Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. március 23. Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A mezőgazdasági termelési tevékenységet folytató kistermelők gyakran teszik föl a kérdést lapunk ön kérdez — mi válaszolunk rovatának, hogy az 1977. január 1- től életbe lépett adóztatási rend, — „A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelem- adójáról szóló rendelet” — mennyiben tér el a korábbi adóztatástól, mennyiben ösztönző a kisárutermelés fokozására, s milyen kötelezettséget jelent ez az adófizető kis. termelőre. A felvetett kérdések alapján — összefoglaló tájékoztatót ad a Tolna megyei Tanács V. B. pénzügyi osztálya, melyben azokra a leglényegesebb változásokra és a termelőket érintő rendelkezésekre tér ki, melyek a korábbi adórendelettől alapvetően eltérnek: — A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját szabályozó új rendeletnek az előző szabályozástól eltérő vo. nása az egységesítés. A jogszabály valamennyi mezőgazdasági tevékenységhez, így a mezőgazdaságilag művelhető földterület bármilyen címen való használatához, a földhasználat mellett, vagy anélkül folytatott egyéb mezőgazdasági jellegű tevékenységből származó (pl. zöldség-, szőlő-, gyümölcs- termelés, állattartás stb.) — a meghatározott összegű — árbevétel eléréséhez, valamint a kétévesnél idősebb ló vagy öszvér tulajdonához kötődő jövedelemadó fizetési kötelezettséget meghatároz, za. Korábban az adóztatást két jogszabály, a mezőgazda- sági lakossági jövedelemadó és az általános jövedelemadó rendelet szabályozta. A földterület utáni jövedelemadót a 6000 négyzetméterig terjedő földterületek használói (idetartoznak a tsz-tagok szabályos háztáji gazdaságai és az illetményföld-használók is), a külterületen és a zártkertben fekvő földterületük után a használt földterület nagyságára Telefonszámunk: 129-01, 123-61. és művelési ágára figyelem, mel meghatározott adótételekkel fizetik. A természetben vagy pénzben megváltott háztáji és illetményföld után a földterületre megállapított adótétellel kell kivetni az adót. A korábbi rendelet szerint a megváltásként fizetett összegből a termelőszövetkezet általános jövedelemadót vont le. A belterületen fekvő, mezőgazdaságilag művelhető földterületeik használói a kert művelési ágra megállapított egységes adótétellel adóznak. Amennyiben a belterületi szántó-, rét- vagy legelő-, erdő-, nádasterület egy hektárra eső átlagos kataszteri tisztajövedelme a 27,80 aranykoronát nem haladja meg, úgy e területekre mérsékelt, a régi adótétellel azonos adót kell kivetni. Bővült a termelési tevékenységet támogató, ideiglenes adómentességre, adókedvezményre jogosító esetek száma. Pl. 5 évig adómentes a tanácsi kezelésben lévő állami terület bérlete, ha a bérlő nem művelt földet vesz bérbe; mentesíteni kell az adókötelezettség alól azt a földterületet, amelyre a használó szocialista szervezettel zöldségtermesztési szerződést köt; a nagyközségekben, községben és a tanyán lakó adózó az egy ló után járó adó 50 százalékát fizeti, ha legalább 6000 négyzetméter földterületet használ és bérfuvarozást rendszeresen nem végez. A termelőszövetkezetek a tagoknak, állandó alkalmazottaknak — a háztáji, illetőleg az illetményföldön felül — a nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületekből 6000 négyzetméterig terjedő földterületet adhatnak mezőgazdasági termelés céljára, tartós használatba. E földek megműveléséhez fűződő érdekekre való tekintettel ezeket a földterületeket a háztáji földtől elkülönítve, a 6000 négyzetméter alatti gazdaságokra megállapított egységes adótételekkel kell adóztatni. A helyi tanács az 1977. évre megállapított adótételeket mindaddig nem változtathatja meg, amíg az országos adótételek érvényben vannak. Ez azt jelenti, hogy a következő években csak akkor változik a kivetett adó összege, ha a földterület használatában (a terület nagyságában, művelési ágában) változás következik be. A kormányzat tehát, növekvő termelési feltételek mellett több évig változatlan adótételeket ígér. Mindezek az intézkedések növelik a termelés biztonságát, összhangban vannak az adózók érdekeivel (termelési érdekekkel), s az ügyintézés egyszerűsítését is szolgálják. Az új rendelet lényegében nem változtatta meg a termelők adózással kapcsolatos kötelezettségeit. A háztáji és kisegítő gazdaságok 1977. évi jövedelemadóját azoknál a termelőknél, akiknél a használatukban lévő mezőgazdaságilag művelhető földterület, lótartás — az előző évihez viszonyítva — nem változott, a tavalyi adatok alapulvételével az 1977. évre jóváhagyott adótételekkel veti ki az adóhatóság. Csak annak a termelőnek kellett 1977. március 1-ig a földhasználatról, lótartásról bejelentést tennie, akinél az előző évben használt (adóztatott) földterületben vagy a földterület művelési ágában, a lótartásban változás következett be. A termelőszövetkezeti tagoknak, illetmény- földet használóknak a földterület bejelentésénél (változás bejelentésénél) csak a személyi tulajdonban lévő, mezőgazdaságilag művelhető földterületet kellett figyelembe venniük. A termelő- szövetkezet, más mezőgazda- sági üzem a közös területből kiadott háztáji és illetmény- földet, vagy a megváltott háztáji és illetményföldet külön kimutatáson közli az adóhatósággal, így ezekről a használóknak adóbevallást adniok nem kell. A mezőgazdasági tevékenységből származó, az átlagosnál lényegesen magasabb — 150 ezer forintot meghaladó — árbevétel után fizetendő jövedelemadó nem jelent a korábbi rendelettől eltérő nagyobb adóterhelést. Ez az adóztatási forma a korábbi jogszabályban is szerepelt. Mivel azonban az adó alapjának megállapításánál az új szabályozás szerint a szarvasmarha- és a tejértéke- sítéáből származó árbevételt figyelmen kívül kell hagyni, s az adókulcsok is mérsékeltek, az a korábbi adóterhelésnél kedvezőbb adóztatást jelent. Az adó kiszámítása a korábbinál lényegesen egyszerűbb. Nem kell a jövedelmet kimunkálni, a bevételt terhelő termelési költségeket nyilvántartani, gyűjteni. A fizetendő adó összegét a termelő maga is ki tudja számolni, ha az árbevételt megszorozza az egyes jövedelemsávokban megállapított 1, 2, 3 stb, százalékos adókulcsokkal (és osztja 100-zal). Az árbevétel alapján fizetendő adó alapja az adóévet megelőző év árbevétele (pl. az 1977. évben az_1976. évi árbevétel), amelyet a termelőnek minden év március hó 1-ig kell az adóhatóságnak az erre szolgáló nyomtatványon bejelentenie. Az adóhatóság a gazdálkodásiból származó árbevétel bejelentésére egyes termelőket külön is felszólíthat. Az árbevétel alapján számított külön jövedelemadóból — a gazdaságban közreműködő családtagok után — a termelőt adókedvezmény illeti meg. Csökkenti az adóalapot a 20 ezer forintot meghaladó értékű — a mezőgazdasági termelést szolgáló — gép- beszerzés is. ha azt a termelő az állami, szövetkezeti szervtől vásárolta. Néhány példa az adó megállapításáról — A földterület után fizetendő jövedelemadóra vonatkozóan: Változatlan nagyságú adóköteles terület (ezen belül művelési ág) mellett — kivéve egyes esetekben az egységes kert művelési ágba sorolt belterületi földek adóterhelését — az adó összege általában azonos lesz az előző évben fizetett adóval. Csökkenés csak azoknál a 6000 négyzetmétert meg nem haladó gazdaságoknál van (korábban egyéni földhasználók), ahol a művelési áganként meghatározott egységes adótétel (korábban háztáji gazdaságok adótétele) alacsonyabb, mint a földterület minőségére és művelési ágára meghatározott régi adótétel volt. Az adóterhelés alakulásának egyes eseteire az alábbi példában kívánunk utalni: Pl. Egy adott községben egy termelőnek 6000 négyzetméter külterületi vagy zártkerti földterülete után (3000 négyzetméter szántó és 3000 négyzetméter szőlő) az 1977. évi adóterhelése vagy azonos az 1976. évi adóval vagy annál kisebb összegű. Ha ugyanennek a termelőnek a 6000 négyzetméter földterületéből a 3000 négyzetméter szántóterülete belterület, de annak az egy hektárra jutó átlagos aranykorona kataszteri tisztajövedelme 27,80 aranykorona alatt van, a belterület adója kedvezményesen — az előző évi adóval egyezően — kerül megállapításra. Ha azonban a belterületi szántó minősége a fenti értéket meghaladja, úgy az adó összege kisebb mértékben nő. A korábban is a kert, szőlő, gyümölcsös művelési ágra meghatározott adótétellel adózott belterületék 1977. évi adóterhelésében lényeges változás nem következik be (ki- söbb mértékű csökkenés vagy emelkedés lehet), mivel a belterületre megállapított egységes adótétel a háztáji gazdaságúk korábbi szőlő, kert, gyümölcsös művelési ágú területeire megállapított adótétellel azonos összegű. Az árbevétel alapján fizetendő külön jövedelemadóra vonatkozóan: Egy termelőnek az adóévet megelőző évben elért árbevétele: 175 350 Ft A gazdaságban foglalkoztatott — más kereső foglalkozást nem folytató — nagykorú családtag (1 fő) után járó kedvezmény: 30 000 Ft Marad adóalap: 145 350 Ft A külön jövedelemadó kulcsa 1 %, az adó: 1 454 Ft A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójával kapcsolatos kérdésekben a helyi tanácsok szakigazgatási szervei minden esetben készségesen adnak felvilágosítást a termelőknek. Ugyanezt a célt szolgálja a „Házi jog.- tanácsadó ügyfeleknek” adótájékoztatója is, amelyet ugyanott a termelők részére térítés nélkül átadnak. Kérjük a termelőket, hogy az adóztatással kapcsolatos minden információt az arra illetékes helyi tanácsi szak- igazgatási szervtől szerezzenek be. 62. Králik Franyo magasba lökte a hosszú szárú processziós keresztet, hogy feneketlen zsebéből kibukkant a lapos üveg nyaka. S a nép nekilódult, méltóságos, lassú hömpölygéssel. Alig-alig mert felnézni a közeledő rekettyésre, ahol azok a szent ének csodatévő erejétől a földhöz bűvölten, mozdulni képtelen álltak. Mint szakállas Ábrahám, az áldozati gödölyével, midőn leszólt az Űr az égből. Korán indultak a szurdokból. Akkor hunyt ki a hajnali csillag a sziklák között feszülő halványlila égről. A férfi, a nagy, az erős, kinek karján és testén gyönyörű izomkötegek dudorodtak, s az ing alatt is kirajzolódtak, bátortalan gyermekként követte a lányt. Az időnként hátranyújtotta kicsiny, magabiztos kezét, hogy erőt adjon néki, a maga leikéből. Így kapaszkodtak fel a sziklán, a platóra, hogy a lány vezetett. Fönt megálltak a gyér füvű kövesen, nagy levegőt vettek. — Alattuk mélybe merült a táj. S a mélyben, a lila ég ködlő szélén vérszín csík reszketett. A nap. — Ott a falu — mutatott arra a lány. Hangjában boldog izgalom repesett. Tekintete, mint bársonytenyér, megsímogat- ta védence arcát. — Ott már minden jó lesz — mondta. — Csak már otthon lennénk! A gyermekarc kíváncsi szorongást tükrözött. S a lány szeme felelt: „Védencem vagy, ne félj!” S bent a fejében, a szívében így folytatódott a gondolat. „Eddig az erdőé voltál, mostantól az enyém.” S míg mentek, többnyire kézenfogva, s a lány legalább fél lépéssel előbb, mindig beszélt neki: — Jó nép lakja a mi falunkat... meglátod majd. Rendes népek ... Jószívűek, bé- kességesek ... Dolgosak ... S nem kell többet félned. Mindenki szeretni fog, meglásd. — Olyanok, mint te? — kérdezte az ember, máskülönben nagyon szótlan volt. — Olyanok — biccentett buzgón a lány. — Tudod, milyen vidámak? Ha szomorú vagy, mindjárt felvidítanak... Elfelejted közöttük a bánatod. Mintha sohase is lett volna... És megvédenék téged. De ott leszek én is, ne félj! — Mindig ott leszel? — Mindig. — Velem leszel? — Veled, mindig. Átmentek az erdőn, a kőbánya mellett elhaladtak. Jó szekérút vitt innen már, a szelíden hullámzó tájon, ligetes, csalitos facsoportok között, a dús réten; sűrű virágillat lebegett fölötte. Az ember megállt, visszafogta a lányt. Nem akart az úton menni. A lány így szólt magában: „Nincs mit csodálkoznom.” Begázoltak a fűbe, felmentek a bokrok védelmében a dombra, egy erdőcske következett, annak a szedres szegte szélében haladtak, a gerincen. 'S egyszer csak meglátták a falut a templomtoronnyal, a háztetők piros cserepével. — Nézd! — szólt a lány, s a lelke annyira tele volt, hogy a hangja remegett tőle. Érezte, hogy remeg a férfi keze is vékonyka ujjainak kapcsai közt, de arcán. (Schubert Péter rajza.) az aranybarna szakáll zugaiban mégis inkább a róla átragadt boldog izgalom viliózott. Továbbhaladtak. De mintha kissé húzni kellett volna a férfit. — Csodaszépen fogunk élni — mondta a lány. — Sohase hagysz el, ugye? — Soha — felelte a lány halálos komolyan, hangja a boldog elérzékenyüléstől megcsuklott. — A sírig!... És ekkor a csodálatos ragyogásban — mert a nap fenn volt magasan — megkon- dultak a harangok. A férfi megijedt. — Ne félj — mondta a lány —, szentmisére harangoznak. Majd ezt mondta: — Istenfélő a mi népünk. Sietősre fogta a lépést, húzva magával a férfit. Szerette volna vele átrepülni a rekettyési, s a rétet. Otthon lenni már! Otthon! Valamennyi harang zúgott, és nem hagyta abba. S a lány eltitkolta aggodalmát: „Valami másért harangoznak, valami másért ennyire.” Aztán meghallották az éneket, majd meglátták a templomi zászlókat. S körülöttük a népet. Akkor már eljutottak a rekettyés széléig, és fedezetlen álltak ott, kéz a kézben. — Micsinálnak? — kérdezte a férfi, karjából gyönge remegés indult, s átáramlott szoros ujjain a lányba. — Énekelnek — felelt Anyicska, s ujjai erősebben tapadtak a férfi csuklójára. — Tudod, ez olyan ünnep. Búzaszentelő. (Folytatjuk) IMI UnLnSZOLUHK ÖN KERDEZ
