Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-19 / 66. szám
/^tcxna's, , , Képújság 1977. március 19. Carter az EMSZ-ben Befejeződtek a magyar—görög tárgyalások Az amerikai államfő csütörtökön beszédet mondott a világszervezet New York-i székhelyén. (Xelefotó — AP MTI—KS) LAPZARTA BUDAPEST Gáspár Sándornak, az MSZMP PB tagjának, a SZOT főtitkárának ~ vezetésével szakszervezeti küldöttség utazott pénteken a Szovjetunió, ba. A küldöttség részt vesz a szovjet szakszervezetek 16. kongresszusán. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, és Földvári Aladár, a SZOT elnöke búcsúztatták. Az elutazásnál jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. KINSHASA Üjabb jelentések érkeztek Zaire Shaba tartományában dúló harcokról és a katonai helyzetről. A kinshasai kormány pénteken tagadta, hogy a felkelő csapatok elfoglalták Kolwezi városát. Csütörtökön viszont a hírügynökségek azt jelentették, hogy ez a jelentős gazdasági központ is elesett. Más jelentések pénteken arról számolnak be, hogy a fel. kelők szinte ellenállás nélkül nyomulnak előre. Az Egyesült Államok kinshasai nagy- követségének szóvivője azt mondotta, hogy értesülései szerint a Mobutu-rendszer ellen harcolókat a lakosság barátságosan fogadta. Egy washingtoni kormányhivatalnok közlése szerint az Egyesült Államok és Belgium mellett Franciaország is küldött fegyvereket Mobutu megsegítésére. Kinshasából olyan híreket közöltek, hogy 200 ismeretlen nemzetiségű európai katona érkezett a fővárosba. HANOI Pénteken befejeződtek a hivatalos megbeszélések a Phan Hien külügyminiszterhelyettes vezette vetnami és a Leonard Woodcock vezette amerikai küldöttség között Hanoiban. Az amerikai küldöttség vezetője péntek délután sajtó- értekezletet tartott. Ezen Woodcock köszönetét mondott a VSZK kormányának a szívélyes fogadtatásért. Az amerikai politikus a tárgyalásokat „pozitívnak, építő jel. 1 egűnek” nevezte. Elmondta, hogy a vietnami tárgyalópartnerek tizenkét amerikai földi maradványait adják át a küldöttségnek. A vietnami újjáépítéshez nyújtandó amerikai hozzájárulásról Woodcock nem adott érdemi választ. Péntek délben Athénben befejeződtek a magyar—görög külügyminiszteri tárgyalások. Délelőtt Púja Frigyes külügyminiszter és görög kollégája, Dimitri Biciosz négy- szemközt folytatott eszmecserét a közös érdekű nemzetközi kérdésekről, a kétoldalú kapcsolatokról. Szakértői szinten folytatódtak a tárgyalások, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról. Magyar részről hangsúlyozták az új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény megkötésének fontosságát. A tárgyalások eredménye, ként rövid ünnepség keretében aláírták a két ország közötti konzuli egyezményt, valamint a kulturális és a közúti szállítási megállapodást, ami komoly előrelépés az egyezményes kapcsolatok terén. Az aláírás alkalmából Pu_ ja Frigyes külügyminiszter az egyezményeket méltatva kifejtette, hogy két okból tartja fontosnak az egyezmény és a két megállapodás megkötését. Egyrészt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése szempontjából, másfelől azért, mert bizonyítja a két ország készségét, hogy a kétoldalú kapcsolatokban végrehajtsák a helsinki záróokmány rendelkezéseit. Biciosz görög külügymi. niszter az aláírás alkalmából örömét fejezte ki és hangsúlyozta az egyezmények jelentőségét. Államosítási törvény Angliában A királynői jóváhagyás szentesítésével életbe lépett az angol hajó- és repülőgépgyártó ipar döntő részét államosító törvény. Az államosítás, ami a munkáspárti kor. mány programjának egyik legfontosabb eleme volt, két évig tartó ádáz politikai csata eredménye, amelynek végén már két erősen hanyatló és napról napra zsugorodó iparág került az állam kezébe, hogy közpénzzel és tervezéssel próbálják megmenteni a teljes kimúlástól. A Kubai Kommunista Párt KB első titkára afrikai kőrútjának következő állomására érkezett. Tanzániában a Dar es Salam-i repülőtéren vendéglátója, Nyerere elnök fogadta. (Telefotó — AP—MTI—KS) Hazánk és az NDK kereskedelmi kapcsolatai a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásáig nyúlnak visz- sza. Az első megállapodást a diplomáciai kapcsolatok felvételét követő napon, 1949. október 19-én írtuk alá. Az első évek forgalmának „egy. szerű árucsere” jellegét egyre inkább a szocialista munka- megosztásból és együttműködésből fakadó előnyöket kihasználó külkereskedelem váltotta fel. 1950-ben a magyar kivitel 92 százaléka mezőgazdasági és élelmiszeripari termék volt, s a gépipari termékek aránya csak 2 százalék körül mozgott: 1976-ban már az előbbi termékcsoport aránya 16, az utóbbié 66 százalék volt. Behozatalunk áruszerkezete is lényeges változásokon ment keresztül. A két ország közötti árucsereforgalom alakulását igen gyors ütemű növekedés jellemzi. A magyar—NDK árucsereforgalom 1976-ig 35-szö- rösére nőtt, s az NDK a Szov- jeunió után második legnagyobb kereskedelmi partnerünkké vált: részaránya Magyarország árucsereforgalmá. ban kb. 11 százalékot tesz ki. Magyarország az NDK kereskedelmi partnereinek rangsorában az 5. helyet foglalja el, részaránya 5 százalék. A kölcsönös áruforgalom 1960 óta az 5 évre szóló tervegyeztető megállapodásokon és az ezekre épülő ötéves kereskedelmi egyezményeken alapul. Kölcsönös árucsere-forgal. műnk mai áruszerkezetét az iparilag fejlett országok közötti kereskedelem vonásai jellemzik. Az NDK városi és helyközi autóbusz-közlekedését szinte teljes egészében magyar Ikarusz autóbuszok bonyolít, ják le, amelyekből eddig több mint 20 ezret szállítottunk. Ugyanakkor az NDK jelentős mértékben járul hozzá teher- és személygépkocsiigényeink kielégítéséhez. Je. lentős együttműködés alakult ki a mezőgazdasági gépek gyártásában, illetve kölcsönös szállításában. Ezeken kívül is a gép- és műszeripari termékek igen széles körét öleli fel a magyar—NDK árucsereforga. lom. Említést érdemel a komplett létesítmények és berendezések kölcsönös szállítása. A gépipari termékek mellett nyers- és alapanyagok kölcsönös szállítása is szerepel a kétoldalú forgalom, ban. Az NDK például különféle vegyianyagokat, barnaszén brikettet, cementet; Magyarország timföldet, bauxi- tot és alumíniumipari termékeket szállít. Az NDK káliműtrágya- és növényvédőszer-szállításai nagymértékben hozzájárul, nak mezőgazdaságunk igényeinek kielégítéséhez és terméseredményeink javításához. Ezekért az árukért hazánk mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel fi. zet. Az NDK szállításaiban az utóbbi években mintegy 16 százalékos, a magyar exportban 11 százalékos részarányt képviselnek a fogyasztási cikkek. Évente több százféle termék cseréjére került sor, amelyek nem kis mértékben segítik elő a belkereskedelmi áruválaszték bővítését mindkét országban. A két ország iparának jelenlegi fejlettségi szintje és gyors ütemű fejlődése lehetővé teszi, a termelés hatékonyságának növelése pedig megköveteli a gazdasági együttműködés további kiszélesítését. A már meglévő és kidolgozás alatt álló kooperációs és szakosítási megállapodások az áruforgalom növekedésének szilárd bázisát jelentik, és további egyenletes ütemű, kiegyensúlyozott fejlődést tesznek lehetővé nemcsak 1980- ig, hanem az azt követő idő. szakra is. A tervezőszervek már elkezdték az 1980. utáni évekre szóló tervegyeztető tárgyalásokat. AZ 1919 januári, februári véres események a munkás- osztállyal és a néptömegekkel szemben sűrűsödő statáriális fellépések, a salgótarjáni csendőrsortűz és számos hasonló intézkedés egyértelművé tette azt is, hogy növekedett a proletariátus és a széles tömegek politikai nyomora. Az a proletariátus, amely annak a polgári demokratikus forradalomnak a vezető ereje volt, amelyben a koalíciós kormány is hatalomra jutott, nem nézte tétlenül a politikai elnyomás fokozódását. Létrehozta forradalmi pártját, a KMP-t (1918. november 24-én) és felsorakozott mögötte a szocialista forradalomért folyó küzdelemben. 1919 elején újabb, még nagyobb akciókkal válaszolt a kormányterrorra — amelynek eredménye az lett, hogy a Budapesti Munkás- tanács és a Központi Katonatanács kezdett a politikai hatalom fő központjává válni. Március közepére számos megyében és városban (Tolnában is) a munkástanácsok kezébe került a hatalom. Egyre erőteljesebben radikalizálódott az SZDP baloldala is, számos helyen közös akciókban léptek fel a kommunistákkal. A forradalmi erjedés 1919 márciusára tehát kitermelte, létrehozta a szocialista forradalom minden objektív és szubjektív feltételét. Ez olyan tény, ami egyértelműen mutatja, hogy a Magyar Tanácsköztársaság nem „történelmi kisiklás” volt, s nem néhány száz „puccsista” hozta létre önkényesen. A valóság az, hogy a magyar burzsoázia nem tudott ellenállni a proletariátus hatalmi törekvéseinek, amelyet objektíve és szubjektíve is megalapozott a szocialista forradalom belső feltételeinek szükségszerű megérlelődése. A Magyar Tanács- köztársaság létrejötte tehát objektív történelmi szükségszerűséget fejezett ki. A VÁLASZT IGÉNYLŐ kérdéscsoport másik része, hogy megbukott-e a Tanácsköztársaság vagy megdöntötték? A marxista-leninista történelemkutatás erre is egyértelmű választ adott. Megdöntötték. Mégpedig az antant túlereje, amelyet segített a belső ellenforradalmárok, illetve árulók aknamunkája. Azt a történelmi tényt, hogy a magyar Vörös Hadsereg vezérkarába bekerült ellenforradalmárok az 1919. júliusi tiszai hadművelet felvonulási tervet eljuttatták a francia— román támadók vezérkarához, a fehértisztek pedig a kezdetben sikeresen előrenyomuló vörös egységeket csapdába vitték — politikai ellenfeleink mindvégig igyekeztek elhallgatni. Pedig a Magyar Tanácsköztársaság térdre kényszerülésében az az antant-túlerő játszotta a döntő szerepet, amelynek kezére játszott a megdöntött és a nemzetárulás útjára lépett volt magyar uralkodó osztály. A valóságról kívánták elterelni a figyelmet azzal, hogy sokkal többet beszéltek a „belső hibákról”, amelyek miatt úgymond „megbukott” a Tanácsköztársaság. De tegyük fel a kérdést: milyen okok következtében bukhat meg, dőlhet össze belülről egy munkáshatalom? 1. Ha éretlen körülmények között jön létre. Amint erről már beszéltünk, a magyar tanácshatalom feltételei adva voltak. Olyan tömegbázisa volt, amely a haza védelmére felsorakozva vissza tudta verni a burzsoá betolakodókat is. 2. Ha a tömegek elfordulnak tőle és semmi támogatást nem tud kapni tőlük. — Igaz, hogy az ellenséggel vívott gigantikus küzdelemben a tömegekben a kifáradás bizonyos jelei mutatkoztak. — Az is igaz, hogy a forradalmi illúziókat rombolta a jobboldali szociáldemokrácia aknamunkája. — A földkérdésnek, a magyar viszonyoknak nem mindenben megfelelő megoldása egy kissé beárnyékolta a munkás-paraszt szövetséget is. De föl nem bomlasztotta, a hatalmat alá nem ásta. i A MUNKÁSHATALOM: TÖMEGIGÉNY HÁROM FONTOS tényre kívánok utalni, amely egyértelműen mutatja, hogy a tömegek nem fordultak szembe a tanácshatalommal — nem buktatták meg a munkáshatalmat. A munkáshatalomnak csak olyan ellenforradalmi lázadókkal kellett harcba szálnia, akik a megdöntött uralkodó osztályhoz tartoztak. (Kulákok, hadapródiskolások, ellenforradalmi tisztek, stb.) A volt magyar uralkodó osztály csak fasiszta diktatúra formájában tudta a hatalmát restaurálni. Tehát az uralmi formán is változtatnia kellett. A forradalmi tömegekkel szemben a nyílt terrorista diktatúrához nyúlt. Vagyis a régi formában már nem volt képes uralkodni. Ez a tény is igazolta Lenint: az osztályharc különösen kiéleződött pillanatában nem lehetséges közbülső dolog, csak vagy a proletariátus diktatúrája vagy a burzsoázia diktatúrája. De a kérdést úgy is fel kell tenni, hogy ha a tömegek elfordultak a tanácshatalomtól és az megbukott, akkor miért volt szükség a véres fehérterrorra több mint 5000 halottal, 70 000 internálttal és 100 000 emigránssal? Miért kellett az intézményesített terror a milliók megfélemlítésére? Ha a tömegek szembefordultak a munkáshatalommal, akkor a fasiszta diktatúra miért csak az SZDP segítségével tudta politikailag konszolidálni a hatalmát, a Bethlen—Peyer paktummal 1921-ben? VÉGÜL, talán kicsinek látszó, mégis sokat mondó dolog: az 1919. szeptember 18-án a Friedrich-kormány által létrehozott TAGYOB (Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság) sorsa. A bizottság megalakításával az volt a cél, hogy az adatok összegyűjtésével — feldolgozásával diszkre- ditálni tudják a munkáshatalmat. Rengeteg anyag gyűlt ösz- sze: de papok, jegyzők, rendőrtisztek visszaemlékezéseiből. így az összegyűjtött anyagok n^m voltak publikálhatók, a feldolgozástól is el kellett állniok. Réti László írja: „így látta az ellenség” című könyvében: „... világosan kiderül, hogy a helyi lakosság jelentékeny része, gyakran többsége, de mindenesetre a falusi és a városi szegénység túlnyomó része rokonszenvezett a proletariátus diktatúrájával, annak odaadó híve volt, és még leverése után is töretlenül bízott visszatérésében”. HOGY MENNYIRE ÍGY VOLT, azt bizonyítja, hogy negyedszázados fasiszta diktatúra és egy borzalmas háború poklában is megőrizte, 1945 után előszedte és a Lenin által megjósolt „második Magyar Tanácsköztársaság” kezébe adta megőrzésre, dicső tettek emlékeztetésére, az átmentett, sokszor vérrel megszentelt, drága dokumentumokat. Perecsi Ferencné MSZMP Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese Castro Tanzániában
