Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
'S 2 'nÍÉPUJSAG Tovább a béke útján Kedd esti kommentárunk. A VILÁGSAJTÓ öles hasábokon át ismerteti és elemzi Leonyid Brezsnyevnek, .a szovjet szakszervezetek tizenhatodik kongresszusán elmondott beszédét. Nem nehéz megjövendölni, hogy a beszéd minden szavának beható tanulmányozása még sokáig folytatódik nemcsak öt kontinens lapjainak szerkesztőségeiben hanem a világpolitika „műhelyeiben” is. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára minden értelemben a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt szólt. A közvetlen közeg a szovjet szakszervezetek kongresszusa volt: aligha van a világon sok nagyobb tömegszervezet, mint a földkerekség messze legnagyobb országának száztizenhárommilliós tagsága, amely valóban át. fogja a szocialista társadalom valamennyi rétegét. Régi igazság, hogy ha a Szovjetunió vezetői állást foglalnak hazájuk és a nemzetközi politika nagy kérdéseiben, mindig világméretű érdeklődés kíséri szavaikat. Ezúttal ez a megállapítás különösen igaz: a beszéd olyan időpontban hangzott el, amikor mind a lehetőségek, mind a veszélyek megnövekedtek, amikor bizonyos régebbi folyamatok új szakaszhoz érkeztek és a nemzetközi porondon új jelenségek is észlelhetők. NEM VÉLETLEN, hogy az SZKP KB főtitkára beszédét korunk meghatározó jelensége, a szocialista világrendszer méltatásával kezdte. Jó volt hallanunk ezzel kapcsolatos megállapításai magyar vonatkozásait, amikor — éppen a szocialista országok népei közötti testvéri kapcsolatok illusztrálására — meleg hangon emlékezett meg „a népi Magyar- ország egyik sok dicsőséget szerzett üzeme, a Vörös Csepel kollektívájának nagyszerű kezdeményezéséről. A testvériség, a közös célok és eszmék jellemzik a szocialista országok közös külpolitikai kezdeményezéseit, amelyek legnagyszerűbb gyümölcse az enyhülés folyamata. A főtitkár azonban figyelmeztetett arra, hogy ezt a sorsdöntő folyamatot továbbra is fenyegetik a reakciós erők. Dzsum- blatt és Ngouabi esete bizonyítja — a korábbinál is gyakrabban folyamodnak a politikai gyilkosság módszeréhez. Uj kísérleteket tesznek a szocialista rendszer „fellazítására” is. Maroknyi csoportocskákat „belső ellenzéknek” kiáltanak ki azok, akiknek a legkevesebb okuk és alapjuk lenne „emberi jogokról” szónokolni. „Még egyszer megismétlem — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev —, hogy a bel- ügyeinkbe való beavatkozást nem tűrjük el senki részéről és semmilyen ürüggyel, s ilyen alapon a kapcsolatok normális fejlődése természetesen elképzelhetetlen”. Ez világos beszéd és a világ jövője érdekében üdvös lenne, ha értené mindenki, akiknek címeztetett. AZ SZKP KB FŐTITKÁRA olyan külpolitikai körképet adott, amely világossá tette, hogy a Szovjetunió továbbra is a béke útján kíván járni. A problémák konkrét elemzése máris óriási visszhangot keltett világszerte. Brezsnyev közel- keleti megállapításairól például egész sor megfigyelő véli úgy, hogy azok a kérdés „konstruktív megközelítését” teszik lehetővé. A főtitkár beszédének lényege: a problémák konstruktív megközelítése. Ezt várja a világ — a mind veszélyesebbé váló aknamunka helyett — a NATO-országok felelős vezetőitől is. HARMAT ENDRE Berlinguer nyilatkozik Andreotti olasz kormányfő fontos megbeszéléssorozatot kezdett a kormányát különféle formában támogató pártok vezetőivel a nemzetközi valutaalap félmillió dolláros kölcsönének feltételeiről, amelyeket az olasz kormánynak a kölcsönről szóló egyezséglevélben kellett vállalnia. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára — távozóban a miniszterelnökségről — újságíróknak kijelentette: pártja minapi kb- ülésén leszögezték, hogy valójában a kormány fönnmaradását célozza a kölcsönfelvétel; az OKP viszont nem akar kormányválságot kirobbantani. Koszigin Finnországban Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke Urho Kaleva Kekko- nen finn köztársasági elnök meghívására kedden négynapos baráti látogatásra Finnországba érkezett. A szovjet kormányfő jelenlegi útja szervesen illeszkedik a két szomszédos -ba- ráti állam hagyományosan jó és szoros kapcsolatainak rendszerébe. A szovjet—finn kapcsolatok fejlődésének szilárd alapja az 1948. évi barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A szovjet miniszterelnök kedden kezdődött finnországi látogatásának megkülönböztetett jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy arra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, Finnország állami függetlensége elnyerésének 60. évfordulója évében kerül sor. Egy forradalmár feljegyzései A Mi a teendő? megjelenésének 75. évfordulójára LENIN, 32 ESZTENDŐS, amikor Stuttgartban a Dietz kiadónál megjelenik „Mi a teendő? Mozgalmunk égető kérdései” című munkája, a lenini életmű azóta is egyik legtöbbet idézett és elemzett darabja. Mondanivalója ma is időszerű: a forradalmi pórt elméleti alapjainak, szervezeti problémáinak és politikai gyakorlatának összegező* se. Szenvedélyes ..vitairat is egyúttal, bár szerzője — amint azt a bevezetőben maga írja — eredetileg nem ennek szánta. Mégis ki kellett térnie az oroszországi mozgalmon belül is megjelent revizionista nézetök bírálatára, hogy bebizonyítsa: a politikai agitáció jellegével és fő tartalmával, a szervezeti feladatokkal és az országos szervezettel kapcsolatos „eltérő nézetek sokkal inkább az orosz szociáldemokráciában fennálló két irányzat gyökeres ellentétére vezethetők vissza, semmint a részletek körüli véleménykülönbségre.” Ez az az időszak, amikor Lenin már egyértelműen felismerte, hogy a munkásmozgalmon belül jelentkező revizionizmus, annak orosz megjelenési formája (az ökonomizmus), nem egyszerűen a mozgalom fejlődésével együttjáró „gyermekbetegség” — amint azt később a baloldaliságról írta. — hanem a valóban forradalmi elmélet és gyakorlat kibontakozását akadályozó irányzat. A RÖPIRAT alapgondolata: az új típusú forradalmi párt létrehozásának szükségessége. Az oroszországi munkásmozgalom időszerű feladatát, a cárizmus megdöntését csak abban az esetben oldhatja meg sikerrel, ha létrehozza országos, centralizált politika; szervezetét. Csak ennek megléte biztosíthatja a helyi kezdeményezések, a sajátos körülményék között működő pártszervek tevékenységének összehangolását. A centralizált, ugyanakkor a helyi adottságoknak is megfelelő szervezet azonban csak kiindulópont — valóban forradalmivá akkor válik, ha mind ideológiája, mind pedig mindennapi gyakorlata, módszerei és vezetői alkalmasak a társadalmi haladás, a forradalmi folyamat legközelebbi íeladatainak a megoldására. Lenin nem véletlenül kezdi írását az ideológia elemzésével. Célja, hogy bemutassa. milyen következményékkel jár a „kritika sza- Dadsága” már ebben az időszakban is divatos jelszavát hangoztató revizionizmus a munkások politikai osztályöntudatának alakulására. A fő probléma ugyanis az, hogy a munkásosztály — ellentétben azzal, amit a revizionizmus megfogalmazott — gazdasági harca során nem ismeri fel ösztönösen történelmi feladatát, a kapitalizmus megdöntésének szükségességét. Megreked a gazdasági érdekvédelemnél, amely csupán helyzetének időleges megjavítására teszi képessé, ugyanakkor megakadályozza történelmi küldetése teljesítésében. Ez az, amiért Lenin kiemelten hangsúlyozza — Engelst idézve —, hogy a munkásmozgalom harcának nem csupán két formája van, a politikai és gazdasági, hanem három — és a harmadik, az elméleti harc egyenrangú az előzőekkel. Ezért utasítja el a „kritika szabadsága” jelszavát, amely az opportunista irányzat szabadságát követeli a forradalmi mozgalmon belül: „Óh, igen, uraim, önöknek szabadságukban áll nemcsak hívogatni, hanem menni is oda, ahova önöknek tetszik ... De akkor eresszék el a mi kezünket, ne kapaszkodjanak belénk és ne mocskolják be a szabadság fennkölt szavát, mert hiszen nekünk szintén «szabadságunkban áll« oda menni, ahová akarunk, szabadságunkban áll harcolni nemcsak a mocsár ellen, hanem azok ellen, akik a mocsár felé fordítják szekerünk rúd- ját!” AZ IDEOLÓGIA szerepének megvilágítását követően Lenin azt is szükségesnek tartja tisztázni, hogy a forradalmi mozgalomnak milyen típusú vezetőkre van szüksége: „A szociáldemokrata eszményének nem a szakszervezeti titkárnak kell lennie, hanem a néptribunnak, aki reagálni tud az önkény és az elnyomás mindennemű megnyilvánulására, bárhol történik, bármely réteget vagy osztályt érint is.” A valóban forradalmi vezető nem szűkíti le látókörét, tevékenységét nem korlátozza a proletariátus napi követeléseinek megvalósítására. Az általános demokratikus feladatokat mindenkor össze tudja kapcsolni a szocialista célkitűzésekkel E célkitűzések megvalósítása során azonban nem csupán a munkásosztályra kíván támaszkodni, hanem valamennyi demokratikus haladó erőre, hiszen a munkásság alapvető érdekei és végső céljai csak úgy valósíthatók meg, ha a munkásosztály vezető pártjának politikája a munkások mindennapi gazdasági érdekein túl, valamennyi elnyomott népréteg, társadalmi csoport érdekeit képviselni tudja. Ugyanezzel a gondolattal van összefüggésben Leninnek az a figyelmeztetése is, amely már nem csupán a revizionizmus ösztönös tömegmegmozdulásokat egyedüli megoldásnak tekintő elméletét, hanem a puccsista elképzeléseket is elutasítva hangsúlyozza: „A legnagyobb hiba volna a pártszervezetet csak kirobbanásra és utcai harcra, vagy pedig csak a «szürke, mindennapi harc előrehaladó menetére« számítva felépíteni ... Ezért pártszervezetünk tevékenységének alapvető tartalma, ennek a tevékenységnek a gócpontja az olyan munka kell, hogy legyen, amely lehetséges és szükséges mind a legerősebb kirobbanás időszakában, mindpedig a legteljesebb szélcsend idején is.” A rendszeres, a mindennapok feladatait pontosan meghatározó és képviselő, ugyanakkor a forradalmi felkelés vezetésére alkalmas szervezet előfeltétele annak, hogy a siker reményében lehessen felvenni a küzdelmet. A MI A TEENDŰ7-BEN kifejtett gondolatok nem csupán az oroszországi, hanem a nemzetközi revizionizmus kritikája is. Lenin bizonyítja, hogy a forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi gyakorlat sem. A demokratikus centralizmus alapján szervezett forradalmi párt, a következetesen marxista elmélet és gyakorlat a szocialista forradalom megvívásának elengedhetetlen előfeltétele, egyben az általános társadalmi haladás követelménye is. SZÉKELY GÁBOR Párt- és kormányküldöttségünk Berlinben 1977. március 23. (Folytatás az 1. oldalról.) Az NDK tárgyaló küldöttségét Erich Honeoker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK álamtanácsának elnöke vezeti, tagjai: Willi Stoph, a politikai bizottság tagja, a minisztertanács elnöke, Hermann Axen, a politikai bizottság tagja, a központi bij zottság titkára, Wolfgang Rauchfuss, a KB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, az NDK—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság NDK tagozatának elnöke, Oskar Fischer, a KB tagja, külügyminiszter és Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. A tárgyalásokon részt vesznek a két küldöttség szakértői is. A barátság, az együttműködés, a két ország hagyományosan jó kapcsolatainak jegyében kezdődött meg az eszmecsere. A küldöttségek tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről, áttekintették kétoldalú kapcsolataikat és a nemzetközi élet közös érdeklődésre számot tartó eseményeit. Elégedetten nyugtázták, hogy kapcsolataink fejlődésében meghatározó pártjaink szoros együttműködése. Ennek megfelelően a két ország kapcsolatai átfogják az élet minden területét, szélesednek és gyümölcsözően fejlődnek. A tárgyalásokon ismét kifejeződött, hogy pártjaink és kormányaink között minden alapvető kérdésben teljes a nézetek azonossága. Viszonyunkat a teljes bizalom, a mind gazdagabb és szorosabb együttműködés jellemzi. E mostani látogatás és eszme- ^ csere is hozzájárul pártjaink, országaink, népeink hagyományosan jó barátságának erősítéséhez, a szorosabb együttműködésben rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázásához. Az NDK államtanácsának székházában kedden este Erich Honecker díszvacsorát adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. A díszvacsorán a tárgyaló delegációikon és a szakértőkön kívül részt vettek az NDK más párt- és állami vezetői. és a berlini magyar nagykövetség vezető beosztású diplomatái is. A szívélyes, baráti légkörű vacsorán Erich Honecker és Kádár János pohárköszöntőt mondott. A magyar párt- és kormányküldöttség szerdán folytatja az NDK párt- és kor- fá mányküldöttségével a hivatalos tárgyalásokat, majd látogatást tesz Berlin Oberschöneweide negyedében, a Wil- heilm Pieok kábelgyárban. Indira Gandhi pártjának veresége Üj-Delhi, Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti : Az indiai választások kedd reggeli részeredményeiből már világossá vált, hogy Gandhi asszony kongresszus pártja vereséget szenvedett az ellenzéktől, s az országban napokon belül új kormány alakul meg. Ennek vezető ereje a Dzsanata párt lesz A Morardzsi Deszai vezette Dzsanata párt a szavazat-» számlálásnak ebben a szakaszában 259 mandátumot hódított el. Választási partnere, a kongresszus a demokráciáért, 26 képviselőt küld majd a parlamentbe. Támogatja az ellenzéket az ultrabaloldal 19 képviselője és a 8 mandátumot szerzett Akaii Dal (egy regionális párt) is. Indira Gandhi kongresszus pártjának eddig 146, India Kommunista Pártjának pedig 7 alsóházi mandátum jutott, az ADMK nevű regionális párt — a kongresszus támogatója — 19 képviselői helyet szerzett meg. Befejeződtek a laoszi-amerikai tárgyalások Vientianéban közleményt adtak ki a vasárnap véget ért hivatalos laoszi—amerikai tárgyalásokról. Eszerint a Nouphane Sitphasay laoszi külügyminiszter-helyettes és a Leonard Woodcock vezette amerikai küldöttség megbeszélésein a két ország kapcsolatainak időszerű kérdéseiről volt szó. Az amerikai delegáció közölte, hogy Carter elnök jó viszonyt akar terfemteni Laosszal. Az amerikai elnök ígéretet tett arra, hogy kormánya a jövőben nem támogatja a laoszi rendszerrel szembenálló elemeket. Carter felhatalmazta a küldöttséget annak közlésére, hogy az Egyesült Államok nem tervezi thaiföldi támaszpontjainak újra felállítását. A laoszi tárgyaló fél ugyancsak kifejezte azt a szándékát, hogy javítani akarja a laoszi—amerikai kapcsolatokat. Kifejtette álláspontját a háború folyamán Laosz területén eltűnt amerikaiak problémájáról, egyúttal hangoztatta az Egyesült Államoknak azt a kötelezettségét, hogy részt vesz Laosz háború utáni helyreállításában. A bizottságot laoszi tartózkodása idején fogadta Szufa- nuvong elnök, akinek Leonard Woodcock átadta Carter elnök üzenetét. LAPZÁRTA MOSZKVA A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa beszámolójának megvitatásával folytatódott kedden a moszkvai Kreml kongresszusi palotájában a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának XVI. kongresszusa. A keddi ülésen a kongresszusi küldöttek beszédeivel párhuzamosan egymás után emelkedtek szólásra a jelen lévő külföldi küldöttségeik vezetői. A szovjet szakszervezetek kongresszusán 115 ország 147 szakszervezeti küldöttsége vesz részt és hét nemzetközi szervezet is képviselteti magát. A délutáni ülésen szólalt fel Gáspár Sándor az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára, aki a magyar munkásosztály, négymillió szervezett dolgozó nevében meleg testvéri szeretettel üdvözölte a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusát. ROTTERDAM Rotterdamban a Portisch— Larsen sakkvilágbajnoki negyeddöntő 8. játszmája kedden Portisch győzelmével ért véget. A magyar nagymester az 54. lépésben megadásra kényszerítette ellenfelét. Portisch 5:3 arányban vezet Larsen ellen.
