Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

Előre az 1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért! Gromiko Delhiben A városi tanács vb ülése SALT-tárgyalások Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki hivata­los látogatáson Indiában tar­tózkodik, találkozott Mo- rardzsi Deszai indiai minisz­terelnökkel. Gromiko átadta a kormányfőnek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának üdvözletét! A barátság és kölcsönös meg­értés légkörében lezajlott, sok részletre kiterjedő meg­Tegnap délelőtt Székszár- don, a Nagyvilág moziban an- kétot rendezett a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna megyei Szervezete. A tanács­kozáson a szakemberek a me­gye gépiparának fejlesztését elősegítő előadásokat tartot­tak, ismertetve a legkorsze­rűbb vállalatirányítási mód­szereket. A bevezetőt dr. Kálmán Gyula, a Tolna me­gyei Tanács elnökhelyettese mondta, röviden vázolva a megye gépiparának fejlődé­sét, s jelenlegi helyzetét. Ezt követően Torma Béla, a KGM szervezési osztályának szakembere tartott előadást az ötödik ötéves terv szerve­beszélésen a felek megvitat­ták a szovjet—indiai együtt­működés alapvető kérdéseit és a kapcsolatok továbbfej­lesztését, valamint számos nemzetközi problémát. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy továbbra is a szovjet— indiai béke-, barátsági és együttműködési szerződésen alapuló kétoldalú kapcsola­tok szélesítésére és mélyíté­sére törekszik. zésfejlesztési célkitűzéseiről. Beszélt a vállalati irányítás fejlesztésének és az üzem- és munkaszervezés kiterjeszté­sének fontosságáról, ezek fel­tételeiről. Részletesen ismer­tette a módszereket, hangsú­lyozva, hogy ezek jelentős mértékben segíthetnek a munkaerőhiány csökkentésé­ben. Szeben László, az Elektro­nikus Mérőkészülékek Gyára gazdasági igazgatója a számí­tógépek alkalmazásáról be­szélt. Bemutatta azt a mód­szert, amit az EMG-ben dol­goztak ki, s melynek segítsé­gével a számítógépet alkal­mazzák a termelés irányítá­sának minden területén. Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága tegnap délutáni ülésén meg­hallgatta dr. Bitter Vilma városi főorvos beszámolóját az egészségügyi szakigazga­tási szerv szociálpolitikai te­vékenységéről. A beszámoló részletesen foglalkozott a szociális segélyek kiutalásá­val és elemezte a szociál­politikai tevékenységet. A végrehajtó bizottság az elő­terjesztést elfogadta és meg­állapította, hogy a szakigaz­gatási szerv szociálpolitikai tevékenysége jónak mond­ható. Segíti a munka ered­ményességét az egészségügyi szervekkel tartott sokoldalú kapcsolata. Nem elég haté­kony azonban a tevékenység a város környéki községek­ben és ezért a szakigazgatá­si szervnek az eddiginél tar­talmasabb felügyelettel kell biztosítani a segélykeret jogszerű és teljes mértékű felhasználását. A következőkben Gyuri- sánné dr. Javós Ilona igaz­gatási osztályvezető „A jog- politikai elvek érvényesülése a szabálysértési eljárásban” címmel beszámolt arról, hogy az elmúlt két évben különböző szabálysértések el­követése miatt 246 személyt bírságoltak meg, amely ellen csak 10 személy nyúj­tott be fellebbezést. Azon­ban egyetlen esetben sem kényszerültek a megfelleb­bezett határozatok megvál­toztatására, mert a felettes szervek azt jóváhagyták. A munka színvonalának továb­bi emelése érdekében a vb utasította az igazgatási osz­tály vezetőjét, hogy különö­sen a tűzrendészeti szabály- sértésekkel szemben szigo­rúbban járjon el. Magyarszéki Endre Bonyhád (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1977. április 26-án tartotta ülését a Bonyhád városi Ta-. nács Végrehajtó Bizottsága. Első napirendi pontként a Bonyhádi Cipőgyár igazgató­jának, Tréber Tibornak a beszámolója hangzott el, amelyben a dolgozók szociá­lis, kulturális és egészség- ügyi helyzetéről beszélt, va­lamint a gyári munkavéde­lem jelenlegi állapotáról, összehasonlítva az előző évekkel. A fentieket a gyár vezetősége tudatosan és át­gondoltan előre tervezi. Az ötéves ciklust éves bontások­ban konkretizálják. Az el­múlt években igen sok be­ruházás megvalósítása szol­gálta a dolgozók életkörül­ményeinek javítását.- Uj, fo- gasos öltöző készült el, és ké­nyelmes fürdőhelyiséget is biztosított a gyár vezetősége a dolgozóknak. Az üzemi konyha 3-féle menüt kínál fogyasztásra. A vállalat ön­álló, vállalati óvodát üzemel­tet, ahol a gyár dolgozóinak gyermekeit el tudják helyez­ni. A gyár saját üdülője a pi­henést biztosítja, akik pedig a termálvizet kedvelik, azok részére a gyár Harkányban bérel szobákat. Igen nagy probléma viszont az üzemor­vosi rendelés hiányossága. Az utóbbi 3 évben jelentkez­tek a problémák. Ez alatt 3 orvosa volt a gyárnak. A cél egy főállású, és hosszabb ide­ig a gyárban maradó orvos munkába állítása. A gyár dol­gozóinak többsége nő. A női dolgozók ezért azt kérték a vezetéstől, hogy egy főállású nőgyógyász szakorvost is foglalkoztasson a gyár. Az igényt jogosnak találta a ve­zetés és a megvalósítását na­pirendre is tűzték. Az üzemi balesetek szá­ma csökkenőben van. A ta­valyi emlékezetes robbanást leszámítva igen kedvező a kép. örvendetes, hogy ebben a munkában nagy segítséget kap a gyár vezetése a mun­kásoktól. Nagyon sok újítás érkezett be a dolgozóktól és ezek többsége éppen a bal­esetelhárítással volt kapcso­latos. A második napirendi pont Bonyhád város óvodai ellátá­sával foglalkozott. Jelenleg a városban 6 óvoda van. Ebből 2 vállalati és 4 tanácsi. Az óvodák kihasználtsági foka magas. Ez 120 százalékot je­lent. Tavaly 56 felvételi ké­relmet kellett elutasítani. Ebben a tervidőszakban egy 150 férőhelyes óvoda építését tervezi a tanács, valamint egy 1000 adagos központi konyha létrehozását, óvónő­hiány nincs és a szakképzett óvónők aránya is. magas. A vb május 9-re összehív­ta a tanácsülést. Dr. BERTHA KALMAN Mint Moszkvában hivatalo­san bejelentették, megálla­podás született arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségei május 11-én Genfben folytatják a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokat. A felek folytatják a SALT- megállapodás szövegének ki­dolgozásával kapcsolatos, a A zairei Shaba tartomány­ból érkezett hírek szerint folytatódnak a katonai össze­csapások a marokkói—zairei csapatok és a tartomány fel­kelt lakásságának egységei között. Európai pilóták által irányított zairei harci repülő­gépek bombatámadásokat in­téznek a felkelők által ellen­őrzött területek ellen. Ugyan­akkor sikertelennek bizo­nyultak a kormánycsapatok azon kísérletei, hogy elfoglal­ják a katonai fontosságú Ka- panga városát, amely 400 ki­lométernyire fekszik a „réz­tartomány” fővárosától, Kol- wieztől. A felkelők számos össze­csapásban partizán taktikát alkalmaznak a nyugati gyárt­mányú nehézfegyverekkel felszerelt kormánycsapatok ellen. A Mohutu-rendszert korábbi tárgyalásokon a kül­döttségek szintjén már meg­vizsgált, de meg nem oldott kérdésék megvitatását. A felek arról is megálla­podtak, hogy a küldöttségek genfi munkájának felújítá­sával egyidejűleg folytatják a véleménycserét a megálla­podás megkötését érintő és más szintű vizsgálat tárgyát képező kérdésekről is. támogató csapatok közeledté­nek hírére a megtorlástól fé­lő helyi lakosság jelentős számban hagyja el lakóhe­lyét és a szavannák mélyébe, vagy a szomszédos afrikai or­szágok területére menekül. Külföldi tudósítók értesü­lése szerint a marokkói—zai­rei csapatok az elmúlt né­hány napban jelentős veszte­ségeket szenvedtek. Csupán Kolwiez városának két kór­házában több mint 300 sú­lyosan sebesült katonát és tisztet ápolnak. A zairei légierő harci gé­pei több bombatámadást haj­tottak végre zambiai telepü­lések ellen — közölte az AFP Nalumina Mundiának, Zambia észak-nyugati tarto­mánya miniszterének nyilat- kf >zn t ára h i va t koz vn A zairei kormánycsapatok bevetik a napokban érkezett új nyugati fegyvereket. A képen: francia tankok a Lubidi-fo- lyónál. (Képtávírónkon érkezett). Ankét a megye gépiparának fejlesztésérni Zaire Folytatódnak a harcok Napjainkban több mint 30 évvel a második világ­háború után, szembeszökő ellentmondás alakult ki Közép- Európában: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, más­felől két fél óriási fegyverzetű hadseregeinek szemben­állása a kontinens közepén. AZ EURÓPAI KÖZVÉLEMÉNY főleg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja ennek az ellentmondásnak a feloldásához fűződő reményeit. Mint ismeretes, az elfogadott alapelvek közé tartozik, hogy egyetlen állam biztonsága se szenvedjen kárt, a csökkentések kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyenlőek, s hogy egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. Csaknem négy esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a tár­gyalások, de lényeges eredmények Becsben egyelőre nem születtek. Úgy tűnt, hogy kezdetben a tárgyalások idejére „befagyasztbaték” lennének a fegyveres erők és a fegyverzet az elért szinten, amit a szocialista országok ajánlottak. A másik fél azonban nem fogadta el ezt a javaslatot, és foly­tatta katonai potenciáljának növelését a térségben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még 1973 őszén fontos megállapodás-tervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet egyenlő, csaknem 17 százalékos csökkentését irányozta elő három esztendő leforgása alatt. Ezt a javaslatot nem fo­gadták el, noha a szocialista országok hajlandók voltak le­hetséges ésszerű kompromisszumokra a nyugati résztvevők­kel. A szocialista országok arra törekedve, hogy a probléma ne súlyosbodjék, felszólították partnereiket, hogy a tárgya­lások idején ne növeljék a fegyveres erőket. A Szovjetunió példát mutatott és immár évek óta nem növeli fegyveres erőinek létszámát. A felhívásra és a példamutatásra azonban a NATO-országok fegyveres erőik növelésével válaszoltak. A múlt év februárjában a szocialista országok, figye­lembe véve a nyugati félnek a szakaszonkénti csökkentésre vonatkozó kívánságait, azt javasolták, hogy a csökkentést egyenlő alapon az első szakaszban a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kezdje meg, a többi résztvevő pedig „fagyassza be” fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csökkentésének ha­táridejére és mértékére vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel szemben a nyugati résztvevők gyakorlatilag csupán egyetlen témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szov­jetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, amire az Egyesült Államok válaszként harmadakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegyverzet korábbi szintjének megtartásával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyaló felek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakaszban való csökkentésével kapcso­latos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati javaslatban még csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Varsói Szerződés száraz­földi csapatai számára azonos kollektív „plafont” irányoz elő — valamikor a meghatározatlan jövőben. Ám teljesen vilá­gos, hogy az ilyen „plafon” keretei lehetővé teszik egyes NATO-országok számára, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehetőséghez juthatna például a nyugatnémet Bundeswehr — a NATO egyik ütőereje. A nyugati tárgyaló felek éppen ilyen lehetőség megszervezésére pályáznak, amit meggyőzően bizonyít, hogy jiem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésben legalább a második szakaszban. A szocialista országok a maguk részéről kifejezték azt a készségüket, hogy fegyveres erőik létszámát és fegyverzetü­ket méreteiknek megfelelően csökkentsék. A csökkentés konkrét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt^várják a nyugat-európai országoktól és Kanadától is. A kölcsönös kö­telezettség megadná a szükséges garanciát arra, hogy a csök­kentést teljesen végrehajtják. Egyelőre a nyugati fél egyhetedével hajlandó csökken­teni az Egyesült Államok nukleáris robbanófej-készleteit és némileg az elavult célba juttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egyszeri jellegű, nem terjed ki, más NATO-tagállamok nukleáris arzenáljára. Ezenkívül megvalósításának az a feltétele, hogy a szocialista országok elfogadják a megfelelő csökkentés egész nyugati sémáját. A tárgyalásokon a NATO-országok által elfoglalt állás­pont egyelőre csupán egy dologról tanúskodik: arról a tö­rekvésről, hogy egyoldalú katonai előnyökhöz jussanak. Erő­feszítéseiknek ez a célja. Álláspontjuk azonban nem reális tényeken alapul, hanem propagandamítoszokon, egyebek .kö­zött a Szovjetunió „katonai fölényének” mítoszán. Ez jó pél­da arra, hogyan válik a politika a propaganda eszközévé. Küzép-Európában évek óta a két tömb legyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struktúrájában a Nyugatéhoz képest meg­lévő és teljes mértékben megmagyarázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovjetunió számbeli fölényé­nek „bizonyítékaként” felhasználni. Teljesen valótlanok a nyugati félnek azok az állításai, miszerint a Közép-Európában állomásozó szárazföldi csapatok számában állítólag aránytalanság állna fenn a NATO kárára. A szocialista országok által a csökkenés térségében állomá­sozó fegyveres erők, köztük a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi csapatainak létszámáról nyilvánosságra hozott adatok bizonyítják e nyugati állítások tarthatatlanságát. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között, a korábbihoz hasonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly de­cember végén, kijelentve, hogy: „A NATO fegyveres erőinek közös potenciálja egyenlő a Varsói Szerződés tagállamai meg­felelő potenciáljával.” Úgy tűnik, hogy most már mindössze annyi maradt hátra, hogy a realitás felismeréséről áttérjenek a fegyveres erők reális csökkentésére. De a Nyugat éppen ezt a lépést nem siet megtenni. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK már eddig is sok erőfeszí­tést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Nem kétséges, hogy energiájukat és ez irányú fáradozásaikat a jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amellyel Leo­nyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kong­resszusának emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. „Ma még egyszer kijelentjük — mondotta —, készek vagyunk arra, hogy egészen a közép-európai fegyveres erők és fegyverzett kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink létszámát. Ter­mészetesen azzal a feltétellel, hogy a NATO erői az emlí­tett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépésként a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton, hisz ezzel senki sem veszít, a béke ügye, a népek biztonságának ügye viszont csak nyerhet.” L. TOLKUNOV, az APN sajtóügynökség elnöke Katonai enynaies Koiep-bUiopaDati!

Next

/
Thumbnails
Contents