Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból a föÁllatorvos asszony (3. old.) MUNKA A TOTÉV-NÉL (3. old.) NAGY KÉSZLETEK AZ AGROKER-NÉL (5. old.) VÁSÁR (5. old.) XXVII. évfolyam, 63. szám. ARA: 0,80 Ft 1977. március 16., szerda Dicsérni se könnyű! I Jó SZÓRA szomjas mindenki. Az oly divatos felmérések egyikének tanúsága szerint a munkások kívánságlistájának első helyén az emberséges bánásmód áll, a személyiség tisztelete és megbecsülése, az utasításokat vagy feddéseket sem gorombán, hanem emberséges hangnemben közlő vezetői modor, stílus. Nem elhanyagolható tanulság tehát, hogy a nagy többségnek nem elégségesek csak az anyagiak... Föl kell figyelni erre azért is, mert nem csupán az általános munkahelyi közérzetről van itt szó. A jó szó utáni sóvárgás többre mutat. Nézzük csak a dicsérő szót. Nem nehéz belátni, hogy a jól megválasztott, a kellő időben elhangzott dicséret földeríti, munkára serkenti a rossz hangulatú, morcos ténfergőket. Bátorítja az ügyetlenségük, kudarcaik miatt elfogódottakat, tétovákat. Kiemeli letargiájukból a problémákkal küszködőket. Szárnyakat ad az igyekvőknek. Mégis, üzemekben és intézményekben gyakran hallom: a letolást hamar megkapjuk, vastagon, de talán a nyelve is letörne a főnöknek, ha egyszer dicsérni kéne... Magam is találkoztam vezetőkkel, akik kereken kimondták: a jó, a hibátlan munka természetes (az eredmény ugyan nem mindig igazolja ezt!), felesleges hát szót vesztegetni rá. Am a legkisebb hibára is nyomban le kell csapni, mert halmozódhat és komoly bajt okozhat. És ha azzal érveltem: a jó is halmozódhat, fejlődhet, ha dicsérettel serkentjük, s ennek legalább akkora a haszna, mint a hibák ostorozásának — csak legyintettek. Sőt, néhányan azzal vágtak vissza: a dicsérgetés — népszerűséghajhászás, erre ők nem kaphatók. TÖBB VEZETŐ azonban, jó pedagógiai érzékkel, fölismerte a dicséret hasznát, élt is vele. Persze, nem azokról beszélek, akik azt mondják: nosza dicsérjünk, az nem kerül semmibe. S osztogatják nyakra-főre a semmitmondó, üres, vállve'regető dicséreteket. Ez nem serkent semmire, a dicséröt is lejáratja, vagy éppen nevetségessé teszi. Tény azonban, hogy a megalapozott dicséret sem ér mindig célt. Főleg akkor, ha a dicséret a jelentéktelen külsőségekre irányul és nem a lényegre: a munkára, a teljesítményre. Nemrégiben azonban egyik építésvezető ismerősöm arról panaszkodott, hogy a konkrét teljesítmény dicséretét sem fogadták szívesen. Egyik brigádja, hallatlan erőfeszítéssel, igen nehéz feladatot oldott meg. A lelkendező dicséretre elkomorultak. Sokára, kerülő- útón tudta meg: attól tartottak, állandóan megkövetelik majd tőlük a kivételes, aligha ismételhető teljesítményt. Bizony a dicséretből nem lett volna szabad kifelejteni a rendkívüliség, az egyszeriség elismerését sem. Arra is fölfigyelt ez az építésvezető, hogy igen sok a szerény, zárkózott, szófukar ember. Aki nem szeret föltűnni, kiválni, csillogni, ök sem örülnek a hangos dicséretnek. Ám négyszemközt fölengednek, néha még beszédesek is lesznek. S a dicséretért is hálásak. A gyengéket, ügyetleneket is zavarba hozhatja a dicséret. Szorongást válthat ki belőlük. Félnek az esetleges kudarctól, hibától, hogy érdemtelenné válhatnak a dicséretre. Velük azt is éreztetni kell: türelmesek leszünk, megvárjuk, amíg belelendülnek, fölfejlődnek a többiekhez. Nem kevés persze az anyagias ember sem, aki fütyül a dicséretre, sőt, gúnyolódik rajta, ha nincs „aranyalapja”. BIZONY, nehéz dicsérni. Nem igaz, hogy nem kerül semmibe. A helyét, idejét, módját, minden szavát alaposan meg kell választani, egyénenként testre szabni. Ez nehéz, nagy helyzet- és emberismeretet, tapintatot, ízlést követelő feladat. Nehezebb, mint a prémiumosztás. De jól végezve legalább annyit ér, ha nem többet, mint a bélelt boríték. HOMORÓDI JÓZSEF llunepségek, koszorúzások Március 15-én Történelmünk egyik legdicsőbb napjára emlékeztünk A tanuló és dolgozó fővárosi fiatalok ezrei gyűltek össze a Nemzeti Múzeum kertjében, hogy részt vegyenek a KISZ és a Hazafias Népfront által rendezett március 15-i nagygyűlésen. A képen: S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára köszönti a résztvevőket. (Képtávirónkon érkezett.) Kedden az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc 129. évfordulóján a fővárosi fiatalok, dolgozók ezrei vettek részt a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által rendezett nagygyűlésen a Nemzeti Múzeum kertjében. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, r őr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára, továbbá a budapesti állami, társadalmi szervek, a fegyveres testületek számos más vezetője. Jelen volt az 1937-es Márciusi Front több egykori tagja. Felhangzott a Himnusz, Koncz Gábor színművész szavalta el a Nemzeti dalt, majd S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit. Ezután Fejti György, a KISZ KB titkára mondott ünnepi beszédet. Az évforduló jelentőségéről szólva kiemelte: — A magyar történelem egyik legszebb, legdicsőségesebb napjára emlékezünk. Arra a 129 évvel ezelőtti napra, amikor az Európán végigsöprő forradalmi hullám Peste is elért. Petőfire, a márciusi ifjakra emlékezünk, akik magasra emelték a szabadság, függetlenség zászlaját. Több száz éves elnyomás után magára talált a nemzet és forradalmával, szabadság- harcával kivívta Európa, az egész világ haladó erőinek elismerését. — A magyar szabadság- harc zászlaja alá sereglettek az elnyomott nemzetek legjobb fiai is. A lengyel Bem és Dembinszky mellett szerb, olasz, osztrák és német hazafiak fogtak értünk fegyvert, mint ahogy a magyar forradalmárok is ott harcoltak Garibaldi seregében, s ott voltak a haladásért küzdő erők táborában a világ legkülönbözőbb pontjain. Március 15-e kapcsán Fejti György beszélt az igazi haza- fiságról. — Számunkra a ha- zafiság nem üres szólam. A szocialista hazafiság — cselekvő hazafiság: közösségi aktivitás, munka és állandó készenlét a szocializmus, a haza szolgálatára. Közös küzdelem a haza, az otthon szebbé, jobbá tétéléért, a boldogabb életet biztosító társadalmi, gazdasági haladásért. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus számunkra elválaszthatatlan. (Folytatás a 2. oldalon). r Arellenőrzés, lakásépítés Tudósítónktól. Tegnap ülést tartott a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ezen az ülésen került sor a termelés-el- látásfelügyeleti és műszaki szakigazgatási szervek árellenőrzési tevékenységének megbeszélésére. Ennek keretében szó esett az árellenőr- zésj feladatokról, a magán, kisipari szolgáltatók ellenőrzéséről, melynek megkönnyítésére országos és megyei irány jegyzéket bocsátottak ki. A következő napirendi pont az V. ötéves terv lakásépítési terv előkészítése és megvalósítása, OTP-, állami, szövetkezeti, magánerős lakásépítés, valamint a lakásépítés pénzügyi helyzete volt. Előadója Ábrahám Mária terv- és «munkaügyi csoportvezető és Csillag László műszaki osztályvezető. Az 1976. március 31-én a tanácsülés által jóváhagyott V. ötéves középtávú tervben meghatározott lakásmennyiségnek mintegy fele OTP- társasház. (A tervezett 1291 lakásból 632.) Sikerült a lakásépítési program 1976-ra kijelölt részét időarányosan teljesíteni (20,3 százalék). Elkészült az új, 90 lakásos épület tervezési programja is, a lakások átlagos alapterülete 50,11 négyzetméter. Az épület kivitelezője a TOTÉV lesz. Az OTP- és lakásszövetkezeti építéseknél lényegesen kedvezőbbek a feltételei a munkáslakás-építéseknek — s ezt a lehetőséget már Dombóvár város is megkapta. Az olyan új épületeknél, ahol ezt a műszaki megoldás engedi, a földszinten szolgáltató egységeket helyeznek el. Szilvási S. Szakszervezeti vezetők tájértekezlete Tegnap Szekszárdon, az SZMT-székházban a SZOT tájértekezletére került sor. Az értekezleten részt vett dr. Sáli Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezési osztályának vezetője, Égető Imre, a SZOT SZMT- alosztályának vezetőhelyettese és Dánffy Sándor SZOT- instrüktor, valamint Baranya, Somogy, Veszprém, Zala és Tolna megye szakszervezeti vezető titkárai: Az ülést dr. Sáli Ferenc nyitotta meg, majd Egyed Mihály, az SZMT vezető titkára tájékoztatta a résztvevőket a szakszervezeti bizalmiak jog- és hatásköre érvényesülésének eddigi tapasztalatairól és a további tennivalókról. A továbbiakban a bizalmi beszámoló taggyűlések tapasztalatairól esett szó. A tájékoztató részletesen megismertette a megjelenteket megyénkkel, annak gazdasági, társadalmi életével, bemutatta, hogy a szakszervezeti szervek, bizalmiak és alapszervezetek milyen módon veszik ki részüket a termelési feladatok megoldásából, hogyan biztosítják a tagság érdekvédelmét, miként segítik elő a szocialista demokratizmus fejlődését. Ezután kérdések hangzottak el, majd a vitában felszólaltak az érdekeltek. Befejezésül megállapították, a találkozó hasznos volt, a munkaértekezlet hozzájárult ahhoz, hogy az öt megyében — a tapasztalatok birtokában — emeljék a szakszervezeti munka színvonalát. • Vendégeink ezután városnézésen vettek részt. Véget értek a szovjet-török tárgyalások Kedden befejeződtek And- rej Gromiko szovjet és Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter tárgyalásai. A két külügyminiszter jószomszédi, baráti légkörben megvitatta a szovjet—török kapcsolatok kérdéseit és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákat. Üjabb házak épülnek Tamásiban, a József Attila lakótelepen. Jelenleg is folyik két tizenhat lakásos társasház építése, a harmadikét jövőre kezdi a SZÖVÁLL Már kijelölték a lakótelep három újabb, negyvenlakásos házának helyét, a VEGYÉPSZER mellett. Fotó: kz ,9 \ Bővül az OTP-lakótelep
