Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
1977. március 23. KÉPÚJSÁG 3 Visszanézve... Meglepően sok fiatal szakvezetővel találkoztam a mő- csényi Völgység Népe Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén, őszintén szólva ez az általánostól eltérő helyzet nagyon imponált — annál is inkább, mivel ez a tsz mostoha körülmények között, öt kis település határában gazdálkodik. A vezetők határozottnak, energikusnak tűntek, olyan embereknek, akik jól irányítják a szövetkezetét, az adottságokhoz igazodva józanul mérlegelik az emberi, szakmai szempontokat, kívánságokat. Kovács István — jelenleg az őcsényi Kossuth Tsz termelési főmérnöke — több mint öt esztendeig volt a mőcsényi szövetkezet elnöke. Azok a fiatal vezetők, akik ma a közös gazdaság élén állnak azalatt az öt év alatt verbuválódtak, s ma mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben igen szép eredményeket produkálnak. Ez a gondolatsor a kiindulópontja annak a beszélgetésnek — visszatekintésnek — melyet Kovács Istvánnal folytattunk, mert hisz ez a „garnitúra” kivétel nélkül az ő vezetése alatt állt össze. — Milyen módszerekkel, hogyan válogatta ki a munkatársait? Mit tartott a leglényegesebb szempontnak? — Bármennyire is furcsán hangzik, az a gárda, amely jelenleg a szövetkezetét irányítja, a kényszerítő körülmények következtében jött össze. 1968-ban új vezetőség került a mőcsényi tsz élére, az elnök Scheffer Sebéstyén, a főagronómus — a tsz jelenlegi elnöke — Sikabonyi Miklós lett. Én ebben az időben Mórágyon voltam főagronómus, s az eredményeink 30—40 százalékkal túlhaladták a mőcsényi és a cikói tsz termelését. A három tsz 1969-ben egyesült, és én kerültem az elnöki posztra. A szakvezetés megszilárdítása elsődleges feladat volt, mert még a jó hadsereg sem ütőképes megfelelő tisztikar nélkül. Éppen ezért kénytelenek voltunk szakemberek után nézni. Az adott viszonyok közé a legképzettebb szakemberek kellettek volna; ők viszont nem tódultak hozzánk: komoly gyakorlattal bíró szakember nem hagyja ott az állását egy nehéz viszonyok között gazdálkodó tsz-ért. — Az új vezető szakemberek tehát kivétel nélkül gyakornokokból lettek? — Igen, s nem ritkán öttíz millió forint termelési érték előállítását bíztuk rájuk. Fiatal, kezdő agrármérnököket kerestünk fel Tolna és Baranya megyében; méghozzá olyan fiatalembereket akiket még nem ért kudarc, és rossz szérummal sem lettek beoltva. Vigyáztunk arra, hogy feddhetetlen erkölcsű, anyagilag megbízható emberek legyenek, ambiciózusak olyanok, akik produkálni akarnak és lenni valakivé. Amikor egy-egy posztra ember kellett, öt-hat személyt is felkerestünk, utánuk érdeklődtünk, s mi magunk szelektáltuk. Az öt év során körülbelül tíz szakember került ily módon különböző posztokra. Természetesen előfordult, hogy akit magasabb beosztásba szántunk, csak alacsonyabb beosztásra találtatott alkalmasnak. Aki időközben gyengének bizonyult, azt elküldtük, mert ez a tsz nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy pazaroljon. Bizony, sok haragosom lett emiatt... A vezetők munkáját egyébként havonta értékeltük, s ennek figyelembevételével emeltük időközönként munkadíjukat. — Megismerve munkatársait, volt-e határozott elképzelése velük kapcsolatban? S ha volt, mire alapozta, a munkájukra, vagy a saját tapasztalatára, ösztönére? — Az elképzeléseim alapja természetesen a munka volt. De hallgattam az ösztöneimre is. Az emberek magatartásából, megjelenéséből, mozdulataikból következtetni lehet a jellemükre. Mivel én is ember vagyok, szívesebben dolgozom azzal, aki szimpatikus. Általánosságok helyett vegyünk egy példát. Brigádvezető kellett az állattenyésztési telepre. Mindenekelőtt körülnéztünk a tagjaink között, s mert nem találtunk alkalmas vállalkozó embert, munkatársaimmal sorra vettük a községekben élő, a vasúton, a zománcgyárban, a bányában dolgozó munkásokat. Többször beszélgettünk Erőss Andrással is, ennek alapján úgy gondoltuk; ő a mi emberünk. Édesapja, testvérei a szövetkezetben dolgoztak, András pedig Grábócról járt Zobák aknára; vájáriskolát végzett. Vállalta a munkát, méghozzá úgy hogy szinte észre sem vettük, hogy a munkája mellett a mezőgazdasági technikumot is elvégezte. Ma a szövetkezet elnökhelyettese. De ezzel a módszerrel válogattunk embereket a gépcsoportvezetői és brigádvezetői posztokra, s továbbtanulásukat intézményesen megszerveztük. — Meg kell mondanom, az a hír járja, hogy ön, ha munkáról volt szó, nem kímélte sem magát, sem másokat, sőt, az emberek érzékenységével sem törődött. — Ez tény, kétségkívül így van. Embertelen is tudtam lenni. De következetes voltam, nemcsak másokkal, hanem önmagámmal szemben is. Azt mondhatom: kíméletlen voltam. De sohasem személyes érdekből, hanem a közösségért. Azt tartottam: egy vezető ember csak akkor követelhet, ha maga is példát mutat. Mi együtt mentünk a tagokkal a víz alá került magtárból a terményt menteni, s az 1972-es csapadékos évben mi, vezetők is, megkapáltuk a magunk 800 öl napraforgóját. — Mennyit dolgozott naponta? — Tizenkét óránál kevesebbet soha, tizennégy órát sokat. — Mit tart jó. elfogadható vezetési elvnek? — Mindenekelőtt: nem lehet vizet prédikálni és bort inni. Szerettem például, ha a munkatársaim földben veszik ki a háztájit, s megtanul izzadni az is, akinek eddig nem volt alkalma. A fizikai munkát csak az tudja megbecsülni igazán, aki maga is gyakorolja. — Sok konfliktusa volt a beosztottaival? — Volt bizony. De az utób. bi időben igyekeztem úgy vezetni — persze nem mindig »sikerült —, hogy a munkatársaim tőlem függetlenül saját maguk mondják ki, hogy egy-egy feladatot hogyan lehetne a lehető legjobban megoldani. Azért igyekeztem a gyeplőt kézben tartani — még akkor is, ha később belefáradtam. — Gyakran találkozik egykori munkatársaival? — Nem túlzottan. Nagyon elfoglalt emberek ők is, s az én dolgom sem kevés. — Milyennek tartja munkájukat? — Ismerve az eredményeiket, jól dolgoznak. Szakmai felkészültségük, személyes képességeik, fiatalos lendületük alkalmassá teszi őket arra, hogy irányításukkal a termelőszövetkezet dinamikusan fejlődjék, a tagság életszínvonala emelkedjen. Mindenképpen jó érzés tudni és látni, hogy a Mő- csényben dolgozó fiatal szakembergárda a mondhatni majdnem „manufakturális” gazdálkodási szintről a fejlett mezőgazdasági technika színvonalára hozta fel ezt a mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetet. Csak így tovább! — Miért jött Mőcsény- ből őcsénybe? — Nem elhoztak, hanem eljöttem. S rövid kitérő után vállalkoztam arra hogy ebben a 30 millió forint veszteséggel bíró tsz-ben dolgozom. Az elmúlt évet már 4 millió forint tiszta nyereséggel zártuk — ami természetesen nem az én egyedüli érdemem, hanem a tsz. tagok és vezetők szervezett és becsületes munkájának következménye. D. Varga Márta Fadd Brigádfelajánlás A faddi Lenin Termelőszövetkezet gumi-műanyag üzemének József Attila zöldkoszorús szocialista brigádja az 1977-es gazdasági évben célul tűzte ki a „szocialista brigád” címért folyó versenyben való részvételét és vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére az üzem termelési tervének teljesítéséhez, a termelékenység növelésével 102 százalékban kíván hozzájárulni. A technológiai előírások pontos betartásával a minőségi javulást elősegítik és a selejtmennyiséget a minimumra csökkentik. Nagyobb figyelmet fordítanak az alapanyag-takarékosságra; különös tekintettel a darálni való anyagok kezelésével, illetve a darált anyagok felhasználásával kapcsolatban. A munkaidő jó kihasználásával, a munkafegyelem betartásával biztosítják az üzem 102 százalékos tervteljesítését, a tervezett béralapon belül. A munkavédelmi és tűzrendészet! szabályok betartásával kívánják biztosítani, hogy egész évben balesetmentesen dolgozzanak, a brigád öntevékenyen vállalja szűkebb munkahelyének — gépek környéke, rakodótér — tisztán tartását, rendben tartását, s szükség esetén a mezőgazdasági munkákba is besegít. A József Attila szocialista brigád tagjai személyenként 10—18 órai társadalmi munkát vállalnak; az üzem területén fásítanak, parkosítanak. Folyamatosan tájékozódnak és egymást tájékoztatják a kül- és belpolitikai eseményekről, a brigádot különösen érdeklő esemény megtárgyalására, tájékoztatására meghívják az ipari pártszervezet valamely aktivistáját. A brigád tagjai közös kiránduláson, és ennek keretén belül kulturális eseményeken vesznek részt. Az év folyamán felveszik a kapcsolatot a megye valamely ipari üzeSütőipar MINT MÁR lapunkban hírül adtuk, január elsejétől a megye három sütőipari vállalata (a tamási, a szekszárdi és a bonyhádi) egy megyei vállalattá olvadt össze. Az azóta eltelt rövid idő tapasztalatairól kérdeztük a Tolna megyei Sütőipari Vállalat igazgatóját, Varsányi Ottót. — Az év elején jogilag megtörtént az egyesülés, de természetesen még két, három év szükséges ahhoz, hogy minden területen befejezzük a központosítást, ahol ez fontosnak látszik. Egyik fő törekvés az egységes szervezeti forma kialakítása, a különböző tevékenységek beszabályozása, hiszen az eddigi három különálló vállalatnál ez nem volt meg —mondotta az igazgató. Az összevonás az anyagi eszközök koncentráltabb fel- használását is lehetővé teszi. Például a fejlesztési alap eddig elaprózódott, most azonban mód nyílik arra, hogy ezt összevontan használják fel, így nagyobb beruházásokat, felújításokat is végre tudnak hajtani mint eddig külön-külön az üzemek bármelyike. Személyi kérdésekben is történt változás, főként a termelésirányítás és az adminisztráció vonalán. Szervezési kérdések és szervezeti forma megvitatása és egységesítése után került sor személyi változásokra, illetve átcsoportosításokra. Ez a munkaerő megfogyatkozásával járt, nem annyira a műszaki irányítás, sokkal inkább az adminisztráció vonalán. A központban 71 fő a műszaki adminisztratív létszám, a körzeti üzemeknél 34 fő. Az alkalmazotti munkaerőnél és a közvetlen termelésirányítóknál nem volt létszámmozgás, hiszen munkájuk azonos. Eddig nem voltak szigorú vállalati határok, pontosabban előfordult, hogy — a konkurrencia következményeként — nem mindig a lakosság jobb ellátása volt az elsődleges cél. Most az elszigeteltség, a különállás megszűnésével átalakult egymásrautaltsággá. Termelési oldalról nézve, a tapasztalatok szerint, az előállított termékek mennyisége nem csökkent — nem csökkenhetett, a lakosság ellátását a megszokott szinten végezte a vállalat. Problémák voltak viszont a szállítás területén. A hatvan gépjárműből álló géppark lecserélése új szállítóeszközökre most van folyamatban, soka meghibásodás, két karambol is volt, a sofőrök munkáját pedig az influenzajárvány is nehezítette, így a szállításban előfordultak késések. A HASONLÖ esetek kiküszöbölésére a vállalat megállapodott a 11. Volánnal, hogy ha valamelyik teherautó meghibásodik, akkor a Volán segítséget nyújt. A diszpécser szolgálati kocsit indít, hogy a boltokba időben érkezzen a friss áru. — st — Tanfolyam pártyezetőségi tagoknak A szekszárdi járási pártbizottság három héten keresztül, háromszor négynapos tanfolyamot rendez a pártvezetőségi tagok számára Tolnán az ifjúsági házban. A megnyitó március 23-án lesz. A megnyitó előadás témája: A párt munkája a gazdaságban, az 1977. évi cselekvési program végrehajtásából adódó pártszervi és alapszervezeti feladatok. A tanfolyam célja, felkészíteni a pártvezetőségeket és a pártalapszervezetek vezetőségi tagjait a XI. kongresszus határozataiból adódó 1977. évi feladatokra Jogsegélyszolgálat A szakszervezeti jogsegély- szolgálat 1977. január 1-ével kezdte meg működését a Paksi Konzervgyárban. Eddig közel harminc dolgozó fordult segítségért, tanácsért a jogsegélyszolgálathoz. A bizottság két és fél hónapos tevékenységét örömmel nyugtázhatja, mivel több dolgozó ügyében tudott sikeresen intézkedni, és azok a dolgozók sem távoztak el csalódottan a jogsegélyszolgálat fogadóóráiról, akiknek csak tanácsadással szolgáltak, vagy ügyüket azért nem intézhették el, mivel nem volt mód kérésük teljesítésére. mének szocialista brigádjaival, s tapasztalatcserét, üzemlátogatást szerveznek, valamint havonta látogatják a termelőszövetkezet helyi szocialista brigádklubja rendezvényeit. Megszervezik a rendszeres beteglátogatást, s ha szükséges, anyagilag segítik a rászoruló brigádtagokat. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a termelőszövetkezet többi szocialista brigádjaival, a vállalt feladatokat közös erővel, legjobb tudásuk szerint teljesítik. A József Attila szocialista brigád igyekszik úgy dolgozni, hogy vállalásait maradéktalanul teljesítse, ezzel is elősegítve a termelő- szövetkezet fejlődését. Célul tűzték ki, hogy másodszor is elnyerik a szocialista brigád címet. Régi, nagy épület felújításával és belső átalakításával igen hasznos létesítményt nyernek a nagydorogi termelőszövetkezet központi majorjában. „Méregraktár”, tehát növényvédő szereket biztos lakat alatt tartó helyiség és mellette zuhanyozóöltöző lesz itt a növényvédelemben dolgozó brigádtagok számára. Ez egyik része a hosszú gazdasági épületnek. Másik felében a gépműhely alkatrészraktárát alakítják ki, a hozzá való irodával és az összes traktoros, szerelő számára megfelelő fürdővel, öltözővel. A közfalazásokat és a szereléseket egyaránt a szövetkezet építőbrigádja végzi el. Képeink jól mutatják a nagy ház állapotát, régi formáit, sőt a belső térben még egy ősrégi répadaráló is meghúzódik, nyilvánvalóan a súlya miatt nem mozdították el innen, amíg nem volt szükséges. Most majd átadja a helyét korszerűbb eszközöknek, mai tárgyaknak. Fotó: Gottvald Károly Azösszevoaás tapasztalatai Raktár és zuhanyzó
