Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
e ^pújság 1977. április 3. Atomerőmű-építkezés Mákszemnyi emberek a tetőpanelen Az atomerőmű épülő nerátorok kapnak helyet, ebben a több mint 200 méter hosszúra tervezett csarnokban már kezd kialakulni a szerkezet váza, az egyik végénél. A hét közepén a nyolcas keretállás beemelése történt meg. A keretállás igen nagy (50 méternél magasabb pillérek vannak itt) acélszerkezet, az épület vázát alkotja. Tetejére vasbeton födémpaneleket helyeznek el és a gépház oldala is az erős vázhoz rögződik majd, mint minden épületnél. Itt a méretek és a formák jelentenek változást, újat, s adnák bonyolult munkát. Egyébként már megismerték, jól begyakorolták a dolgozók, a szerelők, a darukezelők és például azok, akik a szédítő magasban várják és elhelyezik a tetőpaneleket. Feljutni sem könnyű odáig, persze biztonságos „létrán” mennek, amelyik köré védőrács van szerelve. Képünkön látható, milyen magasan dolgoznak ők, mennyire nagy a távolság a földtől. A daru természetesen még jóval magasabb, tehát a darukezelő rálát az egész területre. Az URH-val való irányítás, kapcsolattartás itt is szükséges, mint a „szomszédban”, az egyes számú reaktorépület munkáinál, ahol a másik óriási POTEIN márkájú daru a segítőtárs. A ‘keretállás beemelése gyorsan megy, mindössze 20—30 perc, de a kikötés, 'lehorgonyzás 2—3 órát is igénybe vesz. A másfél méter vastagságú beton alapba ágyazott, karvastag acélrudakra ültetik rá a gigászi méretű acélpilléreket, a keretállás tartóit, és az acélrudak kiálló végére aztán csavarokat erősítenek. Akkorák ezek a csavarok, mint egy literes üveg alja, vagy talán még nagyobbak. A hosszanti szélrácsokat egy-egy keretállás között 2—3 nap alatt tudják elhelyezni, fölszerelni. Ezek összekötő acél- szerkezetek. Vannak továbbá főtartók is, elhelyezésük egy nap, szerelésük két nap. Amikor három keretállás szerelése elkészült, akkor kezdődik meg a vasbeton tetőpanelek elhelyezése. A hét közepén és végén ez a munka is folyamatban volt, s felvételeink bemutathatják a mákszemnyi embereket, az irdatlan magasban, a sok érdekes és szép vonal között, amit a fényképezőgép, a fotoriporter szeme egybefog. GEMENCI JÓZSEF Kép: Gottvald. Károly így élünk (5.) A „részvényesek” Minden hasonlat sántít, ám engedjünk most éhből, s tekintsük társadalmi-gazdasági berendezkedésünket egy olyan szervezetnek, vagy gépezetnek, amely életszínvonalat termel. E szervezet, gépezet működtetésében — lévén szocialista társadalomról, szocialista gazdaságról szó — valamennyi állampolgár érdekelt. A részvételt azonban ki így, ki úgy értelmezi. Akad, aki legszívesebben csak az „osztalékok” fizetésekor lenne jelen, s persze, szép számmal vannak olyanok is, akik már értik, gyakorolják a jogok és kötelességek egységét. E két nagy csoport arányának alakulásától, kedvező módosulásától függ végső soron az életszínvonal emelkedése. Attól, vajon a „részvényesek” mit, mikor, hogyan tettek annak érdekében, osztalékuk nemcsak legyen, hanem növekedjen. FOLYAMATOS GYARAPODÁS A negyedik ötéves terv időszakában a szocialista szektor összes beruházásainak értéke 574 milliárd forintot tett ki. Valójában e summa minden forintja — végső eredményét tekintve — az életszínvonal emelését szolgálta, hiszen az új gyár, a korszerűbb berendezés, a zavartalanabb közlekedést nyújtó út is része életkörülményeinknek. S természetesen az is alkotóelem, hogy míg a tervidőszak elején a bérből és fizetésből élők 65, a végén már 95 százaléka dolgozott rövidített heti munkaidőben. Sorolhatunk a folyamatos gyarapodásra olyasfajta példákat is, mint az, hogy a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások az ösz- szes jövedelem 28 százalékát teszik ki már — 1970-ben, a 23 százalékot még nem érték el —, s hogy a pénzbeli társadalmi juttatások összege öt év alatt megkétszereződött, 22 milliárd forinUól 45 mil- liárdra nőtt. A nominális, azaz névleges jövedelmek emelkedéséből persze leharapott egy darabot a fogyasztói árszínvonal változása — ami 15 százalék volt a negyedik ötéves terv időszakában —, ám az egy keresőre jutó reálbér így is a tervezettnek megfelelően, 18 százalékkal emelkedett. Amit fölfoghatunk úgy is, hogy részvényesként megtettük a kötelességünket. Igenám, de mielőtt túl elégedettek lehettünk volna önmagunkkal, máris arra figyelmeztetett az 1976-os esztendő, hogy a gyarapodás folyamatosságát a munka javításának folyamatossága kell, hogy megelőzze. Amire nem mindig, vagy nem eléggé ügyelünk. MINDKÉT KÉZZEL Nincs semmi baj, ha mindkét kezét nyújtja a javak osztásakor az, aki cselekedni is így, két kézzel cselekedett. Idén sokféle módon gyarapodik a lakosság — például úgy, hogy a szakszövetkezeti tagokra kiterjed most már a gyermekgondozási segélyre való jogosultság, s úgy is, hogy a vállalati jóléti alap keresőnkénti átlagos összege 750 forintról 800-ra emelkedik —, de nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, ami megelőzi a gyarapodást, a fokozott hatékonyságú termelő- munkát. Volt idő, amikor némelyek a jelképpé emelt hűtőszekrénytől óvták a szocializmust, ám most, amikor ezer lakosonként 230 darabnál több van e használati tárgyból, mosolyogtató az aggodalom. Nem ott a baj, hogy gyarapszik a tartós fogyasztási cikkek állománya — 1960-ban ezer lakosra 3,1, 1975-ben 54,9 személygépkocsi jutott például —, hogy sokan birtokolnak üdülőtelket, öröklakást, élnek saját házukban, hanem ha mind ez céllá, s nem eszközzé válik. Eszközzé az emberibb élet szolgálatában, s nem is kizárólagos tényezőként. Mert melléjük társulnia kell a művelődési és szórakozási igények kielégítési lehetőségeinek, az olykor megfoghatatlannak látszó, de nagyon is fontos javaknak, mint a csend, a tiszta levegő. MINDENBEN MÁSKÉNT” Aligha lehetne felkutatni olyan családokat, amelynél a legutóbbi egy évtized ne tette volna mássá az életkörülményeket. Ennek mértéke persze eltérő, de annak módja is, ahogyan a változások kínálta lehetőségekkel éltek az egyének, s a családok. A jövő szintén fölmutat különbözőségeket, mert hiszen a hozzájárulás a források teremtéséhez, szintén különböző. A párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat kimondja: „Népünk élet- színvonalának emelése, az életkörülmények javítása megköveteli a szocialista elosztási viszonyok fejlesztését. A szükségleteknek az ország lehetőségeivel és társadalmunk szocialista jellegével összhangban álló, egyre növekvő mértékű kielégítése a gazdasági fejlődésnek célja és fontos hajtóereje is.” Másként, jobban akarunk élni, s ez természetes emberi vágy. Mivel azonban részvényesek vagyunk az életszínvonalon termelő bonyolult szervezetben, dolgoznunk is másként, jobban kell.- Mert minden út innét iridul, s ide vezet. Ezért, amikor az élet- színvonalról beszélünk, tervezünk, mindenkor ahhoz kell tartani magunkat, amit Marx így fogalmazott meg: „Ahogyan az egyének életüket megnyilvánítják, olyanok ők maguk. Az tehát, hogy mik, egybeesik termelésükkel, mind azzal, amit termelnek, mind pedig azzal, ahogy termelnek. Hogy tehát az egyének mik, az termelésük anyagi feltételeitől függ.” MÉSZÁROS OTTÓ Nagyközségi népfrontvezetők jutalmazása A Hazafias Népfron mozgalom életében először történt, hogy a nagyközségi népfrontbizottságok választott társadalmi tisztségviselőinek munkáját a korábbi erkölcsi elismeréseken túl, szerény anyagi megbecsülésben is részesíthették. Tolna megye tizennégy nagyközsége közül tizenhárom nagyközség népfrontbizottsági vezetőit részesíthették ebben az elismerésben. A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának szekszárdi székházában a felszabadulás 32. évfordulója tiszteletére tartott pénteki összejövetelen tizennyolc nagyközségi népfrontvezetőnek adott át jutalmat dr. Kolumbusz Lászlóné, a megyei népfrontbizottság elnöke és Csaj bók Kálmán, a megyei bizottság titkára. Mindketten arra kérték a kiemelkedő munkásságú népfront aktivistákat, hogy továbbra is önzetlenül dolgozzanak lakóterületük, nagyközségük politikai célkitűzéseinek megvalósításáért. Daru, egy panel és a gépház szerkezetének részlete Sorakoznak a keretállások, készül a gépház szerkezete A vasúton érkező acélszerkezeteket kocsira emelik
