Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-21 / 92. szám

1977. április 21. A munkaügy közügy Irta: Karakas Löszlő, munkaügyi miniszter A termelés és a munka ha­tékonyságának emeléséről az utóbbi években egyre több szó esik. A munka termelé­kenységének emelkedése a fejlett szocialista társadalom felépítésének döntő tényező­je. A hatékonyság és terme­lékenység az elmúlt évtize­dek során sok alkalommal szerepelt fontos állami és pártdokumentumokban, de a mindennapi gyakorlatban is. Gazdasági fejlődésünkben ezek jelentősége azonban ma már a korábbinál nagyobb. Hazánk demográfiai helyzete úgy alakult, hogy a gazdaság fejlődésével párhuzamosan lényegében kimerültek a kül­ső munkaerő-források, a vál­lalatok legfőbb törekvése ma már a meglevő munkaerő-ál­lományt megtartani. A nye­reségérdekeltségi rendszer alapvető vállalati érdekké te­szi a dolgozók bérének fej­lesztését és a vállalati álló- _ alapok bővítését is. Ennek előfeltétele meghatározott nyereségtömeg, ez viszont döntő mértékben a termelés növekedésétől függ. A mun­kaerőforrások kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik köz­üggyé a hatékony munkaerő­gazdálkodás, amely egyik ele­me a termelékenység növe­lésének. A szocializmus is­mert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók munka­bérét a teljesítményeikkel. A termelés és a gazdálkodás meghatározott körében csak ott kerülhet sor a bérek eme­lésére, ahol — a különféle mutatókkal mért — a mun­kateljesítmények is emelked­nek. A teljesítmények eme­lésének feltétele a folyama­tos anyag- és munkaellátás, a körültekintő munkaszerve­zés. Emellett feltétele a mun­kafegyelem javulása, a belső munkaerő-tartalékok fokoza­tos felhasználása, esetenként a munka intenzitásának eme­lése. Társadalmi méretekben igaz, hogy a fogyasztás a ter­melés függvénye. Ezt az elvet következetesen érvényesíteni kell a vállalati szintű jöve- oelemszabályozásban, de az üzemek, brigádok és az egyes személyek bérezésében is. AZ 1976-OS ÉV TAPASZTALATAI Az elmúlt év az V. ötéves terv induló éve volt. A saj­tóban több oldalról értékelték már gazdasági eredményein­ket és problémáinkat, ösz- szességében a népgazdaság az elmúlt évben' egészségesen fejlődött. A termelés növe­kedési üteme a tervezettől kis mértékben elmaradt, ugyan­akkor javult a gazdaság egyensúlyi helyzete. Az egyensúlyi feltételek javulá­sa megmutatkozott a vásárló­erő és az árualap alakulása terén, de a külgazdaságban is. Az egyensúly javulásához hozzájárult az a tény, hogy az elmúlt évben a bér a ter­melés növekedésével össz­hangban alakult, illetve a termelékenység emelkedése a legtöbb ágazatban meghalad­ta a termelés emelkedését. Nem fokozódott tovább a munkaerőhiány, valamelyest mérséklődött a munkaerő- mozgás. A munkaerő-gazdál­kodás feladatait összegező'is­mert minisztertanácsi" hatá­rozat végrehajtására területi, ágazati és vállalati progra­mok születtek, ezek nyomán kezdeti eredményekről is be­számolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcsfontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából. Ezért fontos feladatunknak tekintjük a munkaügyi téren elmúlt években tapasztalt kedvező tendenciák erősíté­sét. NEM AZONOS ÜTEMBEN A feladatot talán elvileg könnyebb megfogalmazni, mint az elvi követelmény alapján a gyakorlati dönté­seket meghozni. Arról van szó, hogy a népgazdaság min­den ágazata, alágazata, válla­lata nem fejlődhet egyforma ütemben. Ebben nemcsak a munkaerőhelyzet játszik sze­repet, hanem a gazdaság sok más tényezője is. A szelektív- intenzív fejlesztés hiányossá­gai elsősorban a munkaerő- helyzet feszültségeiben jelen­nek meg. Ezt azzal jellemez­hetjük, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb ter­melő berendezéseket nem tudjuk munkaerőhiány miatt ésszerűen kihasználni Bár a problémák legélesebben a munkaerőhelyzetben mutat­koznak, megoldásukhoz nem elsődlegesen munkaerő-gaz­dálkodási eszközökre van szükség. Az alágazatokat és vállalatokat, a fontosabb vál­lalati profilokat a fejlesztés üteme és ésszerűsége szem­pontjából sorolni kell. A so­rolásnál érvényesíteni kell az ágazati és vállalati termelési politika minden követelmé­nyét. A soroláskor megalapo­zott vezetői döntések szüksé­gesek arra, hogy mely alága- zatok, mely vállalatok és mely termelési profilok ter­melését szükséges fejleszteni, illetve stagnáltatni, esetleg visszafejleszteni. Ezek való­ban nehéz döntések, hiszen egyidejűleg intézkedni kell a visszafejlesztésből vagy bi­zonyos termelési profilok megszüntetéséből származó hiányok pótlásáról, akár a fogyasztási, akár a beruhá­zási javak piacán jelenik meg ez a hiány. Az említett so­rolás végrehajtásában élen jártak a megyei tanácsok, ke­resték a kapcsolatot a válla­latokkal és az ágazati mi­nisztériumokkal, ahol e te­kintetben még lassú az előre­haladás. AZ EMBERI TÉNYEZŐK A külső munkaerő-tartalé­kok kimerülése miatt a mun­kaerő-átcsoportosítás gazda­ságunkban szükségszerű je­lenség, egyenes következmé­nye az előzőekben említett szelektív-intenzív fejlesztés­nek. A munkaerő-átcsoporto­sítás csak akkor sikeres, ha a termelés gazdaságossági problémái mellett megfelelő figyelmet fordítunk az em­beri tényezőkre. Arra kell tö­rekedni, hogy új munkahely­re kerülő dolgozók számára munkájuk szakmai perspek­tívát jelentsen és anyagilag is megtalálják számításaikat. A nehezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerül­jenek az átcsoportosított dol­gozók, hanem a „honnan” okos megválasztása. A vá­laszt az ágazatok és vállalatok felelős vezetőinek kell meg­adniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szférájáról van szó. E tartalékok nagyságrend­jének megítélésében sokféle véleménnyel találkozhatunk. Vannak azonban olyan objek­tív tényezők, amelyek vi­szonylagos egyértelműséggel utalnak tartalékokra, azok hozzávetőleges nagyságrend­jére is. Ilyen tényező pl. a termelés ütemessége, illetve a termelési színvonal havi, negyedévi és évi hullámzása. Ilyen tényező az energia-diag­ram, amely mutatja a fel­használt energia mennyiségé­nek nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizonyítják a belső munkaerő-tartalékok létezését a különböző munka­nap-fényképezési eljárások, a műszeres munkamérés és más módszerek. A vállalatok fo­kozatosan kényszerülnek ar­ra, hogy e tartalékokat feltár­ják és hasznosítsák. A TERÜLETI MUNKAÜGYI TERVEZÉS A megyei párt- és állami szervek nagy gondot fordíta­nak a területi politikai fog­lalkoztatási koncepciók meg­határozására, a tervszerű — a megye gazdasági adottságait és a megyei népesség igé­nyeit egyaránt figyelembe ve­vő — munkaerő-gazdálkodás­ra. A megyei tanácsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerő-egyen­súly területi problémáit és ennek alapján határozták meg a szükséges intézkedé­seket. Az intézkedések között szerepel a területi és az ága­zati irányítás jobb összhang­jának létrehozása. Tapaszta­lataink szerint egyre több vállalat és gazdálkodó szerv ismeri fel annak jelentőséget, hogy a területi szervekkel együttműködve saját munka­ügyi tevékenységük reálisabb lesz. E téren azonban előre­lépésre van szükség, mert egyes vállalati és ágazati ve­zetők még mindig figyelmen kívül hagyják az adott terü­let munkaerő-gazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szer­vekkel, aminek később a ká­rát láthatják. Szeptember 15 - október 30 A Magyar Rádió Tolna megyében Az első adásoknál tartott a Magyar Rádió Nógrád megyei akciója, amikor megkezdőd­tek a tárgyalások arról, hogy a következő Tolna megyében lesz. Sorrendben a tizenne­gyediket rendezik nálunk. Ez az 1970-ben útjára indított sorozat, amelynek az eddigi eredményéhez tartozik, hogy tizenkétezer új előfizető je­lentkezett és több mint száz- húszezer korszerű vevőkészü­léket adott el a kereskede­lem. Ez azonban az akciónak csupán az egyik, bár egyál­talán nem jelentéktelen olda­la. A másik rész az, hogy a rádió műsoraiban ilyenkor megszaporodnak a soron lé­vő megyéről szóló adások. Je­lentős segítség ez a megye sa­ját házatájának jobb megis­meréséhez, az örömök és gon­dok számbavételéhez. A tudó­sítások, riportok, összeállítá­sok természetesen kitűnő al­kalmat adnak a közösségek munkájának, eredményeinek országos bemutatására is. Rö­viden szólva: jó szolgálat an­nak érdekében, hogy egyre többen hallgassák és fogad­ják barátként, társként a rá­diót és rendszeresen figyel­jék a műsorokat. Az előkészítő tárgyalások során született megállapodás értelmében szeptember 15. és október 30. között lesz a Tol­na megyei akció. A terv sze­rint ötvenhat műsor szól majd a megyéről, a megyé­ből. Ez természetesen még változhat, de mint az előző akciók szervezői elmondot­ták, a tapasztalat szerint mindig gyarapodott az előze­tesen elfogadott program. A rádió mellett a televízió is több műsort ad a megyénk­ről ebben az időszakban. A részletes ismertetésre természetesen visszatérünk, most előzetesként csak any- nyit, hogy lesz kedvezményes rádióvásár, az új előfizetők egy meghatározott időre díj- mentességet kapnak, egy hó­napig díjmentesen megkül­dik részükre a Rádió- és Te­levízióújságot, a készülékek vásárlásához az OTP külön kedvezményt ad. Aligha jóslás azt mondani, hogy az akció végére Tolna megyében tovább növekedik majd a rádió, a rádiózás hí­veinek száma, és ez várható­an a vevőkészülékek számá­ban is tükröződik, ami egyéb­ként már jelenleg is megha­ladja az országos átlagot, hi­szen nálunk minden száz ház­tartásból 78 rendelkezik rá­dióval. f'tcxnaN , ÍíEPUJSAG 3 A tomerömű-építkezés Az erőműből két méter átmérőjű csöveken távozik majd a meleg víz. A csövek szige­telése harminc évre szól. A hidegvíz-csatorna egyik vége, az épülő kikötővel. ARRÓL már hírt adtunk régebben, hogy az atomerő­műhöz vezető hidegvíz- (hű­tővíz-) csatornát a Duna fe­lőli részen meghosszabbítot­ták, vagyis összekötötték a folyóval. Az erőmű irányá­ban majd akkor hosszabbít­ják a csatornát, amikor elké­szül a vízkivételi mű és egé­szen ódáié engedhetik a vizet. Ezt meg is írtuk a vízkivételi mű építésének bemutatása­kor. Kell tehát hideg víz az erőmű üzemeltetéséhez, a reaktorok hűtéséhez, mégpe­dig rengeteg. A hűtővíz természetesen fölmelegszik és el kell távo­lítani, más irányban. Javában épül ez a rendszer is. Az el­nevezése összefoglalóan: me- legvíz-elvezető rendszer. Igen nagy és sokrétű feladat az el­készítése. A 26-os Állami Épí­tőipari Vállalat munkái kö­zé tartozik. Vegyük sorba a rendszer részeit, az erőműtől a Duná­ig. A főépületből, tehát az erőműből nyolc igen vastag csövön kijövő meleg vizet (2, illetve egy méter átmérőjű csöveket helyeznek el a hi­deg és meleg víznek) zárt, 500 méter hosszú vasbeton csatorna gyűjti össze és to­vábbítja a nyílt medrű me­legvíz-csatornába, szint-tartó bukón keresztül. Tehát olyan építmény lesz ez a rész, ahol mindig a kívánatos szinten marad a vízmagasság. Nem lesznek szivattyúk a meleg vizet elvezető rendszernél, hanem gravitációs úton, egy­szerű folyóssal távozik a víz. A nyílt medrű melegvíz- csatorna 1100 méter hosszú, már elkészült, csak a torko­lati rész hiányzik, a Duná­nál. Rendkívül nagy meder ez is, akár a hidegvíz-csa­torna, amit a korábbi évek­ben atomos tónak neveztek a paksi emberek, amikor még nem volt összeköttetés a Du­nával es a széles, hosszúkás alakú mély víz tónak számí­tott. A meleg víz elvezetésé­hez épített, nyitott medrű csa­torna olyan nagy mennyiségű víz befogadására alkalmas, hogy amikor már 4000 mega­watt teljesítményűre építik ki az erőművet, vagyis erő­mű-sort létesítenek, akkor is el tud folyni a meleg víz eb­ben az egyetlen mederben, összehasonlításként megem­lítjük: az első erőműépület, amelyből nyolc hatalmas csö­vön jön majd ki a meleg víz, csupán 880 megawatt telje­sítményre épül. Természete­sen minden újabb főépület­ből külön csatlakozást kell majd építeni, újabb kétméte­res csöveket elhelyezni a föld alatt és így eljuttatni a meleg vizet a hatalmas, nyílt medrű csatornába. A meder oldalát, rézsűjét mintegy 30 kilós betonlapok­kal burkolták be, hogy ne mossa a víz. A rengeteg, spe­ciális formájú, egymásba jól kapaszkodó betonlapot a helyszínen, a mederfenéken gyártották. Óriási volt itt a földmunka, amit a FÖLDGÉP vállalat kirendeltségének dolgozói végeztek, és óriási a betonmunka. A már említett, közbeeső, 500 méter hosszú gyűjtőcsa­torna is vasbetonból készül. Most kezdték építeni a 26-os ÁÉV dolgozói, miután a föld­munkát befejezték. Ez a csa­torna négyszögletes alakú, olyan, mintha egy gyufásdo- boz külső, „ráhúzós” részét fölnagyították volna iszonyú nagyra és az feküdne a föld­be ágyazva. Rendeltetése egyébként nemcsak az, hogy a nyolc csövön az erőműből érkező meleg vizet továbbad­ja a nyílt medrű csatornának, hanem ebből a zárt, szögletes csatornából ágazik le a „me- legvíz-visszakeverő csatorna” (szintén 500 méter hosszú), amely elvezeti és bejuttatja a hidegvíz-csatornába a meleg víz egy — kisebb — részét télen, hogy megakadályozza a jégtáblák képződését, illetve odaúszását a vízkivételi mű­höz. KÜLÖNÖS látványt nyújta­nak a már elkészült és ké­szülő óriás csatornák az egy- ty>ri birkalegelőn, a kopár és részben feltöltött határrészen. Az erőműnél jellemző nagy méretek itt még jobban ér­zékelhetők, a fél- és egykilo- méteres távolságokat járva, nézegetve. GEMENCI JÓZSEF A zárt vasbeton gyűjtőcsatorna építése most kezdődött. A nyílt medrű melegvíz- csatorna egy szakasza. Fotó: Gottvald Károly. A meleovíz-elvezető rendszer

Next

/
Thumbnails
Contents