Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

X' Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVII. évfolyam, 31. szám. ÁRA: 1,— Ft 1977. február 6., vasárnap Mai számunkból FEJLESZTÉS, 1977 (3. old.) HÁROM CSIKE A SZÖVETKEZETBEN (3. old.) VOLT EGVSZER EGY ÖSSZEÍRÁS... (5. old.) SZIRÉN, PILLE ÜJ RAKTÁRBAN (3. old.) Autóval-iskolába MEGFIGYELTÉK már az általános iskolák környé­két, reggelente, a tanítási nap kezdete előtt? Érdemes! Autók jönnek-mennek. Olyan az iskola előtti tér, mint egy taxiállomás. Gyorsan kivágódnak a kocsik ajtajai és kiugranak a gyerekek. Jönnek-mennek a fe­hér és fekete rendszámú autók. Kinek milyen van. Van, aki hozza a gyerekét és van, aki hozatja. A gyerekek: „Sziát”, „Kezitcsókolomot”, „Csókolom - ot”, „Viszlátot” — dobnak a kocsiba és gyalog mennek az út szélétől a bejáratig. Rövid az út, amíg lóbálgat- ják a táskájukat, nevetgélnek, ugratják egymást. Ök csak e rövid távon gyerekek, hiszen a kocsiból csak látják, de nem élik az életet ! A kocsiban ülve nem lehet füttyenteni a kutyának, nem lehet magasba dobni a táskát, nem lehet birkózni, nem festheti a szél vörösre az arcot... A KOCSIBAN CSAK ülni lehet, és ha nem párás az ablak: nézni a havat, amelyből kint hógolyót gyúrhat­nának, szemlélni az utcán járó-kelő embereket, a háza­kat, amelyek ablakai, mintha kerítésként szegélyeznék az út szélét. A kocsiból mindent másként látni! És a gyerek megtanulhat mindent kocsiból nézni: a felnőtteket, a gyerektársakat, a házakat, a tereket, a műemlékeket. Büszkélkedhet is: „Az én apukám min­den reggel kocsival hoz! (vagy hozat) — és csak akkor döbben majd rá: mit jelentett ez a minden reggeli kell­nern kocsiutazás, amikor majd gyalogolnia kell, amikor zsúfolt villamoson, autóbuszon utazik a munkahelyére, az egyetemre, az iparitanuló-intézetbe. Igen, akkor, amikor őt nézik a kocsi ablakából! Gyalogolva, villa­moson ülve sok mindent történhet ezekkel az autón iskolába járó gyerekekkel. Felfedezhetik például a gyaloglás örömét: testközel­ből láthatják az embereket, a házakat, a kutyákat, a fákat, a szökőkutakat, a kirakatokat — egyszóval min­dent. De bekövetkezhet más is! Féktelen vágy foghatja el az autó után! Mert onnan nézve minden olyan egyszerű volt. A munka is. MIHEZ VEZETHET még az autóval iskolába járás? Az a gyerek, akit az apja állami gépkocsival vitet az iskolába, egyszer megtudja: a gépkocsi nem az övék. Egy hivatalé, vállalaté, szövetkezeté. Az apja viszont úgy viteti vele az iskolába őt, mintha a sajátjuk lenne. A gyerek is összekeverheti a fogalmakat: a mienket — az enyémmel. Ö is azt teszi majd, amit az apjától látott! De előfordulhat, hogy ez a gyerek később gyaloglás közben feleleveníti a gyerekkori élményeit. És akkor is arra gondolhat: „Az én apám nem volt becsületes. Jog­talanul fuvaroztatott engem.” Lehet, hogy a gyerek becsületes lesz. De azon az • áron, hogy megveti majd az apját! Ki tudja ezt pon­tosan, előre megmondani?! NÉZTEM A GÉPKOCSIKAT és arra gondoltam: nem baj az, ha egyébként arra visz az út, ha valami miatt időzavarba került a gyerek, elviszik az iskolába! A saját gépkocsival! De különben gyalogoljon, autóbuszozzon. Ne az autóból, hanem gyaloglás közben mutassuk meg neki a világot. Felnőtt korukban hálásak lesznek a gyaloglásért! SZALAI JÁNOS Ifjúsági parlamentek A Nehézipari Minisztéri­umban szombaton rendezték meg az ágazat ifjúsági parla­mentjét. Dr. Simon Pál, ne­hézipari miniszter tájékoztat­ta a fiatalokat a tárca ifjú­ságpolitikai munkájáról és az ipar 1977. évi terveiről. A vitában 30 fiatal mond­ta el véleményét, javaslatát. Sopron adott otthont a könnyűipari ágazat ifjúsági parlamentjének, a Liszt Fe­renc művelődési központban szombaton megkezdődött a kétnapos tanácskozás. A plenáris ülésen Keserű Jánosné, könnyűipari minisz­ter üdvözölte azt a 240 kül­döttet, akik 230 ezer társuk képviseletében vesznek részt a parlamenten. Az MTA várbeli kongresz- szusi termében rendezték meg a Magyar Tudományos Akadémia fiataljainak ifjú­sági parlamentjétrszombaton. A szóbeli kiegészítőt köve­tően 37-en szólaltak fel. Hanoi Megalakult a Vietnami Hazafias Front Ho Si Minh-városban pén­teken délután befejezte ta­nácskozását a nemzeti egy­ségfront kongresszusa és a hazafias front, a DNFF, a nemzeti demokratikus és bé­keszerető erők szövetsége egyesüléséből megalakult az egész vietnami népet össze­fogó, egységes szervezet, a Vietnami Hazafias Front. A kongresszus a szervezet élére 191 tagú központi bi­zottságot, 45 tagú elnöksé­get és 7 tagból álló titkársá­got választott. Az elnökség tiszteletbeli elnökévé Ton Duc Thang államelnököt, el­nökévé Hoang Quoc Viet-et, főtitkárává Nguyen Van Tien-t választották meg. A munkásőrök BVK, Szekszárd Sok munkásőr a testület megalakulása óta teljesít hűen szolgálatot; elismerés és köszönet illeti őket áldozatkészsé­gükért! Tisztelettel köszöntjük azokat az alapító munkásőrö­ket is, akik koruk előrehaladtával kiváltak ugyan az állandó szolgálatból, de szívükben rendíthetetlenül a néphatalom el­kötelezett őrei. Tízezrek léptek a régi munkásőrök nyomdo­kaiba, sok-sok órát, napot áldoznak szabad idejükből, hogy elődeikhez méltóan készen álljanak önként vállalt kötelezett­ségeik teljesítésére. A munkásőrség megbízható, szilárd támasza szocialista rendszerünknek, a szocializmust építő magyar népnek. A munkásőröknek sikerült megvalósítaniuk azt a nem könnyű feladatot, hogy a termelő, alkotó munkában, a szolgálat ellá­tásában és más társadalmi kötelezettségeik teljesítésében egy­aránt kiemelkedően helytálljanak. Társadalmunk méltán tartja számon, hogy a munkásőrök szolgálatuk ellátása mel­lett mindig ott voltak és példásan helytálltak, amikor termé­szeti csapások vagy egyéb okok miatt az egész társadalom erejét kellett mozgósítani. (Folytatás a 2. oldalon). Az év elején újfajta műanyag csövek gyártását kezd­ték meg a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyárában. A három méter tíz centi hosszú, négyzetkeresztmetszetű műanyag csöveket a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár megrendelésére készítik, s azokat csirkeneve­lők önitatójához használják majd fel. Idén a szekszárdi gyárban 800 ezer méter ilyen terméket készítenek. Ké­pünkön: Martin András extrúderkezelő az elkészült műanyag csöveket emeli le a gépről. Fotó: Sz. L. köszöntése Csövek a mezőgazdaságnak Az MSZMP KB level« a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő munkásőrséghez MUNKASÖRÖK! KEDVES ELVTÁRSAK! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a munkásőrség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából köszönti a munkásőröket, a parancsnokokat, a testület egész állományát. Munkában, küzdelmekben és sikerekben gazdag húsz esz­tendő telt el azóta, hogy 1957 februárjában megalakult a munkásőrség. Pártunk hívó szavára a legöntudatosabb dolgo­zók tízezrei léptek soraiba, s ragadtak fegyvert a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének, a nép hatalmának, szocialista vívmányainak a védelmére. A fiatal munkásőrség, a néphatalom más fegyveres erőivel és testületéivel együtt, megalakulása napjától elszántan és hatásosan védelmezte és oltalmazza ma is szocialista társadalmi rendünket, népünk vívmányait és nyugalmát. A munkásőrség feladatának ellá­tása közben, immár húsz esztendeje a szocialista hazafiság és az internacionalista szolidaritás szellemében neveli, formálja a felnövekvő nemzedékek új munkásőreit a haza, a nép szol­gálatára. A munkásőrség odaadóan betölti hivatását és telje­síti megtisztelő küldetését. ELVTÁRSAK! A padszomszédom, László Ferencné alighanem a leg­idősebb asszony: 81. évében jár. A mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezet pénteki részközgyűlésére épp négy napja, hogy kézhez kap­ta a meghívót. Nemcsak azt tudja, hogy az egy napra jutó részesedés 124 forint, ha­nem azt is, hogy a földterü­let átlagos aranykorona érté­ke 11,62. Négy holdat és egy „ka­pálóekét” vitt be a téeszbe. Sikabonyi Miklós tsz-elnök zárszámadási beszámolója szépen, logikusan felépített; a két évyel ezelőtti mélyszán­tástól kezdve a múlt év vé­géig végzett munkákig min­den területet felölel. Ez tu­lajdonképpen sajátja kell, hogy legyen a zárszámadási beszámolónak; a mőcsényi számvetés abban tér el az ed­dig hallottaktól, hogy nem­csak megállapítja, hogy hol tartanak, hanem feltárja a hibákat és javasolja rögtön azt is, hogy kinek, hol és mi a tennivalója. Nincs mellé­beszélés. Az adottságokhoz igazodva józanul, megfontol­tan határozzák meg a gazdál­kodás módját. A tejhozam további emel­kedése csak akkor várható, ha nem sajnálják az állatok­tól a takarmányt, búzából a Szava fajta adta a legtöbb termést, tehát ezt kell vetni. A gépeket — hogy optimális időben végezzenek a talaj­munkával, vetéssel, betaka­rítással — két műszakban kell üzemeltetni. A kedve­zőtlen talajadottságok miatt emelni kell a műtrágya- és a szervestrágya-adagot. Az ero­dált, nagy lejtszögű talajon jó termést ad a zab, szereti a borjú is, s lucernánál, vörös­herénél, nagyon jól bevált, mint takarónövény. Mivel a mustárt nehéz, a bükkönyt könnyű értékesíteni, s emel­lett jó elővetemény, érdemes a termesztésével kísérletezni. A beszámolót hallgatva nemcsak az ragad meg az emberben, hogy a Völgység Népe termelőszövetkezetben a dolgozók többsége szorgal­ma, ereje legjavát adja, ha­nem az is, hogy a szakembe­rek nem hagyják elévülni a megszerzett tudásukat. A szakmai felkészültség itt kel­lőképp párosul az akarattal. A bátaapáti, cikói, grábóci, mórágyi és mőcsényi határ­ban sohasem zártak könnyű évet, s tervkészítéskor sem lehetett soha mondani: majd­csak könnyebb lesz a követ­kező esztendő. A szövetkezet (Folytatás a 2. oldalon.) Mőcsényi panoráma Fotó: Komáromi.

Next

/
Thumbnails
Contents