Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-11 / 59. szám
A ^PÚJSÁG 1977. március 11. Schmidtné Wanitsch Hilda bábos pályafutását Tolnán kezdte, majd 1970-től — a Babits Mihály megyei művelődési központ születésétől — az itteni bábcsoport vezetője, a „Musica” alapítója, háziszerzője, a bábok és díszletek tervezője, kivitelezője, sőt az előadások rendezője is. A kiállításán látható bábuk egyszerűek, tiszták, hiányzik róluk mindaz, ami felesleges, ám tartalmazzák mindazt, ami funkciójukhoz kell, s a nézők gyönyörködtetését szolgálja. Sch. Wanits Hilda első darabjaihoz botbábukat használt, melyekkel egyszerű, lendületes, kifejező mozgások végezhetők. Ezek különösen szépen tudnak táncolni, kiválóan alkalmasak voltak a dramatizált népszokások előadására, a népdalokat, nép- költészetet illusztráló játékokra. Ilyen a Virág Erzsi népdaljáték — amely Békés megyei népdalok felhasználásával készült — bábgarnitúrája, vagy a Bartók: Mikrokozmosz II. füzetére írt népmese. A bábok anyaga üzletben vásárolt fakanál. Utána készült a Tolnai házasító, ahol a bábok Sárköz régi tárgyai, faragott eszközei alapján készültek. Valamint Bartók: Mikrokozmosz I. füzetére írt Csodafurulya bábjainak anyaga félkész bolti áruk — felöltöztetve. Ezt követte Bartók: Falun című művének két tétele. A bábok anyaga itt vargyasi Nyugat-Dunántúl egyik legérdekesebb és legértékesebb műemlék vára a gazdag történelmi múltra visszatekintő sárvári Nádasdy-vár. A mocsaras területen hatalmas fenyőcölöpökre épült erőd méteres vastagságú falai, boltíves termei dacoltak az idő múlásával: freskós terme és az emeleti toronyszoba kör alakú mennyezeti freskója festett bútorok motívumaival díszített tábla, amelyekből sok mindent — házat, templomot, hegyet, völgyet — lehet építeni a színen. E fejlődési sor jelenlegi állapotát mutatja a Gergei Albert: Széphistória egy Argirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról című maszkos játék, amelynek maszkjai székely kályhacsempék motívumai alapján készültek. Mindezeket a különös-érdekes bábokat láthatjuk a művelődési központ kiállításán, március 16-ig. (Részletek Dér Miklósné kiállításmegnyitójából.) Báb a Mikrokozmosz előadásához művészettörténeti, idegen- forgalmi nevezetesség. A freskós terem falait csatajelenetek díszítik, amelyek Nádasdy Ferenc országos főkapitány török elleni harcait ábrázolják. Szerzőjük a legutóbbi időkig ismeretlen volt, mert csupán három betű: HRM jelezte az alkotó művész titokzatos személyét. A legújabb kutatások, amelyeket osztrák szakértőkkel együtt folytattak a magyar művészettörténészek, egyértelműen bebizonyították, hogy az alkotó művész Hans Rudolf Miller volt, a XVI. és XVII. századforduló idején Bécsben élt festőművész. A másik talánnyal az emeleti toronyszoba mennyezeti freskója szolgált. A nemrég szakszerűen restaurált allegorikus festményen a művészettörténészek és a történészek felfigyeltek néhány tárgyra: mérőónra, amelyet az egyik kis angyal tart a kezében, szögmérőre, földgömbre és az egyik főalak kezében tartott, végtelenbe futó háromszögletű oszlopra. Ezek ugyanis a szabadkőművesség jelképei voltak. Felmerült a kérdés, vajon maga az alkotó, Dorffmeister volt-e szabadkőműves? A feltevést a császári udvarnál betöltött szerepe és az egyházhoz fűződő kapcsolatai kizárták. A művész megbízója után kutatva aztán kiderült, hogy az egy Drasko- vich nevű horvát főnemes volt, aki — a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt lefejezett — Nádasdy Ferenc országbíró sárvári birtokait, így várát is ajándékba kapta. Draskovich pedig egyike volt az első magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak. Kényeskedők (Tudósítónktól) Bonyhádon az utóbbi években nem látott a közönség műkedvelő színjátszókat. Éppen ezért örültek a helybeliek a helyi közgazdasági technikum másodikos leánytanulói és tanáraik kezdeményezésének, hogy bemutatják Moliére Kényeskedők című vígjátékát. Az előadást eddig három alkalommal ismételték meg, legutóbb á zománcgyár kultúrtermében, telt ház előtt. * A gyár KISZ-eseinek és szocialista brigádjainak tartott előadás célja az iskolák és az üzemek dolgozói között kialakulóban lévő kapcsolat erősítése. A Kényeskedők sikerét a jókedvű előadás mellett a darab máig tartó aktualitása okozza. A darab összehangolja a vidámságot a bírálattal, nevetségessé teszi az arisztokráciát majmoló polgárokat. Dunántúli napló JOBB ELLÁTÁST ÍGÉR AZ AGROTRÖSZT Azt természetesen soha sem tudjuk elérni, hogy áruházi kiszolgálás legyen a mezőgazdasági gépekből és anyagokból, hiszen például, ha megjelenik valami újdonság — először csak néhány száz — mindenki azt keresi, azt szeretné megvásárolni. Mindemellett az AGROTRÖSZT és az AGROKER vállalatok azt ígérik, az idén jobb lesz az anyagi-műszaki ellátás, ha mindenből nem is, de nagyjából — a hiányokat helyettesítőkkel pótolva — kielégítik az idén igencsak magas termelési célokat kitűző mezőgazdasági nagyüzemek igényeit, közöttük is elsősorban a rendszerekben dölgozókét. A kombájnoknál ez évben is uralkodó típus a szovjet SZK—5-ös és SZK—6-os. Az AGROTRÖSZT azt tervezi, e kombájnoknál saját kockázati alapjából 100—100 ezer forint árkedvezményt ad a gazdaságoknak. PETŐFI NÉPE MAGAS FOKÜ MŰSZAKI FELKÉSZÜLÉST KÍVÁNNAK A kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat kiskunmajsai gyáregysége, egyéb szolgáltató tevékenysége mellett a megye területén, az AGROKER Vállalattal kötött szerződés értelmében végzi a partnerei által áruba bocsátott munka- és erőgépek garanciális javítását. Az AGROKER vállalat a Mezőtúri Mezőgazdasági Főiskolával és a jánoshalmi szakmunkásképző intézettel közösen tanfolyamot szervez a korszerű ismeretek megszerzésére, illetve azok bővítésére. Az erre fordítottköltségek, többszörösen is megtérülnek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ÖTSZÁZ NÉGYZETMÉTER CSODA Tudományos zöldség. Ez az: az ember feltalálta a legeslegjöbb salátát. A neve: Ventura. Holland neme- sítvény. Bucsi Ilona, a tor- dasi fajta'kísérleti állomás növényházi kertésze ma ehhez méri az összes valamennyit. — Miért a legjobb? .— Három tényezőt vizsgálunk. A Ventura azért jobb az összes többinél, mert korán vethető, január elején és február végén, tehát még a téli időszakban. Jól fejesedő. Harmadszor pedig a levél minősége a legjobb. Itt vannak az ország legjobb paprikanemesítvényei is. Itt a leges-legjobb, amihez mindannyit -mérik, a javított cecei. Fólia alatt és a szabadföldi „kategóriában is” ehhez mérik a „D” jelzésű ceceit, a soroksári fehér hú- súakat is. A PCR-t, a csehszlovák kutatók legújabb fajtáját. Halványzöld, nagy testű, kissé csípős. Itt van a hálás utókor egy új nemesít- vénye, amelyet a világhírű paprikakutató, Angéli Lambert emlékére hívott életre a kertészeti tudomány. „Angeld emléke”-ként szerepel a kontroliban. Somogyi Néplap CSÍRÁZTATJÁK A VETÖBURGONYÁT A berzencei termelőszövetkezet kertészetében csíráztatják a burgonyát. Eddig több mint 18 vagon Desiré fajtájút helyeztek el rekeszekben a fóliasátrak alatt. Még további öüvagonnyit raknak ide, így kiüiltetéskor 50 hektárra jut majd az előnevelt gumókból. Befejeződött a melegágyak előkészítése, 20 holland ágyban és két fóliasátor alatt paradicsompalántákat nevelnek mjd, amelyeket mintegy 55 hektár területre ültetnek ki a tsz két kerületében. Paradicsom kerül azokba a fóliasátrakba is, amelyekben most * a burgonyát csíráztatják. A kertészet fő növénye a paprika lesz, itt nevelik és itt szedik majd az ízletes keszthelyi fajtájút, a mintegy 1500 négyzetméter alap- területű két fóliaház kupolái alatt. la Renaissance Sdu Val d'Oise SKÓT VENDÉGEK BEZONSBAN Megyeszékhelyünk francia testvérvárosa hasonló kapcsolatot tart fenn egy körülbelül azonos nagyságrendű skóciai településsel is. A lap legutóbbi száma erről rövid tudósításban számol be. Eszerint: „Február 28-án este skót testvérvárosi delegáció érkezett Bezonsba. Tagjai Morrison és Young urak, a cow- denbeath-i testvérvárosi bizottság vezetői. Az elkövetkező tárgyalások során megvitatják majd a két város közti kapcsolatok 1977. folyamán sorra kerülő erősítését”. Cowdenbeath város tagja ugyan a Testvérvárosok Szövetségének, de Bezons-szal ellentétben nincs kommunista irányítás alatt, hanem vezetői a brit munkáspárthoz tartoznak. Sárvár: Nádasdy-vár 52. Kivette a szájából a mosolygó pipát, és szeretettel méregette delikvensét. — Na, fiam, a magad kését is bedobtad?... Talán csak nem azért, mert tudtad róla, hogy tilos ilyet használni? Zsabka nem felelt. A földet nézte. — Kérdeztem valamit. Helyette Feró szólott. — Nem, nem ő dobta be — jelentette ki kereken. — Legyőzték őt. Maigret a fiúra nézett, fölszaladt a szemöldöke. Ez új dolog, erre nem gondolt. — Nézze csak meg a képét, ott jobb felől! És Maigret most látta meg Zsabka arcán a halványpiros csíkot, egy sebhely friss hegét. — Egy hétig feküdt rajta, hogy ne lássuk — mondta Feró gúnyosan. Maigret szemöldöke fenn sátorozott a homlokán. Mögötte egy koncepció összedőlt kártyavára. Kezdhetjük elölről. Visszaillesztette a pipát a foga közé, szo- pókáján mélyedéseket rágott. — Szóval, téged is megtámadott... a „katona”... Elvette a késed. Zsabka bólintott, feje leszegve maradt, ömlött szeméből a könny. Nem bírta elviselni a nyilvános bukást, egykori nagy hírének porba hullását, itt a közmegalázások mezején. S az álmélkodó morajból egy szó ütötte meg a nyomozó fülét: — Megsebesítette!... A szónak szokatlansági zöngéje volt. Maigret bosszús volt, meglehetősen kedvetlen. Intett Zsabka őrizőinek. — Hagyjátok a fenébe! A kését elfelejtette elkobozni. # Nem volt vitás: garázdálkodik valaki az erdőben. És ez nem Zsabka, és nem is valami képzeletbeli alak. __:__________________________________ E gy létező valaki. Nekivágtak újra. A bozótnak, a sziklának. Zsabka lelepleződése, ha másra nem, egy tévút kiiktatására jó volt. És egy hit megerősödésére. Maigret és Buda tanító egymás mellé kerültek. Fújtatva törték a bozótot. Egyikük se tudott napirendre térni a dolgok alakulása felett. — Maguk mit szólnak ehhez? — kezdte Maigret. Buda tanító fejét csóválta. Hihetetlenül, noha korábban már engedett a hitnek, mely esküdött egy ismeretlen támadóra. De akkor nem volt ennyire valóságos létezésének lehetősége. — Fantasztikus — szólott megrendültén. Maigret bólintott rá. — Ki tudja, miféle körözött alak bujkál az erdőn?... És ha belegondol az ember, mióta garázdálkodhat háborítatlan, égnek áll a haja. — Csak nevettünk a meséken. A babonák szövevénye jobban takarta, mint a legsűrűbb bozót. Maigret elkomorult. — Ez az, látja. Fején találta a szöget. Egy falu, amelyik babonás rettegésében a saját ellenségét fedezte! Mondhatnám, túlzás nélkül: szövetséges volt vele. Fonák, mi? Pedig így van, ha végiggondoljuk. Röhögni kell: az áldozatok mint bűnpártolók! Ezek a derék késtulajdonosok itt mögöttünk. Ma is hallgatnának, ha nem borul fel a serbli. Hagynának a sötétben tapogatózni. Látja, ez, ez a fantasztikus! Pipáját kiemelte a foga közül, s a levegőbe csapkodott vele. — A bűnpártolás bíróság elé tartozik! Ad abszurdum vive a dolgot, ez is oda lenne állítható. De mit állítsunk a bíróság elé, az ostobaságot? A sötétséget? — A történelmet — ajánlotta Buda tanító keserű szájjal. Ballagtak hallgatva. Kisvártatva Maigret megint kiszólt pipája füstjének, s tűnődéseinek élénk gomoly- gásából: — Nem mondom, ami a trófeákat illeti, fura hobbija van az ipsének. S még ahová gyűjti! Eredeti ötlet... Játékos figura lehet, annyi szent... De hogy az istenbe került oda a kenyérvágó kés? Persze, biztos a lánynál volt... Fene érti... S még' egy: a humánuma. Az ábra szerint ebben elég következetes. Reménykedjünk, hogy a lánnyal is... Talán. Sötétig járták a sziklás vidéket. Az ismeretlen támadónak, s a lánynak nyomára sem leltek. Még két napig keresték őket. S akkor a munkások hazamentek. A rendőrök is elhagyták a falut. Maigret kezet rázott a tanácselnökkel. Csüggedt volt, s e szókkal búcsúzott: — Természetesen még nem zártuk le az ügyet. (Schubert Péter rajza.) I Amikor Anyicska fényben aranyló fürtjei fenn a kőbánya peremén, az erdő árnyékának éles vonalán ellobbantak, s láthatatlanná lett azoknak, akik odalentről a röstel- kedés és aggodalom tekintetével követték, nemcsak a szemmel érzékelés szála szakadt meg. Anyicska is érzett szálszakadást. Szívdobbanás jelezte. A földtől elszakadok jutottak eszébe, az űrutazók, kikről annyit írnak, és beszélnek mostanában. Mintha eddig az árnyékvonalig tartott volna valamiféle vonzás. A földé, amit oly otthonosan tapodunk belőle való hús-vér lábbal. „Röghöz ragadt” — mondjuk. Ó, drága rög: realitás, te ismerős, a biztonság illúzióját adó fészkünk sártapasztéka. Hogy le.tudod kötni szárnyainkat! S ím, ha elszakadunk tőled, mily riadalommal vágyunk vissza. Az űrben lebegésnek, a súlytalanság kellemetességének a szívre szakadó súly az ára: a magány alig viselhető szorongatása. Anyicska ezt érezte, az erdő árnyékába, majd magába az erdőbe olvadván. Érezte csak, értelemmel nem járta be így az érzés kusza rétegeit. Azt érezte csak tisztán, hogy mindentől elszakadt, amihez kötődött. S magára maradt egészen. Az erdő hűvös félhomálya, leskelődő, alattomos csendje, az ismeretlenség, idegenség lelket ölelő ellenséges karja — ilyen lehet az űr fojtogatása, amint a földgolyótól elszakadt magányos emberszármazékra teke- redik. A négy fal védettségében nőtt lényre rászakad a falaknélküliség világa, a Határtalanság, a Végtelen minden bizonyosságot, biztonságot elnyelő, ijesztő és sivár réme. Egyedül, a mély erdőkön így érez az ember, hol nem kapaszkodhat a szem határokba és bizonyosat se tud róluk, hogy vannak-e egyáltalán. Maga az út, ez a reményfonal is eltűnt a járatlan fűbe, kúszók, sarjnövények és sáfrányok alá. A harangvirágok üzengettek csak, mint kék csillagok a lét melegebb tájairól. (Folytatjuk) Mtaiflős kal©y@sikép A zene és a bábok üonüÉroLás
