Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
1977. február 4. KÉPÚJSÁG 5 Dombóvár Szakmunkásképzés — gondokkal Dombóvár, az országosan kiemelt kilenc iparfejlesztési terület egyike. így várhatóan a már megkezdett ipartelepítést újabb üzemek beindulása követi. A meglévő üzemekben is változott a termékösszetétel. Ezekből a tényekből kiindulva tartotta fontosnak a városi NEB megvizsgálni a város és városkörnyék szakmunkástanulóinak élet- és munkakörülményeit, valamint a dombóvári szakmunkásképzés jelenét. A vizsgálat tapasztalatairól kérdeztük meg Borsi Sán- dornét, a városi NEB elnökét, aki a következőket mondta: — A vizsgálat megállapította, hogy a szakmunkás- tanulókra vonatkozó jogszabályok érvényesítésének eredményeképpen, az utóbbi években az üzemi szociális juttatások, az ösztöndíjak odaítélése, a tanműhelyekhez kötött szakoktatás bevezetése, mind jelentős változást hoztak a szakmunkástanulók életkörülményeiben. Általános gyakorlat az, hogy a vállalati tervekben pénzügyileg megalapozottan foglalkoznak a szakmunkásképzés feltételeinek megteremtésével. — A vizsgálat folyamán felmérték-e a várható szakmunkásigényt ? meg és így a tanulók többsége napi 10—12 órát van távol lakóhelyétől. Tanulószoba nem áll rendelkezésre. A szabad idő felhasználása sem nevelési sem a tanulmányi eredmény javítása céljából nem megnyugtató. Az intézetnek nincs kollégiuma, s így tanulóinak 68 százaléka kedvezőtlenebb életkörülmények között él, mint a gimnáziumi, vagy a szakközépiskolai tanulók. Az iskola tanműhelyének hiánya pedig gátolja a megfelelő szakmai alapképzés biztosítását, mivel a termelőüzemekben főleg a sajátos termelési eljárásokat ismerik meg. Megítélésünk - szerint, a város iparfejlesztése által támasztott. követelményeket az intézet bővítése után lehetne kielégíteni. Hasznos volna a tantermeket, a kollégiumokat és a tanműhelyt megépíteni. Az igényekkel nincs összhangban az a körülmény sem, hogy a szakmunkásképző intézet évente 437 tanulót képes befogadni és ebből Dombóvár és környéke csupán 160 tanulót képezhet. — Tizenöt üzem szakmunkásigényével foglalkozott a vizsgálat. Megállapítottuk, hogy a következő négy évben az iskolai oktatás keretében 929 tanulót kellene képezni, és ebből az 1977—78- as tanévben 243 tanuló képzésére van igény. — A Dombóváron működő szakmunkásképző intézet teljesíteni tudja ezt a feladatot? — Sajnos, az intézet lehetőségei évek óta szinte változatlanok. Az oktatás két műszakban oldható csak — A szakmunkástanulók toborzása érdekében mit tesznek az üzemek? — Az üzem és a szakma megismertetése céljából, konrét tanulási lehetőséget kínáló pályaválasztási tanácsadást végez a fiatalok körében a Csavaripari Vállalat 4. sz. gyárának vezetősége. E gyárban és az UNIÓ Ipari Szövetkezetben példás törekvés tapasztalható a szakmunkástanulóknak az üzem életébe történő beillesztése érdekében. Képzett mun- káskollektívák segítik a tanulók termelőmunkáját. Olyan Napjainkban szerencsére már ott tartunk, hogy nem számít különösebb „szenzációnak”, ha valamelyik nagyközségben városi igényeket is kielégítő lakások, emeletes házak épülnek. Nagydo- rogon a régi iskola mögötti részen már évekkel ezelőtt elkezdődött az ilyen városias házak építése. Szinte úgy is lehetne mondani, hogy a nagyközség „titokban” városiasodig mert a főútról ebből édeskeveset látni. A tanács költségvetési üzeme májusra és novemberre újabb 2—2, egyenként négylakásos ház átadását tervezi. A másik „apróság” már jobban szem előtt van. A községi vízmű előtti kanyarban lévő hatalmas fák elöregedtek. félő volt, hogy a vihar az útra dönti azokat. A KPM magánszemélyeknek adta el kitermelésre a sok tüzelőt kínáló törzseket. Továbbiak kitermelésére is sor kerül, a nagydorog—paksi út mentén, de ezt a költség- vetési üzem saját rezsiben végzi majd.-s. -n. Fotó: B. J. feladatokat adnak a tanulóknak, hogy munkájuk eredményességét bizonyítva látják. A vizsgált üzemek egy részénél azonban még nem alakultak ki a szocialista brigádok patronáló munkájának módszerei a szakmunkástanulók képzése és nevelése terén. — És mi a helyzet a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél? — A szükséges szakmunkásképzéshez még nem adottak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső körülményei. Tanműhelyekkel nem rendelkeznek és kevés tanulót küldenek a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetbe is. Ebben a tanévben Dombóvárról és környékéről összesen 25 fiatal tanul Lengyelen és közülük is csak 12 tanulónak van szerződése termelőszövetkezettel. A vizsgálat adatai bizonyítják, hogy a 20—35 év közötti téesz-tagök száma jelentős, akiknek szakmai képzésével feltétlenül törődni kellene, elsősorban állat- tenyésztési, növényvédő, gyümölcs- és zöldségtermelő szakmában. — Milyen fontosabb változásokra lenne szükség, véleménye szerint? — Ezek a problémák nem megoldhatatlanok. Érdemes volna a pályaválasztási tanácsadás idején nemcsak a különböző szakmákat ismertetni, hanem kiemelten kellene foglalkozni a területünkön felmerülő konkrét igényekkel és a lehetőségekkel. A tanulóképzésben fontos volna a teljesítmény-követelmények fokozása, a szakma elsajátítása iránti igények fokozottabb felkeltése. Végezetül, de nem utolsó sorban, a szakmunkásképzés tárgyi feltételeinek maradéktalan biztosítása. — Köszönöm a beszélgetést. MAGYARSZÉKI ENDRE Hőgyész Szennyvízelvezetés A nagyközségben gondot, fordítanak arra, hogy a vízellátás után a szennyvízelvezetés is a lehető legkorszerűbben oldódjék majd meg. Az utóbbi időszak építései után összesen 5.6 kilométeres vízhálózat épült Hőgyészen, és három mélyfuratú kút működik. Négyszáz köbméteres tározóval rendelkezik a- nagyközség, napi ezer köbméteres a vízkapacitás. A vízmű a múlt esztendőben készült el teliesen. mint- eev hárommillió forintos költséggel. Sokszorosan többe kerül maid a szennyvízcsatorna-rendszer. Eddig a tanulmánytervek készültek el éoíléséhez. aminek alaoián megállanították, hogy hatvanhétmillióba kerülne az egész csatornarendszer. az e'ső ütem munkálatai is harmincmilliós összeget jelentenének. Az építkezést előreláthatólag az ötödik ötéves terv végén kezdhetik el. állami segítséggel. Miért szükséges ez a nagyon költséges beruházás? A nagyközségben máris megkezdődött a többszintes építkezés, a jövőben — helykihasználási okok miatt —tovább szorgalmazzák a kétszintes lakóházak építését. Ebhez válik mind szükségesebbé a szennyvíz tervszerű elvezetése. Két új pedagóguslakás épült Gyulajon. A dombóvári Városi Tanács költségvetési üzem 757 ezer forintért végezte el a falu pedagógusai számára oly fontos munkát. A kép kissé csalóka, az első tekintetre szűknek tűnő épületek belső elrendezése a lehető legmodernebb, minden igényt kielégít. Mindkét lakáshoz garázs is tartozik. Fotó: Bakó Jenő Helyi kulturális ellátás Hazánk lakosságának több mint a fele — öt és fél millió — él kistelepüléseken. Ezekben a községekben is jogos igénye az embereknek, hogy helyben találjanak lehetőséget a folyamatos művelődésre. Az igény felkeltése és erősítése egyaránt feltételezi az intézményhálózat fejlesztését, kiépítését. Tolna megyében több olyan kísérlet folyik, amely azt kutatja, hogyan lehet ezt a legmegfelelőbben megoldani. A kísérletek még csak félidejüknél tartanak, de hogy jó irányban próbálkoznak velük, jelzi a Kulturális és az Oktatási Minisztérium közös állásfoglalása, amely a kistelepülések kulturális ellátásának és a komplex művelődési intézmények létesítésének irányelveit tartalmazza. Eredményesebben töltheti be a meglévő három alapintézmény — az iskola, a művelődési ház. a könyvtár — és a hozzájuk kapcsolódó mozi, klub, esetleg sportterem rendeltetését a kisebb helyeken, ha szervezett egységben dolgozik. Egyebek között így válik megoldhatóvá a művelődési házak, klubkönyvtárak irányításának kérdése. Kisebb településen ezt mellékfoglalkozásban, tiszteletdíjas végezte, s hacsak nem szívügye a művelődés, bizony nem talált elég időt, s nem szánt elég erőt sem erre a feladatra. Ezután az irányítás felelőssége gyakorlatilag az iskola igazgatójáé lesz, akinek meg kell találnia a módot rá, hogy ne csak az iskola működéséről legyenek pontos ismeretei. Az állásfoglalás nemcsak azoknak a községeknek ad útmutatást közművelődésük átszervezésére. ahol már meglévő intézményekkel gazdálkodnak. Azokban a fejlődő községekben. ahol ezután építik ki a kulturális intézmények hálózatát, különálló helyett komplex intézmény létesítését javasolják. ahol a három fontos művelődési bázis mellett mozi és sportterem is helyet kaphat. De az elképzelés adaptálható nagyobb településeken, a most épülő új városrészekben, a lakótelepeken is. A nagy jelentőségű lépések után, amelyek napjaink köz- művelődési elméletét öntötték határozatba, törvénybe, az irányelv közvetlenül kapcsolódik a gyakorlathoz. A kistelepülések művelődési életének fontos gondjait oldhatja meg. Nezem a magyar filmeket és ugyanazt a hiányt érzem, amit a Filmnapok falun rendezvénysorozat vitaestjének résztvevői: a mai magyar filmek nem a ma falun élő emberek életét ábrázolják. A sióagárdi vitaesten azt kérdezte valaki: vajon támaszthat-e olyan igényt a falu lakója, hogy magára ismerjen a filmalkotásokban? A kérdésre a MOKÉP propagandaosztályának egyik vezetője válaszolt. Elismerte, hogy filmművészetünknek vannak hiányosságai, elmaradásai, de „higy- gyék el, hogy mi őszintén csináljuk a munkánkat még akkor is, ha nem sikerül mindig a legtökéletesebben” — mondta. Válasza a kérdés súlyához mérten könnyednek hatott és újabb kérdésekre is ösztönöz. Vajon, ha már csak néhány lépés választ el attól, hogy valós, napi problémákat feszegető filmeket készítsünk, miért nem tesz- szük meg ezeket a lépéseket? Fokozza a kérdés jogosságát az is, hogy filmjeink több millió forintos költséggel készülnek. De minek? Kinek van szüksége arra, hogy biedermeieresen túlcicomázott „ha akarom van” mondanivalójú filmekre költsük a pénzt? Sümegi László Bátán arról beszélt, hogy Csoóri Sándor irt a faluról, a tsz- szervezésről. „Vajon miért nem jön vissza, nézi meg, hogy most mi van? Úgy tűnik, a nehézségekről köny- nyebb írni, mint az örömökről, a tervek, álmok megvalósulásáról.” Az alap túlhaladta a felépítményt — mondta egy másik bátai hozzászóló. A mai magyar valóság falun már rég nem az, amit a filmek ábrázolnak. Még a mához legközelebb lévő — Bátán is vetített — Pókháló című film is elkésett négy-öt évet. A film alapját adó regényben ábrázolt kiskirályok korszaka ugyanis letűnt. Félreértés ne essék, hasznosak ezek a filmek már csak azért Is, mert évek vagy évtizedek múlva egy kor, a szocializmus építésének dokumentumai lesznek. Az sem baj, hogy Galgóczi Erzsébet másik — nemrég megjelent — regényéből, a Közös bűnből filmet készítenek. Szükség van rá, bár egy húsz évvel meghaladott eseményről szól. Hiányérzetünk így is jogos. Nem hiszem, hogy szükség van négy-öt-tíz éves visszatekintésre ahhoz, hogy valamit ábrázolhassunk. Talán csak arról van szó, hogy egy befejezett folyamatról véleményt mondani, azt ábrázolni könnyebb, mint a naponta változó, ezer arcát mutató napi valóságot. Nagy felelősség egy-egy folyamatról írni. De marxista felkészültséggel, a társadalmi fejlődés törvényeinek biztos ismeretében lehet értékes alkotást létrehozni. Kinek legyen ez a feladata, ha nem a szocialista irodalomnak, film- művészetnek?! „Ma a filmgyártás területén dolgozók közül még senkinek sem szívügye a mai magyar falu ábrázolása” — mondotta Bátán Újhelyi János, a MAFILM fődramaturgja. A tényközlés meghökkentette a hallgatóságot. Ha ez így igaz, mi célt szolgálnak a falusi filmnapok, ki lesz hajlandó a szívés viselni a falun élő emberek igényeit és mikortól? Az ankétok résztvevői igényeiket fogalmazzák meg és úgy is, mint mecénások. Bízzunk benne, hogy nem hiába! — Tamási — —vfé—
