Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

1977. március 19. Társközségek a bonyhádi járásban 29 község, 14 tanács - A közügyek érdeklik az embereket - Efnökhelyettés, helyben — A fejlődés biztosítható NEM LEHETETT rossz né. ven venni annak idején az aggodalmaskodást azoknak a községeknek a lakóitól, ame­lyekben megszűnt az önálló tanács. Az új fogadtatása — különösen akkor, ha ráadá- ^ sül látszólag még valamiféle másodlagos szerepre kárhoz­ta tást is sejtetett — érthető­en fenntartásokkal járt. A meggyőző szó, az ésszerűség­re hivatkozás nem is ritkán csak arra volt elegendő, hogy közömbösítse a néhol igen magas lánggal fellobogó lo­kálpatriotizmust, azt a túl­fűtöttséget, amit sokszor őszinte lakóhelyszeretet szított fel. Mert az emberek többsé­ge mégiscsak úgy van a sa­ját községével, városával, mint Cyrano az orrával: ő maga kigúnyolja, de mástól nem tűri el. A leszólást, vagy még inkább a saját megítélé­se szerinti „lefokozást” nem szívesen veszi “tudomásul. A közös tanácsok választását — a demokratizmus és az egyenlőség elveinek mégoly gondos betartása és megma­gyarázása ellenére is — a nem székhely községekben * „majd meglátjuk mi lesz be­lőle” mögé rejtett fenntartá­sok fogadták. A bonyhádi járásban külö­nösen sok községet — és természetesen sok embert érintett a közös tanácsok rendszerének kialakítása. 29 község irányítása 14 tanács feladata lett. Mindössze öt község maradt társ nélkül. A járás lakóinak egy negyedét érintette úgy az átszervezés, hogy lakóhelyén megszűnt az önálló helyi tanács. A közös tanácsi vezetés alá került te­lepülések közül a legtöbben Váralján élnek, 1500-an, a legkevesebben Murgán — 200-an. Ez utóbbi két adat önmagában is igazolja, hogy nem nagy lélekszámú közsé­gekről van szó. Hogy nem volt alapja az átszervezések során kialakult, a bizonyta­lanságtól való félelemben gyökerező fenntartásoknak, azt az eddig eltelt idő is iga­zolta. Egyebek között úgy is, hogy a székhely községekben működő tanácsok tisztségvi­selői és természetesen a járá­si, megyei vezetők is megkü­lönböztetetten vigyáznak, ne legyen diszkrimináció. IGAZ, a lakosság természe­tes mobilizációja érezteti a hatását. Nyomon követhető az a társadalmi mozgás,- mi­szerint a lakóhely megvá­lasztásának elsődleges szem­pontja, hogy a munkahely közel legyen.- És miután a fiatalok mind a mezőgazda­sággal, mint az iparral kap­csolatban a nagyüzemekben látják legjobban biztosítva a jövőjüket, elsősorban oda köl­töznek, ahol ilyen van. En­nek tudható be, hogy a társ­községek lakossága mintegy 15 százalékkal csökkent. Az ott maradottak azonban élik a maguk életét, aminek tár­sadalmi aktivitási foka nem­ritkán magasabb, mint az önálló tanácsú községeké. A járás 14 társközségéből kilencben van községi párt- szervezet, hatban pártcso­port. Minden községben van népfrontbizottság. A 13 KISZ-alapszervezet, az MHSZ hat szervezete és a nyolc sportkör a fiatalok ak­tivitására utal. A legifjabbak 13 óvodában készülnek az is­kolás korra, amit az iskolák körzetesítésének jelenlegi helyzete szerint a következő módon tölthetnek el: négy községben helyben végezhe­tik el a nyolc osztályt, hat községben csak alsó tagozatú tanítás van, míg a többiekből bejárók lesznek. A TÁRSKÖZSÉGEK poli­tikai életében kulcsszerepet kaptak a termelőszövetkeze, tek pártalapszervezetei. A közügyek iránti érdeklődés és a tenni akarás állandó éb­renlétét — egyben a párt- szervezetek jó munkáját tük­rözi — az itt tartott rendez­vények nagy látogatottsága és az azokon tapasztalható ak­tivitás. Egyebek között: min­den társközségben tartottak falugyűléseket. Volt, ahol a megjelenési arány — a la­kossághoz viszonyítva — el­érte a 25 százalékot. Számos megvalósítható javaslat hangzik el a tanácstagok fo­gadóóráin. Meglepően' jól tá­jékozottak az emberek a ta­nácsok munkáiról. Ezek sa­játos, de nagyon eredmé­nyes formáját többek között azok — a hivatalos kerete­ket nem öltő — napi beszél­getések adják, amelyek ter­mészetessé, élővé, őszintévé teszik a tanácstag és válasz­tópolgár kapcsolatát. Az állampolgárok ügyei­nek intézéséhez azonban nem nélkülözhetők a hivata­los formák sem. Vannak dol­gok, amiket csak a tanács hi­vatalos helyiségében lehet, annak rendie-módja sze­rint intézni. Éppen ezért — egyetlen község kivételével — mindenhol van hivatalos ügyintéző a meghatározott időben. így, csak halasztást nem tűrő, vagy bonyolult ügyek miatt kell a székhely községbe menni. A TANÄCSOK végrehajtó bizottságai esetenként a társ­községben tartják soros ülé­süket. Különösen akkor, ha speciális, ottani téma szere­pel a napirenden. A járás ve­zetői most olyan javaslat megvalósításával foglalkoz­nak, amely révén az arányos tanácstagi létszámon túl is kifejezésre jutna az egyes községek egyenjogúsága. Ne­vezetesen: minden községből társadalmi tanácselnök-he­lyettest választanának a ta­nácsok. A törvény erre lehe­tőséget ad. AZ EREDMÉNYEK és a reális tervek mellett persze gondok is jócskán vannak. Például: amíg az egyik ol­dalról vitathatatlan, hogy a közös tanácsok olyan költség- igényű feladatokat is megol­dottak, amelyekre egy-egy község külön nem lett volna képes, a másik oldalról van­nak olyanok, amire együtt is képtelenek. Ilyen az utak kérdése. Az útépítés jelenlegi árai mellett egyszerűen nincs pénzük sok olyan községi út felújítására, amit az utóbbi években megszaporodott nagy, nehéz gépek tettek tönkre. Nem marad más hátra, mint a gépek gazdái­val, a vállalatokkal, szövet­kezetekkel egyezségre jut­ni: ne csak a hasz­nálatból, de a felújításból is vállaljanak részt. Tagadhatatlan az is, hogy a társközségekben gyorsult az elöregedés a fent említett el­költözések miatt. Mások vi­szont nem mozdulnának ta­lán a világ kincséért sein, ugyanis az érzelmi szálak mellett az a nagyon reális ér­telmi szál is ide köti őket,' hogy felismerték: ezek a köz­ségek a mindinkább kifizető, dő állattartás kiváló lehetősé­gét nyújtják. Ám ettől még gond marad, hogy a társadalmi, mozgalmi élet vezető funkcióinak be­töltésére egyre nehezebb a növekvő követelményeknek megfelelő, alkalmas személyt megtalálni. A megoldás azonban már itt is felvillant, sőt néhány példa az elgondolás helyessé­gét is bizonyítja. Eszerint a faluban lakó, de másutt, pél­dául ipari üzemben dolgozó­kat az eddiginél aktívabban célszerű bevonni az otthont adó község politikai, társa­dalmi életébe. A BONYHÁDI járás társ. községeinek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új kö­rülményekben rejlő lehetősé­gek felismerése és felhaszná­lása révén a társközségek életének fejlődési üteme nemcsak tartható, de fokoz­ható is. (FI) Árvízvédelmi rőzse KISZ-mb ülés A Tolna megyei Vízügyi Igazgatóság tizenöt embere, a Ge­rendái- és a Dér-brigád a Duna mellett a galgócnyaki gát. őrháznál dolgozik. Csonkolják a fűzfákat, aminek kettős haszna van, a fák új hajtásokat hozhatnak, a levágott ro­zsét pedig összekötik árvízvédelmi rőzsének. Ezt a part­falak erősítésére kiválóan alkalmas anyagot innen viszik a megye különböző részeire. Fotó: Gottvald Tegnap délután ülést tar­tott a KISZ Tolna megyei bi­zottsága. Az első napirendi pont — Péti Imre, a megyei bizottság első titkára előter­jesztésében — a KISZ-ben dölgozó kommunisták mun- káiának értékelése volt. A párt a KISZ alapvető feladatát abban határozta meg, hogy vegyen részt a fiatalok marxista szellemű nevelésében. Az elfogadott határozat megállapítja, hogy az üzemi KlSZ-álapszervezetek leg­főbb feladata továbbra is a párttagajánlás, s a lehetősé­geknek megfelelően a mező- gazdasági értelmiségieket tö­mörítő alapszervezetek is fordítsanak nagyobb figyel­met erre a tevékenységre. A KISZ-megyebizottság meg­tárgyalta és elfogadta intéz­kedési tervét az Edzett ifjú­ságért sportmozgalom és az ifjúsági turizmus fejlesztésé­re. A harmadik napirend, a nyári KISZ- és úttörővezető­képzés mozgósítási terve. Egyéb kérdések megtárgya­lásával ért véget a megyebi­zottság ülése. Pakson, az új posta építésében befejeződött az első szakasz: elkészítették az épület szerkezetét. Csoportos födémemeléssel és a pillérek utólagos elhelyezésével történt meg a munka szintenként. Fotó: Gottvald Exportáruk a megye üzemeiből NÖVEKSZIK A MENNYISÉG - JAVUL A MINŐSÉG MptPt7 vállalkozás vol- I lelesz. na összegyűj­teni, s egyáltalán megmon­dani, hogy Tolna megyében hányféle terméket készíte­nek exportra. Köztudott ugyanis, hogy nemcsak készáru, hanem alkatrész is készül Tolna megyében, amely más gyárban kerül beépítésre, illetve így kül­földre. A megye iparának exportértékesítése az elmúlt években egyre növekedett. Az 1975. évi kiszállítás ér­téke 87 százalékkal haladta meg az 1970-es szintet. Az 1976. évvel indult új terv­időszakban is egyik fontos célkitűzése volt az ipar ex­portjának további növelése, gazdaságosságának javítá­sa ami a IV. ötéves terv­időszakban kialakult ten­dencia folytatását jelentette. Az V. ötéves terv induló évében a megye iparának exportértékesítése összes­ségében kisebb mértékben növekedett az 1975. évihez mérten. A megye szocialista ipara 1976-ban 1,4 milliárd forint értékű terméket adott át a külkereskedelmi válla­latoknak, illetve a külföldi vevőknek. Tolna megyében» kezd ki­alakulni, s megerősödni az a szokás, hogy a gyártás során nem különítik el a hazai és a külföldi piacra kerülő terméket, hanem egy­forma figyelemmel, gondos­sággal készítik a szekszárdi boltba, vagy a moszkvai Gum-áruházba kerülő ci­pőt, a hazai üzemekben fel­állításra kerülő kazánt, vagy a közel-keleti államokba szállítandó datolyalé-besű- rítőket. A dolgozók szocia­lista munkaversenyének is sarkalatos pontja: minden terméket exportminőségben készítsenek el. Az elmúlt évben számot­tevő mennyiséget jelentett a nehézipar exportja az élelmiszeriparé némi csök­kenést mutat. Az iparfőcso­portok exportja eltérő irányú és mértékű változásának kö­vetkeztében a megye ipará­ban egy év alatt a nehéz­ipar export-részaránya 10 százalékról 14 százalékra nö­vekedett, míg a könnyű­iparé 56 százalékról 53 szá­zalékra mérséklődött. A megye exportjának túlnyomó hányadát, 70 százalékát ta­valy a minisztériumi szek­tor bonyolította le, míg a szövetkezeti ipar az összes kiszállítás 25 százalékát, a tanácsi ipar 5 százalékát vé­A minisztériumi iparvál­lalatok és ipartelepek közül három vállalat, illetve ipar­telep exportja nemcsak az ágazat, hanem az egész me­gye exportjának meghatáro­zója. így például a Paksi Konzervgyár tavaly 388 mil­lió forint értékű gyümölcs­ös főzelékkonzervet expor­tált, a Bonyhádi Cipőgyár 217 millió értékben készí­tett külföldi megrendelőknek cipőt. A paksi gyár a me­gye összes kiszállításának 39 a bonyhádi 22 százalékát adta. A minisztériumi iparban (szektorban) a harmadik legnagyobb volumenű ex­porttermelő a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi üzeme. Innen tavaly 163 millió fo­rint értékű termék került teljes egészében a szocia­lista országok vásárlóihoz. S ez azonos árszinten mint­egy 3 százalékos emelkedést jelent 1975. évhez mérten. A három „SfS,” ban vált jelentőssé a két gépipari yállalat, a MEZŐ­GÉP, valamint a Láng Gép­gyár dombóvári gyárának külkereskedelmi átadása. A két üzem 1976-ban 59,3, il­letve 71,1 millió forint ér­tékű terméket szállított kül­földre. A tanácsi iparvállalatok közül a Simontornyai Bőr­és Szőrmefeldolgozó Válla­lat 51,4 millió forint értékű árut exportált, míg a Szek­szárdi Textiltisztító és Ru­házati Vállalat exportja meghaladta a 21 millió fo­rint értéket. A két üzem 1976. évi kiszállítása a szek­tor egészének 68, illetve 28 százalékát adta. A simon­tornyai vállalatnál az export növekedése azonos árszinten 52, míg a szekszárdi válla­latnál 5 százalékos volt. Lé­nyeges, hogy a simontornyai vállalatnál az összes értéke­sítésen belül az export há­nyada az 1975. évi 18 szá­zalékról 24 százalékra nö­vekedett. Az ipari szövetke­zetek közül négy szövetke­zetnél (BONY Cipőipari Szövetkezet KS Tolna me­gyei Cipészipari Szövetke­zet, Szekszárdi Szabó Szö­vetkezet, Tolna megyei Ru­haipari Szövetkezet) az ex­port magas aránya és volu­mene a szektor teljes ex­port-tevékenységét nagy­mértékben befolyásolta. A négy szövetkezet közül há­romnál a külföldi átadások volumene növekedett az el­múlt évben. A Kövendi Sán­dor Tolna megyei Cipészipa­ri Szövetkezetnél viszont igen jelentős visszaesés kö­vetkezett be. A szövetkezet adatait figyelmen kívül hagyva a szövetkezeti ipar exportátadása nem 8 száza­lékos csökkenést, hanem 11 százalékos növekedést mutat. Szakértők megfigyelése szerint a Tolna megyében gyártott és külföldre szállí­tott termékek minősége év­ről évre javul. Az elmúlt évben is a vevők többsége elégedett volt a megyében készített áruk minőségével. Mindössze néhány kisebb té­tel, illetve széria egy-egy darabja került csak kifogás alá. A Tolna megyéből kül­földre kerülő áruk számát) mennyiségét nehéz össze­gyűjteni, úgyszintén azt is, hogy hány országba kerül­nek az itt gyártott termé­kek. A főbb tételek azonban sejtetik hogy milyen jelen­tős a Tolna megyei ipari üzemek exportmunkája. Pél­dául : tavaly kiszállítottak 363 tonna zománcedényt, 24 millió forint értékű mecha- ' nikai mérőműszert. 623 ezer aktatáskát., 191 ezer bőr- labdát, és nem kevesebb, mint 1 millió 312 ezer kü­lönféle lábbelit a miniszté­riumi és a szövetkezeti ipar üzemeiből. A Paksi Kon­zervgyár. mint egyedüli je­lentős élelmiszeripari üzem, amelv külföldre szállít, év­ről évre nemcsak a termé­kek minőségét növeli, ha­nem gazdagítja a választé­kot is. Tavaly 647 vagon gyümölcskonzervet és 1680 főzelékkonzervet küldtek a külföldi fogyasztóknak. At ina rí üzemek ex- ,”«*1 ■ porttevékeny­ségének ilyen változatos összesítése. mint amelyet fentebb olvashattunk, egy­ben arra is utal, hogy idén mennyi a tennivaló és mi a követelmény. Az év két hónapjában olyan jelenségek tapasztalhatók Tolna me­gye üzemeiben, hogy expor­tálható minőségben gyárta­nak több árut. mint tavaly, ugyanakkor számos új ter­méket is felvettek az ex­portlistára. Tolna megye az ország külkereskedelmi mér­legébe keveset tud tenni. Dp amit teszünk, azt tegyük időben, terv szerint, jó mi­nőségben. Ezt kívánja meg tőlünk a sok elégedett kül­földi partner, ez az érdeke minden exportra dolgozó üzemnek. I Uf posta Pakson

Next

/
Thumbnails
Contents