékony sár helyébe töl­tötték az emberek és a gépek a betont. Azóta kemény hajrával si­került pótolni a lemaradást, azaz, ahogy a szakember fo­galmazza, „a kivitelezés munkái szinkronban vannak a hálótervben feltüntetett ha­táridővel”. Az ünnepet követő nap „ünnepi” eseményt is hozott. Persze nem afféle pezsgős avatót. Nem történt más. mint az óriás daru beemelte a főépület már földben álló tartóoszlopaira az első nyolc­tonnás fedőtartó betonge­rendát. A másik daru nemrég ér­kezett, most folyik az üzem- beállítása. 432 tartópillért és 238 fedő­gerendát kell a helyükre jut­tatni. Gép és ember addig még hatalmas munkát végez. A Zilek szaporán hord­ják a bekevert betont az építkezést behálózó ideigle­nes utakon. Ezeket selejtes betonelemekből építették ki, a rések között sugárba fröccsen fel az allatta lévő sár a megpakolt kocsik után... Sár, beton, gépek, embe­rek. Szinte minden mozog, vibrál a beruházás hatalmas területén. Szaporodik a fő­épületet tartó betonerdő, szerelik az oldalelemeket a tmk-csarnok vázára. így fest a beruházás madártávlatból — no meg a daru tetejéről... Fotó: Bakó Jenő a zöldségprogramba ? megvalósítása. Száz forint zöldségárbevételre átlag 35 forint bér jut, ez lehetővé te­szi ugyan, hogy zöldséggel foglalkozzunk, de akadályoz­za a szakosodást, hisz min­den egyes zöldségféle terme­lése más-más eszközökkel és bérhányaddal oldható meg. Ilyenformán olyan növénye­ket kell társítani, amelyek­nél a 35 százalékos bérátlag kikerekedik. Éppen ezért ál­lami gazdaságunk 30—30 hektáron a zöldbab és a paprika termesztésére vállal­kozik. Sajnos, az aszály miatt tavaly nem termett a zöld­bab —, ennek ellenére nem fizettünk rá a zöldségter­mesztésre; az ágazati nyere­ség 884 ezer forint volt. Fon­tos szempontnak tartjuk azt is, hogy a községben élő asz- szonyoknak, s nyári szünidő­ben a gyerekeknek munkát tudjunk adni. A két fő növé­nyen kívül magfogással is foglalkozunk: tavaly a 'kö­mény és a petrezselyem re­kordtermést hozott. Az ér­vényben lévő közgazdasági szabályzók kedvezőek, a föld adott, s mivel a terület nem növelhető, az intenzív gaz­dálkodásra kell rátérni. Ter­vezzük, hogy üvegházakat építünk; így hasznosítanánk a termálvizet. Minthogy a takarmánynövényeken kívül a zöldségfélék a legérzéke­nyebbek az időjárásra, öntö­zéses termesztésre 'kell be­rendezkedni. Az öntözéses programban 1200 hektár sze­repel; ezen belül száz hek­táron zöldségféléket, három­száz hektáron pedig a bur­gonyát öntözzük. Sem az üzemeknek, sem az állam­nak nem érdeke, hogy vesz­teségesen termeljünk, az ágazati termelést és értékesí­tést tehát úgy kell megszer­vezni, hogy az dinamikusan fejlődjék, biztonságos legyen, s egyetlen üzemben se okoz­zon pénzügyi gondot. * A MÉSZÖV szövetségi titkára, Szoboszlai Jenő sze­rint mindenekelőtt a szemé­lyi feltételeket kellett meg­teremteni, a felvásárlás zök­kenőmentes lebonyolításához. A hagy területet átfogó egye­sült ÁFÉSZ-ek technikuso­kat, mérnököket alkalmaz­nak, a felvásárlók pedig szakmai tanfolyamon vesz­nek részt. A MÉSZÖV elnök­sége a kölcsönös fejlesztési alapból 1 650 000 forintot biz­tosított az ÁFÉSZ-ek fejlesz­tési alapjának kiegészítésé­re; ebből az összegből kor­szerűsítik a felvásárlóhelye­ket, kistraktorokat vásárol­nak, amelyekkel a szakcso­portok kertjeit művelik. Az ÁFÉSZ-ek törekedtek arra, hogy szerződésekkel alapoz­zák meg a termeltetést; a tavalyi 62 vagonnal szem­ben idén 212 vagon zöldség­re, 43 vagon gyümölcsre kö­töttek szerződést, az elmúlt évben csupán hét vagon gyü­mölcsöt szerződtek. Az áru­termelés alapja a szakcso­port; csak zöldségtermelő szakcsoportból húsz műkö­dik a megyében, összesen 580 taggal. Korai zöldséget tíz községben termelnek, negy­venezer négyzetméter alap­területen; elsősorban Duna- földvár és Tengelic környé­kén. Győrén, Dunaföldvá- ron, Kismányokon mintaker­teket létesítettek. Az ÁFÉSZ- ek önköltségi áron adják a palántát, de vetőmagból, műtrágyákból, növényvédő szerekből sincs hiány a köz­ségek boltjaiban. termelőknek az állami l támogatáson felül az I. ÁFÉSZ-ek még külön támogatást is adhat­nak. Sorra alakultak a kert­barátkörök, s egyre több az olyan kert- vagy földtulajdo­nos, aki nem hagyja parla­gon a földjét. Sőt közülük sokan nemcsak a család szükségletét termelik meg, hanem eladóként keresik fel az ÁFÉSZ üzleteit. Meddig értelmes a munka? Mostanában naponta eszembe jut az apám hátán ki­dudorodó bőrkeményedés. Ennek már tizenöt éve. Egész napi permetezés után este fájdalmasan mutatta. A gép súlya tyúk­tojás nagyságú keményedést dörzsölt a hátára. Azóta kísért ez az emlék. Vajon mennyit kell (szabad) dolgoznia az em­bernek? Apáméknak ahhoz, hogy az öt gyereket felnevel­hessék, sokat kellett dolgozniuk. De ma, miért hajtanak em­berek látástól vakulásig? B.-né munkahelyén jól keres. Betanított munkásként többször visz haza háromezer forintot. Megbecsülik. A szük­ség úgy kívánta, hogy egy-két napra másik gépre kerüljön, nehezebb munkára. A második nap után már vitte főnöké­nek az orvosi igazolást. „Nem alkalmazható nehéz fizikai munkára”. Ezt tudta a művezető is, hiszen évekkel előbb ő tette arra a gépre, amelyen kényelmesen lehet dolgozni. A termelés érdekében azonban megkérte, hogy pár napig vál­lalja a nehezebb munkát. B.-né nem szólt semmit, csak más­nap vitte az igazolásit. A művezető nem tehetett mást, az asszony visszakerült régi gépére. Csak magában füstölgött, hiszen B.-né otthon naponta még egy műszakot ledolgozik, sokkal nagyobb megterheléssel, mint az üzemben. Reggelen­ként, vagy délutánonként, attól függ, hogy milyen műszakban van, nagyon fáradtan érkezik. Még a könnyű munka is ne­hezére esik. A művezető látja az orvosi papírt, de azt is látja, hogy közben szépen gyarapodik a .hegyoldalban az épülő két­szintes „présház”. B.-néék építik. K. Józsefet már többször műtötték. Hol a gyomra, hol a gerince készül ki. Az orvosai rendre helyrehozzák a beteg testrészeket. K. József munkahelyén olyan beosztást kapott, hogy ne kelljen megerőltető munkát végeznie. A férfi a na­pókban elment panaszra. Talán még a televíziónak is írt. „Már évek óta nem emelték a fizetésem.” K. József csakugyan nem kapott és nem i's kap fizetésemelést. Munkája után még a mostanit sem érdemelné meg. A napi nyolc óra számára csak pihenő. Tenni nem tudnak ellene, hiszen beteg ember. De azt tudják a főnökei, hogy évente 20—30 sertést lead. Hasznot hoz a társadalomnak — mondja. Igaz, de nem a tár­sadalom érdekében teszi, csak azért, mert kapzsi. Felesége szintén problómázik az üzemben. Mutatja főnökének dagadt kezeit. A disznók, a sok szőlő, a kert, a balatoni villa építése elveszi minden erejét. Nem kell sok idő és ő is viszi az orvosi igazolást. Nagyné komoly beteg. Háromszor műtötték. Ennék elle­nére minden munkát elvállal, csak 2—300 forinttal többet tudjon keresni. A szíve rakoncátlankodik. Ha így ■ folytatja, nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. Nincs a világon olyan orvos, aki ennyi munka után meg tudná gyógyítani. Szegények vol­tak, csak az utóbbi tíz évben kezdenék gyarapodni. Nagyné- nak kevesebbett kellene dolgoznia. Egyetlen gyereke Kecske­méten jár főiskolába. A kislány hetente legalább kétszer hazautazik, szekszárdi levegőt szívni. Néhezen szokja meg az új környezetet, édesanyjának ezért kell többet dolgoznia, mint amennyit szabadna. Kortünet? Emberek teszik tönkre magukat, sokszor a közösség kárára. Hiszen B.-né helyett másnak kell dolgoznia. K. Józsefet meg hiába gyógyítják az orvosok, ha felépül, is­mét tönkre teszi magát. Nagyné volt szegénysége miatt egy elkényeztetett gyerekkel „gyarapítja” a társadalmat. HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents