Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

A ^PÚJSÁG 1977. március 30. ON KERDEZ Várok a rádiómra Kupa Béla, szekszárdi ol­vasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében azt panaszolja, hogy Orbita rádióját elvitte a szekszárdi GELKA-szer- vizbe javíttatni. A szerviz egy hétre vállalta a munkát. Amikor olvasónk a megadott időpontban érdeklődött, kö­zölték, hogy további egy hetet várjon. Aztán így ment ez két hónapig. A GELKÁ- nál alkatrészhiányra hivat­kozva csak nem csinálták meg a készüléket. Kérdezi olvasónk: „Kinek a hibájá­ból kellett eddig vámom? Lehetetlen, hogy két hónap alatt nem tudnak beszerezni alkatrészt rádiómba. Az új­ságok rendszeresen hirdetik, hogy a GELKA rövid idő alatt megjavítja az elromlott készülékeket. Úgy látszik, ez mégsem igaz...” Tóth József, a Gépipari Elektromos és Karbantartó Vállalat Tolna megyei ki- rendeltsége vezetőjének vá­laszából idézünk: — A panaszos készüléké­be' a behozatalt követő na­pon beépített a szerelő kü­lönböző alkatrészeket, majd megállapította, hogy a III. kf. transzformátor is hibás. Az alkatrészt a szerviz azonnal megrendelte, de saj­nos a mai napig (március 10.) nem érkezett meg. Fél­fogadóink helyesen tájékoz­tatták hogy „sajnos a ké­szülék anyagra vár.” Jogtalanul elmarasztaló megjegyzéseivel nem értünk egyet. Nem lehet egy válla­latot, kollektívát azért elma­rasztalni, amiért nem hibás! Bizonyára tudja, hogy ren­geteg alkatrész felhasználá­sával dolgozunk. Az alkat­részeket vállalatunk külön­böző csatornákon szerzi be, zömében a gyártóművektől kapjuk. Ha nem kapunk al­katrészt, mi sem tudunk dolgozni. Szíveskedjen el­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. hinni, hogy dolgozóinkat is sújtja az alkatrészellátás je­lenlegi helyzete... Az, hogy sok panasz van a GELKÁ- ra, abból a hibás szemlélet­ből és felfogásból is ered, hogy azokért is a GELKÁ-t teszik felelőssé, amiért nem felelhet. (Semmivel sincs több baj velünk, mint más vállalatokkal.) Emberi­leg megértem önt, jogosan bántja, hogy készülékét ilyen hosszú idő óta nem tudja használni.” Sajnos, a válaszból végül is nem derül ki az, hogy ki­nek a hibájából történt, hogy a rádiót nem javították meg az ígért határidőre. Arról sem szól a levél, hogy ez ügyben melyik gyártóművel levelezett a GELKA, illetve, hol sürgette a hiányzó alkat­részt. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a GELKA vagy bármelyik más vállalat ösz- szehasonlítsa magát ilyen téren a többi vállalattal... Nincs a bojlerhez villanyóra Bonyhádról, Pál Dénes ír­ja, hogy községükben sokan várakoznak, hogy a DÉDÁSZ felszerelje bojlerukhoz a villanyórát. Az elmúlt év szeptemberében megígérték, hogy karácsonyra beszere­lik az órát. Sajnos, még min­dig várunk. A bojlert nap­pali áramról működtetjük, ami a túlterhelés miatt problémát jelent, ezenkívül havonta több mint ötszáz fo­rintot fizetünk a bojler ál­tal felhasznált áramért. A Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat szekszár­di üzemigazgatóságának vá­laszából közlünk: — A bonyhádi kirendelt­ségünk a panaszos bekap­csolási kérelmét 272 sorszám alatt tartja nyilván, a mai napig 202. sorszámig történ­tek meg a bekapcsolások. A Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 gyártóműtől megrendelt kapcsolóórák' szállításai — a gyártómű kapacitása miatt — késedelmesek, emiatt nem volt lehetőség igényé­nek kielégítésére. Bekapcsolási kérelmének — a kapcsolóóra ellátásától függően — várhatóan hat hónapon belül tudunk eleget tenni. A forróvíztároló je­lenlegi folyamatos üzemelte­tése hálózatunkon nem okoz túlterhelést, ez irányú infor­mációja téves. Motozás a vásárlók előtt Paksról kapott levelet szerkesztőségünk. A levél írója a helyi ÁFÉSZ-áru- házban vásárolt. A pipere­cikkeknél egy üveg köröm­lakkot is akart vásárolni, de meggondolta magát és az üvegecskét visszatette a polcra, és beállt a fizetésre várakozók sorába. A pénz­tárosnő ekkor odahívta a részlegvezetőt, aki levélírón­kat a játékosztály pultjánál megmotozta. Mivel nem ta­lált nála semmit, elnézést kért... Ennek ellenére a pénztárosnő a megszégyení­tett vásárló után ment és még ezek után is állította, hogy a lakkot elrejtette. „Hangsúlyozom, nem az ellenőrzés miatt háborodtam fel, mert ehhez az önkiszol­gáló boltokban joguk van, hanem az eljárás ellen. Sért­ve érzem magam, hogy a nagyközönség előtt zajlott le a motozás, nem pedig az irodában... A részlegvezető elnézést kérése nem elégté­tel. Több ember nézte vé­gig, hogyan kutatják ki zse­beimet. Az utcán pedig mondják: „0 az, aki lopott az áruházban.” Szilágyi Tivadar, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Tol­na megyei Szövetségének csoportvezetője válaszol: — A kereskedelmi egysé­gekben a vásárlás ellenőrzé­sének kialakult gyakorlata az, hogy esetenként az egy­ség vezetője vagy helyette­sei a pénztártól való távo­zás — fizetés — után feltű­nés nélkül felkérik, hogy az egység irodahelyiségébe fá­radjon be vásárlásának el­lenőrzése végett. A tételes blokk és áruellenőrzést a bolt vezetője vagy helyette­sei végezhetik el, még egy személy — ez lehet bolti dolgozó vagy kívülálló — jelenlétében. A paksi ÁFÉSZ egységeinek vezetői a vásár­lások ellenőrzésének ezen módszerére a szövetkezet igazgatósága által utasítva vannak és az önnel történt eset kivételével ennek meg­felelően végezték minden esetben a vásárlások eseten­kénti ellenőrzését. A levél írójának abban teljes mértékben igaza van, hogy az az eljárás, amit ve­le szemben tettek, megen­gedhetetlen, nem a rendel­kezések szerint jártak el és ez megalázó és sérelmes volt. Az egység részlegvezetője és a műszakban lévő bolti dol­gozók a meghallgatásukkor egyöntetűen elmondták, hogy mikor a levélíró vásárolt és az ellenőrzést végezték, az egységben más vásárló nem tartózkodott, így a helytelen eljárásról és az önt ért meg­alázásról más vásárlónak nincsen tudomása. Az érin­tettek — boltvezető és mű­szakos pénztáros — a kihall­gatásuk során a levél írójá­val alkalmazott eljárás sza­bálytalanságát és elkövetett hibájukat beismerték és ezért tőle elnézésüket kérik. A szövetkezet áruforgalmi vezetője mindkét dolgozót a vele szemben alkalmazott helytelen eljárás elkövetése miatt írásbeli figyelmezte­tésben részesítette. Ml VÁLASZOLUNK A beruházások rendjéről szóló jogszabály végrehajtá­sa tárgyában korábban ki­adott rendeletet egészíti ki és módosítja az Országos Terv­hivatal elnökének és a pénz­ügyminiszternek a Magyar Közlöny idei 21. számában megjelent 1/1977. (III. 6.) OT—BM számú együttes rendelete, amely szerint „nem szabad üzembe helye­zési okmányt kiállítani az olyan lakóépületről, amelyet a beruházó műszaki átadás­átvételi eljárás során az építő­ipari szervezettől átvett, de az valamilyen ok miatt (pl. közművek hiánya) rendel­tetésszerűen nem használ­ható”. Rendelkezik a jogsza­bály arról is, hogy befeje­zettként csak az olyan lakás mutatható ki, amelynél az üzemeltetéshez szükséges va­lamennyi építési és épület- gépészeti feladat — beleért­ve a 'közművek bekapcsolá­sát is — megvalósult, annak műszaki átadás-átvétele megtörtént és az építésügyi hatóság kiadta a használat­bavételi engedélyt. A rende­let kihirdetése napján — III. 6-án — hatályba lépett. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről szóló tör­vényt módosítja és egészíti ki a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1977. évi 9. számú törvényerejű rende­lete, a Minisztertanács 7/1977. (III. 12.) számú rendelete pe­dig a termelőszövetkezeti törvény végrehajtásáról ren­delkezik. A módosításokkal és kiegészítésekkel itt részle­tesen nem foglalkozunk, a végrehajtási rendeletből mégis idézzük az alábbiakat: „A szabályzatoknak az al­kalmazottakra is kiterjedő rendelkezéseihez a szakszer­vezeti szerv egyetértését, a fiatalokat érintő szabályaihoz a KISZ termelőszövetkezeti szervének egyetértését meg kell szerezni.” Indokoltnak tartjuk külön is felhívni a figyelmet, hogy a rendelet 1977. évi május 1. napján lép hatályba, és — rendelkezése szerint — „a rendelet hatályba lépése nap­ján működő termelőszövet­kezetek, területi (szakmai) szövetségek alapszabályaikat és egyéb belső szabályzatai­kat kötelesek felülvizsgálni és a törvényerejű rendelet­nek, e rendeletnek, valamint a végrehajtására megjelenő miniszteri rendeletnek meg­felelően egységes szerkezet­be foglalva módosítani. Az alapszabályt legkésőbb 1978. március 1-ig kel‘1 az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szervhez jóváha­gyás céljából benyújtani.” A hivatkozott két jogsza­bály a Magyar Közlöny f. évi 23. számában jelent meg, s ugyanitt jelent meg a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszternek a fentiek végre­hajtásáról szóló 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelete, amely részletes eligazítást ad a föld- és vagy önbe vi teli kötelezettség, a földjáradék, a munkaidő-kedvezmény, szülési szabadság, betegségi segély, illetményföld, háztáji gazdaság, stb. tekintetében, s ez utóbbi kérdésben idézzük a jogszabály egyik rendelke­zését: „A tagok háztáji gaz­dasága a termelőszövetkezet egyik üzemága, amelyben a termelés és értékesítés felté­teleinek megteremtése első­sorban a közös gazdaság fel­adata. A közös és a háztáji gazdaságok közötti együtt­működés módját, mértékét a jogszabályok keretei között az alapszabályban kell meg­határozni.” A Kereskedelmi Értesítő f. évi 7. számában figyelem- felhívás jelent meg a kollek­tív szerződések végrehajtásá­ról szóló beszámolók elkészí­téséhez, különös tekintettel a szükségessé váló módosítá­sokra. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi szervezetének elnöke SZIRÁKY EDE akkor már két éve élt állandó szerződés nélkül. Alkalmi feladatokból, amolyan „szabadúszó” módjára tengett a színészi pályán. Kis szerepeket játszott a filmnél, tv-ben, rádióban és egy brigádműsorral járta az országot. Közben több színháznál ajánlkozott sikertelenül. Utoljára a Nagy Színház igazgatójának írt, ezért hát nagyon kapóra jött a váratlan találkozás Perc Adorjánnal. A híres Perc Adorjánnal, a Nagy Színház vezető színészével, akivel jó néhány évvel ezelőtt osztálytársak, barátok voltak a főiskolán. Egy presszóban találkoztak. Sziráky már fizetett és ép­pen menni készült, amikor feltűnt az ajtóban Perc Adorján. Fehér irhabundát viselt, talán a februári latyak ellensúlyo­zására és inkognitóját védve a kandi rajongóktól, napszem­üveget. Ahogy észrevette Szirákyt, úgy robogott felé kitárt kar­ral, mintha csak tegnap váltak volna el. Sőt úgy, mintha egy rangos külföldi filmfesztiválról hazaérkezett Szirákyt üdvö­zölne, aki elnyerte a legjobb színészi alakítás díját és most elsőnek sietne hozzá gratulálni. — öregem — döngette a hátát —, te drága ősz öreg bö­lény: Te vén ordas, te csavargó! így kell összetalálkoznunk, ilyen véletlenül, ilyen esetlegesen?!... Hát már elfelejtetted a sírig hű Perc Adorjánt?!... Soha egy telefon, soha egy békuikkantás a Nagy Színházba, hogy legalább a pofádat lássam?!... Ezt a kedves, ráncos, löttyedt, csúnya pofádat?!... Szégyelld magad! Perc Adorján ekkor már letelepedett Sziráky mellé. Ki­gombolta a bundáját, meglazította a sálját és a napszemüve­get letette az üres kávéscsésze mellé. — Csak egy pillanatra ülök le — nézte elérzékenyülve a másikat —, mert sajnos várnak a filmgyárban. De mit bá­nom én! Dűljön össze az egész rohadt kóceráj, ha én veled találkozhatom. Úristen, mikor is találkoztunk mi utoljára? — Nagyon régen — mondta Sziráky és gyorsan két ko­nyakot rendelt. Ingre dugott el ugyan kétszáz forintot, a le­véltárcájába, a zálogoédulák mögé, de hát mit számít ilyen­kor egy ing! — Csak a kedvedért — emelte a poharat Perc Adorján, mikor eléjük tették a konyakot —, mert sajnos vezeték. De hát bánom is én most, ha elkapnak a zsaruk, ha nekimegyek egy hirdetőoszlopnak, ha a világ összedűl... Semmit se bánok! Az a fontos, hogy látlak végre te hűtlen bitang, te!... Most pedig beszélj magadról! És Sziráky beszélt. Boldog önfeledtséggel, szinte gyónva mondott el mindent Perc Adorjánnak, azzal a régi főiskolás őszinteséggel, ahogy valamikor a Bástya-étteremben két po­hár sör és egy feltét nélküli babfőzelék mellett tárgyalták meg pillanatnyi helyzetüket. Természetesen kitért arra is, hogy írt a Nagy Színház igazgatójának. — Ha esetleg — nyögte —, szólnál néhány szót az érdekemben... hiszen ismersz... tisztában vagy a képessé­geimmel... Perc Adorján szigorúan leintette. — Elég! Ne többet! Ezt kérned is felesleges! Neked már régen Pesten lenne a helyed. Olyan tehetséggel, amilyen ne­ked adatott, megdöbbentő, hogy ilyen szemét módon gazdál­kodtak. De te vagy a hibás, már régen szólhattál volna!... Úristen, belezöldülök, hogy té szerződés nélkül, míg körülöt­tem, az a temérdek marhahólyag!... — Még egy konyakot?... — kockáztatta meg Sziráky, mire Perc elkeseredve legyintett. — Nem bánom. Annyira megdöbbentett az állapotod, hogy most egyszerűen muszáj inni. Igen, muszáj! Ezt más­képp nem lehet elviselni. Szegény öregem, hát ez... ez valami rettenetes... De most már vége! Vedd úgy, hogy már a kezed­ben a szerződés! Szirákyval aznap fel lehetett volna súroltatni az egész várost és összesepertetni az eldobált borítékos sorsjegyeket. Áldotta a percet, melyben összetalálkozott Perc Adorjánnal. Szégyellte, hogy sokszor karrieristának tartotta és hajlott azok véleményére, akik egy nagy patkánynak tartották. Most legalább saját maga győződhetett meg minden rágalom valót­lanságáról. És Perc Adorján csakugyan szavának állt. Már másnap beszélt az igazgatóval. — Dirikóm — kezdte —, tudod, hogy nem szeretek sze­mélyes problémákkal előhozakodni, de most kénytelen va­gyok. Múltkor ugyanis elkapott egy Sziráky nevű kollégám, és azóta nincs nyugtom ettől a fickótól. Állandóan rágja a fülem, hogy beszéljek az érdekében. — Ki az a Sziráky? — Színész. Amolyan jámbor mesterember a pályán. És most azt vette a fejébe, hogy ide szerződik... állítólag írt is neked.. Sziráky!... Várj csak... igen, igen Ede... Sziráky Ede... — Ja, most már tudom — bólintott az igazgató —, rémlik hogy írt egy ilyen nevű színész. — Gondolhatod — ráncolta a homlokát Perc —, nekem milyen kellemetlen. Valamikor évfolyamtársak voltunk a főiskolán és persze ez elég jogcím, sajnos, hogy belecsimpasz­kodjanak az emberbe... De mit tehetők?... Miképpen magya­rázzam meg egy fellegekben járó szerencsétlen kis flótásnak, hogy a Nagy Színház végül lis nem szeretetotthon, ide nem lehet csak úgy bekéredzkedni?!... Még azt találná hinni, fél­tékeny vagyok!... — Mit akarsz ebből kihozni? — nézett rá az igazgató. — Idevenni úgysem tudnám.. — Idevenni?! Ugyan! — tiltakozott megrökönyödve Perc Adorján. — Eszembe sem jutott, hogy erre kérjelek... de sze­retném, ha valahogy finoman... emberségesen... igen, ez a jó szó... emberségesen utasítanád el... Esetleg írd meg neki, hogy tisztában vagy a képességeivel és nagyon sajnálod, amiért státusnehézségek miatt... stb... stb... mert kérlek, mégiscsak az osztálytársam volt! És alapjában véve nagyon rendes gye­rek, akit csak sajnálni tudok, hogy ennyire nincs tisztában a realitásokkal. Az igazgató megígérte, hogy emberségesen utasítja el és Perc Adorján megnyugodva harsoghatott a telefonba, amikor megállapodásuk szerint, néhány nap múlva felhívta Sziráky: — Megnyomtam a dolgot öregem! A fickó lelkére cso­móztam, hogy nekünk úgy kell egy Sziráky akár a levegő­vétel. Kifejtettem a buggyantagyúnak, hogy ordító gazság tehetséges embereket kallódni hagyni akkor, amikor egy csomó kontár, mint a szú rágja, percegteti a színfalakat! Szóval én mindent elkövettem öregem, most már csak azon a bazaltfejűn múlik... De agyoncsapom, ha nem szerződtet! Esküszöm, hogy agyoncsapom! — Kösz, öregem... — hebegte Sziráky a könnyeivel küsz­ködve — és én még azt hittem... Nagyon köszönöm és nem is tudom mivel... mivel hálálhatom meg ezt a... — Örült vagy! — dörrent Perc Adorján. — Gazember len­nék, ha nem tennék meg érted mindent!... De most már ne haragudj, rohannom kell a rádióba!... És fel a fejjel! Jövőre már ott leszel te is nálunk. Szó van róla, hogy újra kihozzuk a Bánkot... Megpróbálom elintézni, hogy te légy Petúr!... Nem, nem, inkább Tiborc... Sokkal hálásabb szerep! SZIRÁKY sokáig bámulta a visszaakasztott telefonkagylót és úgy támolygott ki a fülkéből, hogy még a visszapottyant érmét sem tette zsebre. Ennyi jóság teljesen levette a lábá­ról. És szívében újra több mázsa hit és több tonna remény halmozódott fel az emberek iránt. Tóth-Máthé Miklós: „BEÁJÁN LÁS”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents