Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

2 Képújság 1977. március 20. Hétfő: Gromiko és Caglayangil török külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában. — A francia községtanácsi válasz, tások első fordulójának eredményei a baloldal előretöré­sét mutatják. — Fidel Castro látogatása Etiópiában. Kedd: Tőrbe csalták és meggyilkolták Kama Dzsum. blattot, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökét. — Megválasztották az új jugoszláv kormányfőt, Veszelin Dju- ranovics személyében. Szerda: Púja Frigyes hivatalos látogatásra Görögország­ba érkezett. — Egy amerikai hivatalos küldöttség tárgya, lásokat kezdett Hanoiban. Csütörtök: Dzsumblatt halála rendkívüli feszültséget okozott, újabb tűzharcokat robbantott ki Libanonban. — Zaire egyik tartományában, a volt Katangában fegyveres összecsapások kezdődtek. Péntek: Folyik a szavazás Indiában. — Carter amerikai elnök ENSZ-beli beszéde nyugtalanságot keltett Izraelben. Szombat: Nyugat-Európa liberális párti vezetőinek ta­nácskozása a hasonló spanyol formáció megsegítésére. — Fidel Castro tárgyalásai Tanzániában. — Vietnam után La- oszba utazott az amerikai delegáció. A HÉT 3 KÉRDÉSE Világszerte mély megdob- benést keltett Kamal Dzsum- blattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökének a meggyilkolása. Érthető, hogy sokan kérdik: miért kellett meghalnia akkor, amikor egyébként a libanoni válság Dzsumblatt már a megoldásához közele­dett? — Közelebb hozzánk, Olaszországban a társadalmi válság tovább tart, különö­sen az ifjúság lázongása kelti fel a figyelmet. Megismétlő­dik-e a mai Olaszországban az 1968-as párizsi diákláza­dás? — Fidel Castro észak­afrikai és egyes arab orszá­gok meglátogatása után Fe- kete-Afrikába utazott, így Etiópiába és Tanzániába. Mi magyarázza Kuba növekvő szerepét Afrikában? — sokan kérdezik. 1. Miért kellett meghalnia Dzsumblattnak, amikor pe­dig a libanoni válság már a megoldásához közeledett? Meglehet, hogy azok az egyelőre ismeretlen fegyvere­sek. akik a libanoni hegyek között tőrbe csalták és gép­kocsivezetőjével meg testőré- 'vel együtt agyonlőtték a liba. nőni baloldal vezetőjét, éppen azért végeztek Dzsumblattal, hogy újra felélesszék a gyű­löletet és az ellenségeskedést Libanonban, ahol pedig az élet valóban kezdett vissza­térni a régi kerékvágásba. Igaz, hogy a válság egy esz­tendeje alatt, a megannyi vérontás után sem dőlt el a nagy kérdés: igazabb, demok­ratikusabb rend alakulhat-e ki? De a libanoni rendezés a közel-keleti válság megoldá­sától is függ és fordítva: ha újraéled a libanoni polgárhá. ború, akkor a közel-keleti megoldás tovább várat magá­ra. Az is igaz, hogy Dzsum­blatt kiemelkedő egyénisége volt a libanoni baloldalnak, az ő halála után az egységes baloldal több kisebb - mozga­lomra, csoportra bomolhat. Tehát a Dzsumblatt' elleni gyilkos merénylet éppúgy le­hetett a libanoni haladó erők­re mért csapás, mint kísérlet a belső helyzet kiélezésére, s ezen keresztül a közel-keleti helyzet újabb elmérgesítésé­re. * 2. Megismétlődik-e a mai Olaszországban az 1968-as párizsi diáklázadás? Mind több olasz város utcá­in émelyegteti az emberek gyomrát, csípi a szemüket a könnygázgránátok füstje. He­lyenként kiégett autók füstö­lögnek, felforgatott kocsik és buszok, meg felszedett koc­kakövek formálódnak bari­káddá. A kép valóban hason­lít az 1968 májusában, júniu­sában a francia fővárosban látotthoz: a párizsi diákne­gyed, a Quartier Latin volt akkor a tőkés rend ellen lá­zongó fiatalok ellenállási fészke. Van hasonlóság abban is, hogy a mai olasz ifjúság éppoly kilátástalannak látja a kapitalizmus által ígért jövőt, mint a francia diákság kilenc évvel ezelőtt. De további egyezésként egy szónak az újra felbukkanását is említ­hetjük: „csoportocskák” szer­vezik a zavargásokat, ők szer­zik a fegyvereket a lövöldö­zéshez, a robbanóanyagot a merényletekhez. A „csopor­tocskák”, amelyeket a háttér­ből a hatalomra törő szélsősé­ges jobboldal irányít, tartoz­nak lejáratni az igazi balol­dalt, felelőtlenségükkel és bű­nös fellépésükkel a valóban elégedetlen ifjúságot kell, hogy belesodorják a végzetes kalandokba... így volt ez 1968-ban Párizsban is! Fran­ciaországban sokan meg van­nak győződve arról, hogy végeredményben bizonyos imperialista hatalmak titkos szolgálatai szervezték a „di­áklázadást”! Annak akkor az volt a célja, hogy De Gaulle tábornokot megbuktassák, aki — mint tudjuk — szembefor­Andrej Gromiko, Szovjetunió külügyminisztere, csehszlo­vák kollégájával, Bohuslav Chnoupckkel tárgyal Moszk­vában dúlt a NATO-val, az Egye­sült Államokkal, Izraellel... Viszont még egy hasonló­ság van a kilenc évvel ez­előtti Franciaország és a mai Olaszország között: a diákok, a fiatalok mozgolódása ön­magában még semmilyen eredményre sem vezethet, csak ha a munkásság szerve­zett és fegyelmezett sztrájk­mozgalma párosul hozzá, ak­kor válik jelentőssé, politika­formáló erővé. A hét végén tízmillió olasz dolgozó vett részt egy országos sztrájkban. Az elmaradott Dél fejlesztése, az Andreotti-kormány leg­utóbbi gazdasági intézkedé­seinek visszavonatása — ez volt a sztrájkkal támogatott követelés. Komolyabb és fele- lősebb követelés, mint a „cso­portocskák” lázongásai köz­ben hangoztatott maximalista program. 3. Mi magyarázza Kuba növekvő népszerűségét Af­rikában? A szocialista Kuba népének egy része afrikai eredetű: rabszolgakereskedők hurcol­ták őseiket a közép-amerikai szigetre. Fidel Castro akkor, amikor a népi Angola törvé­nyes kormányának nyújtandó kubai segítséget megindokol­ta. a proletárnemzetköziség elvén túl még ezt az érzelmi elemet is felsorakoztatta. Sok kubai szívén át afrikai vér lüktet... Az afrikai népek is rokon- szenvvel, tisztelettel tekintet­tek és tekintenek az amerikai földrész első szocialista álla­mára. A kubai forradalmi mozgalom sikere éppúgy ki­vívhatja elismerésünket, mint az, hogy a szocialista építő- munkában a kubai kommu­nisták vezetésével ez a ko­rábban elmaradott nép rend. kívüli eredményeket mutat­hat fel. Hogy az alapoknál kezdjük: éppen az írástudat­lanság felszámolása lehet a legvonzóbb az analfabétizmus átkával küszködő afrikai né­pek szemében. Az a segítség, amelyet ön­zetlenül és elvi alapon nyúj­tott Kuba Angolának, az im­perialisták és a zsoldosaik ál­tal megtámadott országnak és törvényes kormányának, csak még inkább megnövelte Kuba tekintélyét. Ez érzik ki abból a lelkes fogadtatásból, amelyben Fidel Castrót részesítették észak- afrikai és fekete-afrikai kőr­útjának eddigi állomásain. A Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az államtanács és a kormány elnöke, előbb Líbiá­ban tett látogatást és éppen akkor tartózkodott az észak­afrikai arab országban, ami­kor Kadhafi ezredessel az élen az állam vezetői új, népi és az ő megfogalmazásuk sze­rint „arab szocialista” alkot­mányt hirdettek ki. Utána megfordult Castro Dél-Je- menben és Szomáliában, a Vörös-tenger bejáratánál levő államokban, ahol szintén né­pi hatalom van kialakulóban. Látogatást tett Addisz-Abe- bában, tárgyalt Etiópia új ve­zetőivel, akik hatalomra ke­rülésük óta újra meg újra az antiimperialista harcra szólít­ják fel tömegeiket. PÁLFY JÓZSEF PANORÁMA MOSZKVA Két napon át pusztított az orkán a Szibéria déli részén fekvő Altáj-vidék hegységei­ben, Barnaul város körzeté­ben. A moszkvai sajtó beszá­molója szerint- „a magasfe­szültségű távvezetékek beton­oszlopai gyufaszálként törtek össze”. A roppant erejű szél­ben, nagy területeken szüne. telt az áramszolgáltatás, az ipari üzemek jelentős része leállt. A legnagyobb károk a Gorno-Altajszk autonom te­rületen keletkeztek, de a Bar- naulból és más környező nagyvárosokból helyszínre ér­kezett szerelőbrigádok segít­ségével a javítási munkálato­kat gyorsan elvégezték. Je­lenleg az utakat és a helyen­ként ottrekedt gépkocsikat borító több méteres hóréteg eltakarítása folyik a hegyek­ben. A területi tanács rend­kívüli bizottságot nevezett ki a tavaszi olvadás és a közel­gő jéglezajlás okozta veszé­lyek megelőzésére. VARSÓ A lengyel minisztertanács ülést tartott, amelyen átte­kintették az idei tervfelada­tok eddigi teljesítésének hely­zetét. Pozitívan értékelték az iparnak a tervezettnél is gyorsabb ütemű termelésnö­vekedését és a termékszerke­zet átalakulását. A miniszter- tanács ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy továbbra is köz­ponti feladat a fogyasztási és exportcikkek termelésének növelése és az áruk minősé­gének javítása. A miniszter- tanács felszólította az érde­kelt minisztériumokat és szerveket, hogy gyorsítsák meg az országos aktívaérte. kezletek javaslatainak meg­valósítását. Az ülésen rámu­tattak az import racionalizá­lásának a takarékos anyag­nyersanyag és energiagazdál­kodás fontosságára. MEXIKÓVÁROS Feloszlatta magát az emig­ráns spanyol köztársasági kormány — jelentette be pénteken Mexikóvárosban Jósé Maldonado, az emigráns kormány elnöke. Brazzaville M. Ngouabi merénylet áldozata lett A Kongói Forradalom Hangja elnevezésű rádióállo­más szombaton bejelentette, hogy Marien Ngouabi-t, a Kongói Népi Köztársaság ál­lamfőjét, a Kongói Dolgozók Pártja KB elnökét pénteken halálosan megsebesítették, és hogy Ngouabi még aznap es­te belehalt sérüléseibe. A po­litikai orvgyilkosságot egy terrorista csoport követte el, amelyet Kikadidi, a kongói hadsereg nyugalmazott száza­dosa vezetett. A rádióállomás Kikadidit imperialista ügy­nöknek nevezte. Kikadidi egy gyalogzászló­alj parancsnokának adta ki magát, és ily módon félreve­zetve az élnöki őrséget, beha­tolt az elnöki rezidencia te­rületére. A bűntett elkövetése után sikerült elrejtőznie. Ki­kadidi ellen az egész ország területére érvényes körözési parancsot adtak ki. Marien Ngouabi személyé­ben a kongói nép kiemelkedő afrikai politikust vesztett el. Ngouabi fáradhatatlanul har­colt az afrikai népek szabad­ságáért és függetlenségéért, Afrika és a világ békéjéért és biztonságáért, következete­sen szembeszállt az imperia­lizmussal, a gyarmatosítással, az újgyarmatosítással és a fajüldözéssel. Szombaton ülést tartott a Kongói Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottsága. Az ülésen hozott döntés értelmében az országban a hatalmat egy 11 főből álló katonai bizottság vette át. A rend és a biztonság fenn­tartása érdekében a bizottság este 18 órától reggel 6 óráig érvényben lévő kijárási tilal­mat rendelt el. Ideiglenes ha­tállyal lezárták az ország ha­tárait, betiltottak minden de. monstrációt és gyülekezést. Az ország egy hónapig gyá­szolja elhunyt elnökét. A katonai bizottság közle­ményben szólította fel az or­szág lakosságát: őrizze meg éberségét és a nemzeti egysé­get, ügyeljen a rendre és a nyugalomra. (MTI) A PNT kairói ülése / A Palesztin Nemzeti Ta­nács plenáris ülése szomba­ton a záródokumentum végső megszövegezésével és a bi­zottságok jelentéseinek meg­hallgatásával foglalkozott. A PFSZ szóvivője szerint a do­kumentum nagy részét ille­tően „teljes egyetértés” van. A genfi értekezlet kérdé­sében — mondta a szóvivő — a végső dokumentum nem foglal állást, mert a palesztin mozgalom konkrét meghívás nélkül nem kíván a kérdés­ről véleményt nyilvánítani. A várossá nyilvánítás ün­------------------ népi aktusa e lőtt álló Bonyhád olyan ezekben a napokban, mint a megbolygatott méhkas. Akár- hova pillant a látogató, fo­lyik a rendezkedés, tisztoga­tás, csinosítás. Olyanok ezek a napok, mint amikor egy családba nagyon régen várt érkezik haza és a várakozók mindent elkövetnek azért, hogy aki érkezik, kedve sze­rint valónak, a fogadásra méltónak találjon mindent. A 14 400 lakosú Bonyhád, mint tudjuk, évek óta pályá­zik már a városi cím elnye­résére, és lévén, hogy e rang megszerzésének szigorúak a követelményei, a helyi ta­nács a lakosság messzemenő támogatását élvezve, több középtávú tervidőszakon át fáradozott a feltételek meg­teremtésén. Milliók épültek be a település új arcának ki­alakításába. Szemben a IV. ötéves terv fejlesztésre fel­használható 101 millió forint­jával, a jelen tervidőszakban 221 millió forint jut már ar­ra, hogy a szűkebb haza har­madik városa mind jobban felelhessen meg új státuszá­nak. A bonyhádiak, hogy ér­demessé tegyék szeretett la­kóhelyüket a városi cím el­nyerésére, a fejlesztés 101 millió forintját 130 millióra teljesítették 1971—75. között és vállalt céljuk, hogy 1980- ig, az ötödik ötéves tervben is túlteljesítik a fejlesztést, leg­alább 29 százalékkal. A régi központ Néhány nappal azután, hogy Bonyhád nagyközség Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága utolsó ülését megtar­totta, párt-, állami, tömeg­szervezeti vezetőkkel beszél­gettünk azokról a forró és 9 Ünnepi tanácsülés március 31-én A már birtokba vett, és még épülő Fáy-lakótelep

Next

/
Thumbnails
Contents