Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
A ^PÚJSÁG 1977. március 2. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Influenza - táppénz:J, Egyik olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem írják táppénzre azokat az influenzás betegeket, akiknek sem lázuk, sem hőemelkedésük nincs. Dr. Horváth Jenő, megyei főorvos adja meg a választ: — Az influenza vezető tünete a magas láz és az ezt kísérő, főleg a végtagokra kiterjedő izomfájdalom. A hurutos tünetek, a nátha, köhögés, a trokfájás stb. lehetnek ugyan a megbetegedés kísérő jelenségei, de általában az influenzára, mint betegségre ezek nem jellemzőek. A levélírónak tehát az az állítása, hogy valaki úgy essen át az influenzán, hogy nemhogy láza, de még hő- emelkedése sincs, a fentiek alapján nem felel meg a valóságnak. A meghűléses betegségek — melyek még hőemelkedéssel sem járnak — esetében megfelelő gyógyszerszedés mellett a munkavégzésnek nincs akadálya, a táppénzbevételt nem indokolt. Nem szabad kártyázni Több dunaszcntgyörgyi olvasónk aláírásával kapott levelet szerkesztőségünk. Azt kérik, hogy engedélyezzék a szentgyörgyi presszós falatozóban a kártyajátékot. Sebestyén Zsigmond, a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgató elnöke válaszából idézünk: „A belkereskedelmi miniszter 9 1969. (VII. 27.) Bk. M. számú rendelete kimondja, hogy .szerencsejátékot vendáglátóipari üzletekben, Telefonszámunk: 129-01, 123-61. kártyajátékot cukrászdában, esszpresszóban, italboltokban játszani nem szabad’, illetve ,a községekben lévő italboltokban, ha a kártyázásra alkalmas hely a söntéstől elkülöníthető, a községi, városi kerületi rendőrhatóság véleményének figyelembevételével a kártyajáték engedélyezhető’. Tekintettel arra, hogy szövetkezetünk Dunaszent- györgyön egy presszós falatozót, egy italboltot, és egy (kultúrházi) ifjúsági presszót üzemeltet, melyek külön helyiséggel nem rendelkeznek, a fent hivatkozott rendelet értelmében a kártya játszás nem engedélyezhető. Tv-vétefi viszonyok Kiss Gyula Budapestről írt levelet szerkesztőségünkhöz, mint Írja két éve foglalkozik megyénk tv-vételi viszonyaival, különös tekintettel Paksra. Mérései eredményeit közöljük. <A magyar 1-es műsor jól méretezett antennával a következő adókon fogható jól (OIRT-szabvány): 10-es csatorna, Kabhegy 12-es csatorna, Csávoly 28-as csatorna. Szentes és Pécs függőleges antennával fogható. A magyar Il-es műsor jól fogható Pécs 32-es csatornán. A jugoszláv adókról: kiválóan fogható a CCIR 8-as csatornán, Zágráb l-es műsora (Eszék—Belje) és a 36-os csatornán Zágráb 2-es. Változó minőségben foghatók: Belgrádi stúdió: I program: Szabadka C5 csatorna, Avala C6 csatorna, Növi Sad CIO csatorna. 2. program: Avala 22, Növi Sad 24. Zágrábi stúdió: 2-es program: Zágráb 28. Növi Sad-i stúdió saját műsora: 28 és 39. Sarajevói stúdió: 1. program: Vlasic Cll. 2. program: 28. Időszakosan foghatók az olasz adók, valamint Bécs I: C5, Graz I: C7 Graz II : 23. Időszakosan fogható román adók: Nagyvárad OIRT 3, Temesvár OIRT 9, Arad OIRT 12. Nagyon jó vételi viszonyok között fogható: Besztercebánya OIRT 7. Nyáron rendszeresen fogható az OIRT 1—2—3 és CCIR 2—3—4 csatornákon 13 nagy távolságú tévéadó műsora. A mellékelt rajzon 12 elemes csoportantenna látható, mely széles sávú és elektromos szempontból előnyös. A 12 alumínium csodarabot a pontokkal jelölt helyeken lehet összerősíteni, minden elem felénél. Adatai: OIRT 6...9 CCIR 5...8 OIRT 9...12 CCIR 9...12 L (mm) 708 620 R (mm) 800 700 AL (mm) 790 685 Ar (mm) 242 210 Ml VÁLASZOLUNK A kényszervágás céljára vagy kényszervágott állapotban átadott állatok átvételi áráról és annak elszámolásáról szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 7/1977. (II. 19.) MÉM—AH számú rendelete, amely szerint a kényszervágott állatért az átadó részére az állatból nyert és értékesített termékek árbevételének a kényszervágással kapcsolatban felmerült költségekkel csökkentett összegét kell kifizetni. Az átadó részére fizetendő ellenérték a kényszervágott állat felvásárlási áron számított értékét — a növendék hízó marha, valamint a tenyészállat és haszonállat kivételével — nem haladhatja meg. Amennyiben a kifizetendő ellenérték ezt az összeget meghaladná, a kü- lönbözetet a megyei tanács fejlesztési alapja javára kell befizetni. A kényszervágott állatért az átadó részére járó ellenérték kimutatására a helyi szakigazgatási szerv minden esetben köteles elszámolást adni az állat átadójának. (Megjelent a Magyar Közlöny idei 16. számában.) Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium és a felügyelete alá tartozó szervek tűzvédelmi feladatairól szól az építésügyi és város- fejlesztési miniszternek az Építésügyi Értesítő f. évi 5. számában megjelent 6/1977. ÉVM számú utasítása, melynek melléklete a Tűzvédelmi Szervezeti és Működési Szabályzat. E körben felhívjuk a figyelmet arra, miszerint tűzvédelmi szakvizsgához is kötött foglalkozási ágakban, munkakörökben 1977. július 1-től, a villamos berendezések felülvizsgálatát végzők munkakörében pedig 1978. január 1-től kezdődően csak ilyen szakvizsgával rendelkezők foglalkoztathatók. A dolgozók egészsége és testi épsége védelmében kapcsolatos rendelkezések végrehajtásáról szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1977. MÉM számú utasítása felsorolva azokat a gépeket is, amelyekről munkavédelmi minősítő bizonyítványt kell beszerezni. (Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei 8. számában.) Dr. Deák Komád, a TIT szekszárdi szervezetének elnöke Március 1-15 Szeptemberben — az előzetes számítások szerint — 142 ezer 700 kisgyermek lép tanköteles korba, 5 ezer 700- zal kevesebb, mint 1976-ban. A rendtartás szerint az elsősök beírására a március 1—15 közötti időszakban, a tanácsok által meghatározott időben kerül sor. A szülőnek vagy a gyermek gondviselőjének kötelessége, hogy gyermekét beírassa. Az 1977—78-as tanévre azokat a gyermekeket veszik fel az iskolába, akik a 6. életévüket szeptember elsejéig betöltik. Az iskola igazgatója kivételesen azoknak a felvételét is engedélyezheti, akik a 6. életévüket szeptember 1. és 30. között töltik be; ha általános iskolai tanulmányaik megkezdésére testi és szellemi fejlettségük folytán alkalmasak; s biztosított az iskolában a hely számukra. A leendő elsősöket a lakásuk szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell beíratni: a szülők vigyék magukkal személyi igazolványukat vagy gyermekük születési anyakönyvi kivonatát. A beiratkozáskor a nemzetiségi szülők figyelmét fel kell hívni arra, hogy gyermekük az iskolában anyanyelvét is tanulhatja. Ameny- nyiben a lakóhelyen, illetve a körzetben működő iskolában erre nincs lehetőség, a szülők kívánságára más, a kívánt nyelvet tanító iskolába is felvehető a tanuló. 44. És Ondrej ekkor ballagott át a tanácshoz, és ekkor említette fel az elnöknek, ami már egy ideje rendeletben is megjött: a mezőőrnek esedékes szolgálati ruházatot meg sörétes puskát. Ugyanazon éjjel a mozgósított boszorkányok megszállták Matejék házát és nagy tivornyát rendeztek. Elfogyasztottak egy egész kenyeret, megdézsmálták a szalonnát és kolbászt, sőt ruhadarabokat is eltüntettek. De máshová nem mentek el. * Lonci az első busszal érkezett, reggel ötkor. Midőn leugrott róla, körül se nézett. Futva loholt végig a kövesutcán, amely a tér folytatása volt. Vállára vetett dzsekije, s hosszú fekete haja együtt lobogott, mintha úgy húzná maga után. Felrohant kuszán, bomlottan Matejék friss betonlépcsőjén. Karikás, gyulladt, piros szemmel. — Az istenért, mi történt? Teréza fejét ingatta és zokogott. Képtelen volt egyetlen épkézláb szóra. Lonci keserűen, feddőn csóválta fejét. — Mire vártak? Mért nem jelentették azonnal ? Teréza nem válaszolt. Rázta a zokogás. — Babicska hol van? — A templomban... — volt az elcsukló válasz. Lonci csak nyelt, nyelt, csóválta loboncos fejét. Matejt nézte az ágyon. Ruhástul feküdt ott Matej és túlvilági ragyogás ült a plafonnak szegezett borostái közt. S hogy Teréza elcsendesült, hallani lehetett a dünnyögését: — Lagzi kifut abból... Takarékba tízezer forint, parketta ráér... Lonci szomorú döbbenettel nézte Matejt és ügyetlenül megsimogatta Teréza fejét, a puha, még alig törött haját, mely csaknem oly üde volt, mint lánykorában. — Minden jóra fordul — mondta, vigasztalta. — Most már mi itt vagyunk. És meg fogjuk öt találni... — Halottan — zokogta Teréza. — Mért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni? Én egyáltalán nem hiszem ezt! — Szinte kiabálva mondta, mert félt, hogy remegni talál a hangja. Mutatta a nagy erőst. — Jönnek ám sokan a gyárból Az egész fonoda, a festöde... Felgöngyölítjük az egész erdőt... — Istenem... — nyögött Teréza. Rázta a fejét, nem hitte, hogy bármit érne mindez. — És még Pestről is jönnek rendőrök, egy egész szakasz... Ezt Lonci hiteles forrásból tudta, magától a járási kapitánytól, miképp azt is, mily bosszúsak, hogy csak az este értesítették őket. Lehetetlen, nehéz nép. Loncit az elsők között hallgatták ki mint barátnőt és közvetlen munkatársat. S nagy szerencse, hogy Péter-Pálkor eljött — pedig csak bohó ötletből —, igazán értékes támpontokkal tudott szolgálni a nyomozásnak. Zsabkát máris elővezették. Sőt a másik kettőt is, a két társát. Lonci nagy, erős szavaiban, bátorítón hunyorgó szemének bizakodó lobogásában benne volt a nyomozás gyors és nagy sikere, és hogy az érdem szinte kizárólag az övé. Alig tudta féken tartani magában a diadalérzést, mintha máris a győzelmi tort ülhetnék. — Csak fel a fejjel! — mondta. S éreznie kellett, milyen üres tud lenni, a szó. Teréza vigasztalhatatlan volt. Keze alá- hanyatlott, ujjai csüngtek, az utolsó remény is elszállött azokból és csüngésük a végső megadás alaköltése volt. A rendőrökre csak annyit mondott: — Nem, kedves... — Gyönge hangja fel- pihegett a kebléből, és sokkal biztosabbat tudónak hallatszott a Lonciénál. — Földi ember oda megy hiába, akár ezer. Annyi, mint ppv se. És Lonci hirtelen mindent értett. Mindent, de mindent. A várakozó tétlenséget. Egy egész falu tétlen várakozását. A furcsa késedelmet. Hát persze! S keserű ajka idegességében egy „ugyan”-ra rándult. De ez az „ugyan” is ingott-bingott, mint lélekvesztő a felkorbácsolt tengeren. A józan értelem lélekvesztője, melynek egyetlen kilátása van itt: hogy darabjaira hulljon a sötét és egybefüggő parti sziklatömbökön. — Csak nem az a katona?... Csak nem hiszik azt?... S az ördög meg a boszorkányok? Lonci ajka úgy maradt, szétnyitva. S a keskeny fekete rés közte: a keserű gúny reszkető vonala. Teréza nem mert felnézni rá. És bólintani se mert, csak szipogott. S Lonci tudta, hogy mélyen hiszi a katonát. — De hát ez babona! — kiáltott. — Közönséges mese. Nincs semmiféle katona. (Schubert Péter rajza.) Teréza hirtelen felzokogott újra. Fuldokolt, hogy a szív meghasadt tőle. — Hát akkor hová lett? Hová lett... akkor?! Erre Lonci se tudott felelni. Mert amit gondolt, azt nem mondta. Biztos volt benne, hogy Zsabka az. a „katona”. Átkozott csibész, egy falut felültet — gondolta. Persze, mert lehet. S Teréza, a vigasztalhatatlan, csak ingatta fejét. Ingatta és szerette volna, ha a nyakáról le tudna szakadni. — Mért nem jött haza akkor?... Mért nem? Nyelte a könnyét, és törölte az orrát. — Akkor, azon az estén éreztem én már... hogy bekövetkezik... S Lonci előtt megjelent az az este, az esti konyha lámpagyújtást halogató takarékos félhomálya. Mondja meg, hogy ő is érezte? Már akkor? Az utcai villanykörte felől belopakodni. Amint Anyicska lehajtott fejét az ablakon áthatoló fénysáv behálózta. De nem akart ebbe merülni. Bizakodni akart. És ezért másra gondolt, minden erővel. Arra, hogy Anyicska az erdő lánya, és megvédi őt az erdő. Hogy is volt az a bolondos hasonlat Anyicska kettős életéről, mikor az árok- úton hazafelé jöttek? „Mi van, ha egyszer elfelejt átöltözni, a városból jövet? És nem ismeri meg lányát az erdő?...” És ha ez most bekövetkezett ?... Azon kapta magát, hogy már megint nem bizakodik. — Minden jóra fordul — mondta Terézá- nak. Gyorsan megfordult, kettesével vette a betonlépcsőt. Teréza nem látta a visszatartott könnycseppet rezegni a szemében. ♦ A nap sok meglepetést hozott. S ha lehet, még jobban, még reménytelenebbül összekuszálta a helyzetet. Végül már semmit se lehetett tudni. Lonci csak később tudta meg, úgy dél felé és másoktól — mikor a nagy kenyérvágókést megtalálták —, hogy az éjjel boszorkányok randalíroztak Terézáék házában, és sok mindent magukkal vittek, többi közt a kést is. Teréza ezt Loncinak már mondani se merte. (Folytatjuk)
