Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

XXVII. évfolyam, 98. szám ÁRA: 0,80 Ft. 1977. április 28., csütörtök Mai számunkból EGYSZERŰBB A TANÁCSI ÜGYINTÉZÉS (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) A KAKUKKFIÓKA (4. old.) FIATALOK (5. old.) ATOMERŐMŰ - ÉPÍTKEZÉS (3. old.) Túlterhelt vezetők HIVATALOSNAK minősíthető közvélemény-kuta­tási adatokkal nem rendelkezem, de bizonyos magán­tapasztalatok arra utalnak, hogy az emberék nagyjából kétféleképpen vélekednek a gazdasági vezetőkről. Az egyik tábor — és talán inkább a kisebbség — azt tart­ja, hogy vezetni könnyű is, meg nehéz is... Könnyű, mert úgyis mindent megmond, előír és számon kér a „felsőbbség”; és nehéz, mert mindent előírnak, meg­mondanak és szabályoznak, mert mindig és mindenki­hez alkalmazkodni kell... A másik tábor a vezetői munkát elintézi egyetlen nagyvonalú kézlegyintéssel, mondván: „dirigálni, azt a legkönnyebb...” Ök a „jól értesültek", akiknek pontos információik vannak a vezetők keresetéről, jövedelméről, állítóla­gos luxuslakásairól, megannyi kiváltságáról és termé­szetesen arról is, hogy mindezért cserébe, a vezetők úgyszólván semmit sem csinálnak, már csak azért sem, mert amit tenniük kellene, ahhoz úgysem értenek. Ki tudja miért, az emberek a gazdasági vezetők beosztá­sát és munkáját nem egyfajta szakmaként, hivatásként ítélik meg, hanem akként, mintha a vezetők kizárólag valamiféle tiszteletbeli és inkább csak jutalomként ka­pott megbízatást látnának el. Nos, e magánvélekedések felrajzolása után nézzük a megbízhatóbbnak ítélhető képet: egy nemrég készült reprezentatív vizsgálat — úgynevezett munkanap­fényképezés — adatai szerint, az ipari vezetők napi át­lagos munkaideje 12,5 óra. Ennek az időnek — amely négy és fél órával több a törvényesen megállapított napi munkaidőnél (s ezt nemcsak a pontosság kedvé­ért kell megjegyezni!) —, szóval, ennek az időnek a megoszlását is vizsgálták a kutatók és a következő eredményre jutottak: a napi munkaidőnek — amelyet 100 százaléknak tekinthetünk — 10 százalékát fordít­ják postabontásra és a postával kapcsolatos ügyintézés­re, adminisztrációra; 20 százaléka az úgynevezett napi eligazításra — és ez nem kevés —; 35 százaléka külön­böző értekezletekre és elkerülhetetlen protokolláris tennivalókra; 15 százaléka telefonálásra, illetve az ügyek telefonon keresztül történő intézésére; 10 szá­zaléka a termelőmunkával összefüggő napi feladatok megoldására, illetve üzemek, műhelyek meglátogatására és végül — de nem utolsósorban — a napi munkaidő 10 százalékát fordíthatják a megkérdezett vezetők a tulajdonképpeni irányítói munkára. A MEGKÉRDEZETT vezetők beosztása egyébként — mert ez is hozzátartozik a képhez — vezérigazgatók, igazgatók, illetve ezek helyettesei. Tehát nem főosztály- vezetők, nem üzem- vagy gyárrészlegvezetők, akiknek munkáját, értelemszerűen, a termeléssel kapcsolatos mindennapi tennivalók elvégzése jelenti, hanem olyan beosztású emberek munkanapjainak „fényképéről” van itt szó, akiknek az általuk irányított vállalat távlatai­val, gazdasági stratégiájával és taktikájával, döntések mérlegelésével kell — illetve: kellene! — foglalkoz­niuk. Ezért vannak — illetve; lennének — vezető be­osztásban és — ahogy mondani szokták — ezért kapják a fizetésüket. És — kiderül ez a munkanap fényképé­ből — éppen az ilyen jellegű feladatokra fordíthatják a legkevesebb időt. Azt is mondhatnám: vezetői tenni­valóikat csak társadalmi munkában láthatják el, a tör­vényesen megszabott napi munkaidőn túl. Következés­képpen: ezek az emberek túlterheltek, s e vitathatatlan megállapítás mellett még az is figyelembe veendő, hogy többségük nem tartozik a kimondottan fiatalnak ítél­hető korosztályhoz. MIÉRT TÚLTERHELTEK a vezetők? A vezetés- tudománnyal foglalkozó szakemberek egyértelmű vé­leménye szerint azért, mert mindent magukra vállal­nak, és legtöbbjük csak akkor nyugodt, ha közvetlenül és ha személyesen avatkozik bele olyan dolgokba, ami egyébként nem rájuk tartozna, vagy nem az ő felada­tuk lenne. A vezetői gárda túlterheltségéből adódó gondok jó része gyakran a megfelelő apparátus hiányára vezet­gető vissza; hogy tudniillik; a legfelsőbb beosztású vezetők munkáját nem segíti valóságos apparátus, in­kább csak a különböző beosztások betöltőinek gyüle­kezete. E gondok sorozata kezdődik mindjárt a külön­böző rangú vezetők helyetteseinek problémájával. Ná­lunk a helyettes — hosszú idő óta és sok helyen még ma is — inkább csak rang, cím, az ilyen vagy olyan érdemek elismerésének egyik lehetséges módja, nem pedig a tervszerű, a távlatilag is megalapozott vezetői utánpótlás eszköze. Miért van az, hogy még ma is gyakran — igaz: különböző előjelű — példaként emlegetik azokat a vezetőket, akik úgymond, megfelelő felkészültségű és képzettségű munkatársakkal vették körül magukat? Netán ebből a ritka és csak üdvözlendő gyakorlatból adódik az a — és nemcsak a laikusok körében meg­honosodott — nézet, hogy a „felső” vezetők nem csinál­nak semmit? Éppen az a baj, hogy túl sok mindennel foglalkoznak, legalábbis ahhoz képest, ami a volta­képpeni feladatuk lenne. A VEZETÉS, az irányítás kollektív munka, és az irányítást végző kollektívában mindenkinek sajátos szerepköre, feladata van. A feladat- és a szerepkörök elvileg jól és határozottan körvonalazottak. E szerint kellene összeállítani a munkahelyek vezetőgárdáját és e szerint kellene a gyakorlatban is megosztani a vezetői munkával járó temérdek feladattömeget. VÉRTES CSABA Neto Lengyelországban Ünnepi felvonulások, kulturális programok Edward Gierek, a LEMP KB első titkára szerdán fogadta Agostinho Netót, az Angolai Népi Köztársaság elnökét. (Képtávírónkon érkezett). Szerte a megyében, a ha­gyományoknak megfelelően rendezik meg vasárnap má­jus elseje megünneplését. A városokban és nagyobb köz­ségekben megtartják a fel­vonulást. A megyeszékhe­lyen a KISZ megalakulásá­nak huszadik évfordulója tiszteletére ifjúsági rendez­vények lesznek, Dombóvá- rott az ünnepi felvonulás után majális lesz a Béke­parkban. Sok helyen tartanak mun­kás-paraszt találkozót, kul­turális és sportrendezvénye­ket. Pakson például a fel­vonulást a járási művelődé­si otthonban ünnepi műsor követi, délután pedig a sportpályán tornabemutatót, atlétikai versenyeket, MHSZ modellező bemutatót és ökölvívóversenyt rendeznek. Dunaföldváron a felvonulást a művészeti csoportok be­mutatója követi, megrende­zik az OKISZ Labor divat- bemutatóját. A bonyhádi felvonulás után a fúvós- zenekarok lépnek fel, dél­után kulturális műsor lesz, este pedig ifjúsági bál a cipőgyár művelődési ottho­nában. Tamásiban a gazdag egész napos programot sza­badtéri bállal zárják. Tol­nán a felvonulás után tart­ják meg az úttörő- és kis­dobos-avatást. A kisebb településeken szombaton és vasárnap tar­tanak ünnepséget, több he­lyen — ahol a kedvezőtlen időjárás miatt el vannak maradva az időszerű mező- gazdasági munkákkal, május elsején is dolgoznak a ha­tárban. A zöldségellátás megfelelő A munkaügyi miniszterhelyettes Tolna megyében Tegnap délelőtt ülést tar­tott a megyei zöldség-gyü­mölcs operatív bizottság dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese veze­tésével. Megállapították, hogy átlagos időjárás esetén a megfelelő nagyságú ve­tésterület és az eddig idő­arányosan elvégzett munka biztosítja a megye zöldség- és gyümölcsellátását. A kis­termelők számára a terme­lési feltételek biztosítottak. Az ülésen beszámolt a ZÖLDÉRT Vállalat is eddi­gi munkájáról. A jelenlegi ellátás megfelelő. Az idén a kistermelőktől is minden zöldséget és gyümölcsöt fel­vásárolnak. A tervek sze­rint a tavalyi szintet mint­egy 200 vagonnal haladja majd meg a felvásárlás és értékesítés. Megyénkbe látogatott Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes. A minisz­terhelyettest és munkatársait a megyei tanács székházá­ban dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke és dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára fogad­ta. A tárgyaláson aktuális munkaügyi kérdések megvi­tatására, kölcsönös tájékoz­tatásra került sor. Megállapodás született többek között abban, hogy az eddigieknél következete­sebben kell számon kérni a munkaerő-gazdálkodás ja­vítása érdekében tett intéz­kedések végrehajtását. Ismét kiváló vállalat a Szekszárdi Nyomda A százévesnél régibb múltú Szekszárdi Nyomda az el­múlt két évtizedben számta­lanszor felhívta magára a fi­gyelmet kiváló eredményei­vel, ahogyan azokat az él­üzem címek egész sora fém­jelezte. Az elmúlt két évben kisebb megtorpanás követke­zett be. Az 1976-os esztendőt viszont ismét kiemelkedő munkasikerrel zárták, amely­nek elismeréseként elnyerték a Kiváló Vállalat címet. A kitüntetés ünnepélyes átadásakor elhangzott: a Szekszárdi Nyomda kiváló címét a kiváló munkáskol­lektívák, a különböző mun­katerületeken dolgozó szocia­lista brigádok harcolták ki, lelkiismeretes, szívós munká­val. A „Ciceró” ifjúsági bri­gád 124,7 százalékos teljesít­ményt ért el, a Betű brigád 113 százalékot teljesített, a Hámán Kató brigád 127 szá­zalékot, másik tizenegy bri­gád is teljesítette vállalt fel­adatait. A vállalat termékeit az •egész országban ismerik. Szinte mindenki találkozik a Szekszárdi Nyomda zsebnap­táraival, előjegyzési naptá­raival, könyveivel, plakátjai­val, amelyek közül több ép­pen az elmúlt napokban kap­ta meg a kiváló nyomdaipari termék, a jó minőségű nyom­dai termék címet. A kiváló munkának, és az értük ka­pott elismerésnek következ­ménye, hogy a vállalatnak megalapozott tekintélye van a nyomdaipari szakmában. "'A Szekszárdi Nyomda 1976. évi sikerében részes a július elsejével indult ofszetlap elő­állításán dolgozó teljes kol­lektíva. A legkisebb zavar nélkül álltak át a magasnyo­mású lap előállításáról min­den munkafázisban — ezt egyébként elismeréssel álla­pította meg a Népújság ol­vasótábora is. Kitűnő mun­kát végzett a kötészet — és az ott dolgozó kisgyermekes anyák. A legsokoldalúbb munkát végezték a formaelő­készítők: szedtek, fotóztak, retusáltak, montíroztak, má­soltak, s ha kellett, gyártás­előkészítést is vállaltak. Végeredményben a válla­lat befejezett termelési érté­ke a tervezett 63 millió fo­rintról 65 946 000 forintra nőtt, teljesítményben 104,7 százalékra. A munkaszerve­zésben történt javulásnak egy mutatója különösen figye­lemre méltó. A tervezett túl­órának csak 97 százalékát használták fel. de még érde­kesebb, ha az 1975-ben fel­használt túlóraszámmal ha­sonlítjuk össze a tavalyit: an­nak mindössze 52 százaléka. A múlt évben végzett mun­ka elismeréseként hárman — Stefán Teréz, Kardos Antal- né, Németh János — aKöny- nyűipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta, tizenhármán a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Tizenketten érde­meltek ki jutalmat, és termé­szetesen jutalmat kapott a ti­zennégy szocialista brigád. Kardos Antalné, aki a Könny űipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta Fotó: Bakó Jedő

Next

/
Thumbnails
Contents