Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
Mai számunkból XXVII, évfolyam, 94. szám ÁRA: 0,80 Ft 1977. április 23., szombat „A JOGGAL ÉLNI KELL, NEM VISSZAÉLNI” (3. old.) CSACSKA-VÖLGYI CSENDÉLET (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT KLUBKÖNYVTÁR ÉPÜL (3. old.) Csábítás és vándorlás A bajok akkor kezdődnek, ha a dolgozó nem érzi---------s---- jól magát a munkahelyen. Mondjuk és v alljuk, hogy így van. A munkahely az ember második — ha nem első otthona —, hiszen ha jól belegondolunk, több időt töltünk munkatársaink, szaktársaink körében, mint az asszonnyal, meg a gyerekkel. Nem mindegy tehát, milyen az üzemi légkör. Újabban azonban kezd egy másik „elmélet”, és hovatovább gyakorlat is kialakulni. A több pénz, és főleg a jobb munka csábítja-viszi az embereket gyártól gyárig, mert a légkör, a politikai hangulat az üzemek nagy többségében jó. A napokban T. községben a gyárvezető elém tesz, már a beszélgetésünk második percében, öt felmondó- levelet. Négy dolgozó azt írta, hogy jobb munkát talált, nem olyan piszkosat, nehezet, mint ahol eddig dolgozott, egy hivatkozott csupán az utazási körülményekre. Ettől a gyártól — itt valóban nehéz és piszkos a fizikai munka — az utóbbi két hónapban negyvenen mentek el. A közeli községben üzemelő két nagy gyár hívja- szívja a munkaerőt. Saját autóbuszt ad, minden szombat szabad, természetbeni juttatás van — és légióként a gyár természetéből-helyzetéből adódóan nincsen akkora „hajtás” és kosz a munkahelyen, mint T. községben. Ezt onnan is lehet tudni, hogy az elcsábított- elvándorolt emberek elég nagy hangon mondogatják a községi italboltban, hogy „ma semmit se dolgoztam, álltunk, néztük egymást egész nap”. Abban a gyárban, ahonnan elmentek negyvenen, szigorú a technológia, a vezetők megkövetelik a nyolc óra tisztességes kidolgozását — mert a feltételeket is megteremtik ehhez — adnak üzemi kosztot délben, reggeliidőt, jó a fürdő, tiszta az öltöző, van saját autóbusz munkába járásra, kirándulásra, nem rosszabb a kereset, mint a szomszédos községben iévő gyárban. Az emberek mégis innen mennek el. Nincs hivatalos munkaerő-csábítás — mint tudjuk, másfél éve még fejpénzt kapták a toborzók —, a szomszédos gyárak között nincs megállapodás arra, hogy csak azt veszik fel, akinek felvételéhez a másik gyár vezetői hozzájárultak. A munkaerőnek — a munkásnak — szabad joga van megválasztani, hol akarja a kenyerét megkeresni. Azonban oda kell f'gyelni arra’ h°gy egyes nehéz _________ fizikai munkát adó gyárakban — téglagyárak, kendergyárak, cipőgyárak, vasasüzemek, st'b. — fogy a munkaerő. A gépeket, berendezéseket egy műszákban tudják járatni. Szükség van az országban téglára, kenderre, cipőre, műanyagra, kazánra, edényre. Keresni kellene a módját, hogy az igen nehéz fizikai munkát adó gyárakban a vándorlás-csábítás csökkenjen. T udunk példákat mondani arra, hogy automata gépekkel, hasznos kéziszerszámokkal, anyagmozgató berendezésékkel, még jobb védő- és munkaruhákkal látják el a piszkos és nehéz munkát végző dolgozókat. A kérdés megoldását abban látjuk, hogy még fokozni kell az ilyen jellegű munkát. Keresni, kutatni, miként lehet a fizikai munkát csökkenteni, hol van mód jobb anyagmozgató gép beállítására, kis konténert megrakó és ürítő berendezés konstruálására, és légióként: hol, miként lehet a technológiát úgy megváltoztatni, hogy a termék minősége ne károsodjék, a tervet is teljesítsék — de a dolgozó se kérje ki a munkakönyvét. Olvashattuk a párt legutóbbi kongresszusának dokumentumaiból is, hogy gondot, fokozott gondot kell fordítani a fizikai munka könnyítésére. „Egész gazdasági tevékenységünket a társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelésére alapozzuk. Ez megköveteli a termelési szerkezet további átgondolt korszerűsítését, a műszaki tudományos haladás gyorsítását, új technológiák bevezetését, a jövedelmezőség javítását, a belső és külső erőforrások jobb fel- használását.” Tehát közei vagyunk a probléma „békés” meg- ---------------------- oldásához. Elő kell venni a párt idevonatkozó dokumentumait, s azokból értelmezhetjük a csábítás-vándorlás újabb „irányzatának” orvoslási módját. Nem nehéz munka ez, de sok fejtörést kíván, nagyobb elmélyülést a feladatokban, nagyobb tisztelet megjelenését a vezetők körében a kétkezi, a nehéz és piszkos fizikai munkát végző dolgozók irányában. M ert ne feledjük: pénz ilyen célra mindig és mindenhol van. PÁLKOVACS JENŐ Ülést tartott a KISZ-mb Az ifjúmunkások helyzete Lenin születésének évfordulóján Kiváló propagandistákat tüntettek ki Győri Imre beszéde Lenin születésének 107. évfordulója alkalmából pénteken az MSZMP Központi Bizottságának székházában kitüntetéseket adtak át a lenini eszmék terjesztésében kiemelkedő eredményt elért pártpropagandistáknak. Az ünnepségen — amelyen részt vettek a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, a központi pártintézmények vezetői — Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit- (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap délelőtt ülést tartott Szekszárdon a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Az ülésen megjelent Kreiter Gábor, a KISZ Központi Bizottság ifjúmunkás osztályának munkatársa, Deli György, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa és Varjas János, a megyei tanács ifjúsági titkára. Péti Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára köszöntötte az ülésen megjelenteket. A KlSZ-bizott- ság első napirendjében a megye ifjúmunkásainak helyzetével foglalkozott. A napirend keretében a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat KlSZ-bizottságá- nak titkára, majd a Simon- tornyai Bőrgyár KISZ-bizottságának titkára számolt be a vállalatnál folyó ifjúsági munkáról és a KISZ KB 1975. április 18-i ifjúmunkás-határozatából adódó feladatok végrehajtásának helyzetéről. A két beszámolót követő vita után a bizottság tagjai kérdéseket tettek fel a beszámolót előterjesztő vállalati KlSZ-bizott- sági titkároknak. A kérdések és a rájuk adott válaszok részletesen foglalkoztak a pályakezdő ifjúmunkások helyzetével, az ifjúsági szocialista brigádok munkájával, a bejáró fiatalok helyzetével, az üzemi demokrácia és a KISZ véleményezési jogkörének érvényesülésével. A tanácskozás vitája alapján a megyei KISZ- bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy a TÁÉV KISZ-bizottságának beszámolóját kiegészítésre visszaadja az üzem KlSZ-bizott- ságának, a bőrgyári KISZ- bizottság beszámolója helyett pedig javasolják egy részletesebb, elemzőbb beszámoló elkészítését. Az ülés második részében a bizottság tagjai meghallgatták az idei Forradalmi ifjúsági napok tapasztalatairól készített beszámolót. Szocialista munkaverseny Laikus vagyok az útépítésben, arra azonban le mertem volna tenni a nagyesküt, hogy két és fél kilométer hosszú, stabil aszfalt- utat nem lehet két hónap alatt a semmiből elővarázsolni. Szerencsére nem tettem. Fornádon ugyanis most igyekeznek, hogy bebizonyítsák az ellenkezőjét. S a dolog úgy néz ki, nekik lesz igazuk. Nekik, a Wáger, a Pollack és a Törekvés brigádnak, a Pécsi KÉV, a MEZÖBER és a Tamási Álami Gazdaság egy-egy szocialista kollektívájának, amelyek most az út elkészítésén fáradoznak. Az egész úgy kezdődött, hogy a gazdaság vezetői többször mondták, jó lenne, ha ősz helyett hamarabb, tán még a nyárra kész lenne az út. A beruházók, a MEZÖBER Pollack Mihály brigádjának — aranykoszorús szocialista brigádjának — dolgozói megpróbálták meggyorsítani az építést. Partner lett a gazdaság Törekvés műszaki brigádja is — ők is kiérdemelték az aranykoszorús szocialista brigád címet — és hozzáláttak az alapok készítéséhez. S amikor parádés tempóban megindult a munka, földgyaluk egyengették a talajt, átvágtak két kisebb dombot, a kiásott föld helyére követ szórtak, amit szilárd réteggé préselt az úthenger — betársult a vállalkozásba a Pécsi KÉV Wáger brigádja is. (Hogy a ranggal itt se maradjak adós: ők a tröszt kiváló szocialista brigádja címet viselik.) Döcögve halad a gépkocsi az épülő úton. Az úton, amit május elsejére el akarnak készíteni. Most még úthengerpréselte kőréteg. Helyenként már rajta az itatott zúzalék is. Az árok már kész. Mintha borotvával metszették volna a földet. — Úgy dolgoznak, mint a Rengeteg munkájuk van a fagyrongálta közutakon. Ott pedig nem lehet, nem is akarnak elmaradni egy centivel sem. De szombat délután, éjjel, meg vasárnap nem dolgoznának. Akkor csinálják meg itt az utat. Megcsinálják, bizonygatja mindenki. Olyan körültekintően megszervezték, hogy nem jöhet közbe semmi. Csak az esőtől félnek. Esőben nem lehet aszfaltot teríteni. A napokban összeültek az építést végző brigádok vezetői, Megbeszélték az utolsó tíz nap feladatait. Elhozták magukkal a főnököket is és a bank képviselőjét, ök ugyanis a munkát ígérték. Az anyagi és technikai feltételeket a vezetők tudják biztosítani. Biztosítják. Az együttműködési szerződésben ez áll: A Tamási Állami Gazdaság Törekvés műszaki brigádja, a Pécsi KÉV Wáger brigádja és az AGROBER Tolna megyei kirendeltsége Pollack Mihály brigádja együttműködési szerződést köt a gazdaság csallánosHpusztai bekötő útjának határidő előtti elkészítésére. A 2,4 kilométer hosszú, 6 millió 300 ezer forint értékű út építésének befejezési határideje a szerződés szerint szeptember 15. A brigádok a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása tiszteletére vállalták, hogy május 1-re elkészítik. „A műszaki ellenőr a műszaki átadást 1977. április 30-án, 13 órára kitűzheti.” Az útépítést március elején kezdték. Azóta bebizonyították. hegyeket képesek elhordani. Szepesi László zsonglőrök — dicsérik a MEZÖBER-esek a fornádia- kat. — A földet, amit a gép féiretúrt, rögtön rakták lapáttal az autóra, pótkocsira. A nagy kanyar után tűnik fel a csapat. Ebédidő van. Rövid pihenés embernek, gépnek. Az alapozás javán túlvannak. Nemsokára jöhet a finisen Jön is. ígérték Wágerék. Jönnek szerelők is. Ha netán valami baj támad a géppel — bár az ilyen ritkán fordul elő —, nehogy megbénuljanak. De mert most biztosra kell menni, Szekszárdon áll majd a tartalék gép. Megszervezték az aszfalt szállítását is. S a hét végén a paksi, pécsi és szekszárdi aszfaltkeverő telep nekik dolgozik. A hét végén. Mert a KÉV- esek csak akkor jönnek.
