Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

2 “KÉPÚJSÁG 1977. február 6. A bet — címszavakban: Hétfő: Szovjet—iraki kormányfői tárgyalások Moszkvá­ban. — Kezdeményezés az amerikai—panamai csatorna­egyezmény megújítására. Kedd: Nyilvánosságra hozták az SZKP Központi Bizott­ságának határozatát a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának megünnepléséről. — Waldheim a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjével tár­gyalt Genfben. Szerda: Mondale beszámolt Carternak európai és japáni tárgyalásairól. — Átalakították az egyiptomi kormányt. Csütörtök: Államcsínykísérlet Etiópiában, az államfő életét vesztette. — Bécsben folytatták a haderőcsökkentési tárgyalásokat. Péntek: Véget ért Giscard d’Estaing és Schmidt kancel­lár párizsi eszmecseréje. — Kegyelmet kapnak a tettüket megbánó munkások, akik 1976. nyarán a radomi zavargá­sokban részt vettek. Szombat: Waldheim Kairó után Damaszkuszban tárgyal a genfi békekonferencia előkészítéséről. — Marxista—le­ninista párttá alakul a mozambiki FRF.LTMO Mindig akadnak a nemzetközi életben váratlan esemé­nyek. A múlt héten az etiópiai államcsínykísérlet volt az az esemény, amely nem szerepelt a távirati irodák előrejel­zésében. Mi áll ennek a hátterében? — kérdezik világszer. te. Milos Minies, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, szer­dán elutazott Budapestről. A képen Púja Frigyes külügy­miniszter búcsúzik a Ferihegyi repülőtéren a vendégtől. (Képtávírónkon érkezett.) Egy politikus villámlátogatásokból álló körútja véget ért, egy másik ismert nemzetközi személyiség tárgyalásso­rozata megkezdődött. Természetes tehát, hogy felvetődik a kérdés: mit keres a Közel-Keleten az ENSZ főtitkára? Ami pedig Mondale amerikai alelnök körútja után vár válaszra: hogyan áll össze a nemzetközi tárgyalási menet­rend 1977. tavaszán? MI ALL AZ ETIÓPIÁI ALLAMCSÍNYKÍSÉRLET HÁTTERÉBEN? Mindenekelőtt valljuk be, hogy zavaros és ellentmon­dásos Etiópia belső helyzete éppúgy, mint helye a világ­ban, Afrikában, az arab országok szomszédságában... A császárság idején felgyülemlettek a társadalmi és gazda­sági problémák: Hailé Szelasszié igyekezett megőrizni a feudális rendet, ami az elmaradottság, a nyomor konzer­válását is jelentette. Külpolitikájában egyfelől az afrikai egység gondolatát akarta megvalósítani, másfelől azonban, hagyta, hogy az imperializmus megvethesse lábát országá­ban. Az amerikai nagytőke be tudott hatolni Etiópiába, az ország hadseregét pedig izraeli tisztek képezték ki. A csá­szár hatalmát éppen a tisztikar döntötte meg. Az ország új uraivá lett katonák között éppúgy voltak haladó gondolko­dásúak, mint jó amerikai—izraeli kapcsolatokkal rendelke­ző tisztek... Izrael érdeklődését Etiópia iránt az indokolja, hogy Szudán és Szomália közvetlen szomszédai. Egyiptom, a két Jemen és Szaud-Arábia pedig a Vörös-tenger partjain, úgyszólván Etiópia szomszédságában van. Persze, éppen Eritrea lenne alkalmas távol tartani Etiópiát a Vörös-ten­gertől, az az Eritrea, amelynek lakói évek óta harcolnak függetlenségükért. (Az egykori olasz gyarmat 1962-ben lett Etiópia tartománya.) Az arab országok — az utóbbi időben különösen Szudán és Szaud-Arábia vezetői — teljes támo­gatásukról biztosították az eritreai felszabadítási mozgal­mat. Az a Teferi Benti tábornok, aki az ideiglenes kormány­zótanács elnökeként a puccskísérletben életét vesztette, né­hány napja ítélte el kemény szavakkal Nimeri szudáni el­nököt azért, hogy nemcsak az eritreai mozgalmat segíti, hanem összejátszik az etióp császárság arisztokratáinak Londonba menekült csoportjával. Az államcsínynek, mint Addisz-Abebában közölték, éppen az lett volna a célja, hogy hatalomra segítse az egykori trónörököst, a császár fiát. MIT KERES A KÖZEL-KELETEN AZ ENSZ FŐTITKÁRA? Az etiópiai események bizonyos összefüggésben állanak a közel-keleti problémákkal. Persze, az alapkérdés ott az arab—izraeli ellentét, amelynek felszámolása az 1967-ben elfoglalt arab területek kiürítése nélkül, egy új palesztin állam megalakítása nélkül nem képzelhető el. A megoldás módját békés úton, tárgyalások formájában kell megke­resni, mindenekelőtt Genfben, a közel-keleti békekonfe­rencián, amely egyszer már összeült, 1973. végén, de ak­kor eredménytelenül. Most több lenne az esély? Ezt kérdezi-kutatja Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki hat közel-keleti ország fővárosába látogat el kőrútján. Az ENSZ mindenkor fele­lősséget vállalt a közel-keleti kérdésekben, kezdve Izrael állam első határainak kijelölésén, sajnos azokat a határo­kat 1948-ban sem az izraeliek, sem az arabok nem fogad, ták el, akkor és miatta tört ki az első arab—izraeli hábo­Szerdán közel-keleti kőrútjának első állomáshelyére. Kai. róba érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő­titkár tárgyalásainak napirendjén elsősorban annak meg­állapítása szerepel, milyenek a kilátások a genfi közel-ke­leti békekonferencia munkájának tavaszra tervezett fel­újítására. (Képtávírónkon érkezett.) rú. Tíz esztendeje lesz az idén, hogy az 1967. júniusi hábo­rú után az ENSZ határozatot hozott az izraeliek által el­foglalt arab területek kiürítésére. Azóta még egy sor ENSZ-határozat bélyegezte meg Izraelt és újította meg a felszólítást: ki kell vonulnia a megszállt arab földről! Waldheim figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül az idén vagy jövőre megszervezni a közel-keleti békekonferenciát, akkor az a veszély fenyeget, hogy kitör az 1948—49-i, az 1956-i, az 1967-i és az 1973-i után az ötödik közel-keleti háború! Waldheimet követően közel-keleti körútra indul Vance, az új amerikai külügyminiszter is, utána pedig a francia diplomácia vezetője, Guiringaud szintén felkeresi a közel- keleti fővárosokat, megfelelően annak, hogy Párizs a ma­ga érdekei szerint, sajátos módon próbál közvetíteni Izra­el és az arab országok között. MILYEN LESZ A TÁRGYALÁSI MENETREND 1977 TAVASZÁN? Már az imént fölsorolt diplomáciai utazásokon is észre lehet venni, hogy megélénkül a nemzetközi élet. Vége már annak a lefékeződésnek, amelyet az amerikai elnökválasz­tási kampány magyarázott vagy indokolt. Vance külügy­miniszter márciusban Moszkvába látogat, valószínűleg új javaslatokkal a táskájában. Az új amerikai kormányzat nagyobb fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverek kor­látozásának és a közép-európai haderőcsökkentésnek, mint elődje. Mondale alelnök nyugat-európai és japáni villámlátoga­tásai lehetővé tették a tavaszi tárgyalási menetrend rögzí­tését: május 10-én és 11-én Londonban összeül a NATO a szokásos tavaszi tanácsülésre, ennek a dátumnak a köze­lében lehet megrendezni a nyugati nagyhatalmak gazda­sági tárgyalását, hasonlóan ahhoz, ahogyan egyszer Fran­ciaországban, Rambouillet-ban, másszor pedig Puerto Rico fővárosában, San Jüanban találkoztak a „nagyok”, az USA, Nyugat-Európa és Japán vezetői. Az infláció elleni nem­zetközi erőfeszítések, az energiaválság problémái, az ame­rikai gazdasági fellendülés'európai és japáni feltételei és következményei mind ott lesznek a londoni csúcstalálko­zó napirendjén. Carter, az új amerikai elnök akkor fogja először kifejteni programját Giscard d’Estaing és Schmidt, Callaghan és Fukuda előtt. Közben Párizsban folytatódni fog „az észak—déli pár­beszéd”, azaz a vezető tőkésországok és a fejlődő országok képviselőinek alkudozása gazdasági gondokról: a nyers­anyagok és az iparcikkek árának alakulásában mutatkozó különbségekről, a világkereskedelem pangásáról, a szegény országok további eladósodásáról. A tavasz végén, a nyár elején Belgrádban, június 15-én ülnek össze 33 európai és 2 észak-amerikai ország képvi­selői, hogy folytassák, amit Helsinkiben évekkel ezelőtt elkezdtek. A belgrádi értekezlet előtt minden bizonnyal a szocialista országok, az el nem kötelezettek és a semle­gesek, valamint az atlanti hatalmak külön-külön eszme­cseréken egyeztetik véleményüket a helsinki záróokmány eddigi megvalósításáról és összehangolják belgrádi tárgya­lási taktikájukat. Így formálódik Európa számára a „ho­gyan tovább?” kérdésre adandó történelmi felelet. pAlfy József Üdülés a fegyverek árnyékában. A megszálló izraeli had­sereg fegyveresei felügyelnek egy téli üdülő lakóinak biz­tonságára Szíria és Izrael határán, a megszállt Golan- magaslatokon. (Képtávírónkon érkezett.) A munkásőrök köszöntése (Folytatás az 1. oldalról.) A Központi Bizottság elismerését és köszönetét fejezi ki valamennyi munkásőrnek, parancsnoknak a két évtizeden át tanúsított példás helytállásért, munkáért. KEDVES ELVTÁRSAK! Hazánkban a szocializmus építésében nagyszerű eredmé­nyeket értünk el. Pártunk egységes, erős népi hatalmunk szi­lárd. Hű, megbízható barátaink vannak a világban. Népünk, hazánk megbecsülést élvez nagy barátunk, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok népei, az egész világ öntudatos dolgozói és haladó emberei előtt. Pártunk XI. kongresszusa határozatainak végrehajtása, a fejlett szocializmus építése tovább növeli a Magyar Népköztársaság tekintélyét, megbe­csülését a világban. A munkásőrség részese volt eddigi sike­reinknek, s meggyőződésünk, hogy részese lesz a jövőben is. A Magyar Szocialista Munkáspárt erőt, egészséget kíván minden munkásőrnek. Pártunk és népünk azt várja a mun­kásőrségtől, hogy ezután is az eddigi elvi szilárdsággal, el­szántsággal, áldozatkészséggel teljesítse megtisztelő hivatását, szolgálja a fejlett szocializmus építését és védelmét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága KADAR JÁNOS első titkár llllocseny Túlteljesítették a tervet (Folytatás az 1. oldalról), szarvasmarha-tenyésztésre tejtermelésre szakosodott — közel 1500 szarvasmarhát, ebből 600 tehenet tartanak — tehát a növénytermesztés el­sőrendű feladata, megter­melni az állatok részére a takarmányt. A természeti adottságok és a tehenészeti telep átalakítás alatt álló technológiája nem jelenti azt, hogy az eredmények nem fokozhatok; hisz példá­ul a búza termésátlaga tavaly 41 mázsa volt, s a tehenen- kénti tejtermelés 500 literrel emelkedett. Nem kis ered­mény ez olyan szövetkezet­ben; ahol a közel 2600 hek­tár dombos, gyenge minőségű szántóterületre 364 dolgozó és 174 nyugdíjas és járadékos jut. Ami a búzát illeti, már a vetés után látszott, hogy az elvetett mag jó terméssel há­lálja meg az előveteményt, a műtrágyát, azt, hogy jó mag­ágyba, s idejében elvetették. Az aranyat érő májusi eső Mőcsényben is elmaradt. s emiatt a növények fejlődése megtorpant; sínylődtek, a ta­laj kiszáradt, s hatástalan maradt a gyomirtó szer. A nyári mezőgazdasági /munkák jó lendülettel indul­tak, a nagy gabonatermést szemveszteség nélkül, ala­csony tarlóval betakarították. A szalma igen nagy érték, hisz nélkülözhetetlen az álla­tok almozásához; bebizonyo­sodott, hogy állategészségügyi szempontból a fűrészpor erre a célra nem jó. A szövetkezet történetében először, tavaly ősszel a szántást és a vetést időben, jó minőségben elvé­gezték; igaz az elmúlt nyárön megérkezett a régen vártRá- ba-Steiger. A kukorica beta­karítását csak későn kezd­hették, böngészni is kellett, hisz a szárazság miatt meg­dőlt kukoricában az adapte­rek csak nagy veszteséggel tudtak dolgozni. Az ősszel 1200 hektáron vetettek bú­zát, bükkönyt, takarmányke­veréket, s ugyanakkora terü­letet szántottak fel. A szarvasmarha-állomány negatív, az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés 2800 li­ter — s még növelhető. A szövetkezet idén 320 férőhe­lyes hízómarha-telepet épít, s mivel van hol legeltetni, fej­lesztik a juhászatot is. Az állattenyésztés árbevételi ter­vét túlteljesítette. A háztáji értékesítés 4—5 százalékos •emelkedést mutat. A megyei tanács fejlesztési támogatásá­val felújították a gépállo­mányt. A szövetkezet nyere­sége 3 millió forint. Egy esztendő rövid törté­nete, parasztemberek sok­sok évtizedes munkájának eredménye. A jövőre nézve pedig biztosíték azoknak az embereknek rendszeres, jó munkája, közös tenniakarása, akik itt akarnak boldogulni, innen szándékoznak nyugdíj­ba menni. Az egyik téesztag így fogalmazott: „Az ered­ményekben még az irigy sem talál hibát”. így látja a 81 éves László Ferencné is, aki két ujját felemelve elfogadta a zárszámadási beszámolót és jóváhagyta az idei tervet. d. v. m. Panoráma MAPUTO Maputóban folytatta mun­káját a Mozambiki Felszaba. dítási Front (FRELIMO) III. kongresszusa. Szombaton fel­szólalt Rév Lajos, az MSZMP KB tagja, a kongresszuson részt vevő magyar pártkül­döttség vezetője. Tolmácsolta a kongresszus résztvevőinek Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a Központi Bi­zottság, a magyar kommu­nisták és a magyar nép üd­vözletét és jókívánságait, majd átadta a KB ajándékát Samora Machelnek, a FRE­LIMO elnökének. Hangsú­lyozta, hogy az MSZMP-t és a FRELIMO-t, a magyar és a mozambiki népet a testvéri barátság és a cselekvő szoli­daritás szálai fűzték és fűzik össze, v , LISSZABON „Szocialista Kulturális Tár­sulás” néven baloldali frak­ciót alakít a Portugál Szocia­lista Pártban Lopes Cardoso volt mezőgazdasági minisz­ter, a szocialisták népi áram­latának egyik vezéregyénisé­ge. A társulásban a szocializ­mus portugáliai építésével kapcsolatos kérdéseket vitat­nák majd meg, anélkül, hogy szervezetileg kétségbe vonnák a PSZP egységét — közölte Cardoso. BUDAPEST Pozsgay Imre kulturális miniszter vezetésével kül­döttség és mintegy 100 fő­nyi művészcsoport, köztük a Pécsi Balett, utazott szomba­ton Kubába, ahol február 8— 15. között rendezik meg a magyar kultúra napjait. A küldöttséget dr. Molnár Fe­renc kulturális államtitkár búcsúztatta a Ferihegyi re­pülőtéren.

Next

/
Thumbnails
Contents