Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-18 / 65. szám
f tolnaN A KÉPÚJSÁG 1977. március 18. Szándékosan nem a nyitáskor, hanem nagyjából a tervezett nyitva tartás félidejében kerestük fel a si- montornyai várat, ahol a megyében először mutatták be a zebegényi Szőnyi István Múzeum gazdag anyagának egy részét, a nagy művész 24 alkotását. Nyitáskor általában „hivatalból” szépeket szokás mondani, most viszont már nem kevés tapasztalat birtokában is lehet. Rékási Konrád finom ízléssel válogatta ki a nagy művész gazdag tevékenységére legjellemzőbb darabokat, az itáliai emlékek visz- szarezgéseit éppúgy, mint a zebegényi tájra vonatkozókat. Vendégekben nincs hiány. A simontornvni vár nem a Nemzeti Galéria, tízezrekkel természetesen nem lehet számolni. De az, hogy a ceglédi szocialista brigádvezetőknek, a Pamutipari Szakmunkásképző Intézet ta- mulóinak, debrecenieknek, kunhegyesieknek, keceliek- nek, székesfehérváriaknak és budapestieknek érdemes volt ellátogatni ide, vagy legalább megállni áthalad tuk- ban, örvendetes sikerről vall. Külön kiemelésre kívánkozik, hogy a helyi iskolák rajz- és művészettörténeti oktatásánál szinte minden osztályban kivétel nélkül felhasználták a helybe hozott szemléltetési lehetőséget, „múzeumi órák” keretében.-s -n Beethoven-műveltségi verseny Márciusban ismét országos műveltségi verseny kezdődött a Magyar Rádió stúdióiban. A verseny témája — a nagy zeneszerző halálának 150. évfordulója alkalmából — Beethoven élete és munkássága. A verseny az eddigiekhez híven ezúttal is céljául tűzte ki, hogy a fiatalokat önálló gondolkodásra, zeneszeretetük, ízlésük élményszerű személyes bemutatására kívánja ösztönözni. Az írásbeli válogató alapján 16 középiskola csapata vesz részt a március 13-án kezdődött, tíz egyenes adásból álló versenyen. Köztük most is ott vannak a szekszárdi Garay Gimnázium csapatának tagjai. (Már túl az első versenyen.) A csapatverseny első három helyezettje a Magyar Rádió elnöke és az oktatási miniszter közös díjaiban részesül. A nyertes iskolák a díjakat az ének-zenei nevelés fejlesztésére és más kulturális célokra fordíthatják. A kötelező zenei anyagban Beethoven zeneszerzői munkásságának valamennyi műfaját ott találjuk. A zsűri elnöke Kroó György zenetörténész, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a Magyar Rádió rovatvezetője. Tagjai Kovács János zenetörténész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, az Országos Filharmónia igazgatóhelyettese, Tátrai Vilmos hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a Tátrai vonósnégyes primáriusa, Vaszy Viktor karnagy, valamint Antal István zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára. A Szocialista életmód kérdései című előadássorozat harmadik ajánló bibliográfiáját jelentette meg a megyei könyvtár, dr. Donkó Istvánné szerkesztésében. A kis összeállítás címe: Megismerés — tanulás — művelődés. Nyolc témakörbe gyűjtve százötvenhat cikk, illetve könyv címét ajánlja az érdeklődőknek. A témakör alapirodalma mellett az időszerű kérdéseket tárgyaló friss újságcikkek lelőhelyét is könnyűszerrel megtalálni a bibliográfiában. Valamennyi ajánlott anyagot megtalálhatják az érdeklődők a megyei könyvtár állományában. Este az ember tüzet csiholt. Mikor már a füst, nem árulhatta el. Mellette ültek, s füvekből teát főztek. Mézzel ízesítették. Már beszélgettek is a tűz barátságos világánál. Az ember tört mondatokat állított már össze. Emlékezetének ködös mezőiről mind több szó bukkant elő. Ha egy jött, néha kettőt is rántott magával, s azok újakat mozdítottak. Hiszen a nyelv láncolat, s a lánc egy szemét elég megragadni, hogy mellette lévők is mozduljanak, majd az egész sor, sorok és sorok megcsörrenjenek — mit! —, újjongva megpendüljenek, részeg ámulatba ejtvén a csendítőt, ki élményével betelni képtelen, hiszen csak egyetlen szemecskéhez ért az ujja, s micsoda harangjáték kél a nyomán. Ez a nyelv csodája. S ó, bárcsak újjongani, s újjongatni tudna! De a könny árját, a szív borzalmát éppúgy képes felcibálni a kérgesedés alól, forró lávaként meg tudja fortyogtatni újra a már aluvót. És ott a tűznél nem is egy nyelv tette a szolgálatot. És nem is kettő, de három. Mert más volt a lány nyelve, és más a férfié. Noha a kettő egy anyáról fakadt, s a testvéri hasonlóság megvolt. De néhol elkanyarodtak egymástól, s ilyenkor kicsúszott mögülük a tartalom, amit vittek; a befogadó agy kapkodva tapogatózott, míg újra találkoztak a hasonlóságban, s akkor visszafelé is megvilágosodott sok minden. S ha mégse, ha elveszett valahol a szál a szavak kuszaságában, a bogozáshoz segítségül jött a harmadik nyelv, a magyar. A férfi emlékezetébe ehhez is vittek utak, hacsak szűkös ösvények is, mert különös, hogy az emlékezet mélyebb rétegei a jobb megőrzők. A lány kezdte a beszélgetést, nem minden szándék nélkül. Azt mondta, hogy az emberek jók. Csak ennyit mondott elsőre, óvatosan, tapogatózón. A férfi nem felelt mindjárt. Maga elé nézett. A lány újra kezdte, más közelítéssel. — Az emberekben bízni kell... A férfi a lányra nézett. S a lány próbálta megmagyarázni, körülírni a „bízni” szót. Lám, ő is bízik benne, az ismeretlenben. Bízik benne, hogy jó. Mert ő is csak ember. Ezt megértette és bólintott: „Mert ő is csak ember.” — És nem lehet úgy élni, csak félni... ha nem bízunk benne, hogy az emberek csakugyan jók. A férfi rácsodálkozott a lányra: mit akar? Tompa fényű, elszürkült arcán látszott aZ erős gondolkodás. A lány azt hitte. még egyszer meg kell ismételnie, amit szlovákul mondott, s magyar szavakat is kevert belé. „Élni. félni” — mondta és mellbe ütötte a fölfedezés, mily közel van e két szó a magyar nyelvben egymáshoz. A férfi kínlódott, s kínlódva azt mondta: — Embereknek van késük. — Feje mélyen lecsüngött, s a szó úgy izzadt ki belőle: — Félek késüktől... A lány döbbenettel hallgatott. Az em-1 bér szava mélyre szállt. Megzengette a lélek mélyét, mint a zúgó, homályos patak odale a sziklákat. Sokhangúan. A titok nyílása kiszélesedett. A tűz halkan ropogott, s ez most jó volt. Nézték a tüzet mindketten, és hallgatták a ropogást. A lány tudta, hogy a pillanat eljött, mely alkalmas a léleknek. Hogy a titok most tárul fel, most mindjárt felbuggyan és elindul bukdácsolva az ember szavain, mint ormótlan köveken. Tudta a lány, a szíve, az agya, hogy csak icipicit kell várnia, nagyon kevés türelem kell csak. Hogy vissza ne húzódjon, ami kiömleni készül, a lélek megkönnyebbülésére. S a sziklarejtek lakója osztozhat végre lelkének fájó terhén, melyet ki tudja, mióta cipel egymaga, társtalan. Várt hát a lány hallgatva, tűzbe merülő szemmel, hajának arcába hulló szőke selyme mögött, szemérmének jó függönye mögött, készen a befogadásra. FEJ ER MEGYEI HÍRLAP Március 10-én hangzott el a miskolci Tiszai pályaudvar forgalmi szocialista brigádjainak felhívása a televízióban, amelynek lényege az volt, hogy a személypályaudvari balesetek megelőzését tekintsék brigádfeladatnak a pályaudvarok szocialista brigádjai. A MÁV székesfehérvári pályaudvarának szocialista brigádjai javasolják, hogy a pályaudvar területén, beleértve az úgynevezett felvételi épületet és a peronokat is, tiltsák be a szeszes ital árusítását. Erről így fogalmazták meg álláspontjukat: „Felkérjük az ország többi forgalmi szocialista brigádját a csatlakozásra. Ne engedjük meg, hogy emberek egyetlen pohár sörért, borért vagy fél deci pálinkáért életüket, testi épségüket veszélyeztessék a pályaudvarokon.” PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun megye szocialista ipara a tervek szerint az idén is az országos átlagot meghaladó mértékben — 7—8 százalékkal — növeli termelését. Az üzemekben a munkáslétszám nem gyarapszik számottevően, tehát a terméstöbbletet teljesen a termelékenység növelésével kell előállítani. A gazdasági vezetők termelési tanácskozásokon tárgyalták meg a dolgozókkal, hogy gyáruk idei — a tervidőszak kulcs- fontosságú évnek — feladatait hogyan hajtsák végre. Az első két hónap eredményei biztatóak. Az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyára 20 százalékkal megemelt tervet teljesít az idén. Az EKA kalocsai gyáregységében az idén műszaki fejlesztéssel tízezer normaóra-megtakarítást terveznek, nagy teljesítményű présgépüket pedig három műszakban üzemeltetik. Az Épületasztalosipari Vállalat kecskeméti parketta- gyárának tavaly befejezett 147 millió forintos rekonstrukciója, az üzem- és munkaszervezés javítására tett intézkedéseik megfelelő feltételül szolgálnak idei tervek teljesítéséhez. A Magyar Hűtőipar bajai gyára biztató alapokon kezdte meg az idei tervének megvalósítását, ugyanis a múlt évi előirányzatot sikerült teljesíteni, sőt túlteljesíteni, az időjárás okozta gyengébb nyersanyagellátás ellenére is. Az eredmény elérésében döntő tényező volt a mező- gazdasági partnerekkel fönntartott jó kapcsolat. Somogyi fitépfair A barcsi vállalatok, üzemek. intézmények nagy „hulladéktermelők”. Talán ez az a terület, ahol a kommunális részleg csak nehezen tud lépést tartani a feladatokkal. Bár a múlt évben némileg javult a helyzet, még ma sem mondható megoldottnak. Indokolttá vált Barcson, a köztisztasági tanácsrendelet módosítása. Természetesen nemcsak a rögzített szabályok jelenthetik a megoldást, a munka javulását. Ezért állandó kapcsolatban állnak egymással az állami és a tanácsi szervek. A barcsi költségvetési üzem 1975 óta tagja a Köztisztasági Egyesülésnek. Sok-segítséget kapnak innen a köztisztasági szolgáltatások műszaki megoldása, a feladatok jobb végrehajtása érdekében. Dunántúli napló Dunaszekcső cigány lakosai közül is egyre többen jelentkeznek a dolgozók általános iskolájába. A — valljuk be — nem éppen megszokott igyekezetei így magyarázta egyikük az iskola- igazgató kérdésére: „Legalább a nyolc általános kell a jogosítvány megszerzéséhez...” Az idézett tanulni vágyó felnőtt a helyi termelőszövetkezet állattenyésztő telepén dolgozik. A tanácselnök szintén hiteles forrásból ismerve hozzátette, hogy amikor az egyikük Ladát vett. a másik nem akarta alább adni a Daciánál, inkább hozzáspórolt még néhány ezret a meglevőhöz... De közben ő is beült a felnőttek iskolapadjába, elvégezni a hiányzó két osztályt. íme az egyik belső indíték a magasabb képzettség megszerzéséhez. S jól számított. Az ember bozontja árnyékában, küzdve, elrekedve megroppantott néhány szót. Ezt mondta némileg töredezve — a lány csaknem minden szavát értette, s kettőből a harmadikat kitalálta: — Voltain kisgyermek, régen... Akkor éltem én is emberek között... Messze föld, nem itten... Volt ott nagy ház, nagy erdő. Fenyő, fenyő, fenyő. Anyácska ott nekem. Apám messze. Idegen katonák jöttek, más ruha. Haragudtam anyácskára. Mulatozott katonák, engem hagyott kiságy. Pukk, pukk, szólt puska, apám jött lóval, ugrott velem hátára, dobott tűz házra... — Tudom, tudom, az egy másik országban volt — vágott közbe Anyicska, az izgalomtól reszketve. Szédülést érzett. Az apró jelekből összeálló sejtés már-már bizonyosságként ágaskodott benne. Lehetetlen, lehetetlen — fogta vissza önmagát, mert egy ponton mégiscsak elakadt... És egyáltalán, olyan régen élne magában az erdőn? Tudna így beszélni, egy-egy szót keresve csak? De hiszen eddig nem is igen beszélt. Csak most, most eredt el így a szava. Milyen furcsa is... Vagy tán erre az emlékére megmaradtak a szavai? Magányában ki tudja, hányszor elmondotta magának, ha csak hangtalan mozgó szájjal... S egyszerre biztos volt a lány, hogy így van. És nemcsak hogy így, de másként nem is lehet. És tán napi imádsága, kínja, rögeszméje az emlék megidézése, mely — ha igaz a sejtése — tovább még borzalmasabb... És akkor érthető a többi is és minden. És itt elijedve megtorpant. — Ugye, akkor volt a nagy háború? — szegezte a férfinak a kérdést mohón. S hogy a férfi idegenül ránézett, hozzátette : — Én még nem is éltem akkor. S magában azt kérdezte: „Mit nem ért? Lehet, hogy a nagy háborút?” Ha minden igaz, ez se lehetetlen. Honnan is tudhatná, mi a neve annak az időnek az emberek között, amikor még gyermek volt? És hogy annak más neve van, mint a mostani időnek... Tudja-e csakugyan a mostani idő nevét? És hogy most nem ugyanúgy van a világban, mint akkor volt?... Miért ne hihetné az ellenkezőjét: hogy minden úgy van! És miért hinne mást... ha ő, Anyicska az első ember, akivel azóta beszélt? Ki választotta szét számára az időket itt a rengetegben?... Szédült a lány és azt mondta: „Ha minden igaz...” És igaz volt. A sejtés — mely több volt már annál — egy perc múlva bizonyossággá lett. Az ember küszködve kereste a szavakat, míg halk pattogással feslett, nyiladozott előtte a tüzes fa, sötétvörösen, rózsállott, kihunyóban. (Folytatjuk) kyltaiios ka Q ©ideálkép Szőnyi-kiállítás Bibliográfia (Schubert Péter rajza.)
