Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
1977. március 30. /'tolna'n - , , ürítPUJSAG 3 Zománcgyáriak a bizalmi-küldöttértekezleten így élünk (1.) Magasabb szinten, következetesen TIZENÖT szakszervezeti tisztségviselő indult el Budapestre, a Lampart ZIM bonyhádi gyárából, hogy részt vegyen a gyár 1043 szakszervezeti tagjának képviseletében a bizalmi-küldöttértekez. létén. A helyszín a budafoki gyáregység impozáns kultúrterme volt, itt találkoztak egymással a vállalat salgótarjáni, kecskeméti, kőbányai és bonyhádi gyárainak bizalmi küldöttei a házigazdákkal, akik már a kapuban várták a távoli vidékekről érkező társaikat. Az elmúlt évi munkáról számolt be a vállalati szak- szervezeti tanács a gyárak küldötteinek. A mozgalmi élet minden területére kiterjedő, az eredményekről, de a gondokról is pontosan számot adó beszámoló előadást Muzsik Géza vszt-titkár, a Vasasszakszervezet központi vezetőségének tagja tartotta meg. A küldöttértekezlet a Va. sasszakszervezet centenáriumi megemlékezésével kezdődött. Majd a jelenről, illetve az 1976. évi munkát értékelte az előadó. Elmondta, hogy az elmúlt évben sokat fejlődött a szakszervezeti élet, tartalmában és szervezeti kereteiben is. A vállalati szervezettség 96,3 százalékos lett — a tavaly előtti 94,6-tal szemben — a tagdíjmorál 95,2 százalékról 96 százalékra emelkedett. Rendszeresek és aktívak voltak a testületi ülések, melyeken egy év alatt tizennégy témakört vitattak meg VSZT-szin- ten. Huszonhét témát VSZB- ülésen tárgyaltak, közülük jó néhány öt évre szólt. Ilyen volt például a vállalati kollektív szerződés, az érdekeltségi rendszer, a murtkaver- seny-szabályzat. A testületek tagjai felkészülten jelentek meg, elmondták saját és dolgozótársaik véleményét, javaslatait. Szemléletbeli változás is történt, a gyárakat képviselő vszt-, vszb-ta- gok egyre inkább a népgazdasági és a vállalati érdeket helyezik előtérbe, és nem a gyári vagy a csoportérdeket. SOK SZÓ ESETT ezután a bizalmimunka továbbfejlesztéséről. Ennek fontosságáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról. A múlt évi eredmények felsorolásában első között szerepelt a bonyhádi gyár. Náluk 97 százalékos a szervezettség. Szociális és kulturális fejlesztés során az elmúlt évben, 600 adagos üzemi konyhát kaptak, 150 férőhelyes étteremmel, és egy 400 férőhelyes öltöző-fürdőt, a zsúfoltság enyhítésére. Ugyancsak az elmúlt évben vásárolt a bonyhádi gyár a tanácstól egy gyermekintézményt, 900 ezer forintért. Jelenleg építik az üzemorvosi rendelőt, 300 ezer forintos költséggel, mely lehetővé teszi, hogy a gyár dolgozóinak főfoglalkozású üzemorvosa legyen. A vszb nőbizottságának vezetője Holakovszky Lászlóné tájékoztatta a testületet a nőbizottság 1976. évi tevékenységéről és az ez évi feladatokról. Barotai László vállalati munkaverseny-fele- lős igen jó dolognak tartotta, hogy a jelenlévő tisztségviselők nagy része szocialista brigádok vezetője. Mindkét területen vannak számottevő eredmények, ezért ezúton is köszönetét fejezte ki, és további segítséget kért az idei megnövekedett feladatokhoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy legközelebb a bonyhádi gyárban tartják a vállalati szintű szocialista brigádvezetői tanácskozást. Dobos Imre, a vállalati pártbizottság és a gazdasági vezetés nevében Szólalt fel. Örömmel nyugtázta, hogy a testület felelősnek érzi magát a vállalat életéért, jövőjéért. Ez érződött a beszámolóból és a felszólalásokból egyaránt. Számokkal és tényekkel bizonyította, hogy — ellentétben néhány szórványos véleménnyel — a vállalatnak van jövője, csak ritmusváltozásra, s az eddiginél összehangoltabb tevékeny, ségre van szükség. Biztosítéka ennek a jó munkáskollektíva, s az, hogy a törzs- gárdatagság aránya 70 százalékos. A BONYHÁDI gyári kül. döttek közül Geisz József felszólalásában a következőket mondotta: — Hosszú évek óta dolgozom a ZIM bonyhádi gyárában, és szakszervezeti bizalmi vagyok. A legutóbbi választásokon vszt-tagnak választottak. Jólesik a bizalom, szeretnék rászolgálni. Ügy érzem ismerem a gyárat, és az ott dolgozó embereket, problémáikkal együtt. Az elmúlt 15 évben sok minden változott, fejlődött gyárunkban. Nem emlékszem viszont olyan időszakra, amikor — az eredmények mellett — annyi gondunk, problémánk lett volna, mint ma. A növekedés, a fejlődés gondjai ezek, — mint kiderült a hozzászólás további részéből. Kevés a munkaerő, problémák vannak a bérezéssel, különösen azért, mert a környező kiemelt vállalatok dolgozóikat jobban fizetik. Geisz József végül részben meg is adta a választ felvetett problémájára. Osztani csak abból lehet, amit megtermeltünk. Tud róla, hogy a bonyhádi gyár profilja, a zománcedény nagy fejlesztés előtt áll, így a gyár jövője és ezzel összefüggően dolgozóinak jobbléte is biztosított. — AZ 1977-ES ÉV nem könnyű — mondotta zárszavában Muzsik Géza — de a mostani küldöttértekezlet is azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk. A megkezdett munkát kell magasabb szinten, következetesen folytatni. A küldöttértekezlet egy. hangúlag elfogadta a vszt 1976. évi beszámolóját. VÁGÓ MÁRIA Tóth Gyula a Hasítást el lenőrzi Méhésztanya Metaek között ESZTENDŐK ÓTA készülök egy randevúra, amit végre-valahára sikerült nyél. beütni. A randevú színhelyéül a kajdacsi vasúti sorompó melletti kis akácost szemeltem ki, ahol évek óta méhkaptárak sora áll, meg egy kis bódé is, de úgy tűnt, hogy a méhek teljes önellátásra rendezkedtek be, gazdájuk pedig feléjük se néz. Végre március 25-én megtaláltam azokat, akik egy cseppet sem vártak rám. Tóth Gyula nyugdíjas MÁV- főkalauzt és feleségét, akik a méhek felhőjében szorgoskodtak. A méh (ami nem bogár, hanem rovar és nem csíp, hanem szúr) nagyon kellemetlen tud lenni így sűrű méhelhárító cigaretta- füstbe burkolózva közelítettük meg kollégámmal a terepet, Tóth Gyula pedig udvariasan elénk helyezett egy régi szenes vasalóra emlékeztető füstölőt. Távozáskor olyasféle illatot áraszthattunk, mint a füstről frissen levett sonka. — Mióta méhészkedik? — Már az apám is méhész volt. így gyerekkorom óta, ha jól számolom, legalább negyvenhét éve. — Kajdacsiak? — Budapestiek vagyunk. Az Ostrom utcában lakom. — Hogyan jutott Kajdacs- ra? — Huszonkilenc évet töltöttem a MÁV-nál, de mindig „méhészszemmel” utaztam, nézelődtem. Ezt a kitűnő helyet már régen kiszemeltem magamnak, illetve a méheimnek. A kitűnő hely a kajdacsi Aranykalász Termelőszövetkezeté, mely nagyon okosan nem kér bérleti díjat a méhésztől. Nagy gyümölcstermesztő tájakon egyébként a méhésznek fizetnek, ha virágzáskor oda települ. A méhek segítsége a beporzásnál súlyos forintokban mérhető hasznot hoz a gazdaságnak. Tóthék itt teleltetnek és itt vannak az akác első virágzásáig. A második telephely — a virágzási térképet követve — a Bakony, harmadikként napraforgóra vándorolnak. — Tisztesfű van még? — Nyom nélkül eltűnt ez a régi híres méhlegelő. — A vegyszerezés veszélyei? — Léteznek. De itt, Tolnában, kitűnő a védekezés, pontosan betartják az egészségügyi szabályokat. Még nem szenvedtem kárt. TÓTH GYULA úgy véli, hogy a méhészkedési kedv fellendülőben van. A háztáji gazdálkodás fellendítésére szánt alacsony kamatú hitel . lehetőségével ő is élt. ötven méhcsaládjához további húszat vásárolt. A tavalyi esztendő jól sikerült, családonként átlagosan negyven kiló mézet, összesen két tonnára valót pergetett. A méz egészségügyi értéke nagy, fontos exportcikk. De jövedelmet hoz a viasz és a pempő is, melyet Tóthék szintén készítenek. — Van még méhész a családban? — A hat gyerekünk ■között nincs. De az egyik unokámban úgy tűnik, hogy alakul. Akárcsak mi ketten a A méhek etetése sok éves tapasztalat alapján, házilag kidolgozott keverékkel történik feleségemmel, ő is szívesen van méhek között. Ordas Iván Fotó: Bakó Jenő Kinek az életszínvonala? Tavaly az egy lakosra jutó reáljövedelem nem érte el a tervezett bővülést, mindössze egy százalékkal emelkedett. Ez átlagként csekély, alig érzékelhető. Tény azonban, hogy sok ország örömmel elfogadná ezt az eredményt. Vigasztaljuk ezzel magunkat? Próbáljunk inkább eligazodni a bonyolult terepen. Mert hiszen a lakosság pénzbevételei 1976- ban 258 milliárd forintot tettek ki, s e summa 103 mil- liárddal nagyobb az 1970- esnél. Azaz a növekedés számottevő, bár évenkénti eloszlása nem egyenletes. S persze, az életszínvonal alakulása korántsem azonosítható a forintokban mért lakossági jövedelem változásával, vagy a jövedelmek és az árak viszonyának alakulásával. AKI NEM LÉTEZIK Örökösen visszatérő gond, hogy mindenfajta statisztika, elemző adatcsoportosítás Átlag Aladárra érvényes, aki fizikai valóságában nem létezik. A sokfajta különbözőséget sürítő átlag persze igaz. A textiliparban tavaly decemberben valóban 2717 forint volt a fizikai dolgozók havi átlagbére. Csakhogy ebben benne van Marika pénze, aki három hónapja állt a körkötőgép mellé, s Feke- tenéé, aki huszonkét évi gyakorlattal csinálja ugyanazt, mint Marika. Az asszony háromezer forint fölött, Marika kétezer alatt keres. Meglehet, mégis utóbbi „életszínvonala” a magasabb. Mert a leány teljes fizetését magára költheti, a szülők nem kérnek egy fillért sem, s kényelmesen él a városi komfortos lakásban. Feketéné viszont az egyik községből jár be a gyárba, egyedül neveli gyermekét, és idős szüleit is támogatja. Némi túlzással, de az igazsághoz ragaszkodva úgy fogalmazhatunk, hogy az élet- színvonalban mindaz benne van, ami hatással van élet- körülményeinkre. Természetesen a bér is, de például az egészségügyi ellátás, a lakás- helyzet szintén. Befolyásolja az életszínvonalat a kereskedelmi hálózat árukészlete éppúgy, mint a kultúra, a szórakozás hozzáférhetősége. Ez utóbbi csúf szakszó arra utal, hogy nem mindenütt' azonosak a lehetőségek a művelődésre, a pihenésre. Ahogy olykor ugyanaz a forint sem egészen ugyanannyit ér egyik vagy másik helyen. Hiszen egy kilogramm élő csirke piaci átlagára — a megfigyelt városok közül, s 1975-ben — Debrecenben 40,77 forint volt, Mo- sonmagyaróvárott 28,62! S ugyanabban az évben Szegeden több mint négy kilogramm paradicsomot adtak azért a pénzért, amennyiért Kaposvárott egyet! Persze, ha kizárólag csirkét, paradicsomot vettek vola az említett városok lakói, akkor irreális eltérésekkel válthatják át forintjaikat ezekre az árukra. HOGYAN ÉL A SZOMSZÉD? Apró példák ezek, de kézenfekvő, mindennapjaink ilyen eseteket állítanak elénk, s ezekből következtetünk megélhetésünk mikéntjére, életszínvonalunkra. Ha „sokat” keresünk és „olcsón” vásárolunk, akkor — talán — elégedettek vagyunk élet- színvonalunkkal. Ez azonban igmét fogalmakat kell, hogy előtérbe toljon. Mert mi a sok, mi az olcsó? A hivatali kézbesítő sóknak tarthatja a bányász, az olvasztár fizetését, s eszébe sem jut, hogy a munka különbözőségét is mérlegre tegye. Márpedig az ilyen okoskodás ingoványos talajra vezet, ahogy az szintén, ha egy-egy család nem a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzete alapján próbál képet alkotni élete színvonaláról, hanem — a szomszédnál látottak, tapasztaltak tükrében. ^ Sokféle lényeges tényezőnek jut szerep abban, hogy az egyének, a családok, a különböző társadalmi rétegek, osztályok, s végül a társadalom egészének életszínvonalát növekvőnek, stag- nálónak, esetleg süllyedőnek nevezhessük. A legfőbb kapaszkodó, s egyben a legszilárdabb is a munka, s annak produktuma a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az általunk végzett tevékenység hasznossága, értéke. Ehhez kapcsolódik — hol szorosan, hol lazán, s erre a későbbiekben részletesen visszatérünk — a jövedelem, ami megint különböző elemekből tevődik össze, bérből, pénzbeli társadalmi juttatásokból, természetbeni juttatásokból, termékek értékesítéséből, stb. NEM LEHET KISZÁMÍTANI Befolyásolja az életszínvonalat a fogyasztói szokás, az árpolitika, az ún. infrastruktúra, azaz a háttérágazatok — pl. üzlethálózat, egészségügyi ellátás — működése, fejlettsége, az oktatás és szakképzés igénybevétele. Nem kevésbé része az is az életszínvonalnak, hogy mennyire biztonságos a holnap, mit tervezhetünk reálisan, azaz milyen szükségleteink kielégítésére számíthatunk jogosan a jövőben. így leírva ez eléggé egyszerű. Igen ám, csakhogy itt minőségileg különböző tételekről, tényezőkről van szó, amelyekkel nem lehet a szokásos számtani műveleteket elvégezni. Ezért reménytelen dologra vállalkozna az állampolgár, ha papírral és ceruzával a kezében ki akarná mutatni: „Az én élet- színvonalam Ilyen magas, vagy alacsony, úgy — vagy nem úgy — boldogulok, ahogyan dolgozom.” MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: Kötelező sorrend) A MÉ.M közleménye Lehűlés várható A meteorológiai előrejelzések alapján az elkövetkező napokban, hetekben lehűlésre lehet számítani, ezért felhívjuk a nagyüzemek és a kistermelők figyelmét az esetleges fagykárok elhárítására való felkészülésre. A fagyveszély elleni mi. nusz 1—mínusz 2 fokig sikeresen lehet védekezni füstöléssel, illetve öntözéssel vagy permetezéssel. A hatékony védekezés sikere azon múlik, hogy a veszélyeztetett táblákon a veszély időpontjában azonnal közbe lehessen avatkozni. Ehhez az előkészülete, két már most meg kell tenni. Ahol öntözőberendezések állnak rendelkezésre, azokat üzemképes készenléti állapotba kell helyezni, ahol öntözési lehetőség nincs, ott füstölésre alkalmas anyagokat (szalmát, kukoricaszárat stb.) kell a fagyveszélynek kitett táblákon elhelyezni. Gyümöl. esősöknél megoldást jelenthet a nagy mennyiségű vízzel való permetezés, melyre ugyancsak fel lehet készülni. A védekezés esetleges időpontjának meghatározásáho, figyelemmel kell kísérni a meteorológiai előrejelzőszolgálat közleményeit, ahol minden esetben felhívják a figyelmet a fagyveszélyre. Az átlagosnál fagyveszélynek jobban kitett helyeken az üzemi megfigyelést is meg kell szervezni.
