Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
a Képújság 1977. március 20. 5 magazin magazin magazin Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban az idén 12 100 autóbuszt gyártanak, ebből több mint tízezret exportálnak. A gyár legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A gyár székesfehérvári gyáregysége az idén hatezer autóbuszt készít. Termékeik 80 százaléka exportra kerül. A szocialista országokon kívül egyre jelentősebb megrendelések érkeznek tőkés országokból is. Képünk a buszok vagonírozását ábrázolja. A népi Korea mezőgazdasága egyre több sikert ér el a megművelt területek kiterjesztésében és az öntözőrendszerek gyarapításában. Ezekben a munkákban nemcsak a falvak dolgozói vesznek részt, hanem az egész munkásosztály is. A Koreai Munkapárt felhívásának eleget téve, szerte az országban átfogó kampány bontakozott ki a mezőgazdasági gépek és berendezések termelésének fokozására. Az elmúlt hónapokban például a falvak dolgozói — a munkások eredményes segítsége folytán — több mint 15 ezer mezőgazdasági géphez jutottak. Hónapról hónapra MÁRCIUS Nap képzelt égi pályáján a kos jegyében jár, vagyis félúton a télkezdetet jelző Baktérítő és a nyárt hozó Rákté- rltő között. A március havi átlaghőmérsékletek között már ritkaság a mínusz. A tízéves ciklusban mért legalacsonyabb havi átlag 2,2, a legmagasabb pedig-“ 7,7 Celsius fok volt. Hatvan év átlaga: 5,8 fok. A tíz évben mért csapadékátlag 11—70 milliméter között ingadozott; fél évszázad mérései pedig 45 milliméteres középarányost mutatnak. Lézersugár a bányában Az oroszlányi szénmedencében négy bányát nyitnak a tervezett dunántúli gyűjtőerőmű kiszolgálására. Ezek közül elsőnek Márkushegyiben indul meg a termelés. A bányászok most az 54 millió tonnás szénvagyonhoz vezető lejtősakna építésén dolgoznak. Nemsokára megkezdi munkáját egy szovjet gyártmányú szénkombájn, amelyet lézersugár vezérel. Képünkön: a nagy teljesítményű szénkombájn, felette a lézer fénysugara látható. A középhullámú sávban egyre fokozódik a verseny. Sok országban a jelenlegieknél erősebb, nagyobb teljesítményű rádióadókat építenek. Erre nem lenne szükség, ha minden ország betartaná azt az 1948-ban kötött egyezményt, amely kinek-kinek kijelölte „helyét az éterben” (adási frekvenciáját, hullámhosszát), hogy az egyik adó ne zavarhassa a másikat. Az egyezmény formálisan ma is érvényben van, de a szabályokat seniki nem tartja be. így nem csoda, hogy a vételi lehetőségek minden országban fokozatosan romlanak. Ez ellen pedig csak egyféle módon lehet védekezni; fokozni kell az adási teljesítményt, a szó szoros értelmében elnyomni a „konkurrens” adókat. Hazánk is kénytelen volt erre az útra lépni, amikor — hosszú türelmi idő után — megépítette és üzembe helyezte a 2000 kilowattos solti rádiadc állomást. Szomszédaink sem nyugszanak bele az egyre mostohább helyzetbe, erről tanúskodik a kép is, amely Csehszlovákiában a közelmúltban elkészült adótornyok egyikét ábrázolja. Két ilyen, 335 méter magas antennatorony épült, s. mindegyik.750 kilowatt teljesítményű műsorsugárzásra képes (összehasonlításul : a mi solti tornyunk 299,5 méter magas, s kétezer kilowattos adóberendezéssel rendelkezik.) A csehszlovák adótorony — hasonlóan solti „testvéréhez” — nem középen kiszélesedő, szivar formájú (mint a jól ismert lakihegyi adó), hanem egyenletes háromszög keresztmetszettel tör az ég felé. Képünkön: az új antenna építése Csehszlovákiában. 60. — Ó, régen voltak ezek a dolgok, én még nem is éltem. — S látta a lány, mily nehéz lesz a dolga. Látta a gyanakvó riadalmat a szemekben. Látta, hogy nem értik. De nem adta fel, csak várt kicsit. — Egy sem él már — vágott neki merészen. — Még akkor meglakoltak. A férfi gondolkodni látszott. A lány reménykedett: „Talán most sikerült megingatnom rossz hitében.” De csak kérdés jött, tétova és vaksi: — Kiket mondasz? — őket. A gyilkosokat. Az idegen katonákat. Hitler-bandákat. Akik itt bujkáltak akkor, és késsel... Elakadt. A férfi rángani kezdett, s őrjöngve zokogni. De csak midőn a lány a „kés” szót kiejtette, mert addig odaadó figyelemmel követte, amit mondott. A lány ekkor rákiáltott. Minden erejét összeszedte, hogy túlkiáltsa: — Kivégezték az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul hatott. Hirtelen csend lett. A a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul elmerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték”. Vagy akár a „Hitler-bandák”. Eszébe se jutott, hogy némely szavak azóta kaptak jelentőséget az emberek között, az erdő védence süket rájuk. De mégis, de mégis, valami derengés mégis mutatkozott a homályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyermeki arc a bozont keretében felragyogott. Csaknem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már nekik kés?... Kicsavartam kezükből! Eldugtam... földbe! — dicsekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégezték őket... Ott mindjárt, a tettükért. A férfi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyelv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, mint oldhatatlan, betokosodott csomó körül, az agya. — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lány. — Sehol nincs? — sürgetett a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradtan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? — Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott amaz agy járásához. S az újra: — Sehol? A megbizonyosodás vágyának ez a csökönyössége hirtelen megerősítette a lányban a reményt: vele jönne! Csak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar szabadulni. Gyerünk, segítsünk neki! — Sehol! — mondta gyorsan a lány, szinte kiáltva és bátorítón rámosolygott. — Sehol, ami ölésre való. — Vigyázz! — szólott a férfi, felemelte nagy komolyan az ujját, mint a gyermekek. — Legfeljebb kenyeret szelnek vele, áldást írnak a hátára, mint magam is tettem... — lendült bele a lány. átszellemült egészen. — No meg farigcsálnak ezt-azt, a maguk örömére... virágot, levelet, mindenféle alakokat fából, csupa szép dolgot meg hasznosat... S a férfi tiszta, kék szeme ragyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly szelíd gyolcsba tudta pólyálni a rettegett eszközt, mint valami törött lábú madárkát. — Mindet én eldugtam, mindet! — lelkendezett gyermekesen. — Azt a rosszakat. Hirtelen, átmenet nélkül aggódni kezdett: — És most már nem tudnak ölni? Nem tudnak engem ölni már? Senkit nem tudnak? Sehol? — Sehol — biccentett a lány és úgy mosolygott, ahogy csak telt tőle. — Béke van. A férfi gondolkodott, gondolkodott. Jó jel volt, hogy zaklatottság nélkül. Homlokán felhők úsztak át, szakállábán elidőztek. De elcsendesülten úsztak, elnyu- godottan időztek. — És ők? — Nem azok. Békés emberek. — Békés emberek... — ismételte tűnődve az erdei ember. Mintha nehezen, de eljutna az agyáig a két szó értelme. A lánynak azonban úgy tűnt, meg kell erősítenie a szavát. Mélyet szívott a levegőből és azt mondta: — Béke van már az emberek között. Az erdei ember tágra nyílt k.ék szemét (Schubert Péter rajza.) a lányra emelte. Bizakodóan, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Any- nyit mégis, hogy jó hír ütötte fülét. A lány ennyivel is megelégedett. így gondolkodott: talán nem is tudja, mi az, hogy háború és mi az, hogy béke. Csakhogy most nyár van és ősz jön, majd tél és megint tavasz... És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, végre! * Azon a reggelen ragyogott az ég. Kék volt, kékebb már nem is lehetett. Makulányi folt nélkül. S mintha a harmat permetétől csillogna. Minden csillogott. Csillogással kezdődött már a ngp. Te- réza szemének csillogásával. — Te — szólt Matejnak, kezében papír- szeletke reszketett, öreg újság letépett széle: hogy .a kamrát sepregette a földön lelt rá. — Anyicska zsije... él! Él! A papírszeletkén ez állt: „Én jártam itthon, ner aggódjatok.” Nézték Matejjal, és még nem tértek magukhoz, hogy elinduljanak a hírrel. Akármerre, csak vinni, szétkiabálni. Örömükkel telekiáltani mindent. S hogy magukhoz tértek és éppen elővették a ruhát a szekrényből, hogy elinduljanak otthonról — megszólaltak a harangok. Mind a három. Vadul zengtek és szokatlanul ebben az órában. Mert nem volt még mise ideje. A beharangozásé legalábbis nem jött még el, s ha el is jő, kurta csendítés mindössze. Vészt jajgattak a harangok, hallható volt. Tűz van talán? Háború tört a földre váratlan? Lábdobogások, emberi zajok, kiáltozások hallatszottak. De nem túl közelről, mert Matejék háza félreesett kissé, a zsákutca I végében, mint tudjuk. S odale dübörögtek az emberek, a kövesutcán. Egy gyerekhangot mégis jól ki lehetett venni. Végigsivított a falun — lélekszakadva iramlott árkon-bokron, utcaköveken át a mezítlábas pásztorgyerek: (Folytatjuk) A harmincegy napos március az év harmadik, s a tavasz — a legszebb évszak — első hónapja. A meteorológiai tavaszt a hó első napjától számítják, a csillagászati tavasz kezdete pedig március 21-én 18 óra 42 perc; ez a tavaszi napéjegyenlőség napja, amikor a nappal és az éjszaka egyenlően osztozik a' nap huszonnégy óráján. Ennek megfelelően a tavasz vége, a nyár eleje a meteorológusok szerint június elsején van, a csillagászok szerint viszont június 22-én a nyári napforduló idején. Márciusban a
