Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. április 27. ON KERDEZ Hiánycikk A tolnai asszonyok azt kér- dczik, hogy Tolnán a 121. sz. boltban miért nem lehet 60 65 éves emberek részére 44- es férfiinget kapni diszkrét színekben. Hiánycikk a férfihálóing is, vajon miért nem kapható? Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kereskedelmi osztályának vezetője. Korsós István válaszol: — Megállapítottuk, hogy a Tolna megyei Népbolt Vállalat 121. sz. tolnai kötöttárufehérnemű boltjában az év eddig eltelt időszakában volt, illetve jelenleg is van 44-es méretnagyságú férfiing. A bolt készletében az idősebb korosztálynak igénykielégítésére megtalálhatók az egyszínű ,— szürke, barna, sötétkék —, valamint a sötétebb tónusú, kockás mintázatú ingek. Kérjük a levél aláíróit, hogy szíveskedjenek ismét felkeresni a tolnai boltot, ugyanis a RÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakata férfihálóingeket is szállított ki az egységbe Ebadó Polyak Sandorne azt kérdezi lapunk ön kérdez — mi válaszolunk rovatától, hogy kell-e idős (83 éves) eltartottnak ebadót fizetnie? Szabó Elemér, a Gerjeni Községi Tanács elnöke válaszából idézünk: — „Az ebadó és az ebek kötelező összeírásáról” szóló 36/1975. (XI. 5.) PM. számú rendelet 9. paragrafus 2. bekezdése kimondja: „A- szak- igazgatási szerv köteles elengedni az ebadót, ha az eb tulajdonosa nyugellátásban, járadékszerű ellátásban, szociális ellátásban részesülő személy, feltéve, hogv havi nyugdíja, járadéka, szociális ellátásának összege az 1500 forintot nem haladja meg és vele közös háztartásban élő nagykorú kereső családtagja nincs. A törlésre való jogosultságot az ebtulajdonos köteles igazolni.” Községfejlesztés Öcsén y ben Egy őcsényi olvasó a köz- ségfcjlesztéssel kapcsolatos gondokról kérdez. Nevét nem közöljük, de a válaszban leírt terveket feltétlenül érdemes közzétenni. Sárdi László, őcsényi tanácselnök válasza a következő: — A levélben említett, községfejlesztéssel kapcsolatos hiányosságok és problémák előttünk sem ismeretlenek. Életszínvonalunk emelkedésével együtt jár jogos igényeink növekedése is. Tanácsunk anyagi lehetőségei azonban ezektől elmaradnak. Községfejlesztési terveink alapját a lakossági bejelentések és javaslatok képezik, célunk a lakossági igények lehetőségekhez képest — minél jobb kielégítése. A levélben említett problémákat még nem sikerült megoldani, ezek végrehajtása a következő évek feladata lesz. Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Községünkben a közvilágítás — különösen az utóbbi hónapokban — igen sok panaszra adott okot. Valóban többször előfordult, hogy egész utcák voltak sötétek a rendszertelen közvilágítás miatt. Sok esetben fordultunk a DÉDÁSZ-hoz a hiányosságok felvetésével, de — az esetenkénti hibák kijavításán túl — megnyugtató megoldás még nem született. A község közvilágításának erőteljes felújítására lenne szükség, mivel a jelenlegi rendszer elavult. Ennek végrehajtása anyagi okok miatt csak több lépcsőben lehetséges, végrehajtását még ebben az ötéves tervben kívánjuk elkezdeni. Ennek ellenére az elmúlt évben is több helyen javítottuk a közvilágítást új lámpatestek felszerelésével, többek között a Rákóczi utcában is, mely a levélben is szerepel. Az állomás felé vezető járda, melyről a levélíró ír, a Rákóczi utcában helyezkedik el az út közepén. Mivel a földes úton esős időben a személygépkocsik nem tudnak kijárni, illegálisan 3 járdán közlekedtek. Ezáltal a járda állapotában rongálódás következett be, amely nehezíti a gyalogosközlekedést. 1977. évi tervünkben szerepel az út járhatóvá tétele és a járda felújítása, így ez évben ez a probléma megszűnik. Szintén a Rákóczi ut'cával kapcsolatos a Baksatói árok problémája, melynek megoldására már eddig is több erőfeszítés történt, de végleges és megnyugtató megoldás még a mai napig sem született. Az árok a tejüzem szennyvízét szállítja, mely a község lakott területének szakaszát elviselhetetlen bűzzel árasztja el. Több év óta folytatunk levelezést különböző szervekkel (megyei tanács ÉKV osztálya, KÖJÁL, népi ellenőrzés, stb.) a jogos panasz megszüntetése érdekében, 'de anyagi eszközök hiányában a panaszok még jelenleg is fennállnak. 1975. novemberében a megyei tanácsi keretből kitisztításra került a patakmeder, hogy a szennyvíz gyorsabb lefolyása biztosítva legyen. Ez sem hozott megnyugtató megoldást, mert az árok Báta patakkal érintkező torkolata annyira eliszapolódott, hogy azt megfelelően kitisztítani nem lehetett, így az árok megfelelő lejtése jelenleg sem biztosított. A megyei tanács ÉKV osztálya legutóbbi, 1976. június 22-én kelt, tárggyal kapcsolatos válaszában közli, hogy végleges megoldást csak az új tejüzem felépülése hoz, amely már szennyvíztisztítóval épül. Mivel a probléma megoldását saját erőből biztosítani nem tudjuk, így kénytelenek vagyunk a fentiekről úgy tájékoztatni a lakosságot. A levélben a költségvetés elaprózásáról van szó. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen az elmúlt évi feladatok végrehajtása (pl. 800 m járdaépítés, 700 m szilárd burkolatú út építése, lőpavilonépítés, stb.) nem a költségvetés elaprózá- sát jelentik, hanem a soron következő feladatok következetes végrehajtását. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 18/1977. (IV. 14.) ÉVM számú rendelete a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról, pontosabban az e tárgykörben megjelent munkaügyi miniszteri rendeletnek az alkalmazásáról szól, és annak megjelölése mellett, hogy hatálya mely szervekre terjed ki, kimondja — többek között —, hogy a fizikai foglalkozású dolgozó személyi órabérét munkaideje nagyobb részében végzett munkájának megfelelő munkákategória bértételei között kell megállapítani. Ennek alapulvételével a személyi besorolásokat legalább évente felül kell vizsgálni. „A dolgozók besorolásának felülvizsgálatát és megfelelő módosítását az e rendeletben foglaltak szerint 1977. június hó 30. napjáig kell elvégezni” — mondja ki a jogszabály, amely a Magyar Közlöny idei 31. számában jelent meg. A nagyüzemi állattartó telepeken az állati hullák ártalmatlanná tételéről szóló, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 16 1977. (IV. 16.) MÉM számú rendelet előírja, hogy a nagyüzemi méretű állattartó teleppel rendelkező állami gazdaságok — fra külön hulladékemésztő berendezéssel nem rendelkeznek, és állati hullák befogadására alkalmas létesítményt a tanács végrehajtó bizottsága még nem létesített, illetve az nem alkalmas nagyüzemi igények kielégítésére — kötelesek ilyet iegkésőbb 1980. december 31-ig létesíteni. Indokolt létesíteni hasonló berendezéseket a kisebb méretű állattartó teleppel rendelkező gazdaságokban is. A Kereskedelmi Értesítő f. évi 11. számában jelent meg az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség közleménye a baromfiipari termékek értékesítésének vizsgálatáról. A vizsgálat megállapításai szerint az üzletek túlnyomó többsége eleget tett az élelmezés-egészségügyi előírásoknak, mégis „egyes üzletekben szabálytalanul, a gép- hibásodás miatt felengedett árut újrafagyasztották, túltárolt, lejárt szavatosságú árut értékesítettek, sőt emberi fogyasztásra alkalmatlan árut is talált az ellenőrzés.” A vizsgálatot végzők a szükséges intézkedéseket természetesen megtették, mégis felhívják az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatokat és fogyasztási szövetkezeteket, hogy „folyamatos, rendszeres hálózati ellenőrzéssel biztosítsák: a termékek értékesítésénél a fogyasztókat sem minőségben, sem árban károsodás ne érje.” A SZÖVQSZ Tájékoztató idei 15. számában olvasható a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa ifjúsági bizottságának felhívása a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének segítése érdekében, melyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Feladatunk az, hogy megértsük és megértessük a hús- és zöldség-gyümölcs program népgazdasági és társadalom- politikai jelentőségét.” A felhívás a konkrét teendőket természetesen közelebbről is megjelöli. Ugyanitt olvashatók irányelvek a kollektív szerződések egyes rendelkezéseinek 1977. évi módosítása és az alapbért szabályozó új rendeletek végrehajtása tárgyában. Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi városi-járási szervezetének elnöke Szovjet-NDK film Marx életéről Hatrészes tv-filmet forgatnak az NDK-ban szovjet és NDK-beli filmesek Marx Károly életének 1835—48-ig terjedő szakaszáról. Marx szerepét (képünkön) a bolgár Venceszlav Kisszjov alakítja; Jenny Marx szerepében az NDK-beli Renate Blum mutatkozik be. A mucsfai ravatalozó építésének költségéből húszezer forint értékű munkát a község lakói vállaltak. A tanács most újabb segítséget kért a lakosságtól. Egy nemrég megtartott tanácsülésen a tanácstagok felajánlást tettek: ha a tanács beszerzi az alapanyagokat, akkor megszervezik, hogy a Kossuth utca alsó szakaszán lakók társadalmi munkában elkészítik házaik előtt a járdát. A szervező munkát az azon a környéken dolgozó tanácstagok és a Hazafias Népfront községi bizottságának aktivistái végzik. Az utca felső részén jó állapotú járdák vannak, csak az alsó szakaszon szükséges a régi téglajárdák fölé betonjárda építése. A tanács vezetői azt tervezik, hogy a járdaépítéssel egy időben az első világháborús emlékmű környékét is rendbe hozzák, lebetonozzák. A tervek készek, a Kossuth utcaiak a szép idő beköszöntővel megkezdhetik a munkát. Az ilyen társadalmi akciónak egyébként már hagyományai vannak Mucs- fán. Lakossági összefogással 1975-ben már építettek járdát a Rákóczi és a Hegyhát utcában. P. Palipál úr az ivótársadalom, de különösen szívbéli alkoholközösségének megbecsült, sőt (sört) csodált tagja volt. Kivált azon a bizonyos napon adták sokan meghatóan szép tanújelét szesztestvéri szeretetüknek, mikor Palipál úr a 24. zuty- tyantást hajtotta végre, minek következtében az egész kis alkoholközösség válságos pillanatokat élt át (A zuty- tyantás tulajdonképpen a féldeciivás P. Palipál úr által feltalált különös, de mindenképpen a szakma legmagasabb csúcsain járó egyéniségre valló módja.) Tehát azon a bizonyos napon, mikor a 24. féldeci is elindult a zuttyantás előírta röppályán, Palipál szája zárva maradt. Az ital poharastól az arcába csapódott, ő maga pedig nagy puffanással hanyatt vágódott. Nagy csend lett. Az idegenek gyorsan elkotródtak, barátai köréje sereglettek. A Doktorvos úr — 17 magyar megye 147-szer elcsapott állatorvosa — Palipál úr mellére hajolt, majd kis hallgatózás után faarccal közölte a diagnózist: „Vege!”. P. Palipál úr ernyedt tagokkal, fennakadt szemekkel feküdt a mindenféle lábak előtt, melyek gazdái riadt szívvel sajnálták szesztestvérüket. Voltak, akik gyászukban ráön- tötték maradék italukat, a legméltóbban megadva P. Palipálnak a végső tisztességet. Közben megérkeztek a csapos által kihívott mentők és szirénázó autóval szállították az elesettet a kórházba. „Na ennek már szirénázhatnak!” — volt az egyhangú vélemény. „Kár érte. Még át se adta egyőnk- nek sem a zuttyantás titkát!” „Milyen nagy volt a polgári mesterségében, csak hát tönkretette az ital.” „Nem tudta megállni, hogy ne igyon.” „Gyönge volt az akaratereje.” „Nem is volt neki akaratereje!” Rakosgatták a nekrológ mozaikjait. P. Palipál úr egy hét múlva magához tért. Lassú esz- mélésében furcsán érezte, illetve furcsán nem érezte tagjait. Minek a sok szó. Agyvérzés következtében megbénult a jobb keze és a jobb lába. „Sebaj papa. Kicsit tornászgatunk, aztán majd meglátja,' minden a régi lesz. Ha kicsit megbecsüli magát és nem iszik, akár száz évig is elélhet.” P. Palipál úr elgondolkozott jövendő sorsán. Csakhamar felállította magában a mérleget. „70 éves korában az ember már nem kezdhet új életet. Nem dobhatja el magától mindazt, amit addig építgetett, amiért élt és ami éltette. Hátha igazuk van ezeknek az^ orvosoknak és minden a régi lesz.” P. Palipál úr mintabeteg volt. Minden orvos és ápoló szerette, mert minden gyógyszert szó nélkül bevett, minden ennivalót szó nélkül megevett, minden tornagyakorlatot, amit ráparancsoltak, a lehetőségekhez mérten elvégzett, és mindig idejében szólt, ha oda kellett volna mennie, ahova, mikor még járni tudott, maga is gyalog ment. P. Palipál úr szorgalma meghozta jutalmát. Újra megtanult járni, fogni, csak felfelé nem akart a karja emelkedni, ami a zuttyantás miatt nagyon aggasztotta. Mivel a gyógyulásban olyan betegeket is megelőzött, akik nálánál fiatalabbak voltak, vagy esetük nem volt olyan súlyos, mint az övé, mikor elbocsátották, az osztályos orvos azt mondta a maradóknak: „P. Palipál úrról példát vehetnek. Ennek az embernek vasakarata van.” „Hát kedves barátaim, édes cimboráim! Ennek a vasakaratomnak köszönhetem, hogy nem kellett mindenemet feladni, és újra itt lehetek közietek. Most erre igyunk. Egészségetekre!” P. Palipál úr jobb kezével megfogta poharát, bal kezével megfogta a jobb karját, majd lassan emelve a szájához vette poharát és zutty! — bevágta a féldecit. Czakó Sándor
