Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
1977. április 20. ^PÚJSÁG 3 Györköny: A tanácselnök hétköznapja Május 15-én: Megyei honvédelmi nap A közel két évtized óta hagyományos Tolna megyei honvédelmi napot az idén ismét megrendezi a Magyar Honvédelmi Szövetség. A színhely ezúttal is az őcsé- nyi repülőtér, az időpont május 15. A program már elkészült, még néhány időpont egyeztetése folyik. Annyi bizonyos; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezendő honvédelmi nap ezúttal is sok látványosságot ad a várhatóan sok ezernyi érdeklődőnek. A rendezők célja: sokoldalúan bemutatni a Magyar Honvédelmi Szövetség munkáját, kapcsolatát a fegyveres erőkkel. így a műsorban szerepel egyéni és kötelék műrepülés, ejtőernyős ugrás, sugárhajtású gépek bemutatkozása, helikopterbemutató — a világon mindmáig legnagyobb utasszállító MI—6-s, és a repülőgépes növényvédő szolgálat K— 26-osai —, a néphadsereg haditechnikai kiállítása, az MHSZ és a polgári védelem közös kiállítása, a néphadsereg harcászati bemutatója. A kiegészítő műsorszámok közt szerepel repülőmodell- bemutató, tornabemutató, ökölvívó-mérkőzés, cselgáncs, motoros ügyességi verseny, lovasverseny. — Kedves Lüchl János elvtárs! Emlékszik a tegnapi napra? — Természetesen! — Fontos nap volt? — Közönséges. Végeztem a napi munkát, mint általában. — Kezdjük az elején. Ott, hogy reggel felkelt... — Felkeltem, megborotválkoztam, elvégeztem a ház körüli munkát. — Milyen ház körüli munkája van a györkönyi tanácselnöknek? — Ha megírja, meglehet kinevetnek. Megetettem a két bikát, amit nemrég vettem. — Megírom, de azt kell kinevetni, aki ezen mosolyog. Azután? — Kiadós reggeli, nyolcra bejöttem az irodámba. Postabontással kezdődött, mint mindig. Aztán ügyfélfogadással folytatódott. — Van fogadóórája? — Az előírásoknak megfelelően természetesen van. Csak éppen betartani nem lehet. Egy ilyen kis községben senkit nem dobhatok ki, aki valamilyen ügyes-bajos dolgával a lakásomon felkeres. Ugyanígy nem hagyhatom faképnél azt, aki az utcán állít meg. Mindkettő sűrűn előfordul. — Milyen problémákkal fordultak önhöz tegnap a tanácsházán? — Úgy 10—15-en a mező- gazdasági adókivetéssel kapcsolatban jöttek. Az ingatlanelosztás is érdekelt vagy féltucat embert. A mi kis falunkban nagy az építési kedv, négyszáz négyszögölben határoztuk meg az értékesíthető házhelyek felső határát. Sok fiatal akar építkezni, köztük a termelőszövetkezet mérnöke is. Született györkönyi, így most már egész bizonyos, hogy végképp ittmarad. — Ügyifélj árás után? — Bevett szokás miná- lunk, hogy minden délben lemegyek a termelőszövetkezet munkaelosztására. Együtt vannak a középvezetők, ha van valamilyen gépigénye a tanácsnak, ilyenkor beszéljük meg. Kitűnő az együttműködés, tegnap is ott voltam. — Ebéd után? — A régi orvoslakás tatarozását néztem meg, amit addig is rendbe kell hozni, amíg az új fel nem épül. — Mivel zárult a munkanapja? — Talpalással. Végigjártam a fél falut és tizenöt asszonyt kértem meg, hogy jöjjenek el társadalmi munkában takarítani az orvoslakást, melynek tatarozása a hét végére elkészül. Vállalták. Szóval: — közönséges hétköznapom volt. Munkanap. — Kívánjunk sok hasonlót? — Akár kívánnak, akár nem, a többi is ilyen lesz. ORDAS IVÄN Fotó: Bakó Jenő A gyulaji posta viszontagságai Halászszobor Pakson ? A dunai halászatnak szobrot szeretnének állítani Pakson. A két méter nagyságú bronzszobor megalkotásával Kiss Kovács Gyula budapesti szobrászművészt bízta meg a Művelődésügyi Minisztérium, s ajándéknak szánta a leendő atomvárosnak — a paksi Vöröscsillag Halászati Tsz főkönyvelőjének tájékoztatása szerint. A kb. kétszázezer forint értékű szobor a paksi halászati tsz csárdája előtt fogadná a látogatókat, a helybeliek örömére, ha ebbe nem vegyülne némi üröm is. Mert a szobor felállításához tereprendezés is szükséges, ami azonban több mint kétszer annyiba kerül, mint maga a szobor, a tervezőmérnöki előzetes kalkuláció szerint négyszázötvenezer forintba. Ha nem lesz pénz a tereprendezésre, a szobrot más megyének adják. (B. L.) A gyulaji postahivatal épületét évekkel ezelőtt életveszélyessé nyilvánították. Decemberben, hivatali időben leszakadt a mennyezet. Szerencsére senkinek nem esett baja, a már megkezdett munkanapot pedig szabad ég alatt folytatták a dolgozók. Aztán két hétig nem volt postai szolgáltatás Gyulajon. Most már van. A falu végén egy szintén düledező ősrégi parasztházban, elképesztő körülmények között. A postások a tanácsot okolják, mert nem adott különb helyet, a tanácson a postát, mert nem épített időben új épületet. Most is csak építési engedély van, de építkezésnek nyoma sincs. Az új helyhez igen messze van a buszmegálló, és ha esik, ha fúj, a kézbesítők kézikocsival fuvarozzák fel a csomagokat, újságokat. A hivatalvezető szerint maga az épület sem felel meg — a felszerelt rácsok ellenére — a biztonságtechnikai követelményeknek. A tanács április elsejével megszűnt Gyulajon, a postások szeretnének a szép, nemrég Munka az ideiglenes épületben tatarozott tanácsháza épületébe költözni. De az épület további hasznosításáról még nem döntött a kurdi közös tanács. Ügy néz ki, hogy postának nem jut hely benne. Nincs más megoldás, mint építkezni. Fotó: K. Z. Tamási, Simontornya: ÁFÉSZ-ek egyesülés után A FOGYASZTÁSI szövetkezetek három évtizedes történetében jó néhányszor került már sor megyénkben is egyesülésre, különválásra. Az utóbbi évtizedben inkább egyesüléseknek lehettünk tanúi, tehát ez vált tendenciává, nem pedig a különválás. 1977. január elsejével is egyesült több szövetkezet. A cél, amelynek alapján kimondták az egyesülést, nagyjából.,így foglalható össze: „Az erőforrások koncentrálása a hatékonyabb munka érdekében”. Ellátogattunk két olyan szövetkezetbe, amely a legutóbbi egyesülés révén jelentősen megnövekedett. Az egyik a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ, a másik pedig a simontornyai Siómenti Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Mindenekelőtt nézzünk néhány adatot a méretek változásáról. Tamási az ireg- szemcsei és a györiki ÁFÉSZ-szel egyesült. Régebben 7 falu tantozott a körzetébe, most 22. A körzet lakossága 13 000-ről 30 000- re nőtt, a taglészám pedig 4300-ról 8000-re. A kiskereskedelmi egységek száma 48 volt, jelenleg 114, a vendéglátó egységeké pedig 22 volt, s jelenleg 54. Az összforgalom tavaly 277 millió forint volt, az idei terv 505 millió. A simontornyai ÁFÉSZ- nak 1600 tagja volt, most a pincehelyivel való egyesülés után 3200 van. A szövetkezet tavalyi 110 milliós összforgalma a terv szerint az idén 204 millióra nő. A taglétszám és az összforgalom jól mutatja, hogy eltérő nagyságú szövetkezetekről van szó. A simontornyai most az egyesülés után sem lett akkora, mint amekkora a tamási volt az egyesülés előtt. A növekedés azonban mindkét esetben egyértelműen annak a feltételeit teremtette meg, hogy a helyi adottságoknak megfelelően jobban elláthassák feladatukat. — Nagyobb tételben tudunk minden tekintetben gondolkodni — mondja Tóth József, a tamási ÁFÉSZ áruforgalmi főosztályvezetője —, márpedig a jelenlegi népgazdasági körülmények közt ez az áruellátás javításának egyik alapvető feltétele. Szántó Ferenc, a tamási ÁFÉSZ igazgatósági elnök- helyettese korábban az ireg- szemcsei ÁFÉSZ egyik vezető tisztségviselője volt. — Mint kis szövetkezet, ezernyi olyan gonddal küszködtünk, ami éppen abból eredt, hogy kicsik voltunk, elaprózódott az erőnk. Péti Imre, a simontornyai ÁFÉSZ igazgatósági elnöke: — Mint ismeretes, Simontornya a megye egyik legjelentősebb ipari települése, nálunk tehát speciális feladatként jelenkezik az ipari lakosság megfelelő ellátása. Igen ám, de eddig bármenynyire is igyekeztünk, erőnkből nem tellett többre, nem tudtunk alapvető feladatokat megoldani, kereskedelmi hálózatunk elmaradt az igényektől. Az idén hozzáfogunk egy ABC-áruház építéséhez. Énnek a költsége várhatóan 10 millió forint lesz. Korábbi erőforrásaink alapján nemigen boldogultunk volna ezzel az egyébként sürgető feladattal, most megvan rá a reális feltétel. Mind a két szövetkezet vezetői nagyon jól tudják azonban, hogy az egyesülés önmagában: nem minden, a „házasságot” kimondó határozatok jobb lehetőségeket teremtettek ugyan, de végül is a mindennapi munkán múlik majd, hogy valóban hatékonyabb lesz-e a szövetkezetek munkája, megfelelően javul-e az ellátás, szolgáltatás. MINDKÉT HELYEN abból indultak ki, hogy az egyesüléssel járó átszervezés ne okozzon lehetőleg még átmeneti zavarokat sem a napi ellátásban. Nos, a lakosság nem vette észre az átállást, a különböző egységekben éppúgy folyt a napi munka, mint korábban. Vagyis nem egyszerűen megszavazták az egyesülést, hanem elő is készítették azt. Az átállás észrevehető jelei annál jobban mutatkoztak az irányító apparátusokban, sőt, mutatkoznak ma is. Egy csomó embert — központban dolgozót — hátrányosan érintett az átszervezés: eddig helyben dolgozott, most vállalnia kell a bejárást Tamásiba, Simon- tornyára. Többen nem vállalták, helyette más munka- területet választottak. E- miatt az irányító apparátus nem teljes egyik helyen sem, s ebből következik, hogy a meglévő gárdának nagyobb feladatot kell magára vállalnia ahhoz, hogy minél kevesebb zökkenővel menjen a napi munka a megnövekedett hálózatban. Terv - verseny A RIPORTER emigyen beszélgetett a gyár versenyfelelősével: — Mondja, itt csak azt tudták fölajánlani, ami úgyis benne van a vállalati tervben? A kérdésfeltevés, a „csak”, elgondolkoztatott. Nem egészen világos előttem, hogy megfogalmazója mire is akart kilyukadni. Arra-e, hogy az adott munkafeladathoz illendőnek tartana valamiféle extra többletet, vagy egyáltalán nem ért egyet a verseny „csak” tervhez szabott céljaival. Ha jól emlékszem, az egyik szocialista brigádvezetői tanácskozáson is szóba került a téma, amelyet némi egyszerűsítéssel így eleveníthetünk fel: mire érdemes, mire kell ma fordítani az emberi áldozatkészség energiáit? Vegyük sorjába mindennek indítékait. KIINDULÖPONT — ez vitán felül áll —, az a helyzet, amely ma gazdaságunkat meghatározza. Aki a közelmúltban kiadott KSH-jelentést némiképp figyelmesen átolvasta, különös közgazdasági alapismeretek híján is rájöhetett: ez idő tájt gazdasági folyamataink irányával elégedettek lehetünk, gondot okoz viszont a gazdasági fejlődés mértéke. Előirányzatainktól, a legfontosabb területeken elmaradtunk 1976-ban: a nemzeti jövedelem tervezett 5—5,5 százalékos növekedése helyett 3 százalékkal nőtt, az ipari termelés 2, a mezőgazda- sági 6—7 százalékkal elmaradt attól, amit vártunk. Ez az elmaradás becslések szerint mintegy 10 milliárd forint nemzeti jövedelemkiesést jelentett — ennyivel kevesebb lett az elosztható érték. Ez természetesen azt hozta magával, hogy a reálbér jóval kisebb mértékben emelkedhetett, mint ahogy a terv előírta, kisebb lett a lakosság fogyasztása is. Nos, a kiindulópont a munkaverseny-mozgalom előtt nem lehet más, mint az önmagunknak csinált adósság megtérítése — önmagunknak. Minden olyan vállalás, amely ezt szolgálja jő, s minden olyan, amely ebbe nem vág bele — rossz, szükségtelen, sőt káros. Igen ám, de hogyan lehet az általános, egész társadalom előtt álló célt lebontani egyes üzemre, emberre? Aligha kétséges: kevesen vitatnák ma azt, hogy a munkaverseny-mozgalomnak az új érték létrehozását, a hatékonyság javulását kell elősegíteni. MÉG SOKSZOR ELŐFORDUL, hogy például munkaversenyt hirdetnek a több termelésért. Az igazat megvallva: nem kizárt, Ihogy e cél is elfogadható — ha a több terméket várja, igényli a piac. Ám az esetek többségében sajnos nem vizsgálják meg a — „termelj többet, jobban élsz” kritikátlan hirdetői, hogy kell-e ez a többlet, vagy sem. És termelnek raktárra, elfekvő, sőt eladhatatlan készletet — emésztve emberi, anyagi erőforrást, időt. Mindazt ami ma igen szűkösen van, helyesebben, amivel nagyon takarékosan, ésszerűen kellene bánni. Az úgy általánosságban elhatározott — verseny a versenyért ily módon nem más, mint a pazarlás egyik válfaja... HA MÁR MAGÁTÓL értetődik is, nem árt ismételten leszögezni: a munkaverseny céljainak a gazdasági megfontolásokhoz, a jó gazdasági tervekhez kell igazodni. Sőt — és ez egyáltalán nem szürkíti el —, ennek egyik előmozdítója, eszköze kell hogy legyen. Miként lehet azzá? — érdemes ismét a tavalyi tapasztalatok alapján elindulni. Az egyik: termelékenységünk változatlanul jelentősen elmarad a kívánalmaktól. Köztudott, hogy a jnai gazdasági fejlettségünk magas foglalkoztatottság és gyenge termelékenység eredményeként jön létre. Termelékenységünk az iparilag fejlett országokénak legfeljebb a felét éri el: egy NSZK-beli, francia munkás, egységnyi idő alatt, kétszer olyan értéket hoz létre, mint magyar szaktársa. És a másik tapasztalat? Az, hogy pusztán állami intézkedésekkel nehéz e feladathalmazhoz nekilátni, valamennyi gondunkat, bajunkat megoldani. Ehhez valamennyiünk — munkaszerződésben kikötöttnél tudatosabb, egyetértőbb, tevékenyebb — részvétele kell. Például a munkaverseny, amely „csak” arra vállalkozhat, hogy föllelje az elveszett órák millióit, hozzájáruljon a több műszak megszervezéséhez, a termékszerkezet átalakításához, segítse a népszerűtlen, de elkerülhetetlen normakarbantartást, a szorosabb, feszesebb munkaszervezet kialakítását — a fegyelem megjavítását. MINDÖSSZE „CSAK" ENNYI. Bármily vonzónak is tűnik sok helyen — a látványos külön akciókra, a gazdasági feladatoktól elválasztott „munkaversenyre” nincs szükség. A munkaversenynek ma olyan tétje és rangja van, hogy nem igényli a látványos külsőségeket — az öncélú dekorációt. MATKÓ ISTVÁN Meg kell jegyezni, hogy az irányító apparátust mindkét helyen kisebbre tervezték, mint amekkora összességében volt az egyesülés előtti szövetkezeteknél. Tamásiban, Iregszemcsén és Gyönkön korábban 140 volt az irányítói létszám, most, az egyesülés után, 108-ra tervezték a központi apparátust. Viszont mód nyílik minden státuszban megfelelő felkészültségű szakember alkalmazására, s így végül- is erősödött, illetve erősödik az apparátus. A tamási ÁFÉSZ az utóbbi évtizedben szinte mindig a kiemelkedően gazdálkodók közt szerepelt — tanúság erre a megannyi országos és megyei kitüntetésről szóló oklevél —, hatékonysági mutatói jobbak voltak, mint a gyönkieké és iregszemcseie- ké. Most ezt a fejlődési ütemet kívánják tartani a megnövekedett szövetkezetben, mégpedig az áruellátás egyidejű javításával. Máris hozzáláttak a boltok árukészletének módosításához. Korábban indokolatlanul sok helyen forgalmaztak tartós fogyasztási cikkeket, s emiatt nem volt megfelelő a pénz forgási sebessége. Ezeket most kivonják számos kisebb boltból, s a nagyobb boltokba koncentrálják — ahol ezáltal a választék is nagyobb lesz majd —, de a főboltosi rendszer alapján a kisebb helyekre is eljuttatják egy-egy konkrét vásárlás esetében a kívánt tartós fogyasztási cikket. Tehát ebből a cikkcsoportból is javul az ellátás végeredményben mindenütt, kisebb boltokban pedig — az onnan kivont tartós fogyasztási cikkek révén — növelik az úgynevezett napi fogyasztási cikkek körét és mennyiségét. A simontornyaiak úgynevezett profiltisztítást hajtanak végre a boltokban. A készletkeretet meghagyják, de szűkítik a cikklistát, s ezáltal növelni tudják a forgalmazott cikkekből a választékot. Felkészülnek az élelmiszerboltok forgalmának még nagyobb ütemű növekedésére. TERMÉSZETESEN hosz- szú idő kell ahhoz, hogy gördülékenyen, olajozottan haladjon a megnövekedett szövetkezetek kocsija. Tamásiban úgy számolnak, hogy az idei év rámegy az átszervezésből közvetlenül adódó feladatokra. Simon- tornyán bérezési és létszámgondok nehezítik a helyzetet, szükségessé vált a vezetési stílus egyes vonásainak módosítása is, éppen a megnövekedett keretből adódóan. Egyszóval, tennivaló az egyesülés után bőven akad mindenütt. B. F.
