Tolna Megyei Népújság, 1977. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

KÉPÚJSÁG 1977. április 17.' Megkezdődött a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) ték. hanem maguk a dolgozó tömegek. Természetesen a Központi Bizottság, a szak- szervezetek, az «ifjúsági szö­vetség, kormányzatunk — felismerve e kezdeményezés kiemelkedő jelentőségét — felkarolta és támogatta azt. Ma már joggal állíthatjuk, hogy ennek nyomán tömeg- mozgalommá, sőt népmozga­lommá vált. A munkásőrség, rendelte­tése szerint, népünk szocia­lista vívmányainak őrzésére vállalkozott. A szocialista brigádmozgalom résztvevői — hasonló öntudattal — arra vállalkoztak, hogy a hivatá­sukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túlmenően önkéntesen társa­dalmi feladatokat is megol­danak, és művelik önmagu­kat. S bár a mozgalom még nincs egészen húszesztendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csat­lakoztak hozzá, becsülettel teljesítették azt, amire vál­lalkoztak : gyarapították a magyar nép szocialista vív­mányait. Mindez tükröződött a mos­tani, V. országos értekezlet előkészítésének menetében is. Ismeretes, hogy a tanácsko­zást többhónapos munka előz­Akik eddig felszólaltak, na­gyon sokoldalúan, helyes alapállásból és megközelítően foglalkoztak a brigádmozga­lom lényeges feladataival. Űj elgondolások és ötletek is fel­merültek. A tapasztalatok összegezése az önök feladata, s ennek bizonyára eleget fog­nak tenni. 'Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kí­vánok beszélni, hanem né­hány politikai kérdéssel sze­retnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a héten ülést tartott, át­tekintette az időszerű politi­kai kérdéseket, ezekben ál­lást foglalt, amit hivatalos közlemény formájában nyil­vánosságra is hozott. Elsőként a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai hely­zetéről szólok. Joggal megál­lapíthatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, ér­vényesül a párt, a munkás- osztály vezető szerepe, a munkásosztály politikai ha­talma szilárd. A párt XI. kongresszusá­nak útmutatásai alapján dol­gozunk. Mind a közvetlen tennivalókra, mind a távlati programra vonatkozó állás- foglalását, törekvéseit he­lyesléssel fogadta a magyar társadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapvető állásfoglalásai egy­öntetű megértésre és támo­gatásra találtak munkásosz­tályunkban és népünkben, egész társadalmunkban. S mivel azóta bizonyos idő már eltelt, megállapíthatjuk, hogy egyetértés és egység jut ki­fejezésre a kongresszus hatá­rozatainak gyakorlati megva­lósításában is. Ez az eredmé­nyekben is megmutatkozik: társadalmunk a kongresszus útmutatásai alapján, a szo­cialista demokrácia kibonta­koztatásával fejlődik, a gaz­dasági és a kulturális építő­munka megfelelő eredménye­ket hozott és ennek megfele­lően javultak az életkörülmé­nyek is. A párt kongresszusának po­litikai irányvonala, állásfog­lalása — s ez politikai szem­pontból nagyon fontos — szé­les körben kedvező vissz­hangra talált: kevéssel a kongresszust követően a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa úgy foglalt állást, hogy a kongresszus alapvető cél­jait elfogadja, és az ország- gyűlési választásokon ennek megfelelő programmal lép te meg: a szocialista brigá­dok vezetői és tagjai előbb helyileg a termelőegységek­nél, az üzemekben, majd ága­zatonként és iparáganként gyűltek össze, s ezt követően került sor az országos érte­kezletre. Maguk az előkészü­letek is rendkívül fontos, ak­tív szerepet játszottak, hiszen tudvalevő, hogy a tanácsko­zást megelőző időszakban nagyszerű kezdeményezés, új munkaverseny-mozgalom szü­letett. A szocialista brigád­vezetők országos tanácskozá­sának előkészületei tehát már az idei első negyedévi ered­ményekhez is nagyon pozití­van járultak hozzá. Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista brigádmozgalom kibővítését és magasabb szín­vonalra emelését. E gondola­tok jegyében szívélyesen kö­szöntőm az értekezlet min­den. résztvevőjét, s megbízá­somnak megfelelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e nagyszerű szo­cialista mozgalom egymillió­nyolcszázezer tagjának a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elv­társi üdvözletét, jókívánsá­gait. népünk elé. így is történt. Az országgyűlési választásokon népünk e célokat, a fejlett szocialista társadalom építé­sének programját szavazatá­val is megerősítette, óriási többségében egyetértőén fo­gadta és támogatta. Azóta más, nagyon fontos társadalmi események is tör­téntek. Lezajlottak az ágazati szakszervezeti kongresszusok, ezt követően a szakszerveze­tek XXIII. kongresszusa, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szövet­kezetek kongresszusai és megtartották a Magyar Nők Országos Tanácsának konfe­renciáját is. E kongresszusok és tanácskozások szintén ki­fejezésre juttatták az egyet­értést a párt XI. kongresszu­sának irányvonalával. Sőt, valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom — rendelte­tésének megfelelően — már a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtásával is foglalkozott. Megfelel te­hát a valóságnak, ha leszö­gezzük, hogy a párt XI. kongresszusának útmutatása, a fejlett szocialista társada­lom építésének programja alapián tovább erősödött né­pünk szocialista egysége és összeforrottsága. A Központi Bizottság e heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv végre­hajtása megfelelően indult. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepelte meg egész népünk március 15-ét, az 1848-as for­radalom évfordulóját, márci­us 21-ét. az 1919-es dicső Ma­gyar Tanácsköztársaság év­fordulóját és legnagyobb nemzeti ünnepünket, a fel- szabadulás napját, április 4- ét. A Forradalmi ifjúsági na­pok keretében ifjúságunk is méltó módon köszöntötte az ünnepeket. Népünk nemcsak bensőséges ünnepségekkel, hanem a munkában való helytállással is emlékezetes­sé tette ezeket a kiemelkedő évfordulókat. Megállapíthatjuk tehát — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzete szilárd, hazánk­ban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista társadalom építésére összpon­tosítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz helyzetben volt a Magyar Népköztársaság. Ellenségeink — és általában azok, akik nem hívei a szocializmusnak éá a kommunizmusnak — a múlt év őszén „megemlékez­tek az 1956-os ellenforrada­lomról, keresték a „hajdan­volt” időket. De csupán azt a következtetést tudták levon­ni, hogy Magyarországon nincs talaja más politikának, csak a jelenleginek, Ellensé­geink állapították ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezút­tal kivételesen nekik is iga­zuk volt. Ami a gazdasági és kultu­rális építés kérdéseit illeti: a szocializmus építése a szó szoros értelmében gazdasági és kulturális építést is jelent. Aki a további kultúra felvi­rágzását óhajtja, annak elő kell segítenie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen Szilárd Mindent egybevetve pozití­vumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé té­tele. Előbbre léptünk az épí­tésben is: a nemzeti jövede­lem 3 százalékkal emelke­dett. s nőtt az ipari termelés is. Sajnos az emlékezetes ter­meszét: csapások következté­ben a mezőgazdaságban ter­veink nem váltak valóra, ami természetesen visszahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredményeire is, A fő irányt tekintve, az 1976-os terveket összességében jól teljesítet­tük, bár néhány fontos meny- nyiségi mutatót sajnos nem értünk el. Munkásosztályunk, szövet­kezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az el­múlt esztendőben. Ez a helyt­állás eredményezte, hogy 1976. mégis az előrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilár­dak, amelyek nagy teherpró- bákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabilitást és biz­tonságot jelentett a társa­dalom, és az emberek életé­ben egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körül­ményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy az 1976-os ütemveszteséget behozzuk, s az ötéves terv teljesítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet. 6—6,5, az ipari (Archív fotó) a gazdasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen vé­gezzük a gazdasági építőmun­kát, akkor összes politikai, társadalmi és kulturális cé­lunkat elérhetjük. Ha azon­ban a gazdasági építésben nem mennek rendben a dol­gok, akkor minden más el­képzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény marad. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén külön­leges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz felté­telek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körül­mények az utóbbi esztendők­ben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly ter­mészeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngeségei is hát­ráltattak minket. alapok termelést 6, a mezőgazdasági termelést mintegy 7—8 száza­lékkal kell növelni. Az élet­színvonal-emelkedésnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976-ban országos átlagban körülbelül csak egy százalék­kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljö­vedelme alatta maradt, má­soké valamivel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül, meg is kell valósítanunk! Nem állíthat­juk felelősen, hogy a dolgo­zók életszínvonalának állan­dóan emelkednie kell, de azt igen. hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont álljuk, s ez tük­röződik az életszínvonal ja­vítását célzó idei terveinkben is. Az életkörülmények alaku­lásának egyik fontos tényező­je a lakáshelyzet. A Központi Bizottság éppen most készí­tett mérleget a 15 éves la­kásépítési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfeszíté­seit. Az eredményeket azon­ban érdemes megnézni. Csu­pán a IV. ötéves terv idősza­kában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, mint a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyharrhada költözött új la­kásba, került jobb, kulturál­tabb körülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tud­nunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben jelentős lakásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra szín­vonalát. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csak­nem negyven százalékra, a két- vagy többszobás lakások aránya 37 százalékról 68 szá­zalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyarországon 100 lakásra 310 lakos jut, te­hát hogy egy önálló főbérleti lakásban nagyjából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalanságokról nem is szabad megfeledkezni, ez az országos átlag azért általáno­san elfogadható. A Központi Bizottság átte­kintette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesíté­sét is. Jobbára az indulás ta­pasztalataival foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol le­het vagy kell igazítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit gyorsabb ütem­ben készültek a tervek, ha­marabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétlenül segített pél­dául abban, hogy az idén nem tapasztaltunk olyan „ja­nuári helybenjárást”, bizony­talanságot, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szok­va. Az ipari termelés 5 szá­zalékkal növekedett. Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8, az építő­iparban 10 százalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet. A mezőgazdaságot nem na­gyon pártolta az időjárás. Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg vál­totta fel, s ebből bizony már káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazdaság irányítóinak, az állami gaz­daságok munkásainak, a ter­melőszövetkezetek tagjainak azzal, hogy megmondjuk: tudjuk, becsülettel helytáll­tak, elvégezték munkájukat. Örömmel szólok arról is, hogy a mezőgazdaság jól fel­készült az idei évre. Kifeje­zésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalászost vetettek el. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz például a kajszi baracktermés. De a ke­nyér előbbrevaló, s ha az őszi kalászosok rendesen megér­nek, nagy bajunk már nem lehet. Terveink reálisak Növekedett az állattenyész­tési kedv, javultak feltételei, tehát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a népgazdasági szükséglet ki­elégítésére, sőt exportra is. Ugyanígy kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségtermesztés, mert a szerződéses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kívánjuk, sikerüljön teljesí­teni is. Az év indításának megfele­lően alakult a dolgozók kere­sete is. Az első negyedévben az ipari munkások munka- béralapja 6 százalékkal, a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek dolgozóinak — a ta­gok és az alkalmazottak — jövedelme 5 százalékkal emelkedett, a kiskereskedel­mi forgalom pedig 6,7 száza­lékkal nőtt. Mindezt összegezve el­mondhatjuk, hogy az idei népgazdgsági terv végrehaj­tása jól indult. Jelszavunk, hogy a folytatás még jobb legyen! Mert az 1977. évi ter­vet teljesítenünk kell. Har­colnunk kell az idei jó ered­ményekért, mert valójában ezen múlik az V. ötéves terv sorsa is. A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapaszta­latai alapján a Központi Bi­zottság megállapította, hogy terveink reálisak, megfelelő irányokat jelöltünk meg, gazdaságpolitikai és társa­dalompolitikai céljainkat nem kell megváltoztatnunk. A munka frontján azonban mindent meg kell tennünk, hogy e célokat elérjük, tehát a termelést növeljük ,és az életszínvonalat emelni tud­juk. A reálbér és a reáljövede­lem növelését célzó terveink is magasabbak a tavalyinál. Ennek kapcsán azonban ar­ról is szólni kell. hogy ná­lunk nem merev a fogyasztá­si cikkek árszínvonala. Köz- gazdasági és egyéb meggon­dolások alapján a mi árrend­szerünkben, a fogyasztási cikkek között is vannak rög­zített. limitált és szabad áras termékek. Ügy véljük, hogy a mi viszonyaink ezt az ár­politikát kívánják meg. Ami­kor a reáljövedelem, a reál-, bér növeléséről beszélünk,' figyelembe vesszük a fogyasz­tási cikkek árának idei ter­vezett 3,8—4 százalékos emelkedését: Ezzel is számol­va kell elérnünk a 3,5—4 szá­zalékos reáljövedelem-növe­kedést. A fogyasztói árszínvonal idei emelkedésének nehezebb felén valójában már túlju­tottunk. Az árszínvonal ki­számításánál kötelességsze- rűen számításba vettük a ta­valyi húsáremelés idei kiha­tását is. Voltak központi ár­emelések január elején is, majd emelkedett a bor ára. Ezeket az emberek tudomá­sul vették. Szeretném meg­mondani, hogy erre az évre fontos fogyasztási cikkeknél további központi áremelés nincs a tervben. Reméljük, nem is kerülünk olyan kény­szerhelyzetbe, hogy ilyesmi­vel foglalkoznunk kellene. A nemzetközi gazdasági vi­szonyok számunkra kedve­zőtlen változása, a természeti csapások és más körülmé­nyek gazdasági tevékenysé­günk nagy teherpróbáját, szi­gorú vizsgáját is jelentették. A munka termelékenységé­ben a felszabadulás óta el­ért fejlődés — saját korábbi helyzetünkhöz viszonyítva — számottevő. De nem kielégí­tő és megfelelő, ha a jelen­legi nemzetközi gazdasági körülmények között akarunk előrehaladni és boldogulni. A párt programnyilatkozatá­ban megfogalmazott távlati céljaink és terveink magas- röptűek, bátrak és szépek, ugyanakkor reálisak és meg­valósíthatók, ha tennivalóin­kat nagyon komolyan vesz- szük. Biztonsággal indulha­tunk ki abból, hogy a magyar népgazdaságnak szilárdak az alapjai, fejlesztésének tervei reálisak. Mindent meg kell azonban tennünk, hogy saját erőinket még teljesebben mozgósítsuk, és a szocialista országok gazdasági együtt­működésében rejlő lehetősé­geket jobban kihasználjuk. Távlati terveink azért reá­lisak, mert az alapvető és döntő tényezőknek már bir­tokában vagyunk. A hatalom a dolgozó nép kezében van. Rendelkezünk a dolgozó mil­liók egyetértő támogatásával, szocialista nemzeti egység alakult ki országunkban A termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Ezek az alapvető tényezők teszik ter­veinket reálissá, szocialista céljainkat elérhetővé. Figyelembe kell azonban venni országunk egyéb adott­ságait is, amelyeken nem tu­dunk változtatni. Ilyen pél- pául, hogy kevés a nyers­anyagunk és az energiaforrá­sunk. Van viszont kvalifikált, magas szaktudású munkás- osztályunk, termelőszövetke­zeti parasztságunk, értelmi­ségünk. Ez a szakmai mű­veltség, szellemi kapacitás is az ország adottságaihoz tar­tozik. (Folytatás a 3. oldaton.) Kiegyensúlyozott belpolitikai helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents