Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

1977. április 17. Képújság 3 Megkezdődött a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása (Folytatás a 2. oldalról) Nehéz örökséget kaptunk 32 évvel ezelőtt, amikor or­szágunk felszabadult és a szabaddá vált nép harcolva és dolgozva építeni kezdte saját hazáját, az új társadal­mat. A magyar munkásosz­tály, dolgozó népünk fél­feudális, még kapitalista ér­telemben is elmaradott or­szágot örökölt az előző ural­kodó osztályoktól. Népünk azonban e harminckét év alatt óriási történelmi hát­rányt hozott be, s talán száz­éves lemaradást is bepótolt. De azért vagyunk kommunis­ták, azért a szocialista tár­sadalmi rend hívei, a nép ér­dekeinek szószólói, gondozói és felelősei, hogy ne érjük be az elért eredménnyel! Emlékezhetnék rá: a kong­resszus határozatai között ol­vasható egy szerény, rövid mondat arról, hogy jelenleg Magyarország az iparilag, a gazdaságilag fejlett országok középmezőnyéhez tartozik. Nagy győzelem ez, hiszen az alsó mezőnybe tartoztunk. De az a célunk, hogy hazánk — a szocialista társadalmat épít­ve, annak lehetőségeit ki­használva — közeli, belátha­tó időn belül az iparilag fej­lett országok sorába zárkóz­zék fel. Ezt a célt is el kell érnünk. Ez megköveteli — miként a Központi Bizottság ülésén is szóba került —, hogy az ed­diginél jobban szervezzük munkánkat. Fokozottabban szocialista céljaink, a nép szolgálatába kell állítanunk a tudományos kutatást is. A szocializmus és a tudomány szövetségesek, maga a szo­cialista rendszer is tudomá­nyos elmélet gyakorlati meg­valósítása. A szocializmus a tudományos fejlődés útjából eltávolítja a kapitalista társa­dalom állította gátakat, s le­hetővé teszi, hogy a tudo­mány mindinkább váljék ter­melőerővé. Ügy vélem, a mű­szaki színvonal emelése, a termékszerkezet javítása, a tudományos kutatómunkánál kezdődik. Közös akarattal Nem vagyunk olyan gazda­gok, hogy szükségtelen, rosz- szul hasznosítható, a nemzet­közi piacon el nem adható, drága termékeket gyártsunk. Meg kell javítanunk a ter­mékszerkezetet, s meg kell tanulnunk az üzem- és mun­kaszervezést, hogy a rendel­kezésünkre álló termelőbe­rendezéseket hatékonyabban ki tudjuk használni. Ez a fel­tétele annak is, hogy a mun­kaerőt és a munkaidőt is job­ban hasznosítsuk. A vezetés és a dolgozók közös akarata kell tehát ahhoz, hogy min­dennek eredményeként nö­velni tudjuk a munka terme­lékenységét, Tanuljunk meg maximálisan kihasználni minden lehetőséget, minden munkahelyen. Ha megtanul­juk. akkor messze magunk mögött hagyjuk a kapitalis­tákat a versenyben, a gazda­sági tevékenységben. Mi, a teljesítmény szerinti, szocialista bérezés elvének hívei vagyunk. Minél több területen teljesítménybére­zést kell bevezetni. Ahol le­hetőség van rá, ott normát kell alkalmazni. A teljesít­ményt mérni kell, mert ha elmulasztjuk, akkor nem al­kalmazhatjuk reálisan a tel­jesítmény szerinti bérezést sem. És a normákat karban is kell tartani, mindig hozzá kell igazítani a rendelkezésre álló új technikához. Rövid- és hosszútávú nép- gazdasági terveink megvaló­sítása nagy követelményeket állít az irányítás és a vezetés elé is. A jelenlegi helyzet, mostani feladataink maga­sabb színvonalú vezetést kö­vetelnek meg az állami, a gazdasági és a műszaki ve­zetéstől, valamint az üzemek pártszervezeteitől, a szakszer­vezetektől, a KlSZ-szerveze- tektől és más társadalmi szer­veinktől. Új, magasabb köve­telmények állnak a Központi Bizottság és a kormányszer­vek előtt is. A jobb hozzáértés, a na­gyobb szaktudás minden dol­gozóval szemben követel­mény. Ennek megszerzésében a szocialista brigádok nagy­mértékben segíthetnek. A jó tervek, a megfelelő vezetés, a színvonalas üzem- szervezés és a szaktudás mel­lett rendszerünk egyik nagy erőforrása a szocialista öntu­dat erősítése. Nagyon fontos szerepet töl­tenek be a szocialista brigá­dok a nevelésben, általános műveltségük emelésében. Fontos, hogy az egyes brigád­tagok önkéntes erőfeszítéssel is képezzék magukat. Még fontosabb az a szerep, amit a munkába bekerülő fiatalok nevelésében, vállalnak és be­töltenek. E mozgalom már nem csu­pán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni — va­lóságos népmozgalommá vált. Ahogy itt is szó esett róla, a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigád­tag. Jelenleg szinte minden ál­lami és szövetkezeti munka- területen dolgoznak szocialis­ta brigádok: összesen több mint 1 800 000-en részesei a szocialista brigád verseny­mozgalomnak. A szocialista címet egyszer vagy többször elnyert brigádok száma 111 000. A szocialista címért összesen 157 000 munkabri­gád verseng. Mindez nagy­szerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány mi­nél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk. Növekszik a szocialista bri­gádok társadalmi, közéleti szerepe is. Az üzemek életé­nek rendkívül fontos esemé­nyei a szocialista brigádveze­tők tanácskozásai, amelyek a jövőben a szocialista demok­rácia intézményes szervei lesznek. Azt hiszem, egyetlen józan eszű, becsületes üzem­vezetőt, gyárigazgatót, főmér­nököt sem kell agitálni arra, hogy együtt dolgozzon a szo­cialista brigáddal, hiszen fel­adataik megoldásában a leg­nagyobb segítséget és támaszt a szocialista brigádmozgalom jelenti. A szocialista brigádmozga­lomnak a múltja is, jelene is szép, és óriási jövő áll előtte. A jövő formáját persze sen­ki sgm tudja megmondani. De végső célja az, hogy a szo­cialista brigádok jelszava — ,.a szocialista módon élni, dolgozni és tanulni” — álta­lános, össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék. Arra kér­jük a szocialista brigádmoz­galom vezetőit és tagjait, hogy segítsenek ebben a tö­rekvésünkben, mert szocia­lista jövendőnk nagyon fon­tos feltétele, hogy ez valóra váljon. A szocialista brigádmozga­lom és maguk a szocialista brigádok mind nagyobb poli­tikai, erkölcsi és anyagi elis­merésben részesülnek. Ennek a jövőben még inkább így kell lennie. Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a szocialista munka új hősei­nek, a kitüntetésben része­sült szocialista brigádveze­tőknek és tagoknak, szocialis­ta brigádoknak. Szívből jó egészséget, további sikereket kívánunk mindannyiuknak. Nemzetközi feltételek Szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeiről szólva rámutatott a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért vívott harc eredmé­nyeire. A legfontosabb ered­mények közé tartozik a hel­sinki európai biztonsági ér­tekezlet létrejötte. Itt kell említeni a népek antiimpe- rialista harcainak sikereit, amelyek közül kiemelkedik a vietnami nép szabadsághar­cának győzelme; e siker ered­ményeként ma az 50 milliós vietnami nép egyesült ország­ban, egy hazában él és a szo­cialista társadalmat építi. Vi­lágtörténelmi jelentőségű győzelme ez a vietnami nép sok évtizedes szabadságküz­delmének. A nemzetközi helyzet kedvező irányú vál­tozását példázza az is, hogy az angolai nép — a haladó erők nemzetközi szolidaritá­sától is támogatva — siker­re vitte szabadságharcát; hogy az imperialisták nem tudták elvenni e nép szabad­ságát, amely több mint négy évszázados portugál gyarma­ti igát rázott le magáról és megindult a saját útján. A nemzetközi kommunista mozgalom sikeres küzdelmei is hozzájárultak a világhely­zet kedvező alakulásához. Portugáliában összeomlott a több évtizedes fasiszta rend­szer, Görögországban megbu­kott a katonai junta, Spa­nyolországban a fasizmus felszámolásával a Spanyol Kommunista Párt — 38 év után — visszanyerte legali­tását és szabadságát. Továb­bi sikereket kívánunk ezek­nek a testvérpártoknak, Por­tugália, Spanyolország, Gö­rögország demokratikus erői­nek és népeinek. Kívánjuk, hogy boldoguljanak és jussa­nak előbbre a fejlődés útján! A nemzetközi helyzet álta­lános jellemzőihez hozzá tar­tozik az is, hogy az imperia­listák megsokallották a hala­dó erők sikereit, különféle ellenakciókat hajtanak végre, sőt még a hidegháborús kür­töket is megfújták. Ismeretes például, hogy az emberi jo­gok „védelme” címén kam­pányokat szerveznek a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország ellen. Pedig vilá­gos: ha összehasonlítjuk, mi­képpen biztosítják az emberi jogokat a Szovjetunióban, a szocialista országokban, illet­ve az Egyesült Államokban és más vezető kapitalista or­szágokban, akkor a szocialis­ta országok javára billen a mérleg. Minden szocialista ország­ban, nálunk is messzemenően jobban biztosítottak és meg­oldottak az alapvető emberi jogok — köztük az élethez, a munkához, a művelődéshez való jog, az egyéniség szabad fejlődésének lehetősége, az egészségről való gondosko­dás, az üdüléshez való jog — mint akár a vezető kapitalis­ta országokban is. Az imperialista ellenakciók sorába tartozik, hogy görcsö­sen ragaszkodnak a még meglévő gyarmati uralom maradványaihoz. Jelenleg is rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy Öél-Afrikában és a kontinens más országai­ban fenntartsák a fajüldöző, diszkriminációs rendszert. Legutóbb Zairében, — ahol egy tartományi lázadás rob­bant ki a Mobutu-rendszer ellen — történt külső impe­rialista beavatkozás. Az im­perialistákat egyáltalán nem e népek jogai izgatják, ha­nem az ott található termé­szeti kincsek, például a réz és az urán. Ezért próbálják továbbra is fenntartani otta­ni kizsákmányoló, neokolo- nialista rendszerüket. A szo­cialista országok már megfe­lelően kifejezésre juttatták Zairével kapcsolatos állás­pontjukat. Ebben is tükröző­dik az a következetes elvünk, hogy minden nép külső be­avatkozástól mentesen, saját maga határozza meg, hogyan él, a fejlődés milyen útját kí­vánja járni. Az imperialista próbálko­zások ellenére is tovább me­gyünk az eddigi úton, mert mély meggyőződésünk, hogy az igazság mellettünk áll, a világ a helyes irányba indult el és a helyes úton fog to­vább haladni, A Szovjetunió­val, valamennyi szocialista országgal, minden haladó erővel összefogva küzdünk tovább a békéért, az enyhü­lésért, amely első és elemi igényünk és követelésünk. Készek vagyunk az együtt­működésre a kapitalista or­szágok józan gondolkodású politikusaival is. A közelmúltban a figyelem központjába kerültek a szov­jet—amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek ügyében. A Szovjetunió világos állás­pontját — amelyet sajtóér­tekezletén A. Gromiko elv­társ részletesen kifejtett s a magyar közvélemény is meg­ismert — messzemenően tá­mogatjuk. Mély meggyőződé­sünk, hogy a Szovjetunió he­lyes álláspontot képvisel, amikor egyrészt határozottan visszautasítja a belügyeibe való beavatkozást, másrészt ugyanilyen határozottsággal kész a tárgyalásra, a megál­lapodásra a stratégiai fegy­verzet kérdésében. Üdvözöl­jük ezt a politikát, s kíván­juk, hogy sikerre vezessen. Bizakodva nézünk a jövőbe A Szovjetuniónak ezen a tárgyaláson képviselt állás­pontja megfelel a Magyar Népköztársaság által vallott nézeteknek is. Mi is régen valljuk — és ehhez követ­kezetesen ragaszkodunk —, hogy egyetlen államnak sincs joga a Magyar Népköztársa­ság belügyeibe beavatkozni. Mindenkinek meg kell érte­nie, hogy most már olyan világot élünk, amikor még a legerősebb kapitalista ország sem avatkozhat be a legki­sebb szocialista ország életé­be sem. Ugyanakkor teljes mértékben készek vagyunk a békés egymás mellett élés realizálására bárrriely kapi­talista országgal. Reális állás­pontot képviselünk és aktív politikát folytatunk a kapita­lista országok — például Finnország, Ausztria, Olasz­ország. az NSZK — irányú­ban. Normalizált viszonyok­ra, s ha lehetséges, kölcsönös előnyökkel járó gazdasági kapcsolatokra törekszünk az Egyesült Államokkal is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a helsinki ajánlások együttes kezelésének hívei vagyunk. A magunk részéről az ajánlások teljes mértékű realizálására törekszünk, de azt tartjuk, hogy ugyanez kö­telező mindenki számára, aki aláírta ezeket az ajánlásokat. Ebben a szellemben készü­lünk a belgrádi tanácskozás­ra is, amelytől azt várjuk, hogy a Helsinkivel megkez­dődött, nagyon fontos törté­nelmi folyamatot viszi to­vább. mert ez a feladata és a rendeltetése. Álláspontunk szerint a politikai enyhülést a gazdasági kapcsolatok bő­vítésének kell kiegészítenie, és katonai enyhülésnek kö­vetnie. Ennek szellemében foglalkozunk minden nemzet­közi kérdéssel, mert őszinte hívei vagyunk a népek jó kapcsolatainak és barátságá­nak. függetlenül az eltérő tár­sadalmi rendszerektől. Szocialista építőmunkánk fontos nemzetközi feltétele, hogy a magyar nép ott van az emberi haladás élvonalá­ban, nagy és erős szövetsége­sei vannak: a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Intenzív és állandó mun­kát végzünk a Varsói Szer­ződés, a KGST keretében. A szocialista világrendszerhez tartozunk, a haladó embe­rekkel — bármilyen a színük és a nyelvük — megértjük egymást. Nemrégiben napvilágot lá­tott a nyugati sajtóban olyan elmefuttatás, hogy mostaná­ban a szocialista országok­ban bizonytalanság mutatko­zik a jövőt illetően. Ami ben­nünket illet: a magyar nép nem él bizonytalanságban, el­lenkezőleg: bizakodva nézünk a jövőbe. Igaz, utunkon né­ha szirtek között is kell ha­ladnia a hajónknak, néha zá- tonyos helyeken is át kell la­víroznunk, de a hajónk mo­torja egyenletesen működik, a kormáyszerkezet jó, tart­juk az irányt és haladunk előre. önbizalmunkat és maga- biztosságunkat növeli, a szo­cializmus minden igaz hívét lelkesíti, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmének 60. esztendejé­ben élünk. Szép és nagy év­forduló ez az egész haladó emberiség számára. Amikor 1917-ben a bolsevik párt ve­zetésével — élén századunk lánglelkű nagy emberével, Leninnel — a cári Oroszor­szág munkásosztálya, népei fölkeltek, hogy lerázzák a ka­pitalista igát és szabadság­ban, békében éljenek, új la­pot nyitottak országuk törté­neteben és az emberiség éle­tében is. Ennek szellemében határozott úgy Központi Bi­zottságunk, hogy az évfor­dulóról méltóképpen meg fo­gunk emlékezni, de itt fel­idézhetjük azt is — jogos nemzeti büszkeséggel —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméire 60 év­vel ezelőtt a magyar munká­sok, parasztok, értelmiségiek azonnal és jól reagáltak: a cári Oroszországba hadifo­golyként került magyarok csaknem százezres tömegben léptek be az akkor alakuló Vörös Hadsereg soraiba, a vörös |*artizánosztagokba és harcoltak fegyverrel a for­radalom győzelméért. Nemzeti történelmünk büszkeségei közé tartozik, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom példáját elsőként követve. 1919. már­cius 21-én kikiáltották a pro­letárdiktatúrát, a Magyar Ta­nácsköztársaságot. A 60. évfordulóról megem­lékezve szólni kell arról is, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom fiai 1944—45-ben, a Nagy Honvé­dő Háborúban vérüket ontva, fegyverrel szabadították fel a magyar népet, elűzték a Hitler-fasiszta megszállókat, s megnyitották a magyar nép előtt a szabadság útját. Csak tisztelettel szólhatunk arról is. hogy 32 éve, amióta a munkáshatalom megszületett, a szocialista társadalom épí­tése megkezdődött, hűséges, igaz testvérként magunk mel­lett tudhatjuk a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom szülte Szovjetuniót, a kom­munizmust építő testvéri né­pet. A történelmi múlt em­lékeit felidézve mondhatjuk: a magyar—szovjet barátság kiállta az idők próbáját és szüntelenül erősödik. És ha saját népünknek jót kívá­nunk, internacionalistaként csak azt mondhatjuk: erősöd­jék még tovább, és legyen a szó igazi értelmében meg­bonthatatlan és örök ez a barátság. Büszkék vagyunk rá, hogy a csepeli dolgozók szocialista munkaversenyt kezdemé­nyeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmének 60. évfordulója tiszteletére. Büszkék arra, hogy kezdeményezésük tö­megmozgalommá vált, s nem­zetközi méltatásra talált. Bi­zonyos, hogy megvan a kellő elhatározottság ahhoz: amit e szocialista munkaverseny jegyében vállaltunk, azt a Szovjetunió iránti tisztelet­ből és saját, jól felfogott ér­dekünkben, népünk javára maradéktalanul teljesítjük •Népünk eddig is a párt XI. kongresszusán kitűzött cé­lokért dolgozott, s ha ebben a szellemben tevékenykedünk továbbra is. akkor terveinket valóra váltjuk. Ebben a munkában számítunk mun­kásosztályunkra, szövetkezeti -parasztságunkra, a népünk mellé állt magyar értelmiség­re, ifjúságunkra, a szocializ­mus minden magyar hívére. S természetesen számít a párt a szocialista brigádmozgalom vezetőire. tagjaira, minden résztvevőjére, a szocialista építés nagyszerű hadseregére. A Központi Bizottság nevé­ben még egyszer szívből min­den jót kívánok a tanácsko­zás résztvevőinek. Eredmé­nyesen, sikerrel végezzék el munkájukat, s vigyék el a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét, jókívánságait a magyar szocialista brigád­mozgalom minden résztvevő­jének, a dolgozó népnek, amely ezt a mozgalmat szül­te, támogatta és nagyra nö­velte. Kádár János beszédét nagy tapssal fogadták a tanácsko­zás résztvevői. Az MSZMP Központi Bizottságának 1977. május elsejei jelszavai 1. Világ proletárjai, egye­süljetek! 2. Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! 3. Éljen korunk forradalmi eszméje, a marxizmus—le­tt in izmus! 4. Éljen és erősödjék a szo­cializmust építő népek egysé­ge! 5. Erősítsük szolidaritásun­kat a tőkés országok kommu­nista és munkáspártjainak forradalmi harcával! 6. Éljen az imperialista­ellenes erők nemzetközi har­ci szövetsége! 7. Éljen a béke! 8. Legyen Európa a béke, a biztonság, a haladás és a né­pek közötti együttműködés földrésze! 9. Éljen a szocializmus — a szabadság, a demokrácia, a humanizmus társadalma! 10. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely hat évtizede új korszakot nyitott az emberiség történe­tében ! 11. Éljen a Szovjetunió, a társadalmi haladás, a világ­béke fő támasza! 12. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! 13. Előre a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásá­val a fejlett szocialista társa­dalom megteremtéséért! 14. Köszöntjük a munká­ban élenjárókat, a szocialista munkaverseny résztvevőit! 15. Előre az 1977. évi nép- gazdasági terv sikeres telje­sítéséért! 16. Éljen és erősödjék a munkásosztály, a sz.övetkezeti parasztság, az értelmiség megbonthatatlan szövetsége! 17. Éljen és erősödjék a ma­gyar nép szocialista nemzeti egysége! 18. Éljen a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, társa­dalmunk vezető ereje! Í9. Éljen és virágozzék sze­retett hazánk, a Magyar Népköztársaság!

Next

/
Thumbnails
Contents