Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Erősítsük szolidaritásunkat a tőkés országok kommunista és munkáspártjainak forradalmi harcával! EZ! HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN HÉTFŐ: Moszkvába érkezett Asszad Szí­riái elnök. — Budapesten megkezdődtek a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének tárgya­lásai. KEDD: KGST-javaslat a Közös Piaccal való tárgyalás folytatására. — Carter nyil­vánosságra hozta energiatakarékossági programját. SZERDA: Bonni kormánynyilatkozat a terrorizmus elleni intézkedésekről. — Újra­választották hat évre Nimeri szudáni el­nököt. CSÜTÖRTÖK: Khaddam szíriai külügy­miniszter Washingtonba érkezett. — Befe­jeződött Dakarban a negyedik francia— afrikai csúcsértekezlet. PÉNTEK: János Károly spanyol király látogatása Bonnban. — Soares portugál kormányfő tárgyalásai az Egyesült Álla­mokban. SZOMBAT: Tovább tartanak a szélső­séges diákcsoportok zavargásai Olasz­országban. — Rendkívüli állapot, kijárási tilalom több pakisztáni nagyvárosban. A HÉT 3 KÉRDÉSE Ahogyan közeledik az izraeli választások időpontja (május 17-e) és a súlyos követ­kezményekkel járt „hatnapos háború” ti­zedik évfordulója (június 5-e), egyre gyor­sul a Közel-Kelettel kapcsolatos diplomá­ciai tevékenység üteme. Jogos tehát a kér­dés: mutatkozik-e előrehaladás a kfjzel- keleti válság rendezését célzó kísérletek­ben? A héten Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök jelenlétében Szenegál fő­városában került sor a francia és afrikai csúcstalálkozóra. A zaire-i harcok idején különös figyelemmel fordult a világ Dakar felé, meg is formálódott a kérdés: mit ke­res újra Franciaország Afrikában? Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök sajtókonferencián ismertette javaslatait a po­litikai válság megoldására. A kommentátor, akit jó sora a hét ele­jén Itáliába vitt, a helyszínen kereshette a feleletet arra a kédésre, amelyet aztán a következő napokban újabb diáktünteté­sek és zavargások tettek hangosabbá: ho­gyan kerülhet ki a válságból -Olaszország? Van-e előrehaladás a közel-keleti válság rendezését célzó kísérletekben? Az utóbbi idők egyik legfontosabb ese­ménye Asszad szíriai elnök moszkvai lá­togatása volt: Arafat után a közel-keleti problémának egy másik kulcsszemélyisége ült le így a Kremlben a tárgyalóasztalhoz. Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alékszej Koszigin és Andrej Gromiko vólt ott a szovjet tárgyaló küldöttségben, amely a Szíriával való együttműködés jelenlegi helyzetét és további fejlesztését tekintette át a szíriai elnökkel. A kiadott közös köz­lemény szerint a két ország képviselői ki­fejezésre juttatták, hogy erőfeszítéseket tesznek a közel-keleti válság általános ren­dezésének elérése végett. Ismét aláhúzták az 1967-lben megszállt arab területek fel­szabadításának szükségességét. Állást fog­laltak a Palesztinái arab nép jogai mellett, amibe beletartozik az önálló, független pa­lesztin állam megteremtésének joga is. Ugyanakkor hangot adtak annak a véle­ményüknek, hogy valamennyi közel-keleti államnak, így Izraelnek is, joga van a biz­tonsághoz és ahhoz, hogy független állam­ként éljen. Figyelemre érdemes, hogy a szíriai dip­lomácia Washingtoniban is lépéseket tett: éppen Asszad elnök szovjetunióbeli hiva­talos tárgyalásai végeztével indult el az Egyesült Államokba Khaddam külügymi­niszter. Természetesen a Szovjetunió és az USA, mint a genfi közel-keleti konferencia két társelnöké közösen vállalhat legbizto­sabb eredményt ígérő feladatokat a vál­ságból kivezető utak keresésében. Május közepéig-végéig viszont aligha várható bármilyen mérvadó állásfoglalás Izrael részéről: a választási kampányban a harcias megnyilatkozásokban a pártok egymásra licitálnak. S köziben jó alkalom Rabin volt miniszterelnök bankszámla­ügye arra is, hogy eltereljék a figyelmet a főkérdésről. Ralbin éppen a héten vonult teljesen vissza az ügyvezető kormány éléről. Mit keres újra Franciaország Afrikában? Húsz éve még folyt az algériai háború a „Francia Algéria” megtartásáért, húsz éve még megvolt a francia unió, sőt, megvolt francia Egyenlítői Afrika, amelynek a déli és délkeleti határán a Belga Kongó terült el... Aztán De Gaulle tábornok hivatalosan felszámolta a francia gyarmatbirodalom nagy részét, az afrikai területeken sorra- rendre új államok alakultak: Ezek viszont — az egy Guinea kivételével — megtar­tották a szoros kapcsolatot Párizzsal. A francia kormány mindig is nagy erőfeszí­téseket tett, hogy új alapokon, de, talán még kifizetődőbb módon, mint a gyarmati múltban, befolyási övezetében őrizze meg ezeket az államokat, Szenegáltól Mada­gaszkárig. A „frankofon”, vagyis „francia nyelvű” afrikai országok államfői mindig szívesen látott vendégek azóta is Párizs­ban, előbb Pompidou, aztán Giscard d’Es­taing ugyancsak örömmel látogatott el az afrikai fővárosokba. Zaire-ban, az egykori Belga Kongóban, köztudomású, hogy mindenféle ásványi kincs bőven akad: urán és gyémánt, réz és kobalt, mangán és ón. A francia tőke érdekei nyilvánvalóak: ha egyszer itt dön­Del-Libanonban a jobboldali falangista erők francia gyártmányú páncélosokat is bevetettek a palesztin szabadságharcosok ellen. tőén kapcsolódhatnának be e kincsek ki­aknázásába! De a Newsweek című ameri­kai hírmagazin épp e héten szellőztette meg, hogy a francia gépeken Zaire-ba szállított marokkói egységek kiadásait Szaúd-Arábia vállalja magára, Szaúd- Arábia pedig — az USA leghívebb szövet­ségesei közé tartozik. Meglehet tehát, hogy általában nyugati vagy különösen ameri­kai tőkés érdekek szolgálatában cseleke­dett Párizs... A dakari csúcstalálkozón Giscard d’Es­taing a maga zaire-i akcióját mentegetve úgy igyekezett fellépni, mint az afrikai ál­lamok védelmezője idegen befolyások el­len. Franciaország befolyási övezetét ily módon akarná fenntartani, de a dakari konferencián jobbára csak a népüktől el­szakadt, jobboldali vezetők hűségnyilatko­zatai szóltak e mellett. Hogyan kerülhet ki a válságból Olasz­ország? A válasz élére kívánkozik a statisztikai adat, amelyet a napokban hoztak nyilvá­nosságra: egy 'év alatt 22 százalékot vesz­tett értékéből, vásárlóerejéből a líra. Az utas, aki ma Olaszországban jár, a gyárak falain vörös feliratokat lát^ amelyek a munkanélküliség elleni harcot sürgetik és a kormány által a tőkéseknek tett új meg új engedmények ellen tiltakoznak. Tulaj­donképp felszínesebb, ha hangosabb és véresebb is olykor, a diákok lázongása. De Firenze egyetemének egyik-másik épületén magam is láttam a vörös zászlót: „Elfog­laltuk az egyetemet!” Embervér folyt a római utcán, egy rend­őr golyótól találtah halt meg, egy amerikai újságírónő is súlyosan megsebesült, ami­kor a diákok összecsaptak a rendőrökkel, s a fiatalok soraiban megbúvó provokátor orvlövészek tüzet nyitottak. (Valamennyi párt felszólította a kormányát, teremtsen rendet és leplezze le a szélsőséges eleme­ket, akik neofasiszták ugyan, de egyszer- másszor balos jelszavakat hangoztatnak.) A kormány kapkod. Politikai bázist ke­res, hiszen kisebbségi, a parlamentben ki van szolgáltatva az ellenzék és mindenek­előtt a kommunisták kényének, kedvének. A kereszténydemokraták épp ezért most megpróbálkoznak szövetségre lépni a libe­rálisokkal és a szociáldemoratákikal, hogy — a szokásos olasz kifejezéssel élve — az „egyszínű” kormány helyébe „háromszínű” kabinetét állítsanak, amely némi parla­menti többségre számíthatna. A ' válság azonban mélyebb, semmínthogy a pártok egyikének-másikának taktikázása megol­dást jelenthetne. A baloldal „nemzeti szülk- ségkormányt” sürget, amely magában fog­lalná a kommunistákat is. A kommunistákat nem lehet már kire- keszteni a hatalomból, ha Itáliát igazán talpra akarják állítani. Erről beszélt Firen­ze kommunista polgármestere — az Egye­sült Államokban, a Michigan egyetemen. Nem véletlenül fordulnak mostanában ma­gyarázó szóval olasz kommunista politiku­sok Amerika felé: tudjuk, tavaly Kissinger és Ford tiltotta meg az olasz vezetőknek és tőkéseknek, hogy bevonják a kormány­ba a kommunistákat. Április 24 A testvérvárosok világnapja Ma körülbelül 1400 várost egyesít a Testvérvárosok Vi­lágszövetsége, amely idén ünnepli fennállásának 20. évfor­dulóját. A béke védelme az agresszió ellen, a társadalmi haladásért folytatott harc eszméinek életképessége és idősze­rűsége megfelel „Helsinki szellemének”, s ez tette a Testvér- városok Világszövetségét tekintélyes nemzetközi szervezetté. Maga az elnevezés is a mozgalom nemes céljáról tanúskodik. A testvérvárosok kapcsolataikban már rég túlléptek a „felfedezés” időszakán, s állandósultak, egyre tartósabbak a találkozások, amit a sajtó, a rádió, a kiállítások, a személyes ismeretség és a levelezés is segít. A testvérvárosok mozgalma befolyásolja az enyhülési folyamat fejlődését és elmélyülését, s ezzel együtt hozzájá­rul az egészségesebb nemzetközi légkör kialakításához Ez egyebek között kifejeződik abban is, hogy megjavultak a kapcsolatok a Testvérvárosok Világszövetsége és a Városi Tanácsok Nemzetközi Szövetsége között. A hidegháború éveiben ez a szövetség nyíltan szembeszegült azzal, hogy együttműködjenek a szovjet városokkal. Az enyhüléssel megváltozott e szövetség vezetőinek álláspontja is. Legutób­bi lausanne-i és teheráni konferenciájukra már meghívták a szovjet tanácselnökök képviselőit is. Nincs a világon túl sok ilyen hasonló ünnep, amit egy­szerre ennyi, méghozzá különböző társadalmi rendszerű or­szágban megünnepelnének. A testvérvárosi mozgalom a bé­ke, a biztonság és az együttműködés szilárdítását szolgálja, s megfelel azoknak* a céloknak, amelyekért a szocialista kö­zösség országai küzdenek. Antunes a baloldal összefogását sürgeti Belgrád, Nyárádi Róbert, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton Brioni szigetén megkezdődtek Agostinho Ne- tónak, az Angolai Népi Köz­társaság elnökének, az An­golai Népi Felszabadító Moz­galom (MPLA) elnökének és vendéglátójának, Joszip Broz Tito államfőnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nökének a tárgyalásai idő­szerű külpolitikai kérdések­ről és a kétoldalú kapcsola­tok széles körű fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Neto pénteken a késő esti órákban érkezett Brioni szi­getére, ahol Tito elnök va­csorát adott a tiszteletére. A jugoszláv államfő az ország legmagasabb kitüntetését, a Nagy Csillag érdemrendet adományozta vendégének. A péntek esti díszvacsorán mondott pohárköszöntőjében Tito elnök hangsúlyozta, hogy „Afrika déli részén a kolónializmus elleni harc el­sőrendű fontosságúvá vált” — majd hozzáfűzte — „az imperialista és fajüldöző erők mindent elkövetnek, hogy Afrika déli részén las­sítsák a dekolonizálást, a fajüldözés felszámolására irányuló törekvéseket, lehe­tetlenné tegyék a többségi kormányzást, elodázzák Zim­babwe és Namíbia független­ségének kikiáltását”. Neto válaszában hangsú­lyozta: „Találkozásunk jelen­tőségét növeli, hogy éppen ma ünnepeljük Vlagyimir lljics Leninnek, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom zseniális vezére születésének 107. évfordulóját. Úgy vélem, hogy azok a mélyreható vál­tozások, amelyek azóta az egész emberiség életében és a szociális körülményekben végbementek, politikánk és gazdaságunk kialakításában áz általunk követett út egy­aránt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­méből fakad.” A brioni tárgyalások be­fejezése után Agostinho Ne­to Belgrádban folytatja meg­beszéléseit a jugoszláv veze­tőkkel. Meló Antunes őrnagy, a portugál fegyveres erők leg­felső forradalmi tanácsának tagja, az alkotmánybizottság elnöke — akinek 1974. ápri­lis 25-én fontos szerepe volt a 48 éves fasiszta diktatúra megdöntésében — nyilatko­zatot adott Sirnó Endrének, az MTI lisszaboni tudósító­jának. Antunes elmondta, hogy a jobboldal, a reakciós körök egyre hevesebben támadják az alkotmányt. A legnagyobb veszély azoknak a monopol­tőkés csoportoknak a részé­ről fenyeget, amelyek a poli­tikai hatalmat elvesztették ugyan a fasizmus megdönté­se után, de az utóbbi idők­ben, részben helyreállíthat­ták gazdasági hatalmukat, közvetlenül fenyegetik a de­mokráciát és az alkotmányt azok a körök, amelyek a gyarmati kizsákmányoláshoz kötődtek — fűzte hozzá. „Ezzel együtt úgy vélem, a portugál demokraták elég erősek ahhoz, hogy megaka­dályozzák a reakciót a hely­zet visszafordításában.” Antunes sürgette a balol­dali erők összefogását az al­kotmány érvényesítéséért, a szocialista fejlődés előmozdí­tásáért, később pedig az olz- tálynélküli társadalom meg­teremtéséért. össze kell fog- niok egymással a baloldali pártoknak, a baloldali érzé­sű embereknek, azoknak a katonáknak, akik magukra vállalták a fasizmus megdön­tésének feladatát és ma is a portugál forradalom fon­tos ösztönzői — mondta. Az őrnagy síkraszállt Por­tugália nemzeti függetlensé­géért. Közölte, hogy külügy­miniszterként a nemzetközi kapcsolatok sokrétűbbé téte­lével, a szocialista országok­hoz fűződő viszony megerő­sítésével is igyekezett fokoz­ni országának önállóságát. A valódi nemzeti független­ség érdekében szükséges vol­na .kibújni” a fojtogató észak-amerikai hegemónia alól és az „aktív semleges­ség” útjára lépni — mondta Antunes őrnagy. Hazaérkezett a pártmunkás­küldöttség A Svéd Baloldali Párt- Kommunisták meghívására április 19—23-a között láto­gatást tett Stockholmban az MSZMP pártmunkásküldött­sége dr. Berecz Jánosnak, a KB külügyi osztálya veze­tőjének vezetésével. A pártmunkásküldöttség találkozott Lars Warnerrel, a párt elnökével, Eivor Markiund alelnökkel, Tore Forsberggel, a központi ve­zetőség titkárával és a vég­rehajtó bizottság más tag­jaival, akik tájékoztatást BUDAPEST Szombaton hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt párt­munkásküldöttsége, amely Kovács Antalnak, a KB tag­jának, a Központi Bizottság osztályvezetőjének vezeté­sével az SZiKP KB meghí­vására látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttséget fogadta V. I. Dolgih, az SZKP Közpon­ti Bizottságának titkára. HAVANNA Havannában aláírták Ku­ba és Nagy-Britannia tudo­mányos-műszaki együttmű­ködési megállapodását. A megállapodás előirá­adtak a Svéd Baloldali Párt-Kommúnisták tevé­kenységéről és a svéd kom­munista mozgrlom mai hely­zetéről. A két párt képvise­lői eszmecserét folytattak a pártjaikat és a nemzetközi kommunista mozgalmat érintő más kérdésekről. Az MSZMP pártmunkás­küldöttsége szombaton visz- szaérkezett Budapestre. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Horn Gyula, a KB osztályvezető-helyettese fogadta. nyozza az együttműködést közös tudományos-műszaki projektumok megvalósítá­sában és a szakemberkép­zésben. BUENOS AIRES Buenos Airesben bejelen­tették, hogy az argentin kor­mány államosította az Ypf olajtársaságot. ISLAMABAD Pakisztán ötödik nagy vá­rosában, Sialkotban rendel­tek el kijárási tilalmat, mi­után ellenzéki tüntetők agyonvertek három nép­párti munkást. Sialkot az in­diai határ közelében fek­szik, fontos ipari központ. Legálisak a szakszervezetek A spanyol kormány Enri­que de la Matának, a szak- szervezeti ügyek miniszteré­nek javaslata alapján ren­deletet hagyott jóvá, amely­nek értelmében az eddig il­legálisan működő szakszer­vezetek április 28-tól kezdve kérhetik legalizálásukat. E szerint négy évtizedes ille­galitás után a szakszerveze­tek — s köztük a három legjelentősebb: a munkás­bizottságok, a Dolgozók Ál­talános Szövetsége és a Szak- szervezeti Munkásszövetség — egyszerű bejelentés és az alapszabályzat letétbe helye­zése után megkezdhetik tör­vényes működésüket. Mint ismeretes, az országban ed­dig csak az úgynevezett ver­tikális szakszervezetek mű­ködhettek. A spanyol katolikus püs­pöki konferencia állandó bizottsága ülését követően nyilatkozatban jelentette be, hogy a spanyol egyház sem­miféle politikai pártot sem támogat az elkövetkező vá­lasztásokon. A spanyol rendőrség pén­teken füstbombákkal osz­latta szét a\ Ibéria spanyol légitársaság egyik hangárjá­ban összegyűlt mintegy két­ezer sztrájkolót. A légitár­saságnak csaknem tízezer földi alkalmazottja lépett sztrájkba. miután az új bérszerződésről folytatott tárgyalások zsákutcába ju­tottak. A sztrájk nem érinti az Ibéria járatait, mivel a hajózó személyzet külön megállapodás alapján dol­gozik. LAPZÁRTA Tito és Neto tárgyalásai

Next

/
Thumbnails
Contents