Tolna Megyei Népújság, 1977. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból a föÁllatorvos asszony (3. old.) MUNKA A TOTÉV-NÉL (3. old.) NAGY KÉSZLETEK AZ AGROKER-NÉL (5. old.) VÁSÁR (5. old.) XXVII. évfolyam, 63. szám. ARA: 0,80 Ft 1977. március 16., szerda Dicsérni se könnyű! I Jó SZÓRA szomjas mindenki. Az oly divatos fel­mérések egyikének tanúsága szerint a munkások kíván­ságlistájának első helyén az emberséges bánásmód áll, a személyiség tisztelete és megbecsülése, az utasításo­kat vagy feddéseket sem gorombán, hanem emberséges hangnemben közlő vezetői modor, stílus. Nem elhanya­golható tanulság tehát, hogy a nagy többségnek nem elégségesek csak az anyagiak... Föl kell figyelni erre azért is, mert nem csupán az általános munkahelyi közérzetről van itt szó. A jó szó utáni sóvárgás többre mutat. Nézzük csak a dicsérő szót. Nem nehéz belátni, hogy a jól megválasztott, a kellő időben elhangzott dicséret földeríti, munkára serkenti a rossz hangulatú, morcos ténfergőket. Bátorítja az ügyetlenségük, kudarcaik miatt elfogódottakat, tétovákat. Kiemeli letargiájukból a problémákkal küszködőket. Szárnyakat ad az igyek­vőknek. Mégis, üzemekben és intézményekben gyakran hal­lom: a letolást hamar megkapjuk, vastagon, de talán a nyelve is letörne a főnöknek, ha egyszer dicsérni kéne... Magam is találkoztam vezetőkkel, akik kereken ki­mondták: a jó, a hibátlan munka természetes (az ered­mény ugyan nem mindig igazolja ezt!), felesleges hát szót vesztegetni rá. Am a legkisebb hibára is nyomban le kell csapni, mert halmozódhat és komoly bajt okoz­hat. És ha azzal érveltem: a jó is halmozódhat, fejlőd­het, ha dicsérettel serkentjük, s ennek legalább akkora a haszna, mint a hibák ostorozásának — csak legyintet­tek. Sőt, néhányan azzal vágtak vissza: a dicsérgetés — népszerűséghajhászás, erre ők nem kaphatók. TÖBB VEZETŐ azonban, jó pedagógiai érzékkel, fölismerte a dicséret hasznát, élt is vele. Persze, nem azokról beszélek, akik azt mondják: nosza dicsérjünk, az nem kerül semmibe. S osztogatják nyakra-főre a sem­mitmondó, üres, vállve'regető dicséreteket. Ez nem ser­kent semmire, a dicséröt is lejáratja, vagy éppen nevet­ségessé teszi. Tény azonban, hogy a megalapozott di­cséret sem ér mindig célt. Főleg akkor, ha a dicséret a jelentéktelen külsőségekre irányul és nem a lényegre: a munkára, a teljesítményre. Nemrégiben azonban egyik építésvezető ismerősöm arról panaszkodott, hogy a konkrét teljesítmény dicsé­retét sem fogadták szívesen. Egyik brigádja, hallatlan erőfeszítéssel, igen nehéz feladatot oldott meg. A lel­kendező dicséretre elkomorultak. Sokára, kerülő- útón tudta meg: attól tartottak, állandóan megkövetelik majd tőlük a kivételes, aligha ismételhető teljesítményt. Bizony a dicséretből nem lett volna szabad kifelejteni a rendkívüliség, az egyszeriség elismerését sem. Arra is fölfigyelt ez az építésvezető, hogy igen sok a szerény, zárkózott, szófukar ember. Aki nem szeret föltűnni, kiválni, csillogni, ök sem örülnek a hangos dicséretnek. Ám négyszemközt fölengednek, néha még beszédesek is lesznek. S a dicséretért is hálásak. A gyengéket, ügyetleneket is zavarba hozhatja a dicséret. Szorongást válthat ki belőlük. Félnek az eset­leges kudarctól, hibától, hogy érdemtelenné válhatnak a dicséretre. Velük azt is éreztetni kell: türelmesek le­szünk, megvárjuk, amíg belelendülnek, fölfejlődnek a többiekhez. Nem kevés persze az anyagias ember sem, aki fü­tyül a dicséretre, sőt, gúnyolódik rajta, ha nincs „arany­alapja”. BIZONY, nehéz dicsérni. Nem igaz, hogy nem kerül semmibe. A helyét, idejét, módját, minden szavát ala­posan meg kell választani, egyénenként testre szabni. Ez nehéz, nagy helyzet- és emberismeretet, tapintatot, ízlést követelő feladat. Nehezebb, mint a prémiumosz­tás. De jól végezve legalább annyit ér, ha nem töb­bet, mint a bélelt boríték. HOMORÓDI JÓZSEF llunepségek, koszorúzások Március 15-én Történelmünk egyik legdicsőbb napjára emlékeztünk A tanuló és dolgozó fővárosi fiatalok ezrei gyűltek össze a Nemzeti Múzeum kertjében, hogy részt vegyenek a KISZ és a Hazafias Népfront által rendezett március 15-i nagy­gyűlésen. A képen: S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára köszönti a résztvevőket. (Képtávirónkon érkezett.) Kedden az 1848—49-es pol­gári forradalom és szabad­ságharc 129. évfordulóján a fővárosi fiatalok, dolgozók ez­rei vettek részt a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa által rendezett nagy­gyűlésen a Nemzeti Múzeum kertjében. A nagygyűlés elnökségé­ben helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, r őr. Molnár Endre, a buda­pesti pártbizottság titkára, továbbá a budapesti állami, társadalmi szervek, a fegyve­res testületek számos más ve­zetője. Jelen volt az 1937-es Márciusi Front több egykori tagja. Felhangzott a Himnusz, Koncz Gábor színművész sza­valta el a Nemzeti dalt, majd S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit. Ez­után Fejti György, a KISZ KB titkára mondott ünnepi beszédet. Az évforduló jelen­tőségéről szólva kiemelte: — A magyar történelem egyik legszebb, legdicsősége­sebb napjára emlékezünk. Arra a 129 évvel ezelőtti napra, amikor az Európán végigsöprő forradalmi hullám Peste is elért. Petőfire, a márciusi ifjakra emlékezünk, akik magasra emelték a sza­badság, függetlenség zászla­ját. Több száz éves elnyomás után magára talált a nemzet és forradalmával, szabadság- harcával kivívta Európa, az egész világ haladó erőinek elismerését. — A magyar szabadság- harc zászlaja alá sereglettek az elnyomott nemzetek leg­jobb fiai is. A lengyel Bem és Dembinszky mellett szerb, olasz, osztrák és német ha­zafiak fogtak értünk fegy­vert, mint ahogy a magyar forradalmárok is ott harcol­tak Garibaldi seregében, s ott voltak a haladásért küz­dő erők táborában a világ legkülönbözőbb pontjain. Március 15-e kapcsán Fejti György beszélt az igazi haza- fiságról. — Számunkra a ha- zafiság nem üres szólam. A szocialista hazafiság — cse­lekvő hazafiság: közösségi aktivitás, munka és állandó készenlét a szocializmus, a haza szolgálatára. Közös küz­delem a haza, az otthon szebbé, jobbá tétéléért, a bol­dogabb életet biztosító társa­dalmi, gazdasági haladásért. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus számunk­ra elválaszthatatlan. (Folytatás a 2. oldalon). r Arellenőrzés, lakásépítés Tudósítónktól. Tegnap ülést tartott a dom­bóvári Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Ezen az ülé­sen került sor a termelés-el- látásfelügyeleti és műszaki szakigazgatási szervek árel­lenőrzési tevékenységének megbeszélésére. Ennek kere­tében szó esett az árellenőr- zésj feladatokról, a magán, kisipari szolgáltatók ellenőr­zéséről, melynek megkönnyí­tésére országos és megyei irány jegyzéket bocsátottak ki. A következő napirendi pont az V. ötéves terv lakásépítési terv előkészítése és megva­lósítása, OTP-, állami, szö­vetkezeti, magánerős lakás­építés, valamint a lakásépítés pénzügyi helyzete volt. Elő­adója Ábrahám Mária terv- és «munkaügyi csoportvezető és Csillag László műszaki osztályvezető. Az 1976. március 31-én a tanácsülés által jóváhagyott V. ötéves középtávú tervben meghatározott lakásmennyi­ségnek mintegy fele OTP- társasház. (A tervezett 1291 lakásból 632.) Sikerült a la­kásépítési program 1976-ra kijelölt részét időarányosan teljesíteni (20,3 százalék). Elkészült az új, 90 lakásos épület tervezési programja is, a lakások átlagos alapterüle­te 50,11 négyzetméter. Az épület kivitelezője a TOTÉV lesz. Az OTP- és lakásszövet­kezeti építéseknél lényegesen kedvezőbbek a feltételei a munkáslakás-építéseknek — s ezt a lehetőséget már Dom­bóvár város is megkapta. Az olyan új épületeknél, ahol ezt a műszaki megoldás engedi, a földszinten szolgáltató egy­ségeket helyeznek el. Szilvási S. Szakszervezeti vezetők tájértekezlete Tegnap Szekszárdon, az SZMT-székházban a SZOT tájértekezletére került sor. Az értekezleten részt vett dr. Sáli Ferenc, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa szerve­zési osztályának vezetője, Égető Imre, a SZOT SZMT- alosztályának vezetőhelyette­se és Dánffy Sándor SZOT- instrüktor, valamint Baranya, Somogy, Veszprém, Zala és Tolna megye szakszervezeti vezető titkárai: Az ülést dr. Sáli Ferenc nyitotta meg, majd Egyed Mihály, az SZMT vezető tit­kára tájékoztatta a résztve­vőket a szakszervezeti bizal­miak jog- és hatásköre érvé­nyesülésének eddigi tapaszta­latairól és a további tenniva­lókról. A továbbiakban a bi­zalmi beszámoló taggyűlések tapasztalatairól esett szó. A tájékoztató részletesen megismertette a megjelente­ket megyénkkel, annak gaz­dasági, társadalmi életével, bemutatta, hogy a szakszer­vezeti szervek, bizalmiak és alapszervezetek milyen mó­don veszik ki részüket a ter­melési feladatok megoldásá­ból, hogyan biztosítják a tag­ság érdekvédelmét, miként segítik elő a szocialista de­mokratizmus fejlődését. Ezután kérdések hangzot­tak el, majd a vitában felszó­laltak az érdekeltek. Befeje­zésül megállapították, a ta­lálkozó hasznos volt, a mun­kaértekezlet hozzájárult ah­hoz, hogy az öt megyében — a tapasztalatok birtokában — emeljék a szakszervezeti munka színvonalát. • Vendégeink ezután város­nézésen vettek részt. Véget értek a szovjet-török tárgyalások Kedden befejeződtek And- rej Gromiko szovjet és Ihsan Sabri Caglayangil török kül­ügyminiszter tárgyalásai. A két külügyminiszter jószom­szédi, baráti légkörben meg­vitatta a szovjet—török kap­csolatok kérdéseit és a köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémá­kat. Üjabb házak épülnek Tamásiban, a József Attila lakótelepen. Jelenleg is folyik két tizenhat lakásos tár­sasház építése, a harmadikét jövőre kezdi a SZÖVÁLL Már kijelölték a lakótelep három újabb, negyvenlaká­sos házának helyét, a VEGYÉPSZER mellett. Fotó: kz ,9 \ Bővül az OTP-lakótelep

Next

/
Thumbnails
Contents