Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-19 / 66. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Mai számunkból TÁRSKÖZSÉGEK A BONYHÁDI JÄRÄSBAN (3. old.) EXPORTÁRUK A MEGYE ÜZEMEIBŐL (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) ÜJ POSTA PAKSON (3. old.) A tenniakarók törvénye „AZ ŰJ JOGSZABÁLY maga is egyik garanciája az emberi jogok biztosításának” — mondotta csütörtökön a Parlamentben Darvasi István képviselő. A szocializmusban a jog — egyúttal állampolgári kötelességet is jelent. Az állampolgárnak nemcsak joga van közérdekű bejelentést tenni, hanem kötelessége is. Az elmúlt évtizedekben is sokan éltek e jogukkal és kötelességükkel. Voltak persze, akik vissza is éltek. Az új jogszabály, a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény erősíti mindazokat, akik e jogukkal élni kívánnak és gyengítik azokat, akik valós tények feltárása helyett rágalmaznak. Ez utóbbiak száma az elmúlt években egyre csökken, míg a közérdekű javaslatdkat és bejelentéseket tevőké állandóan gyarapodó volit. Ez azt jelenti, hogy nőtt a tömegek és a különböző szervek közötti jó kapcsolat. E kapcsolat fejlesztése mindannyiunk érdeke. Ha az állampolgár azt látja: van foganatja a szavának. ha nem semmitmondó és megkésett választ kap, ha úgy érzi, hogy nemcsak egy aktakötegben lesz nyoma a szavának, akkor nemcsak javasol, de cselekszik is. EDDIG IS érvényes volt az elv: a közügyekben eljáró' állampolgárokra az állami, tanácsi, társadalmi és gazdasági szerveknek mindig figyelni, véleményüket és javaslataikat pedig hasznosítani kell. Most viszont törvény kötelezi az állami szerveken túl a vállalatok, üzemek, szövetkezetek vezetőit is ennek az elvnek szigorú érvényesítésére. Szükség volt erre a kiterjesztésre, mert sajnos voltak helyek, ahol csak meghallgatták azokat az észrevételeket, amelyek a munkahelyi fórumokon hangzottak el és utána minden maradt a régiben. Az új törvény most kimondja: az ügyeket ott kell elintézni, ahová tartoznak. Persze lehetnek olyan közérdekű bejelentések, javaslatok is, amelyekre nemet kell mondani. Viszont a javaslattevőt tájékoztatni — záros határidőn belül — kell arról is, hogy javaslata milyen okból nem, vagy mikor valósítható meg. A törvény a realitásból indul ki akkor is, amikor kimondja: a törvény eszközeivel meg kell védeni a becsületes bejelentőt. Bár az utóbbi időben lényegesen csökkent a bejelentőkkel szembeni — legtöbb esetben burkolt fellépés, még napjainkban is találkozni olyanokkal, akik a bírálókban nem a közérdek szolgálóit látják. Eddigi törvényeink is védték a közérdekűén fá- radozókat, a jogukat és kötelességüket gyakorlókat. Az új törvény most még nagyobb lehetőséget biztosít arra, hogy minden egyes állampolgár minden területen, lakó- és munkahelyén elmondhassa véleményét. Egy mérce van, igazat mond-e, a közérdeket szolgálja-e az, aki szóvá tesz valamit. A törvény egy csapásra bizonyára nem szünteti meg a másolatban készült levelek szétküldözgetését, bizonyára lesznek a jövőben is olyanok, akik a közérdekre hivatkozva rágalmaznak, akik névtelenül jelentgetnek. A törvény nem ad szabaö teret a névtelen levélíróknak, de itt is a realitásokra támaszkodik, amikor nem minden névtelen levélnek jelöli ki a helyét a papírkosárban. A névtelen levélíró ugyanis lehet rágalmazó, de lehet olyan becsületes állampolgár is, aki fél feltárni a kilétét, de az általa feltárt hibákra, esetleg visszaélésekre fel kívánja hívni a figyelmet. HA NÉHÁNY mondatban kellene összefoglalni a törvény lényegét, akkor talán így lehetne: a törvény buzdítja és védi azokat, akik a köz érdekében tesznek javaslatot, bejelentést, akik egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetését kérik. A törvény minden szinten és mindenkitől megköveteli az érdemi és határidőn belüli ügyintézést és lehetőséget biztosít arra, hogy eljárást indítsanak a rágalmazókkal szemben. A törvény tehát segíti az állampolgárokat abban, hogy a jövőben még jobban, még bátrabban éljenek jogaikkal, ami egyúttal kötelességük is, és elzárja az utat azok előtt, akik a joggal nem élni, de visszaélni kívánnak. SZALA1 JANOS Kár nem keletkezett Földrengés Tamási térségében Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete földrengésvizsgáló obszervató_ riumának készülékei március 17-én, csütörtökön 18 óra 55 perc, 2 másodperckor és 18 óra 55 perc, 14 másodperckor gyenge földrengést jeleztek, melynek feltételezett epicentruma Gyönk— Tamási térségében volt. A földrengés erőssége 4—5 fok a Mercalli—Cancani—Sie- berg-skálán. Nem sokkal később — 19 óra 1 perc, 37 másodperckor — egy második földlökést is jeleztek a műszerek. A két földlökést észlelték Tamási nagyközségben és környékén. Az épületekben tartózkodók úgy érezték, hogy megmozdul lábuk alatt a talaj, az emeletes házak felső szintjein a poharak is összekoccantak. A földrengés moraja, a földmozgás és természetesen azok a tragikus hírei, amelyek a közelmúltban történt romániai katasztrófáról a lakossághoz eljutottak, riadalmat keltettek Tamásiban, amely azonban hamarosan elcsitult. Péntek délutánig semmilyen kárról nem érkezett bejelentés amelyet a földrengés okozott volna. Hogyan tovább 7 Tanácskozás a nőpolitika feladatairól Tegnap délelőtt Szekszár- don, a megyei pártbizottság székházában találkoztak azok az asszonyok, lányok, akik részt vettek a Magyar Nők Országos Tanácsa II. országos nőkonferenciáján, továbbá a járási pártbizottságok nőreferensei, a társadalmi és tömegszervezetek nőfelelősei, nőbizottságok vezetői. Részt vett a tanácskozáson az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a testület nőfelelőse, Bozsó János- né is. A megjelenteket dr. Pánczél Gézáné, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetőhelyettese, a megyei pártbizottság nőreferense köszöntötte, majd dr. Péter Szigfrid, a PTO osztályvezetője jutalmat adott át a nőpolitikái határozatok végrehajtásában kifejtett munkájuk elismeréseképpen dr. Kovács Sándornénak és Takács Ist- vánnénak, akik a MNOT tagjaiként dolgoztak eddig. A jutalmak átadását követően dr. Pánczél Gézáné számolt be a hallgatóságnak a magyar nők II. országos konferenciájáról, ennek kapcsán főleg arról, ami a sajtó és rá. dió tudósításaiból kimaradt. A beszámoló tulajdonképpen a vitaindító szerepét töltötte be, hiszen a tanácskozás célja az volt, hogy a megjelentek számba vegyék azokat a feladatokat, amelyek a szű- kebb hazában is évek munkáját jelentik majd. A megyei pártbizottság nőreferense beszélt a Magyar Nők Országos Tanácsának szerepéről, majd öt és fél éves tevékenységéről, a nőpolitikái munka gondjairól, arról, hogy meny. nyíre vált össztársadalmi üggyé a nőpolitikái határozatok megvalósítása. A résztvevők — jóllehet közülük számosán jelen voltak az országos nőkonferencián is — igen nagy- figyelemmel hallgatták a beszámolót, mely az országos eredmények mellett figyelmet szentelt a helyieknek is, akárcsak az országossal megegyező helyi gondoknak. Szó kellett, hogy essen ebben a beszámolóban azokról a szemléletbeli gátakról, melyek akadályozzák a nők egyenjogúságának teljes érvényesülését. Ha nem is olyan drasztikus formákban, mint korábban, ma is találhatunk olyan nézeteket, melyek azt bizonygatják, hogy „a nők nem képesek a férfiakkal azonos mértékű munkát végezni”, vagy, hogy „a női munkaerő drágább a férfimunkaerőnél”. Ne soroljuk. Valahányan tudjuk, “hogyan fogalmazódnak újjá napjainkban a megkülönböztetés évszázados gyökerű „tételei”, noha ezeket a gazdasági, po. litikai, társadalmi fejlődés számos, hazánk életének egészére érvényes eredménye cáfolja. Kiemelten fontos feladatunk marad tehát a köz- gondolkodás formálása és ebben gazdasági, ‘ társadami, politikai aktivitásuk fokozásával a nők tehetnek a legtöbbet. Meg kell jegyezni: merőben más, kedvezőbb társadalmi légkörben, mint valaha! Azt ugyanis, hogy a nőpolitika társadalmi üggyé lett, régen nem szólam, hanem valóság. Bőven lesz tennivalónk a nők általános és szakmai műveltséget adó iskolázásában, politikai képzésében, a pályairányításban, a nők közéleti szerepvállalásának növelésében, a nők élet- és munkakörülményeinek folyamatos javításában, a bölcsődei és óvodai ellátás, a szolgáltatások bővítésében, a tankötelezettségi törvény még következetesebb érvényesítésében. A jövő tennivalóinak megfogalmazásában egyébként szükségképpen fogalmazódtak meg az össztársadalmi hasznú tennivalók is, mint pl. az 1977-es tervek megvalósítása. A miértre kézenfekvő a válasz, amit a vitaindító igen frappánsan így fogalmazott meg: ha azt akarjuk, hogy nem látványos, de napi aprómunkáink eredménnyel járjanak, gondoljunk lányainkra és leány unokáinkra. Nekik kell megcsinálnunk a mienknél prob- lémamentesebb életet. A vitaindító előadás elhangzását követően dr. Pánczél Gézáné bemutatta a tanácskozás résztvevőinek a Magyar Nők Országos Tanácsának tagjait, Virág Rózsa kesztyűszabászt, dr. Újvári Istvánná főállatorvost, Her- czig Józsefné tsz-tagot, Kiss Istvánné szakoktatót, valamint Sütő Nándornét, a Szekszárdi Állami Gazdaság alkalmazottját. A szünet után indított vitában hatan kértek szót. Tanácsülés Szekszárdon: A társadalmi munka-akció értékelése Tegnap városi tanácsülés volt Szekszárdon. A tanácstagok megismerkedhettek a tavalyi költségvetés végre, hajtásáról szóló beszámolóval és az 1976. évi fejlesztési terv teljesítésével. Utóbbival kapcsolatban megemlítendő, hogy az eredetileg tervezett 106 helyett, 136 lakás műszaki átadása történt meg. A fejlesztési terv teljesítését a tanácstagok 195 millió forint bevétellel, 181 millió forint kiadással elfogadták. Ezután került sor az idei költségvetés megtárgyalására. Ennek összeállításánál természetszerűen figyelembe vették a takarékos, célszerű gazdálkodás szempontjait és hatékonyabb módszereit. Az ágazatok és költséghelyek részletes felsorolására itt nincs lehetőség. A költségvetési, majd a fejlesztési tervet a tanácsülés elfogadta. Utóbbiból legnagyobb összeg (88 millió forint) a lakásépítésekre és a kapcsolódó beruházásokra jut. A valamivel több, mint 258 millió forintos bevételi, kiadási tervhez 5 millió forintos értékben társadalmi munkával is számoltak, ami már átvezetett a tanácsülés következő napirendi pontjához, a „Tiszta, virágos Szek- szárdért” társadalmi munkamozgalom értékeléséhez. Az 5 millió 844 ezer forintot felülmúló társadalmi munkát a realitás és az áttekinthetőség érdekében csoportokra bontva tűnt érdemesnek vizsgálni. A megfelelő elismerésüket elnyert első három helyezettek a különböző csoportokban: Vállalatok: 1. Vízügyi Igazgatóság (532 ezer forint); 2. Bútoripari Vállalat (435 ezer forint); DÉDÁSZ (418 ezer forint). Szövetkezetek, társulások, kommunális vállalatok. 1. Költségvetési Üzem (300), 2. Szekszárd—Paksi Vízitársulat (256), Városgazdálkodási Vállalat (249). Külön, mint az egyetlen szellemi tevékenységet folytató vállalat: a Tanácsi Tervező Vállalat (360). Iskolák: 1. Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola (147), 1. sz. Általános Iskola (140); 505. sz. Szakmunkásképző Intézet (132). Társadalmi munkáról lévén szó, az összegszerűség ellenére a legnagyobb figyelmet a tanácstagi választókörzetekben, a lakosság által végzett munkára érdemes fordítani, ami a már leírt közel 6 milliós összegből 293 449 forintot jelentett. 1. Lőrinczy Gyula tanácstag 50. sz. körzete (21 010 forint), 2. Csiszár Lajos tanácstag 21. sz. körze. te (18 380 forint), 3. Gyulai József tanácstag 17. sz. körzete (16 550 forint). A társadalmi munka helyzetét ösz- szefoglaló beszámolójában Sztárcsevity Ervin elnökhelyettes külön felhívta a figyelmet, hogy csak azt lehet mérni, amiről a tanács tudomást szerez. A valóban elvégzett társadalmi munka nyilvántartásáért nem minden tanácstag teszi meg a tőle elvárhatót. Lucernatelepítés Öcsényben Az őcsényi Kossuth Tsz-ben az idén 291 hektár lucernát telepítenek ebből 91 hektárt most végeznek el, a többit pedig augusztusban. A lucerna alá borsó takarónövényt vetettek. A telepítést két vetőgép és egy DT—75- ös végzi. Fotó: Gottvald
