Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

a Képújság

1977. február 4.

WZ wm n R B5 MB

■■ B» BUP ^Ur D HC B1B

Rév Miklós fotógrafikája

ankétot, március 1-én pedig a cukorrépatermesztés témakörében rendeznek vitát.

A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Berzsenyi Könyvesboltja valamennyi ankét alkalmával kamarakiállításon mutatja be a témakör irodalmát, a művek a helyszínen megvásárolhatók.

Természetesen nemcsak Sopronban, hanem az ország minden részén készülnek a mezőgazdasági könyvhónap méltó megünneplésére.

A szervező bizottságok jelzései szerint a könyvhónap folyamán mintegy 1000—1200 ankétra kerül sor az országban. A Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat kilenc helyen rendez szakíró—olvasó találkozót, amelyeken az érdeklődők a könyvhónap legérdekesebb újdonságainak szerzőivel, szerkesztőivel találkozhatnak.

A Művelt Nép az ország minden tájára eljuttatja a szakkönyv-újdonságokat: a

könyvhónap könyvei nyolcmillió forint értékben, össsze- sen 216 700 példányban állnak a nem budapesti vásárlók rendelkezésére. Az eligazodást megkönnyíti, hogy a Mezőgazdasági Szakirodalmi Híradó 40 000 példányát a Művelt Nép könyvesboltjaiban díjtalanul kérhetik az érdeklődők.

Játékfiimszemle

Az évről évre megrendezésre kerülő mezőgazdasági könyvhónap alapvető célja, hogy mind szélesebb körben hívja fel a figyelmet a szak- irodalom jelentőségére. Az idén a könyvhónap országos megnyitója február 4-én lesz Sopronban, a Magyar Művészetek Házában. A könyvhónapot dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes nyitja meg.

Az ünnepség után nagyszabású könyvkiállításon mutatják be — mintegy 500 könyvvel és folyóirattal — az utóbbi évek mezőgazdasági szak- irodalmának fejlődését. A kiállítás külön tárlókon mutatja be az idei mezőgazdasági könyvhónap 44 újdonságát

(ebből a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában 29 mű jelent meg, a Medicina, a Kossuth és a Műszaki Kiadó 1—1 művel, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó két művel, az Akadémiai Kiadó pedig 10 művel szerepel az újdonságok listáján.)

Sopronban az ünnepélyes megnyitó után több nagy jelentőségű tanácskozásra, ankétra kerül sor. Február 8-án „Az erdészeti szakirodalom fejlődésé”-ről tanácskoznak a MTESZ székházában, február 13-án a könyvtárosok vitatják meg a mezőgazda- sági szakkönyvek szerepét a közművelődésben. Február 22-én a kisgazdaságok helyéről .és szerepéről rendeznek

Február 13—19. között Budapesten rendezik meg a IX. magyar játékfilmszemlét.

A rendezvény ezúttal sem lesz fesztiváljellegű. A szemle célja átfogó képet nyújtani az 1976-os esztendő teljes magyar filmterméséről. A filmszakma képviselői, a hazai rendezők, írók, színészek, kritikusok és a szocialista országok filmszakértői tovább folytatják majd a tavalyi pécsi játékfilmszemlén megkezdett párbeszédet a film és a közönség, a film és az irodalom kapcsolatáról, filmjeink esztétikai értékéről.

A rendezvény központi helye a Vörös Csillag filmszínház. A bemutatásra kerülő magyar filmek közül hatot először lát majd a közönség.

22.

Mire Gyúró kicammogott a házból, a szarvast már rég elnyelte az erdő, ő ijedt meg legjobban az asszonyi visítástól.

Ondrej, a mezőőr fejét csóválgatta a pipája mögött.

— Jól őrizted mezőt — szólt oda neki i Gyúró.

— Ez nem ott jötte — felelt Ondrej.

— Hát?

— Hipp-hopp, jötte föld alól. — Pislogott hozzá fontosán. Akik ott voltak, bazsalyog- tak, és tudták, amit tudtak.

Marisa pedig még mindig a kerítés tetején sírdogált.

— Meddig hagytok itt vérezni?

Levették. Hát volt valamicske hasadás a

farán, a vér már alvadozott rajta. Az asz- szonyok, mert ők is előjöttek hamar, nem engedték a férfiakat Marisához, jajgatva körülvették, lefektették az oldalára.

— Eriggy már — tuszkolták Gyúrót —, orvos ide kell!

Míg Gyúró mackósán szedte a lábát, az emberek az utcán társalogtak. Volt mit.

— Szarvat az viselte, nem vitás — jelentette ki Králik Franyo arcizomrándulás nélkül. Tekintetét nyomatúknak végighordta a többieken.

— Az vót neki — mondták.

— Meg patája vót — mondta Ondrej. — S fekete a háta. Szőrös.

Pipázgattak, bazsalyogtak. Nem lehetett tudni, mit gondolnak komolyan, mit nem.

Gyúró gyámoltalan ember volt. Hogy lelje az orvost, amikor a városban lakik, s egyszer jön ide egy héten? Szerencsére találkozott Jánnal, az asztalossal. Ján elment vele a trafikba, ott van telefon.

Mikor Sandi meglátta Jánt, elsápadt: a Zsabka gyerek beszélt.

De aztán látta, hogy Ján nem tud semmit. És egyszerre biztos volt benne, hogy a Zsabka gyerek nem fog beszélni. Eddig is biztos volt, fene tudja, miért. Nem is szövetkezett volna vele másképp. Valahol biztos volt benne. A betyárbecsületében. Lám, nem is beszélt, s ha eddig nem tette, ezután se fog.

Megnyugodva kérdezte:

— Mi járatban vagytok?

Megmondták, hogy telefonálni akarnak

az orvosnak, mert Marisával baj történt.

A trafikos kicsit megdöbbent.

— Komoly?

— Hát... — Gyúró zavarban volt kissé. A zavara úgy tűnt, a trafikosnak szól, a szeme nagyon kerülte a találkozást.

Sandi pedig bosszúsan kifakadt:

— Köszönöm, ez kellett még! Amilyen bo- land ez a falu, meg babonás...

— Doktor úr! — kiabált Gyúró a telefonba. — Feleségem popsiját kicsikét megszúrta szarvas.

Nevetett Ján, nevetett Sandi, s nevetett a doktor a telefonba.

— Kicsikét? — hallották távolabb is. — Kössék be!

— Doktor úr... — hebegett Gyúró — mondtak, szóljak doktor úrnak.

— Hát szólt.

— De hogy tetszene kijönni.

— Kijönni?! — nevetett az orvos, csak úgy recsegett a készülék. — Ha én minden incifinci szúrásért kimennék... — Röhögve letette a kagylót, Gyúró meg állt szerencsétlenül, balga markában, mint bakelit játékszer, a telefonkagyló. Most mi legyen ?

— Semmi. Meggyógyul — mondta Sandi. Még mindig ott ugrált a nevetés a fogain.

Gyúró lomha pilláit a trafikosra emelte, bárgyún, ellenségesen. És Ján se nagyon mosolygott már. Ilyesmit morgott:

— Máma is csak úgy van, a tót, az csak tót...

Sandi rosszkedvű lett.

— Ugyan, Ján, ki törődik máma ezzel? Nem akaródzik neki kijönni. Messzi vagyunk, a világ végén.

— Ott, fene ki megesz — ismeri be Ján.

Gyúró kapujában most is ott álltak az

emberek. Marisa bepólyázott fenékkel, s buzgólkodó asszonyok baljós sopánkodásai közt odabe vacogott a dikón. Most jött ki rajta az ijedtség. Már ő is látta, hogy támadója nem közönséges szarvas volt.

Gyúró széttárta tehetetlen, ügyefogyott tenyerét, e két lapátot

— Orvos nincs. Nem is lesz. Nem gyön, — közölte az emberekkel.

— Ezt megmondtuk volna előre — bólintottak az emberek.

Szovjet lapokból

LÁNYOK ASSZONYOK

Elbeszélés egy kommunistáról. címmel a múlt év végén új dokumentumfilmet mutattak be a Szovjetunióban. A film Leonyid Iljics Brezsnyev életút járói szól,

azt mutatja be, hogyan lett munkásból államférfivá. Ezt a filmet ismerteti a Lányok, Asszonyok februári száma.

1976. november 23—26. között rendezték meg Lisszabonban a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Irodájának tanácskozását. A munkáról a Szovjet Nőbizottság elnökhelyettese számol be az olvasóknak.

A Thália Színház szovjet- unióbeli vendégszereplését eleveníti föl Ungvár Magda. Cikkében megszólaltatja Kazimir Károlyt, a bemutatott darab rendezőjét is: „Meghatott minket a fogadtatás, az, hogy a nézőtér az első pillanattól kezdve nagyon érzékenyen reagált előadásunk minden mozzanatára”.

Az olvasók kérésére folytatásos regényt indít a lap. A februári számban Ibrahim Abdulin baskír író A cédrusok ezer évig élnek című kisregényének első részét olvashatjuk.

A Lányok, Asszonyok idei második száma pályázatot ír ki a gyermekek számára. Egy mese alapján kell a résztvevőknek rajzot, illetve rajzokat készíteni, amelyeket májusig kell eljuttatni a lapban megadott címre.

SZOVJET

IRODALOM

Jurij Bondarev A part című, a Szovjetunióban nagy sikert aratott regényének folytatása olvasható a februári számban.

Fazil Iszkander Mozi című kisregényét Makai Imre fordította.

A nemrég elhunyt Nyikolaj Rubcov versei Csoóri Sándor, Jánosy István, Szilágyi Ákos, Veress Miklós és Weöres Sándor fordításaiban jelennek meg. Jevtusenko így ír a költőről: „Az elismerés Rubcovhoz nem érkezett meg mindjárt. Nem volt könnyű természete — mintha az egész ember éles ki- szögellésekből állt volna —, és ezzel a természettel nem mindenki tudott megbarátkozni.”

Garai Gábor és Robert Rozsgyesatvenszkij beszélgetése szintén a februári Szovjet Irodalomban jelenik meg. *

Világszerte megemlékeztek Leonyid Iljics Brezsnyev hetvenedik születésnapjáról. A lap februári számában közölt fényképek arról az ünnepségről számolnak be, amelyen az SZKP főtitkára átvette a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését.

Az Interkozmosz—15-től az első magyar űrhajósig című cikk arról tájékoztat, hogyan vesznek részt a magyar tudósok a nemzetközi űrkutatási programban, amelynek célkitűzése: a földi erőforrások tanulmányozása a világűrből.

Vitalij Szevasztyanov űrhajós kétszer járt a világűrben. Utazásairól készített naplójegyzetei alapján most könyvet ír. A folyóirat „63 nap a végtelenben” címmel, részleteket közöl a naplóból.

A februári számban Fu- kász György, a filozófia tudományok doktora nyilatkozik a szabad idő fölhasználásáról, a szocialista országok kutatómunkájának egyeztetéséről és a nemzetközi tapasztalatcseréről.

A mellékletben olvashatunk az őseink nyomát kutató néprajztudományról, a Taganka Színház magyarországi és a Thália Színház szovjetunióbeli vendégszerepléséről. Lord Killaninnak, a NOB elnökének moszkvai látogatásáról és Rudas László kései tanítványairól.

A lap közli az Iskolarádió

programját, a Divatötleteket, valamint az olvasók kérésére indított sakktanfolyam első leckéjét.

szputrtyik

A tudósok véleménye szerint elérkeztünk az atomkorhoz. Ma már a világ energiatermeléséből ötödrésszel részesülnek az atomerőművek. Nagy lendülettel építik ezeket világszerte, így a Szovjetunióban is Leningrad közelében, Volgodonszk mellett épül atomerőmű a Volga partján pedig Atomas néven új várost és hatalmas ipari komplexumot alakítanak ki. Az új energiahordozó békés fölhasználásának rövid történetét foglalja össze az Atomerőművek — futószalagon című cikk.

A szibériai területek meghódításáról nyilatkozik David Fischer, az egyesült államokbeli Waterloo egyetem professzora: „Napjainkban a Szovjetunió az északi területek meghódításának hatalmas programját valósítja meg. A gigantikus ipari üzemekkel egyidejűleg lakások, utak, kulturális és kommunális létesítmények is épülnek. Mint tudós, az új területék meghódításakor a szovjet módszereket tartom helyesnek.”

A kapitalista országok termelését időnként sztrájkok szakítják meg. Miért nem fordul ez elő a Szovjetunióban? Hogyan oldódnak meg a munkások és az állami vállalatok vezetői között keletkező ellentmondások? Ezt a kérdést elemzi a februári Szputnyik egyik cikke.

Fantasztikus találmányról számol be az Izmok zenéje című írás. A Bioelektronika elnevezésű diákköri tervező- irodában olyan műszereket készítenek, amelyek az izommozgás zörejeit annyira fölerősítik, hogy az emberi fül is érzékelni tudja.

Jelena Sutko kárpátukrajnai parasztasszony különös agyagedényre bukkant,

amelyből mintegy ezer régi ezüstpénz került napvilágra. A szakemberek megállapították, hogy Dominitianust, Marcus Aureliust, Severust ábrázolják az érmeritkaságok.

Ondrej, a mezőőr azt mondta a pipája mögül:

— Pedig már út is van.

— Fene ki megesz — mondta Ján.

— No — lépett előre Králik Franyo, ezer ránc mélyéből vihogott a pajkos szeme —, akarsz, hogy dolog legyen elintézve? Akarsz, vagy nem akarsz?

— Akarok — szólt Gyúró.

— Az kell csinálni, amit én, harmincba. Nekem már járta akkor OTI, dolgoztam bányánál. Mondom orvosnak: gyüjjön ki feleségemhez, nagybeteg vót. „Fene megy oda” — azt mondta. No, nékem vót fifikám, elvittem magammal barátomat, mondja még egyszer. Mondta: „Fene megy oda”. No, akkor vót már tanúm. Akkor hittam privát orvost. Ami kőtség volt, mindről kértem írást, a bíróságon meg benyújtottam, meg kellett neki fizetni. Hű, de mérges volt!

A történetet már ismerték, százszor is hallották, de jót nevettek most is.

— Ezt kell csinálni — biztatták Gyúrót.

(Schubert Péter rajza.)

— Máma fizetik. Abból kihíhatsz orvost — tanácsolta Ondrej. Nagy gondolatnak tartotta, mert a pipáját is kivette a szájából.

Gyúró bement a házba és közölte, hogy orvos nincs.

— Jaj, nem is kell! — nyögött Marisa.

— De kell! — állt a sarkára Gyúró. Most megy egyenesen a tanácsra, felveszi a vadkárpénzt, s abból kihoz egy privát orvost.

Marisa ingatta fejét, elkínzott arca tiltakozott, de az asszonyok nagyon helyeselték Gyúró szándékát, s mosolyogva biztatták, lám, hogy megtáltosodott. Férfi a talpán.

Gyúró hatvannégy forint ötven fillért kapott a tanácson. Elfehéredve nézte a pénzt.

— Ez mind enyém? — kérdezte a tisztviselőt.

— Hát persze — mondta a tisztviselő.

Gyúró nem szólt többet, átment a kocsmába a hatvannégy forint ötven fillérrel. Sört rendelt mindenkinek, aki ott volt. Először csak magában, aztán meggondolta és rumot is kért bele.

— Egy liter borért odaadok fődet! — ordított. — Ki megvesz?

Nem kellett senkinek. A kocsmároshoz fordult.

— Nesze! — Odacsapta a pénzt a pultra. — Fél hold bükkönybe adtak.

Nem volt elég az egy rundóra, de Gyúrónak volt hitele. Ha nagyon megszorult, eljárt valamelyik építkezéshez, s amit keresett, szombatonként odaterítette a kocsmá- ros elé.

A rundó után ment. Gyúró az asztalra borult és sírt.

— Igyatok, cimborák! Pusztuljon világ!

A cimborák ittak és vigasztalták. De Gyúró vigasztalhatatlan volt.

— Százötven forint volt mag — kesergett —, annyit csak beletettem magot... A sok dolog vele, nem is mondok... Üzletbe kellett venni bükköny, Pesten... hatszáz 'forinttal. Disznó mindent kitúrt enyimet... felzabált, semmi nem lett... Adó meg kell fizetni, van kár, nincs kár... Csinálok én bele! Ki megvesz? Liter bor! Na?...

— Kell francnak — mondták a cimborák. — Nyűgnek?

Este talicskán hazatolták Gyúrót. Feje félrebillent, s a zökkenőknél ugrott egyet, mint a labda.

(Folytatjuk)

Mezőgazdasági könyvhónap, 1977