Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-11 / 59. szám
1977. március 11. í Tanácsülés Pakson Jó a közbiztonság Paks nagyközség Közös y Tanácsa ülést tartott. Dr. Tóth Lajos vb-titkár előterjesztésében megvitatta és jóváhagyta a tavalyi költségvetés és fejlesztési alap zárszámadását, valamint az 1977-es alaptervet. A tanácstagok sok kérdést tettek fel az idei költségvetéssel, fejlesztéssel kapcsolatban. Sürgették a közművesítés megvalósítását, gyorsítását. Válaszában Oláh Mihály tanácselnök elmondta, hogy a lehetőségekhez képest jelenleg a legtöbb történik a régi Paks átalakításában, korszerűsítésében, és mindenütt megértésre találnak a tanács vezetői, ha segítséget kérnek, tervezéshez és kivitelezéshez egyaránt. A pénzügyi keret viszont nem teszi lehetővé egyelőre az utak (mellékutcák) nagyobb ütemű kiépítését. A nagydorogi úti deltánál még nem ért véget a rendezés, világítótesteket helyeznek el, parkosítanak és szükséges lesz a közlekedési rend bizonyos szabályozása is, főként az iskolás gyerekek védelme érdekében. Dr. Kiss Frigyes, a megyei tanács járási hivatalának vezetője megerősítette azt a véleményt, hogy a fejlesztésben sokkal nagyobb erőt, pénzt kell felhasználni a nagyközségben épülő új ré7 szék, lakótelepek közművesítésére, mint a külső területekre, hiszen ez alapvető feltétele lesz majd a várossá válásnak is. Meghallgatták a tanácstagok dr. Halek Miklós, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tervezője ismertetését Paks általános rendezési programjáról, majd jóváhagyták ezt és a következő tanácsülésen vitatják meg a már részletesen kidolgozott tervet a távlati rendezésről. Erősödött a tanács vezetése: megválasztották függetlenített elnökhelyettesnek Varga Imre tanácstagot, aki előzőleg az építőipari szövetkezet mérnöke volt. Érdekes és megnyugtató tapasztalatokról számolt be a tanácsülésnek Dallos Tibor, a járási rendőrkapitányság vezetője. Az erőműépítés kezdetén emelkedett Pakson a bűncselekmények száma, de már megállt ez a folyamat, sőt csökkenést mutat. A Kishegyen lakók is érezhetik, hogy jó a közbiztonság, megvalósult a közrend fokozott védelme. G. J. November helyett májusra Tavaly ősszel kezdték építeni a TOTÉV dolgozói Szekszárdon a BHG Kapcsológép Gyára új, közel háromezer négyzetméter ^alapterületű üzemcsarnokát. A tervek szerint az új épületnek novemberre kellett volna elkészülnie. Az építők az elmúlt hónapokban kiváló munkát végeztek, s jelentős előnyre tettek szert, így várhatóan a szerződésben szereplő időpontnál fél évvel korábban átadják az alkatrészgyártó csarnokot. Fotó: Szepesi. Nyári egyetem Harkányban A „Népek barátsága” nyári egyetemet az idén — a hagyománytól eltérően — nem Pécsett, hanem Harkányban rendezi meg a TIT Baranya megyei szervezete. A „költözködésre” a mecsekaljai város közismert szállodagondjai miatt került sor. A korábbi években a nyári egyetemnek harkányi tagozatai is működtek és ezek közkedveltsége indította a rendező szervet arra, hogy ebben az évben az Universitas egész programját Harkányban bonyolítsa le. A XIX. „Népek barátsága” nyári egyetemre augusztus 7. és 18. között kerül sor. Körülbelül százhúsz hazai és külföldi hallgatót várnak. A helyváltoztatás azzal az előnnyel jár a résztvevők számára, hogy a programban nagyobb helyet kap majd a pihenés, üdülés. A programban változatlanul kiemelt helyet kap a 2000 éves város — Pécs — történelmi emlékeinek és kulturális értékeinek megismertetése. Az 1958-ban alapított „Népek barátsága” Universitas- nak nincsen meghatározott szakmai profilja, hanem — a nevének megfelelően — a békét és a barátságot, az európai népek közötti egyetértést szolgálja. Szép eredményekről számolhatott be dr. Kalmár József, a decsi Háziipari Szövetkezet elnöke a mérleg- záró-tervtárgyaló közgyűlésen. 1975-höz viszonyítva több mint hétmillió forinttal, ötmillió forinttal a tervezett fölött állítottak elő a szövetkezet dolgozói. Ezt az imponáló eredményt a megfontolt gazdaságirányításon kívül elsősorban a kedvezően alakuló munkahelyi körülményeknek, a szövetkezet dolgozói becsületes helytállásának köszönheti a szövetkezet. A piaci igények gondos felmérése után jól megválasztott profilbővítéssel új nép- művészeti, népi iparművészeti termékek gyártásának bevezetésével sikerült a 35,2 százalékos termelésemelkedést elérni. Idén a termelés mennyiségi növelése mellett nagy gondot kell fordítani az igényes, minőségi munkára, ugyanis a szövetkezetnek nem kis szerep jut abban, hogy megőrizze a Sárköz gazdag népművészetét. Fotó: Sz. L. ^PÚJSÁG 3 Munkásportré Vad János esztergályos AHOGY AZ MÄR lenni szokott, a „jólfésült” előadást és a felszólalásokat szűkebb körű vita követte. Itt már veszekedni, sőt megsértődni is lehetett. Ki-k( védte az igazát, és mi tagadás, többször összegubancolódtak a gondolatok. Építészek és újságírók szőtték tovább az előadás gondolatmenetét. Egyetlen témát sem zártunk le, egyetlen kér. désben sem dőlt el a vita. Talán helyesebb is így, hiszen települési környezetünk sem megfellebbezhetetlen tézisek alapján fejlődik. Szüntelenül megújuló, bonyolult folyamat zajlik szemünk előtt. Szemünk előtt? Vagy még inkább: tevékeny részvételünk, kel, mivel a házak, városok nekünk és utódainknak épülnek. Jó esetben úgy épülnek, hogy otthonosan érezzük magúnkat az utcán, lakásunk falai között és azokban a helyi, ségekben is — legyenek bár éttermek, könyvtárak vagy klubok —, amelyeket közös használatra szántak. A múlt évben lezajlott vancouveri világkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy minden embernek elidegeníthetetlen joga beleszólni lakókörnyezetének ala. kításába. Nem vitatta ezt senki kis társaságunkban sem. De abban már nem jutottunk közös nevezőre, hogy mi legyen a módja a véleménynyilvánításnak. A házakat, városnegyedeket tervező szakembereknek bizalmat kell szavazni. Ez azonban nem zárja ki, hogy sokasodjanak az olyan fórumok, ahol széles körben ismertetik a városfejlesztési elképzeléseket és véleményt gyűjtenek a megvalósult léte. sítményekről is. Nem kell félni a „laikus” észrevételektől! Egy ember alkothat téves ítéletet, mondjuk egy új épület külső megjelenéséről, belső teréről, berendezéséről. De ha sokan tekintenek yi- szolyogva egy — modernnek kikiáltott — toronyházra, s ha nem érzik jól magukat a benne lakó családok, akkor már el kell gondolkodniuk a szakembereknek is. Mert ők is tévedhetnek! POLITIKAI CÉL, hogy javítsuk a lakáskörülményeket, gondoskodjunk az emberek kulturális és egyéb szükségleteinek kielégítéséről. E felismerés alapján bízták meg a Magyar Urbanisztikai Társaságot, hogy dolgozzon ki újfajta tervet: a várospolitikai tervet. A városokban termelőmun. kát végzünk, de itt termelődik újra munkaerőnk is. Megfelelő körülményeket kell teremteni ahhoz, hogy pihenjünk, szórakozzunk, művelődjünk. És a feltételek megteremtése alatt nemcsak az építés értendő! Mit sem ér a szép új könyvtár, ha kevesen látogatják, mivel sokan többre becsülik a könyveknél a borosflaskát. (E példa termé. szetesen túlzott.) Más oldalról nézve az sem közömbös, milyen körülményeket talál az ember a könyvtárban. Az udvarias könyvtárosok, a jó világítás, a kényelmes bútorok és még sok más szerepet játszik abban, hogy az ember vonzónak érzi-e a könyvek birodalmát, azon túl, hogy szeret olvasni. Gyakran hangoztatott panasz, hogy a mai bérházakban még hosszú hónapokkal a beköltözés után sem ismerik egymást az emberek, és ritkán alakulnak ki jószomszédi kapcsolatok. Vitapart. nereim közül többen azt vallják, hogy az életformánk változott meg: lakóhely milyenségétől teljesen függetlenül, ma már nem szomszédai körében keres barátokat az ember. Nem maradtam egyedül a véleménnyel; baj lenne, ha beletörődnénk, hogy sok család úgy él a régen áhított új lakásban, mint a remete. Persze az is téved, aki kizárólag az építési technológiát hibáztatja, vagy azt emlegeti, hogy mivel kevés a bolt, a sétálásra csábító kirakat, nincs miért kilépni a lakásból, nincs hol találkozni a lakótársakkal. AZ OKOK KÖZÖTT meg lehet említeni ezt is, azt is. De tudomásul kell vennünk, hogy ma még inkább csak az igényt ismerjük, a lakóhelyi közösségi élet kialakításának módját kell tovább kutatnunk. Érdemes gondolkodni, szűkebb vagy tágabb körben vitatkozni e kérdésekről, hiszen közérzetünk a tét. BÉKÉS DEZSŐ Hátul a haja cérnával van elkötve. .Trikóján embléma, ez a divat. Ápolt bajsza öre- gíti, felnőtté varázsolja. Figyeli a munkadarabot. A FESTO-gyűrűk gyártása koncentrálást igényel. Minden egyes darab valutát hoz az országnak. A gépen kaliberek, mérőóra. A szánszerkezetre felerősített befogófejben ví- dia lapocskák. Az esztergályos kellékei. — A tanulóévek hamar elszaladtak. Valahogy észre sem vettem, hogy a szakmunkás-' vizsgáig jutottam. Az első segédévek annál lassabban teltek. Nagyon nehéz volt megszokni a munkát. Előtte itt- ott akadt egy félóra, vagy a tízperces szünet, amikor mozoghattunk. De mikor önállóan kezdtünk dolgozni, folyamatosan kellett termelni. Be kell vallanom, hogy csak kellett volna, mert mi azt nem bírtuk ki. Napjában többször leállítottuk a gépet s usgyi ki az udvarra. Amikor a művezető szólt, hogy megint nem dolgozunk, akkor meg mérgelődtünk. Hónap végén kevés volt a bércédulán. Mi csak a normákat szidtuk. Senki sem tudta bebizonyítani, hogy mi lógjuk el a napot. Ezek az évek nem sok örömet hoztak. Igaz az is, hogy nem igyekeztünk. Amit kaptunk, 1000—1500 forintot, elég volt mozira, vagy éppen amire kellett. Ma már ezen nevetek. Néha ma is kell figyelmeztetni arra, hogy melyik az én gépem. De ma már eljutottam odáig, hogy a mai lustaságot holnap be tudom hozni. S érdekes, mindjárt jobb a közérzetem. Valahogy jó érzés azt tudni, hogy ebből a munkából én tudok a legtöbbet leadni minőségi probléma nélkül. A főnökeimmel is jobb viszonyba kerültem. — Várdombról az újbereki gépműhelybe gyerekkoromban sokszor le-lementem. Érdekes dolgokat láttam. Azok az emberek értették a szakmájukat. Valahogy ez fogott meg. Nem tudtam azt, hogy melyik az eszterga, vagy marógép, csak azt láttam, hogy egy élettelen vasdarabból a traktorba egy tengely készül, szép fényes és pár nap múlra kapcsolok, én is bosszankodom, ha nincs anyag vagy szerszám. Jobban szeretem a gépemet is. Észrevétlenül megtanultam az esztergályos szakmát becsülni. Ma már nem tudnám elképzelni, hogy ezen kívül mást is csinálhatnék. Szép munka ez. Kell hozzá érzék, ügyesség, figyelem. A műszak utáh öröm ránézni a csillogó alkatrészekre. Ezt én csináltam, ezért vállalom a felelősséget, minden darab jó. S erre már egyre többet vagyok büszke. Hátul a haja cérnával van elkötve. Trikóján neki is embléma van, ez a divat. Ápolt bajsza öregíti, felnőtté varázsolja. A gépen az esztergályos kellékei. Vad János fiatal, s ma már szakmunkás. Hazafi József Fotó: Galló Tibor. va attól megy a gép ki a műhelyből. Ezt láttam, ez fogott meg. Nem volt választott szakma, úgy voltam vele, hogy csak a vashoz közel kerüljek. Az is igaz, hogy a bátyám szakmája is tetszett — villanyszerelő —, de mégi* vasas lettem. — Második éve voltam segéd, amikor befizettem ötszáz forintot egy lengyelországi útra. Azután valahogy jobban dolgoztam. Kellett a pénz az út további költségéhez. Rákaptam az utazásra, öt év alatt kétszer voltam Lengyel- országban és az NDK-ban. Tavaly pedig Bulgáriában. Közben egy zenekarban gitároztam, oda is pénz kellett. Szemmel láthatólag többet és jobban dolgoztam. Jobban érdekel már az is, hogy mi történik a gyárban. Egy-egy szállítás előtt nagyobb iramMérlegzáró közgyűlés Becsen Színes sárközi szőttest szőnek a szövetkezetben. Lakókörnyezetünk esztétikája
