Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

2 ^PÚJSÁG 1917. április 19. Befejeződött a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) számára elengedhetetlen a tanulás, s társadalmunk szo­cialista fejlődésének fontos feltétele, hogy az emberek életmódjában is mindinkább a szocialista vonások érvé­nyesüljenek. Néhány elhangzott javas­lattal külön is foglalkozott. Egyebek között azokkal, ame­lyek azt szorgalmazzák, hogy a mozgalomtól ma még távol­álló embereket is nyerjék meg, belőlük is neveljenek szocialista szellemű munká­sokat. Hangsúlyozta, hogy nem szabad lemondanunk A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának küldöttei az üzemi kollektí­váktól, a vállalati és ágazati tanácskozások résztvevőitől kapott megbízás alapján ér­tékelték a szocialista brigád­mozgalom tevékenységét és állást foglaltak a mozgalom további, minőségi fejleszté­sében. Az állásfoglalásban a ta­nácskozás küldöttei a moz­galom nevében magukénak vallják pártunk politikáját, az MSZMP XI. kongresszu­sán kitűzött célokat, a fejlett szocialista társadalom építé­sének programját. A szocialista brigádmoz­galom előrehaladásának legfőbb feladataként jelö­li meg az állásfoglalás, hogy a mozgalom tevékeny­sége a termelésben, a műve­lődésben és a közéletben egy­aránt fejlődjön. Ez megkö­veteli a munkafegyelem ja­vítását, a felelősség növelé­sét, a kezdeményezőkészség tömegméretű kibontakoztatá­sát. A szocialista -brigádmoz- galom többet tesz és még többet akar tenni a köteles­ségnél. Példát mutat, a mun­kában pontosságra, fegyelem­re, minőségre, takarékosság­ra, a haladóra, az újra törek­szik, s arra, hogy megszűn­jön a lazaság, a pazarlás, a társadalmi tulajdon megká­senkiről, minden emberi ér­tékre, valamennyi munkás­kézre szüksége van társadal­munknak. A szocialista bri­gádmozgalomnak egyik leg­szebb törekvése éppen az, hogy emberséggel bánjon az emberekkel, s mindenkit, akit lehet, neveljen becsületes dolgozóvá. Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott összefoglalója után egyöntetű szavazással elfogadták a szocialista bri­gádvezetők V. országos ta­nácskozásának állásfoglalá­sát. A kétnapos tanácskozás Borbély Gábornak, a KISZ KB titkárának zárszavával ért véget. rosítása. A szocialista brigá­dok jelenlétének tükröződnie kell a munka minőségének javulásában, a tervek teljesí­tésében, a határidők betar­tásában, a munkához való szocialista viszony fejlődésé­ben. Az állásfoglalás felhívja a brigádokat, hogy segítsék a gazdálkodás hatékonyságá­nak javulását, vegyenek részt a munka- és üzemszer­vezésben, az újítómozgalom­ban, gyarapítsák szakmai is­mereteiket. Szerezzenek ér­vényt a gazdálkodást előre­vivő kezdeményezéseik, ja­vaslataik megvalósulásának. Segítsék saját munkaterüle­tükön és környezetükben az anyaggal, az energiával, a berendezésékkel, a munka­idővel és a munkaerővel való ésszerű takarékos gazdálko­dást. Növeljék a munka biz­tonságát, óvják egymás egészségét, javítsák munka- körülményeiket. A tanácskozás résztvevői úgy ítélik meg, hogy min­denütt, ahol lehetséges, az értelmiségi munkakörökben is, meg kell szervezni a szo­cialista brigádokat. Hangsú­lyozzák azonban, hogy nem a forrná az elsődleges, hanem az, hogy az értelmiségi dolgo­zók is szervezettebben és kö­vetkezetesebben vegyenek részt a szocialista brigádmoz­galom céljainak megvalósí­tásán. A továbbiakban az üzemi, a munkahelyi demokrácia érvényesülésének jelentősé­gét hangsúlyozza az állás- foglalás, kiemelve, hogy tár­sadalmunkban szükség van minden dolgozó gondolatára, javaslatára, véleményére. A tanácskozás arra kéri a szo­cialista brigádokat, hogy kö­vetkezetesen éljenek jogaik­kal, mondják el véleményü­ket és javaslataikat, igényel­jék a választ, és kérjék szá­mon a szükséges intézkedé­seket. Használják fel az üze­mi demokrácia fórumait is arra, hogy erősödjék a kol­lektivitás, az egymás iránti felelősség, a munka szerinti értékelés és elismerés, a jó­zan kritikai szellem. Az országos tanácskozás küldöttei szükségesnek tart­ják, hogy a szocialista bri­gádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondol- kodásban, a művelődésben, életük szocialista módon való alakításában. Tegyenek többet a szocialista emberi értékek megbecsüléséért és terjesztéséért. A szocialista brigádoknak kötelességük szakmailag és politikailag ál­landóan továbbképezni ma­gukat. Ennek folyamatos, egyéni tervét is ki kell dol­gozniuk. Ugyanakkor szor­galmazni kell az alapművelt­ség megszerzését, indokolt esetben a még magasabb szintű továbbtanulást. A kul­turális vállalásokat pedig mindenütt ahhoz igazítsák a brigádok, hogy ki hol tart a szakmai tudás, a műveltség, a közösségi emberré válás útján. A szocialista emberré, szo­cialista brigáddá válás folya­matában az eredmények kü­lönbözőek, és a sikerek mel­lett helyenként hiányossá­gokkal is találkozni. A szo­cialista brigádmozgalom munkájának minőségi fej­lesztése megkívánja a formá­lis vonások elleni határozott fellépést, mert a bürokrácia, a formalitás elfásítja és bék­lyóba köti az öntevékenysé­get, a kezdeményezőkészsé­get. Szükséges, hogy növe­kedjék a brigádok száma, de most arra kell a figyelmet összpontosítani, hogy a meg­lévő brigádok kellő segítség­gel eleget tegyenek vállalá­saiknak és csökkenjen az igazolatlan mulasztások, a fe­gyelemsértések száma, szün­telenül növekedjék a jó mi­nőségű áruk aránya, erősöd­jék a szocialista közgondol­kodás és a művelődés. A ta­nácskozás résztvevői hang­súlyozzák, hogy a szocialista brigádok tevékenységét meg­ítélni csakis munkájuk minő­sége, a brigádtagok fegyel­me, magatartása, nem pedig a megtett vállalások meny- nyisége alapján lehet. A for­malizmus elleni harcban a brigádok igénylik a munka­helyi vezetők nagyobb segít­ségét, a bürokratikus jelen­ségek felszámolását. Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók nemes törekvései­nek érvényesülését formális vállalásokkal és értékelések­kel, a szocialista címek oda­ítélésének felszínességével fékezzék. Befejező részében az állás- foglalás lelkesen üdvözli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra kibontakozott széles körű munkaversenyt, amellyel munkásosztályunk, termelő­szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk kívánja kö­szönteni a nagy ünnepet. A kezdeményezés egyben kife­jezi a magyar munkások szocialista hazafiságát és pro­letár nemzetköziségét. A ta­nácskozás örömmel állapítja meg, hogy a csepeli példa nyomán indult mozgalom széles nemzetközi visszhan­got váltott ki, amelyben ki­fejezésre jut a szocialista or­szágok munkásainak közös érdeke és felelőssége. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása ar­ra kér minden brigádot, bri­gádvezetőt és brigádtagot, hogy állásfoglalását tanul­mányozzák, és beszéljék meg brigádértekezleten az állás- foglalás megvalósításából adódó saját tennivalóikat. A tanácskozás állásfoglalása Az USA katonai törekvései Cyrus Vance amerikai külügyminiszter moszkvai lá­togatása óta foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt: vajon az USA új kormányz ata valóban azzal a fele­lősséggel vizsgálja-e az eny hülés. a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolat ainak alakulását, amelyet napjaink realitása megkíván. Az átértékelés kínos fo­lyamata Washingtonban mé g nem ért véget és így je­lenleg is az 1960-as évek vé gén kialakult, bár azóta többször módosult amerikai globálpolitikai és a hozzá kapcsolódó katonapolitikai elképzelések vannak érvény­ben. Az erőviszonyok, s ezzel összefüggésben a katonai erőviszonyok eltolódása, a hatvanas évek végén külpo­litikai koncepcióinak meg­változtatására kényszerítette az Egyesült Államokat. Az új elképzelés, amely az USA elnökének 1970—1973. kö­zött megfogalmazott négy külpolitikai jelentésében ju­tott kifejezésre, Nixon- doktrinaként vált ismertté. Ez közvetett elismerését je­lentette annak, hogy az Egyesült Államok már nem képes eleget tenni a máso­dik világháború után magá­ra vállalt kötelezettségei­nek és ezért a kapitalista vi­lág érdekeinek „védelmével járó terheket” szövetségesei­vel kívánja megosztani. Erre az időre bizonyossá vált az is, hogy az Egyesült Államoknak politikai és gaz­dasági nehézségei mellett katonai területen is súlyos problémákkal kell szembe­néznie. A Szovjetunióban végrehajtott katonai fejlesz­tési program eredményeként a hadászati fegyverrend­szerekben a két vezető ha­talom között megközelítő erőegyensúly alakult ki, amely minőségileg új hely­zetet teremtett. Ettől a pil­lanattól kezdve a világpoli­tika fő területein az erőszak alkalmazása kölcsönös pusz­tuláshoz vezethetett, amely katonai elképzeléseinek mó­dosítására sarkallta az Egye­sült Államokat. Ez a gyakorlatban úgy je­lentkezett, hogy az Egyesült Államok vállalta a hadásza­ti támadóeszközök, a hadi- tengerészet, továbbá a ha­dászati szállítás fejlesztését, ugyanakkor elsősorban a szövetségesekre hárította át a „hagyományos vagy kor­látozott háború” megvívásá­hoz szükséges erők növelé­sének és fenntartásának fő terheit. így az észak-ameri­kai kontinens viszonylagos védettségét felhasználva számottevően csökkenthétté az Egyesült Államok veszé­lyeztetettségét, miután a „korlátozott háborútól” tá­vol tartva magát csak a legvégső esetben gondolt a „végpusztulást” előidéző ha­dászati támadóeszközök al­kalmazására. Az új stratégiai koncep­ció azonban nem volt egyen­lő azzal, hogy az Egyesült Államok lemondott volna elvesztett katonai erőfölé­nyének visszaszerzéséről. Az új helyzet ugyanis szövetsé­gesei körében is komoly ag­godalmakat keltett, akik az USA nyugat-európai „elkö­telezettségeinek” gyengülé­sétől tartottak. Felvetették, hogy a NATO európai szár­nya ilyen körülmények kö­zött nem egyéb, mint az Egyesült Államok előretolt bázisa, ahova egy fegyveres konfliktus első időszakának minden pusztulása zúdulhat. anélkül, hogy az észak­amerikai kontinens bármely károsodást szenvedne. Ugyanakkor — ezzel össze­függésben — megkérdőjelez­ték az USA „atomgaranciá­jának” hitelét, amelyet a szövetségeseket ért támadás esetére ajánlott fel. Végeredményben ez veze­tett el odáig, hogy az Egye­sült Államok, felhasználva a szocialista országok, min­denekelőtt a Szovjetunió fegyverzetkorlátozásra irá­nyuló állhatatos törekvéseit, megkísérelte ezt a problémát is az időközben létrejött tár­gyalások útján rendezni. Az amerikaiak célja olyan meg­állapodások létrehozása volt, amelyek a számszerű korlátozások mellett nem zárják ki a minőségi fej­lesztések lehetőségét. A haderőcsökkentés vagy -korlátozás kérdésének ilyen megközelítése természete­sen nem számíthat a szo­cialista közösség egyetérté­sére. A Varsói Szerződés or­szágai az egyenlő, illetve a kölcsönös biztonság oldalá­ról vizsgálták a problémát, így hát kézenfekvő volt a válasz Cyrus Vance leg­utóbbi moszkvai javaslatá­ra. Erdélyi Szilárd Havasi Ferenc Jugoszláviában Havasi Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság kormá­nyának meghívására hétfőn Jugoszláviába utazott. Tár­gyalásokat folytat a jugo­szláv kormány vezetőivel a magyar—jugoszláv kapcso­latokról, és ellátogat Jugo­szlávia három tagköztársa­ságába, Macedóniába, Crna Gorába és Bosznia-Herce­govinába is. 's Havasi Ferencet, aki. hét­főn Beriszlav Sefernek, a jugoszláv kormány alelnö- kének meghívására néhány napos baráti, hivatalos lá­togatásra Belgrádba érke­zett. a repülőtéren vendég­látója köszöntötte. Jelen volt Halász József, hazánk belgrádi nagykövete is. A jugoszláv kormány új­belgrádi székházában hét­főn délelőtt megkezdődtek a két kormány elnökhelyette­sének tárgyalásai. Szocialista vezetők tanácskozása A mérsékelt vonal sikere Közös összegezést dolgoz­tak ki 24 szocialista és szo­ciáldemokrata párt vezetői Amszterdamban megtartott kétnapos tanácskozásukon az európai biztonsági és együtt­működési konferencia befe­jezése óta eltelt időszak ta­pasztalatairól és a belgrádi tanácskozásról. Belgrád olyan alkalom, amelyet ki kell használni — hangoztatja az összegezés. A politikai enyhülés csak akkor lesz tartós, ha meg­állítják a fegyverkezési ver­senyt. Ezért a hadászati fegy­verrendszerek 'korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalások rendkívül fontosak, s egy második SALT-megál- lapodás újabb ösztönzést ad­hat a bécsi haderőcsökkenté­si tárgyalásoknak is. Bár a szocialista pártve­zetők nyilatkozata tartalmaz olyan részleteket is, amelyek közvetve rágalmazzák az európai szocialista országo­kat, az összegezés a tanács­kozás „mérsékelt” vonalának sikerét jelzi. Ezt a vonalat képviselte szombati megnyitó beszédében Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé el­nöke, majd Helmut Schmidt bonni kancellár is, aki be­szédében mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy Helsinki mérföldes lépést jelentett az előző időszakhoz képest és az azóta eltelt időszakban a nehézségek ellenére jelentős eredmények születtek. Belgrádban a 35 részt vevő ország képviselőinek arra kell törekedniük, hogy to­vábbfejlesszék a Helsinkiben kapott ösztönzést, mindenek­előtt a katonai enyhülés te­rén. Schmidt is hangoztatta, hogy Belgrádot nem szabad valamiféle vádaskodás szín­helyévé tenni. Hasonló álláspontot képvi­selt vasárnapi felszólalásá­ban James Callaghan angol miniszterelnök is. Finn békeharcosok egy csoportja az 1915-ös biztonsági konferencia színhelyétől, a Helsinkiben lévő Finlandia- palotától Belgrádba indult az ez évi konzultáció szín­helyére. (Képtávírónkon érkezett.) Carter tájékoztatja Kínát Az Egyesült Államok tá­jékoztatja Kínát a Szovjet­unióval folyó SALT-tárgya- lásokon elfoglalt álláspontjá­ról, kivéve, ha bizalmas jel­legű kérdésekről van szó — közölte Carter amerikai el­nök. Az elnök amerikai újság­írók egy csoportjának nyi­latkozott. Kijelentette: Wa­shington és Peking kapcso­lata olyan baráti, amilyen — a teljes jogú diplomáciai kapcsolatok hiányában — csak lehet. Ennek megfele­lően mind én, mind Vance külügyminiszter tájékoztat­tuk a washingtoni kínai ösz- szekötő iroda vezetőjét a legutóbbi moszkvai SALT- tárgyalásokról. Az új amerikai kormány eddig szinte semmi újat nem hozott az Egyesült Államok és Kína viszonyában. LAPZÁRTA NEW YORK A Kongói Népi Felszaba- dítási Front szombaton 700 szavas memorandumot jut­tatott el Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. A doku­mentum a Mobutu-rezsim elleni felkelés okait elemzi. Ismerteti az ország helyze­tét. Megállapítja, hogy Mo­butu elnök 12 éves kor­mányzása alatt a Kongói Köztársaság (Zaire) munká­sainak és parasztjainak élet- körülményei a soha nem lá­tott alacsony szintre süllyed­tek. Aláhúzza, hogy igen nagy a munkanélküliség és korrupció. A dokumentum végül le­szögezi, hogy a „kongói nép eltökélt szándéka, hogy foly­tatja harcát az imperialista kizsákmányoló rendszer el­leni győzelemig”. TOTÓNYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottó- igázgatóság közleménye sze­rint a totó április 17-i, 16. fo­gadási hetére 4 064 412 darab szelvény érkezett be. A nye­remények: 13 plusz 1-es 18 db, 59 761 Ft. 13-as 40 db, 27 246 Ft. 12-es 1467 db, 718 Ft. 11-es 15 533 db, 68 Ft. 10-es 87 317 db, 20 Ft. Elindultak Belgrádba

Next

/
Thumbnails
Contents