Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
1977. február 13. Képújság 3 Szalai Mária Szebeni Rita Csötönyi Piroska Dávid Erzsi Joó Eszter I aréjban ül az öt lány az iskola ízlésesen berendezett társalgójá- I ban. Elhelyezkedésük összetartozóságukat demonstrálja. Osztály- és évfolyamtársak. Együttesüknek ezenkívül az is nemes kötőanyaga, hogy azonos pályára készülnek. A Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola 63 végzőse közül eddig tizenketten döntöttek úgy — tanáraikkal, szüleikkel teljes egyetértésben —, hogy felsőfokú tanulmányaikat a megye első főiskoláján, a tanítóképző főiskolán kezdik meg szeptemberben. A tanítónői pályára készülő 12 lányt képviseli ez az öt, felhőtlen homlokkal, a koravénség komolykodó pózai nélkül, öt arc, öt egyéniség. Nem esik nehezemre elképzelni őket a katedrán, miután tudom, hogy az emberszeretet vezérelte őket az egészségügyi szakközép- iskolába is. Ennek az iskolának kapunyitása óta az a nevezetessége, hogy növendékeinek 80 százaléka munkás és paraszt szülők gyereke. Ezeknek a családoknak döntő többsége úgy okoskodott a beiskolázás előtt, hogy „tanuljon a lány, de ne érje be csak érettségivel, szakmát is kapjon legalább alapfokon”. Ha pedig az nem lesz neki elég, ám „szedje össze magát és tegyen sikeres felvételit valamelyik főiskolára vagy egyetemre”. Fenyvesi Jánostól, az iskola igazgatójától tudom, hogy az eddig végzettek közül kikerült továbbtanulók zöme a pedagóguspályát választotta. Ezért nem találnak semmi meglepőt abban, hogy az 1976/77-es tanévben érettségizők közül 12 tanítónő akar lenni. — Ilyen lehetőséget, hogy a helyünkbe jött a főiskola, ki kell használni, vagy nem? — véli nevetve Szalai Mária, s a többiek élénken helyeselnek. — Néhány nap óta nálunk ez a sláger — mondja Csötönyi Piroska. Cseppet sem bánják, hogy néhány nap óta megyeszer- te slágernek számít, hogy szeptemberben kaput nyit Szekszárdon a kaposvári kihelyezett tagozataként a tanítóképző főiskola. Boldog izgalmukat az sem zavarja, hogy nemcsak a pályaválasztók, beiskolázás előtt állók körében lett kedvelt beszédtéma a felsőfokú továbbtanulásnak ez a helyünkbe hozott friss lehetősége. Véleményük szerint, akinek egy picikét is lokálpatrióta szíve van és a közélet gondjaira is érzékeny, az őszintén örül és azt latolgatja máris, hogy hány évfolyamot kell útra bocsátania az intézetnek ahhoz, elfeledhessük pedagógusellátottságunk legfájóbb pontját, a tanítók hiányát. Dávid Erzsi az elmúlt hét végén volt odahaza Lengyelben. A család legnagyobb döbbenetére, hétfőn megint beállított, megbeszélni, hogy mégsem Pécsre megy a tanárképzőbe, hanem Szek- szárdra. A lányok fejlett felelősség- érzetére, komolyságára vall, hogy szüleiknek nem volt ellenvetésük, amikor szándékukat bejelentették. Gondolom azokban a családokban sem támadt zenebona, amelyekben úgy tudták, hogy lányuk nem akar mindjárt az érettségi után továbbtanulni. öt leány szívét ejtette meg a lehetőség. Nem akartak főiskolára, egyetemre menni. Jelentkeztek mégis. Faggatom őket a választás miértjéről, s titokban örülök, hogy képtelenek a patetikus indoklásokra. Egyikük arra hivatkozik, hogy szereti a gyerekeket, a másik arra, hogy a pedagóguspályánál nincs szebb és egyúttal nehezebb. Szalai Mária azt mondja, felnőtteket megszégyenítő hittel, hogy az embernek csak olyat szabad csinálnia élethosszán, amit kedvvel tud csinálni. Be is érem ezzel. Alkotni valóban csak az képes, aki napi tevékenységéből mór a pólyára való készülés éveiben ki tudja iktatni a kény- szerűség nehezékeit. A lányok különben azt is tudtomra hozzák, hogy neheztelnek, a sajtóra és a rádióra, amiért olyan fürgén adták közre a Szekszárdi Tanítóképző Főiskola szeptemberi kapunyitásának a hírét. — Még csak a televízió hiányzik — mondja tettetett haraggal Szebeni Rita — és mindjárt szigorúbb lesz a felvételivel kínálkozó válogatás. élnek? Nem hiszem. Úgy tűnik, a sokkal közelebbi próbatételtől, az érettségitől sem félnek. Ezekben a napokban még csak nem is nagyon gondolnak arra, hogy előbb maturálniuk kell, majd felvételizni. Tanáraikat faggatják, hogy melyik, hogyan lett pedagógus. Csüggenek annak a közoktatásunk szervezésében, irányításában dolgozó vezetőnek a szaván, aki tanítói pályafutását Pör- bölyön kezdte és seregnyi volt tanítványa ma már pályatársa. Megragadnak minden alkalmat, hogy jövendő hivatásukról beszélgessenek. Azt hiszem felejthetetlenek ezért maradnak ezek a napok. Búcsúzáskor azt kívánjuk egymásnak, hogy a viszontlátás időpontja a tanítóképző főiskola tanévnyitó ünnepsége legyen. És addig? Addig sok szerencsét lányok! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Bakó Mottó: 1976 december végén riportműsort sugárzott a Magyar Televízió: „Honnan vegyük, ami nincs?” címmel. A műsor lényege benne van a címében, vagyis: növekvő gazdasági és társadalmi feladataink megvalósításához, honnan biztosítsuk a megfelelő számú és képzettségű munkaerőt. A televízió riportjához csatlakozva a megyei újságokban másfél hónap lefolyása alatt mintegy 250 olyan írás jelent meg, amelyek mindegyike hasznos tanácsokkal szolgál a helyi és országos vezetésnek a szövevényes probléma kibogozásában. Ahány riport, cikk, annyi megközelítése a kérdésnek. Amiről senki nem szólt, mi most arról szeretnénk meditálni. Igaz, kicsit különös megközelítése a munkaerőforrásnak, de éppen a különlegessége miatt érdemes szóvá tenni. EGY FIATALEMBER kért tőlünk segítséget nemrégiben. őszintén elmondta, hogy kisiklott életét mások támogatása nélkül képtelen rendbe hozni. Nincs benne annyj akaraterő, hogy le- küzdje a csavargás, az ital kísértését, s ha némi pénz csörög a zsebében, nem nyugszik, amíg el nem szórta. Kiderült, tehetséges, jó szakemberről van szó, aki nagyon is büszke arra, hogy bonyolult műszerészfeladatok megoldására is képes. Van tehát lehetőség a számláról már „leírt” munkaerő foglalkoztatására. Éppen a szakmai önérzet segítségével lehetne megállítani a lejtőn, a munka lehetne a gyógymód. De az is kiderült, hogy nehéz ügyben jár, aki egy ilyen kóros esetet orvosolni szeretne. A munkahelyek sora a leghatározottabban elzárkózott a vállalkozástól: „Menjen elvonókúrára”. „Nem a mi dolgunk, hogy ilyen embereket dédelgessünk”. „Nem vagyunk nevelőintézet, nálunk felelős munka folyik. Megbízható emberekkel is alig győzzük a tennivalókat.” „örülünk, hogy helyreállt a rend, hogy megszabadultunk az ilyen terhektől. Mit szólnának az embereink, ha szántszándékkal hoznánk ide ’link elemeket’.” Nagyszerű dolog, hogy üzemeink vezetői ennyire féltik a munka rendjét. Bizonyára van már jó néhány rossz tapasztalatuk is. Jó, hogy a „link” munkásnak nincs becsülete, hogy ma már nehéz lapítani, és még nehezebb eltűnni a tömegben az olyan embernek, akinek visszataszító tulajdonságai vannak. Jó dolog, hogy a kérdés elutasítói egytől egyig a termelésre hivatkoznak, a feladatokra, amelyek sikeres el. véezéséért az egész közösség felelősséget vállalt, és attól félnek, hogy oda nem való elemek megzavarhatnák a nehezen kialakult jó összhangot. A rizikót mégis vállalni kell. Mi nem vagyunk kapitalisták, akik megelégedhetnek a termelés jó eredményeivel. Nálunk az ember mindennél többet számít. Re. mélytelen esetről csak akkor beszélhetünk, ha az valóban reménytelen. Rideg, embertelen felfogás volna azt vallani, hogy aki nem tud akarni, aki a maga erejéből képtelen kilábalni hibáiból, abból úgysem lesz semmi. Ez a vélemény ellentmond még a kapitalista pedagógia elveinek is. Hiszen hathatós segítséggel ilyen emberből is válhat nemcsak valami, hanem valaki is. Vannak olyan lejtők, amelyek aljából a gyengébbek csak mások támogatásával juthatnak a tetőre, de fent esetleg jobban megvetik a lábukat, mint akik a maguk erejéből kapaszkodtak fel. Nem volt igazuk azoknak, akik a fiatalembert azzal utasították el, hogy „előbb hozza rendbe magát”, mert káros elnézés volna ezekkel a hibáival olyan munkába állítani, melyben mindennap változatlanul produkálnia kell. Az biztos, hogy ilyen esetekben nem a bibliai irgalmas szamaritánus elnéző jóságára van szükség. A szemet húnyó megbocsátás nem segít. De a közösség határozott beavatkozása már igen. A bizalom, az együttérzés, a szükséges fegyelmezés még a reménytelennek tartott esetekben is célhoz vezethet. MEGGYŐZŐDÉSSEL valljuk, hogy az ember megváltoztatható. Van értelme a törődésnek, a türelmes nevelésnek. A környezet, a jó közösség, a szervezett társadalom valóságos műhelye ennek a változásnak. Egyébként fiatalemberünk számára is akadt végül ilyen műhely, ahol jó kézben van, s melynek mestere; nem féltek reszkírozni. Úgy döntöttek, hogy vállalni kell a nemes kockázatot. Egy ember sorsáról, jövőjéről van szó. Arról, hogy talpra álljon, hasznos munkásként illeszkedjen be életünkbe. — K — PÁRTNAPOK Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről Február 15: Cserép- és Vázkerámia Vállalat, Bátaszék 14.30 óra. Dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára. Február 16: Tolna, Textil. Lukács István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, 14.30 óra. Február 17: TOTÉV és építőipari vállalatok, Szekszárd. 16 óra. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. Február 18: MEZŐGÉP Vállalat Szekszárd, 14 óra. Nagy Ricbárd, a KB tagja, a MTV elnöke. Február 21: Csavaripari Vállalat Dombóvár, 14 óra. Lukács István, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. Nagydorog 18 óra. De- ményné Miskei Mária, a megyei pártbizottság munkatársa. Decs, Háziipari Szövetkezet, 17 óra. Stumpf Józsefné, a megyei párt-vb tagja. Tamási járási összevont, 16 óra. Szlamenicky István, a KB oszt. vez. helyettese. Gyönk, 18 óra. Horváth József, a tsz-szövetség titkára. Varsád, 18 óra. Horváth József, a megyei pártbizottság titkára. Megyei tanácsi pártbizottság, 17.30 óra. Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszterhelyettes. Február 22: Szekszárd város termelő- szövetkezetei, 14 óra. Horváth József, a tsz-szövetség titkára. Február 24: Kórház, Dombóvár, 14 óra. Kaczián János, a megyei pártbizottság munkatársa. Február 25: Zomba, pártház, 16 óra. Horváth József, a megyei pártbizottság titkára. Február 28: Dombóvár Unió Ipari Szövetkezet, 14.30 óra. Antus Antal, a megyei pártbizottság munkatársa. Iregszemcse, 18 óra. Dr. Király Ernő, a megyei párt- bizottság titkára. Magyarkeszi, 18 óra. Király József, a megyei pártbizottság munkatársa. Szekszárd város Mérey és Herman O. lakótelepe, 18 óra. Dr. Rúzsa János, a Szekszárd városi pb. első titkára. Szekszárd, újvárosi lakótelep, 18 óra. Dr. Nedók Pál, a Szekszárd városi Tanács elnöke. Szekszárd-Szőlőhegy, 18 óra. Sztárcsevity Ervin, a Szekszárd városi Tanács elnökhelyettese. Tengelic-Szőlőhegy, 18 óra. Szakái László, a szekszárdi' járási pb. titkára. Medina-Szőlőhegy, 18 óra. Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára. Atomerőmű, Paks, 16 óra. Drecin József, az OTH elnök- helyettese. Városi tanács és üzemei, Szekszárd, Császár József, Szekszárd, a megyei tanács elnökhelyettese. Március 1: MMG—AM—BVK Szekszárd, 14 óra. Egyed Mihály, az SZMT vezető titkára. Sióagárd, tsz. 18 óra. K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára. Hőgyész, művelődési ház, 16 óra. Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Paks, összevont, 14 óra. Dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Március 2: Volán és közlekedési vállalatok Szekszárd, 18 óra. Dr. Ábrahám Kálmán, KPM-ál- lamtitkár. Március 4: Bonyhád, Cipőgyár, 14.15 óra. Péti Imre, a KISZ MB első titkára. Március 7: Kurd, 18.30 óra. Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára. MÁV-pártbizottság, Dombóvár, 16 óra. Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára. ÁFÉSZ, Dombóvár, 16 óra. Botos István, a megyei párt- bizottság munkatársa. Ozora, 18 óra. Lukács Gyula, a KB munkatársa. Ujdombóvár, klubkönyv, tár, 18 óra. Cserép Imre, a dombóvári városi pb titkára. Dombóvár, kertváros, 18 óra. Gyuricza István, a Dombóvár városi pb első titkára. Dúzs, mozi, 18 óra. Kurucz József, a HNF dombóvári városi titkára. Bonyhád. Perczel lakótelep, 18 óra. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pb. első titkára. Dunaföldvár, Újtelep, 18 óra. Széles István, a duna- földvári községi pb. titkára. Ujireg, mozi, 18 óra. Grill Ferenc, a' megyei tanács tamási j. hiv. vezetője. Március 8: Báta, tsz, 19 óra. Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Március 9: Szövetkezeti dolgozók. Szekszárd, 14 óra. Rév Lajos! a KB tagja, az OKISZ elnöke. Március 10: Bátaszék, szövetkezetek, 14.30 óra. Hohmann József, a megy^ pártbizottság munkatársa. Sárszentlőrinc, 17 óra. Dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára. Március 11: Bölcske, tsz, 15.30 óra. Antus Antal, a megyei pártbizottság munkatársa. Szekszárdi Állami Gazdaság, 15 óra. Dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. Március 14: Dombóvár, pedagógus, 16 óra. Dr. Vadas Ferenc, a megyei tanács műv. osztály- vezetője. * Simontornya, BSZV, 14 óra. Dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese. Regöly, 18 óra. Benizs Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. VEGYÉPSZER Tamási, 15.30 óra. Murzsa András, a megyei pártbizottság munkatársa. Tamási KÖZGÉP, 14.30 óra. Kaczián János, a mg; gyei pártbizottság munkatársa. Dombóvár, BM Tűzoltóság, 16 óra. Harmath József, a megyei pártbizottság osztályvezetője. iXÓÍ9 Dunaföldvár, 18 óra. Dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. /
