Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

1977. február 6. Képújság 3 Három Csikó a szövetkezetben Tudósítottunk arról, hogy---------------------------- a Tolna m egyei Tanács legutóbbi ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá 1977. évi költ­ségvetését és fejlesztési ter­vét. Amikor a testület ezt a munkáját végezte, tulajdon­képpen a tervidőszak soros évének gazdálkodásáról dön­tött, s tette ezt azoknak az anyagiakkal megalapozott le­hetőségeknek az ismeretében, amelyeket Tolna megye ta­nácsainak V. ötéves pénzügyi és fejlesztési terve tartalmaz. Olvasóinkat annak idején, a megye tanácsainak V. ötéves tervéről bőségesen informál­tuk. így valószínű so­kan jegyezték meg, hogy a szűkebb haza szebbé, jobbá, gazdagabbá tételére 2 mil­liárd 227 ezer forintot for­díthatunk, szemben a IV. öt­éves tervidőszakban felhasz­nált 1 milliárd 996 ezer fo­rinttal. Közös pénztárcánk­ban tehát nincs több a 2 milliárd 227 ezernél. Ez az összeg legfeljebb a körülte­kintő, takarékos gazdálkodás és társadalmi összefogás ré­vén adhat nekünk többet, mint amennyi fejlesztési fel­adatként helyet kapott a kö­zéptávú tervben. A krónikás mégis azt jegyezhette föl a legutóbbi tanácsülésről szóló tudósításában, hogy a gazdál­kodás és fejlesztés 1977. évi feladatait két irányból köze­lítették meg a vitában részt­vevők. Az egyik — népesebb — csoport képviselői a „ho­gyan lehet és kell” aspektu­sából fejtették ki gondolatai­kat. Akadt azonban felszóla­ló, aki nem számolt a már korábban elhatározottak megvalósítására szolgáló anyagiak végességével és az V. ötéves fejlesztési tervben nem szereplő fejlesztési ten­nivalókra sürgősként hívta fel a figyelmet. Zömmel olya­nokra, melyek megvalósítása több középtávú tervidőszakot igényel. Az újságíró gyakran saj­nálja, hogy a különböző szintű tanácsüléseken a ta­nácstagokon, a tanácskozási joggal meghívott vendégeken kívül nincsenek ott választó- polgárok is. Nem valahá- nyan, hisz ez lehetetlen, de legalább néhányan. A vá­lasztott testületekben tevé­kenykedők munkája ugyanis sokkal bonyolultabb, sokré­tűbb. felelősségteljesebb, mint aminek bemutatására alkalmas egy-egy tudósítás. Hogy is mondjam? Jó lenne, ha többen ízlelték volna már meg, hogy mit jelent ország­ban és megyében, szűkebb és tágabb hazában gondolkodni. Tételezzük fel, hogy az egyes ember képes megcsinálni sa­ját költségvetését úgy, hogy annak kiadásrovata egyen­súlyban legyen a bevételével, lehetőség szerint úgy, hogy kiadásainak fedezete mellett jusson úgynevezett biztonsági tartalékra is a céllal történő takarékosság mellett. A me­gye tanácsa nagy méretekben ezt teszi, amikor dönt, hogy mi kerül be egy-egy közép­távú tervbe fejlesztési tenni­valóként, majd pedig akkor, is, amikor az éves tervekben pontosítja, korrigálja a ten­nivalókat. Többet semmi esetbe sem költhetünk a ren­delkezésünkre álló tervezett­nél. Sőt. Változatlanul érvé­nyes elve a megye V. ötéves tervének, hogy a 2 milliárd 227 ezer forint évenként fel­használható összege a terv­időszak utolsó évében legyen a legmagasabb. Az indulás évében, 1976-ban 406 millió felhasználhatóságáról döntött a megyei tanács. 1980-ban költhetjük majd el az elő­irányzat 23,9 százalékát. Van aki nem kedveli külö­m-------------- nősebben a szá­m okat. Tegyünk kivételt az 1977. évi költségvetés és fej­lesztési terv számadataival, mert ezek is emberközpontú­ságot igazolnak. 1976 — mint erről lapunk egyik decembe­ri számában a megyei tanács elnöke nyilatkozott — jó in­dulásnak, szárnít, mégsem elég a tervidőszak második évében csak tartani, fokozni is kell a teljesítés dinamiz­musát. 1977-ben 1800 lakást kell felépítenünk. Célcsopor­tos beruházásból készül el 390 lakás — hatvannal több, mint a középtávú terv 1977. évi célkitűzése. (Már folya­matban van 300 lakás építé­se.) A tanév kezdetére készül el kapcsolódó beruházásként Szekszárdon a 24 tantermes általános iskola és valósul meg ugyancsak a megyeszék­helyen a déli fűtőmű bőví­tése. Aligha szükséges hangsú­lyozni, hogy közművesítés nélkül nincs korszerű város- és községfejlesztés. Települé­seink távlati és középtávú fejlesztésének alapja a köz­művesítés. Tamásiban ennek megfelelően készül el ez év­ben a napi 1200 köbméter kapacitású szennyvíztisztító és kerül átadásra' Szekszár­don, a baktai lakótelepen a kétszer ötszáz köbméteres víztározó, amely megoldja majd a környék lakóinak za­vartalan vízellátását. Szek­szárdon kezdődik a közmű­ágazat legjelentősebb fej­lesztése, a szennyvíztelep bő­vítése. Tudjuk, hogy a la­kásépítéssel arányosan kell bővíteni megyénk víz- és csa­tornahálózatát, de azt is tud­juk, hogy ezek a legköltsége­sebb fejlesztési teendőink az útépítés mellett. A társulati beruházások közül 1977-ben elkészül az aparhanti, újiregi, a simontornyai Sió balparti vízmű, valamint Bátaszéken a szennyvíztisztítómű és csa­tornahálózat. Az egész me­gye ellátására kihat az a bő­vítés, ami a megyei kórház­ban elkezdődik 1977-ben, 1978. évi befejezéssel: beépül a volt tbc-osztály tetőtere és 54 ágyas fejlesztésre ad mó­dot. Ez évben kezdődik a megyei KÖJÁL központjának építése is. A kulturális ága­zat évi célkitűzései közül a dombóvári és bonyhádi mű­velődési központok építési előirányzatai a legjelentő­sebbek. Gyönkön elkészül az általános iskola tornaterme és megkezdődik újabb 8 tan­terem és konyha-étterem építése, mellyel 1978-ban be­fejeződik a 16 tantermes ál­talános iskolai komplexum beruházása. Bonyhádon tor­nacsarnok épül. új tornate­rem átadására kerül sor Du- naföldváron. Jelentősen ja­vulnak az oktatás feltételei Tamásiban azzal, hogy elké­szül az új gimnázium és kol­légium. A régi gimnázium ál­talános iskolának adja át a helyét a szükséges átalakítás után. Tovább bővül me­gyénkben az óvodai és böl­csődei hálózat. Ebben az évben a megye fej­------------lesztési alapja 553 m illió 540 ezer forint. Ez a pénz sokra futja, de távolról sem mindenre. Ezért lesz szükség az idén is az éssze­rű takarékosságra, a jó gaz­dálkodásra és a felmerülő igények rangsorolására, a fejlesztésekben érdekeltek együttműködésére. CSIKE JÓZSEF pálfai tsz- tag sok mindenre büszke le­het. Képes volt két szakmát is kitanulni 1959 óta mindig megállta a helyét a munká­ban, és tavaly év végén föl­vették ar pártba. Elismert ember. De legbüszkébb a két fiára lehet, a 20 éves Lacira meg a 18 éves Jóskára, akik ugyancsak tagjai a szövetke­zetnek és munkájukkal a leg­jobbak közé tartoznak. Meglehetősen ritka eset, hogy egy családban három tsz-tag legyen, s még ritkább a fiúk otthonmaradása. Pál- fán is csupán három ilyen esetet tudnak említeni: az elnökét és két tagét, közülük egyik Csike József. NEM LEHET azt írni, hogy idős Csike József, mert egyáltalán nem idős: 45 esz­tendős. Használjuk inkább az apa szót. Tehát az apa elő­ször gyalogmunkás volt és kocsis, majd négy évvel a belépés után, elvégezte a traktoros tanfolyamot, gépre ült. Ezt azonban nem bírta a szervezete, búcsút kellett mondania a traktornak. Jó­szággondozó lett. Hosszú évek munkája után ismét géphez jutott, tehát hasznosíthatja a közösben szerzett ismerete­ket: öntözőgépet kezel egész nyáron. A téli és kora tava­szi időben fűrészgépen dol­gozik, illetve a vegyszerezés­ben. Tavaly télen növényvé­dő betanított munkás tanfo­lyamon vett részt, megsze­rezte a tudást ahhoz, hogy az öntözési idény kezdetéig megfelelő munkát végezhes­sen. — A biztos megélhetést mindig meg tudtam keresni a szövetkezetben — mondja. — Meg nem gazdagodtunk, de látták a gyerekek, hogy jó he­lyem van, így hát ők is ide jöttek dolgozni. Tisztelettudó mind a kettő. A harmadik még kicsi, 12 éves, szintén fiú. Munkásőr vagyok egy év óta, a Gábor pedig, mint út­törő, munkásőr szakrajban van. övele sem vallunk szé­gyent, úgy hiszem. A legidősebb fiú, Csike La­ci, a hentes szakmát válasz­totta. NEM CSALÓDOTT benne senki. Bendes László, a szö­vetkezet húsboltvezetője, La­ci közvetlen főnöke, nem győzi dicsérni: „Keresni kell még egy ilyen segédet. Az embernek a gondolatát is tudja, annyira pontosan dol­gozik. Másfél év óta együtt vagyunk, a legjobbakat tu­dom róla mondani”. — ötkor kelek mindennap — mondja a húszéves Laci, aki mindent korán kezdett, tanulást, munkát, házasságot. Január 5-én szült a felesége. — Először otthon végzem el a munkát, megetetem a háztáji állatokat és hatra megyek dolgozni. Vagy a vágóhídra, vagy az üzletbe. Ahogyan szükséges. Hárman vagyunk hentesek. Teljesen feldolgoz­zuk az áru egy részét, tehát sütünk kolbászt, hurkát, tö- pörtyűt, amit csak kell. Este otthon megint a jószág az el­ső, etetek, azután vacsorá­zunk, beszélgetünk, vagy nézzük a tv-t. Édesanyám is jön hozzánk minden este, se­gít a feleségemnek. Anyóso- méknál lakunk, megvan min­denünk, ami ebben a korban meglehet. — Téli disznóvágások ide­jén nem böllérkedik? — Volt olyan nap, hogy két helyen is feldolgoztam a disznót. Nem tudok eleget tenni minden kérésnek. — Hiányzik-e valami az életéből? — Semmi. Elégedett va­gyok. A BESZÉLGETÉSNÉL je_ len van a középső fiú, Jós­ka, aki ács munkában dolgo­zik már harmadik éve, de a szakmát hivatalosan még nem tudta kitanulni, nincs bizonyítványa. Reménykedik, hogy ez is sikerül majd, eny- nyi gyakorlat után lehetővé teszik számára. Csike Jóska nagyon ügyes. Úgy mondják: hol ács, hol asztalos, ö maga így fejezi ki sokoldalú ér­deklődését : „Sok mindenhez van huzalmam”. Először ke­reskedő szeretett volna lenni, de vonzódik az autószerelés­hez és a kőműves munkához is. Nagy lelkesedéssel beszél a hosszúhajú, még alig 18 éves fiú arról, milyen nagy­szerű tempóban építették meg két évvel ezelőtt a szö­vetkezet terményszárítóját. Ott volt az egész építő bri­gád és mindenki kőműves- munkát végzett, bármilyen szakmát tanult is eredetileg. Szereti az összetartást. Ép­pen ezért fájlalja, hogy a KISZ-szervezet életében alig történik valami. Mint mond­ja: a művelődési házban nincs semmi, a tv-készülék olyan rossz, hogy két méterről kell nézni, különben nem hallják, és napokig zárva van az épület. Karácsonykor bált rendeztek, kesztyűben ját­szottak a zenészek, annyira hideg volt a terem. HÉTFŐN, szerdán és szom­baton moziba megy Csike Jóska, vasárnap presszóba, unalomból. Becsülettel elvég­zi munkáját a közösben meg a ház körül is, aztán igyek­szik megragadni minden le­hetőséget a szórakozásra. A három Csike közül ő az egyetlen, aki úgy érzi, nem teljes az élete. Persze viheti ő még többre is, mesterség­ben és magánéletben egy­aránt. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Szirén, Pille új raktárban Szirén, Pille, Piri, Tacskó — s még lehetne folytatni a sort —, a Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál gyártott bútorok új átmeneti otthont kaptak. Az elmúlt nyáron megkezdett építkezés eredményeként többszáz négyzetméterrel bővült az épületkomplexum, s az egyik új részben alakították ki a készáruraktárt, ahol a fekvő- és ülőbútorok várnak a szállí­tókra. A réginél nagyobb raktárra szükség volt, idén ugyan­is a vállalat 10 millió forintnyival több bútort készít, mint tavaly, s termelési értéke meghaladja a 93 millió forintot. Fotó: Szepesi A Tolna megyei Levéltár 1977. évi tervei A megye egyik fontos köz- művelődési és tudományos intézménye a levéltár. Mű­ködésének jellege azonban olyan, hogy arról viszonylag ritkán esik szó lapunk ha­sábjain. Legutóbb tavaly az évzárásról írtunk és ezzel kapcsolatban a „mozgalmas” jelzőt használtuk. — Az idei is ilyennek ígér­kezik — mondotta kérdé­sünkre K. Balog János, az in­tézmény vezetője. A levéltár tavaly 97 folyó­méter, tghát hozzávetőleg a szekszárdi nagytemplom tor­nyának magasságát megütő irattal gyarapodott és ezzel együtt elhelyezési gondokkal is. A több mint öt kilométer irat zöme közigazgatási jel­legű, de mivel gazdasági alap nélkül nincs közigazgatás, nagyon fontos, hogy az új anyagban már ÁFÉSZ-ek, takarékszövetkezetek iratai is szerepelnek. A MOZGALMAS ÉV — 1977-ben egy kilométer­nyi belső anyagot kell*főcso- portok szerint megmozgatni — folytatta a levéltár vezető­je. — Az év folyamán 220 különböző szervnél vég­zünk ellenőrzést és ezekről már előre tudom, hogy ta­nulságosak lesznek. A levéltári törvény betar­tatása a levéltár feladata. Az eddigi tapasztalatok siralma­sak. Legtöbb helyen hiányzik az irattár, szó sincs iratke­zelésről, vagy éppen tétel­szám szerinti tározásról. „Klasszikus” példának szá­mít a Dalmandi ÁG., a ma­ga zsákokban, alagsorban el­helyezett „irattárával”. A se­gítés mellett az idén elkez­dődik a bírságolás is. — Milyen irányban foly­tatják a gyűjtést? — A megyei tanács igaz­gatási osztályával közösen az 1958. és 1962. közötti községi tanácsi iratokat akarjuk ren­dezetten, selejtezetten, az ál­talunk adott dobozokban át­venni. Továbbá sor kerül a bonyhádi ZIM-re és a Szek­szárdi Nyomdára is. KIADVÁNYOK ÉS KIÁLLÍTÁSOK — A levéltár már évek óta tevékeny részese a megye közművelődési életének. Mi várható az idén? — Mintegy 40 szerzői íven megjelenik a Tanulmányok Tolna megye történetéből so­rozat VIII. kötete, benne több, korunkat közvetlenül érintő tanulmánnyal, így dr. Máté János munkájával, mely a megye társadalma osztálystruktúrájának a fel- szabadulástól napjainkig vég­bement változásával foglal­kozik. Mintegy 400—420 ere­deti dokumentumra alapozva kiadjuk a megye történeti ol­vasókönyvének első kötetét. Kun Lajos fordításában, élet­rajzzal és jegyzetanyaggal je­lenik meg Bél Mátyás Tolna megyéről szóló tanulmánya; végül publikáljuk a két éve nálunk tartott tudományos tanácskozás anyagát is. — Kiállítási terveik? — Az idén még megmarad állandó kiállításunk. Újszerű szempontból kívánunk meg­emlékezni az Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójáról. A megyénkben élt orosz hadifoglyokra vo­natkozó iratanyagból készí­tünk kiállítást. Sor kerül még a megye Horthy-korbeli munkásmozgalmának bemu­tatására és egy vándorkiállí­tásra, mely 10—12 tablón összegezi Tolna megye ipa­rának fejlődését a kiegyezés és 1970. között. Bizonyára ér­dekli majd a szekszárdiakat az a kiállítás is, melyen az újonnan megszerzett 97 ere­deti Garay-levelet tárjuk a közönség elé. TUDOMÁNYOS MUNKA A levéltár kutatóterme, mint eddig is, a szokásos nyitva tartási időben a kuta­tók rendelkezésére áll. Az 1977-es év első heteiben ör­vendetesen fiatal kutatók is felbukkantak. A jubiláló szekszárdi Garay Gimnázium tanulói érdeklődnek iskolá­juk múltja iránt. A kutatók­nak — csak helyszíni hasz­nálatra — segítségül van a 20 ezer kötetes kézikönyvtár is, melynek zöme történelmi tárgyú művekből áll. — Kutatóink közül Kalicza Rezső a falvak lakóinak élet­viszonyaiban a felszabadulás óta bekövetkezett változá­sokkal foglalkozik. Dr. Kis- asszondy Éva levéltáros ku­tatási területe a Kaposmente birtokviszonyainak alakulása, míg az enyém a Horthy-kor megyebeli munkásmozgalma — fejezte be ismertetését K. Balog János. EGY KÉRÉS Legvégül azonban még egy kéréssel fordult a megyebeli szocialista brigádokhoz: — A levéltár örömmel át­venné a megszűnt szocialista brigádok naplóit, vagy az olyan köteteket, rájuk vonat­kozó megemlékezéseket, me­lyek megőrzésének a helyszí­nien már nem látják szüksé­get. Kérjük, juttassák el eze­ket hozzánk, a levéltárba. ORDAS IVÁN Csike József Csike Laci Csike Jóska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents