Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

© KÉPÚJSÁG 1977. február 4. Sárbogárd —Simontornya 1:0 (0:0) Mezőföld-kupa A Simontornyai BTC Sár- bogárdon játszott a Volán el­len. Simontornya csapatában a következők szerepeltek: Cseh — Csepregi, Kurek, Má- nyoki, Kardos, Győré, Szoko- di, Kovács, Szelei, Molnár, Gara. Csere: Márkus, Jancs- ki, Horváth. A simontornyai csapat azonnal magához ra­gadta a kezdeményezést, me­zőnyfölényben játszott, de az első 45 perc nem hozott gólt. A második félidőben is a Si­montornya játszott jobban, mindez azonban nem vezetett eredményre, sőt egy ártatlan támadás után a hazai csapat szerezte meg a győzelmet je­lentő gólt. A mérkőzés króni­kájához tartozik, hogy hiába találtak a simontornyaiak kétszer a Sárbogárdi Volán kapujába, a játékvezető a gólt érvénytelennek minősí­tette. Kitűnt: Mányoki, Szo- kodi és Kardos. Sakk Medinán rendezték a szekszárdi járás felnőtt fér­fi sakkversenyét, ahol há­rom község 36 versenyzője mérte össze erejét. A sió­agárdi Víghnek sikerült be­ékelődnie a szedresiek kö­zé, jó játékkal , a hatodik helyet szerezte meg. A bo­gyiszlói csapat is képvisel­tette magát, ami biztató a jövő szempontjából. Ered­mények: 1. Vecsei László (Szedres) 10,5, 2. Rittmann László (Szedres) 9, 3. Né­meth Gábor (Szedres) 9, 4. Kun László (Szedres) 7, 5. Szijjártó István (Szedres) 7, 6. Vígh István (Sióagárd) 7, 7. Uzner Árpád (Szedres) 6, 8. Molnár János (Szedres) 6, 9. Kiss József (Szedres) fl, 10. Szilágyi Barnabás (Szedres) 6 ponttal. A jó iskolai testnevelés eredménye Ot éve aranyat termetnek 1971 telén történt Bátaszé- ken, az úttörő-olimpia me­gyei döntőjén. A téli sport­ágak színhelye a labdarúgó- pálya, valamint a Dolina fe­lé vezető út volt. A szakcsi- ak öt percet késtek, így már nem indulhattak sífutásban és a síváltóban. Szánkó- és biatlonversenyben azon­ban összemérhették tu­dásukat a többi csa­pattal. Biatlonversenyben aztán megmutatták a szak- csiak felkészültségüket. Az első három hely az övék lett. Az országos döntőn, melyet a Mátrában rendeztek, Ger­gely Aranka eredményesen képviselte megyénk színeit. Azóta is rendszeresen spor­tol, sőt már tanítja is a fia­talabbakat. Gungl Ferenc a téli úttörő­olimpia eredményeit tanul­mányozza 1972-ben nem volt a me­gyében hó, így elmaradt az úttörő-olimpia téli döntője. Kőszegen, az országos dön­tőn Bódog Cecília biatlonban remekelt, majd egy év múl­va Zircen ismételte meg szép teljesítményét. A mai körül­ményekét figyelembe véve, akkor bizony szegényes fel­szereléssel álltak rajthoz a szakcsiak, volt olyan eset, hogy kölcsön síléccel vettek részt a versenyen. A vezetők azon szurkoltak, hogy a gye­rekek a távot végig tudják menni. így a szereplésük is váltakozó volt. 1973-tól kezd­ve azonban olyan döntés szü­letett, hogy az úttörő-olimpia téli versenyein a szakcsiak képviselik megyénk színeit. Aztán következett 1974-ben Sátoraljaújhely, 1975-ben Gyöngyös, 1976-ban Kőszeg, majd 1977 januárjában Zirc. Az eredmények olvasása után joggal kérdezi, teszi fel A szakcsi úttörők közül a legjobbak: balról jobbra Braun Ágota, háromszoros bajnok, Nagy Lajos nevelő, Bódog Éva, alsó sor: Gyepes Lajos, Király Valéria ezüstérmes, Szabó Gyula exbajnok, Balogh László, az idei év arany­érmese. a kérdést olvasónk, mi a tit­ka, hogy éppen a szakcsiak tudnaik ilyen eredményesek lenni a téli úttörő-olimpián. Mindjárt megadjuk a fele­letet: ennek egyetlen titka: az általános iskolában jó és következetes testnevelés fo­lyik. Az iskola igazgatója, Gungl Ferenc még az általá­nos iskola 8. osztályát végez­te, amikor a Pécsi Portás NB Il-es kosárlabdacsapatá­nak volt tagja. Utána egy évig Tatán a Bányász színei­ben játszott, sőt később har­madikos gimnazista korában a Tatai Postásnál játékos és edző volt egyszemélyben. Amikor megalakult Kiskun­félegyházán a testnevelési gimnázium, ott játszott, köz­ben Bács megye válogatott­jának legjobb tagja volt. 1953-ban Tamásiban kezdett tanítani. Elsősorban az ő ér­deme, hogy megalakult Ta­mási Traktor néven a női és férfi kosárlabdacsapat. Mel­lette atlétikai és tornaszak­osztályt is vezetett. Közben rövid ideig Bátaszék színei­ben is kosarazott. 1960-ban került Szakcsra mint testne­velő. 1966 óta az általános is­kola igazgatója. Az ő sport- szeretete és szakmai tudása hozzájárult az elért eredmé­nyekhez, sikerekhez. Még napjainkban is tanít sportot, heti hat óra testnevelést és két órán át játékos foglalko­zást tart a gyerekeknek. Kollégái hozzá hasonlóan sze­retik a sportot és a tantestü­let szinte valamennyi tagja mindent elkövet, hogy a kü­lönböző sportversenyeken a legjobbak közt végezzenek. Tulajdonképpen nincs kü­lön felkészülés a téli úttörő­olimpiára, hanem ez az egész éves következetes munka egyik állomása. Az iskolai testnevelés a tömegsportra épül. A kiválasztásnál vi­szont elsősorban az atlétikus felkészültséget, az állóképes­séget, a leleményességet, az ügyességet veszik figyelem­be. de még a testsúly is szá­mításba jöhet. És éppen az utóbbinál nem vált be a szakcsiak taktikája az idén. Az első versenynapon a szak­csi pajtások kitűnő eredmé­nyeket értek el a jeges, gyors pályán. A második és a har­madik napon viszont a hó ol­vadni kezdett, és ez a talaj már nem volt kedvező a négy-öt kilóval nehezebb versenyzőknek. Persze az eredmények így is ragyogó- ak, hisz Balogh László a má­sodik korcsoportban aranyat szerzett. Ö már kisdobos ko­rában is szerzett aranyat a szákcsiaknak, mely azt bi­zonyítja, hogy tehetséges versenyző. A második kor­csoportban Király Valéria a Veszprém megyei Varga Csillával szinte holtverseny­ben, ezüstérmet szerzett. Barta Tibor kisdobos a 23 induló közül a 8., míg Récsei Andrea a 21 kisdobos közül a 7. lett. Érdemes megnézni, hogy az elmúlt öt évben a megyék közötti versenyben milyen eredményeket értünk el — ami elsősorban a szakcsiak érdeme. 1973: 5. hely, 1974: 7., 1975: 4., 1976: 9., míg az idén a 7. hely lett Tolnáé. Mögöttük olyan megyék vé­gezitek, ahol lényegesen job­bak a hóviszonyok, nagyobb lehetőség van a felkészülés­re. Nagy Lajos nevelő, aki ott volt Zircen, az országos döntőn, elismerőleg nyilat­kozott a szervezésről, de amit sértőnek talált: Tolna me­gyéből mindössze egy nevelő kísérheti el a gyerekeket. Szerinte egy kísérő kevés, feltétlen kettő, de inkább három kellene. Igaz, ketten mentek, azonban a szállást étkezést körülményes meg­oldani, sok kellemetlenség­gél, bosszúsággal jár. Ezen az országos központnak kellene változtatni. Az iskola igazgatója meg­mutatta a felszereléseket, önkéntelenül arra gondol­tunk, az lenne ideális, ha va­lamennyi iskolának legalább ennyi lenne. Egy külön he­lyiségben tárolják azt a 38 pár sílécet és azt a néhány bakancsot, mely biztosítja egy-egy osztály önálló fog­lalkozását a síeléshez, a té­li testneveléshez. Ki tudja, hányszor és hány helyen állapították már meg az általános isko­lai testnevelést nagyban be­folyásolja, hogy a nevelők mennyire szeretik és szív­ügyüknek tekintik-e a spor­tot és a kötelező óraszámon kívül foglalkoznak-e a gye­rekkel. A szakcsi példa bizo­nyítja, igazolja az előbbi megállapítás helyességét. Egy éve, hogy a Bonyhádi Vasas viharos közgyűlé­sén kimondták a végső szót: öregfiúk labdarúgó-csapa­tukat — anyagiak hiányában nem engedik indulni. A következménye az lett, hogy a hosszú évek alatt össze- kovácsolódott társaság a Bonyhádi Pannónia Tsz SK-tól kért és kapott segítséget. A csapat ezt meghálálta: meg­nyerte a Népújság-kupát és az első helyért járó labdát átadták a Pannónia Tsz SK-nak. Nemrég Majoson a Pannónia SK közgyűlésén a vezetők kijelentették: amennyiben a labdarúgók kérik, továbbra is megkapják tőlük a működésükhöz szükséges támogatást. Az öregfiúk csapata a Bonyhádi Vasas elnökségé­nek hozzájárulásával a zománcgyár dolgozóiból és a Vasas labdarúgóiból alakult 1973 tavaszán. Azóta sok szép sikert könyvelhettek el maguknak és a tavalyi né­zeteltérés ellenére az öregfiúk csapatának játékosai a Vasasnak rendszeresen tagdíjat fizető tagjai közé tar­toznak. A volt labdarúgók, mint például Fláding, Pa­taki, Péter, Szabó I., Vajda, hozzávetőlegesen húsz évig, Mező, Szegedi, Vágner J. mintegy 15 évig, Barabás, Ko­vács, Szász tíz éven át a Bonyhádi Vasas színeiben ját­szottak, így 1957 és 61 között az NB Ill-ban, 6 éven ke­resztül pedig a megyebajnokság 2. helyén végeztek. Ezek a játékosok nem érdemelték meg, hogy a Vasas elnök­sége megvonja tőlük annak lehetőségét, hogy az ő szí­neikben szerepeljenek. Szerencsére a Bonyhádi Pannó­nia támogatta őket, azonban itt az ideje, hogy felül­vizsgálják a Bonyhádi Vasasnál az egy évvel ezelőtt ho­zott döntést. Bármikor kimutatható, hogy úgyszólván önellátóak az öregfiúk, esetleg csak minimális támoga­tást kérnek. A Bonyhádi Vasas labdarúgói viszont nem halmoznak sikert sikerre, hogy ne bírnák el még az öregfiúk csapatának esetleges jó helyezését. A mai közgyűlés dönthet, vajon a Bonyhádi Vasas színeiben induljanak-e az öregfiúk vagy — szégyen­szemre — ismét a termelőszövetkezeti sportkör adja nevét a zománcgyár dolgozóiból alakított csapatnak. Moszkvából jelenti a TASZSZ Háromezer-ötszáz tudósítót várnak Az előzetes számítások sze­rint az 1980. évi XXII. nyári olimpiai játékok sajtóköz­pontját körülbelül 3000 újság­író és 400—500 fotóriporter veszi majd igénybe — jelen­tette ki Igor Vinogradszkij, a moszkvai kulturális és egész­ségügyi intézményeket ter­vező tudományos kutatóinté­zet igazgatója a Szovjetszkij Szportnak adott nyilatkoza­tában. Elmondta, hogy a játékok sajtóközpontja a Zsubovszkij bulváron épül és tervezői azt tartják szem előtt, hogy a maximális munkalehetőséget tudják biztosítani a nemzet­közi és a hazai sajtótudósí­tók, tv- és rádióriporterek számára. Az olimpia után az épületet teljes egészében át­adják az APN-nek, valamint a szovjet újságíró szövetség­nek. Az olimpiai játékoknak ez a sajtóközpontja azonban csupán egy része a széles há­lózatnak, mert minden sport- létesítményben alközpontot is létesítenek, ezenkívül külön központjuk lesz a televízió- és rádióriportereknek, akiket egy sajtószállóban helyeznek el. Ebben ugyancsak lesznek munkahelyek, valamint a leg­modernebb postai szolgálta­tásokat is biztosítják. Ezt az egész rendszert az ASU Olim­piada automatizált rendszer foglalja egybe. Ennek az az előnye, hogy az újságírók és tudósítók, valamint a ripor­terek nemcsak az aktuális hí­reket, eredményeket kapják kézhez, hanem a legkülönbö­zőbb adatokat is, amelyeket a rendszer memóriaegységébe táplálnak. A sajtókonferen­ciák számára 350 személy be­fogadására alkalmas termet alakítanak ki. San Jose Győzelemmel kezdett a válogatott A hétfőn délelőtt útra­kelt magyar labdarúgó-válo­gatott európai idő szerint csütörtökre virradóra a Costa Rica-i San Jóséban győ­zelemmel kezdte közép- és dél-amerikai vendégszerep­lését. Az ellenfél az ötszörös Costa Rica-i bajnok, több já­tékossal megerősített Depor- tivo Saprissa volt. Négy gólt lőttek a magyarok, mégis csak 3:2 volt az eredmény, Török ugyanis Kovács László hálójába talált egy alkalom­mal. Magyar válogatott—Sap­rissa 3:2 (2:0). Góllövők: Ebedli (2), Pusz­tai, illetve Török (öngól) és Solano. Magyar válogatott: Ko­vács L. — Török, Bálint, Kereki, Tóth J. — Rab, Ebedli, Pintér — Pusztai, Törőcsik, Magyar. Csereként játszott: Fazekas, Nagy II. és Zombori. Saprissa: Rojas — Bastos, Harnandez, Morales, Wilbert — Heriberto, Santana, Ugar­ié — Chico, Yuba, Solano. Ebedli a 15. percben sze­rezte meg a vezetést, Pusztai három perccel később 2:0-ra módosította az eredményt. Fordulás után egy perc alatt kiegyenlítettek a hazaiak: az 53. percben Török öngóljával szépítettek, majd az 54. perc­ben Solano lövésével lett 2:2 az eredmény. A győzelmet jelentő gólt Ebedli a 70. percben szerezte. Edzőtáborozáson Megyénkből Dravecz Ist­ván játékvezető vett részt az országos kerettagok egy hé­tig tartó alapozó edzőtábo­rozásán, Dunavarsányban. Tulajdonképpen a kajak-ke­nu sportág birodalma ez, melyet erre a hétre a játék­vezetők vettek birtokukba. Korszerű tornaterem, kondí­cióterem és labdarúgópálya biztosítja a jó felkészülést. Az étkezés (melyért 500 fo­rintot kellett a résztvevők­nek fizetni) kifogástalan volt. Délelőttönként másfél órán át elméleti foglalkozá­sok, szabályismeretek voltak, melyet kétórás edzések kö­vettek, tornateremben vagy szabadban. Délután másfél órás állóképesség-fejlesztő futások szerepeltek a prog­ramban. Volt olyan délután, hogy a 3000 méteres futást, 10x200 méteres, majd 10x100 méteres résztávok követték, megfelelő pihenőidővel. A megtett táv olykor a nyolc kilométert is meghaladta, természetesen nem jó tala­jon, hanem szántóföldön, ha­vas, jeges, göröngyös' úton. A táborozáson Zsolt Ist­ván, a JB elnöke is részt vett. Az edzéseket Verebes József edző irányította. Az alapozó edzőtáborozás azon­ban — mint Dravecz István mondta — nem éri el célját, ha játékvezetőink heti rend­szeres edzésmunkával nem tartják megfelelő szinten fel- készültségüket, erőnlétüket. Itt említjük meg, hogy a hét végén Dravecz István vezeti a Dorog—Budapesti Vasas NB I-es csapatok MNK- mérkőzését. Kérjük tudósítóinkat, hogy a kupa-, valamint az előké­születi labdarúgó-mérkőzé­sekről vasárnap 17 és 19 óra között adjanak tájékoztatást (eredmény, összeállítás, gól­lövők, rövid értékelés, jók). Fáradozásukat előre is kö­szönjük. Csak a II. félidőt látja Huszonhetedik éve, hogy Paál Ede, a Bátaszéki VSK sporttelepének bejáratánál áll, árusítja a jegyeket. Meg­találni a labdarúgó-, kosár­labda-mérkőzéseken éppúgy, mint újabban az iskolai ren­dezvényeken. ö az, aki na­gyon szereti a labdarúgást, de csak a második félidőt láthatja, amikor már befe­jezte a jegyárusítást. Mégis — nagyjából — tudja, mi a helyzet a pályán, hisz a közönség tapsából, kiabálá­sából, sejti, mi történt. Va­lamennyi sportolót kereszt­nevén szólít, mindenkit is­mer, de a szurkolók is any- nyira a pályához tartozónak tartják Paál Edét, mint a kapufát vagy a lelátót. Nagy idő 27 év, de Paál Ede gondolni sem akar ar­ra, hogy a pénztárfülkét át­adja másnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents