Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

1977. február 4. ^PÚJSÁG 3 . / Varsád, Dózsa Tsz Üzemanyag-takarékosság Dombóváron Szőtséknek 500 sertés nem elég Szőts Zoltánná A varsádi Dózsa Tsz ösz- szes sertését két ember gon­dozza, Szőts Zoltán meg a felesége. Jó munkájuk leg­nagyobb elismerése az, hogy tavaly a hízott sertések nagy többségét igen jó áron el tudta adni a szövetkezet, úgynevezett „hasított minő­ségben”. Tehát közvetlenül a feldolgozó üzemekbe szál­lították a varsádi disznókat, Pápára, Veszprémbe, Keszt­helyre, Zalaegerszegre és Ferencvárosba. Ott minősí­tették őket és így kilónként 29 forint 5 fillért kapott a szövetkezet, ami egy forint 44 fillérrel több, mint az élősúlyban eladott jószág ára. A tehenészet mellett Var­sádon a sertéstenyésztés is „felfutott”. Azaz, hogy fut­hatna még tovább is, ami a mennyiséget illeti. Legjob­ban Szőtsék szeretnék ezt. A főállattenyésztő, Lénárd Tibor úgy tájékoztatott ben­nünket, hogy a tavalyi 505 eladott hízott sertéssel szem­ben az idén 580-at akarnak értékesíteni. Mindenképpen hasznos a sertéshizlalás, hi­szen a takarmányt nem drá­ga pénzen veszik, egyáltalán nem vesznek kész tápot. Sa­ját abrakot használnak fel, koncentrátumokkal. Beru­házásra nincs szükség jelen­leg, jó helyük van az álla­toknak, és a gondozás is ki­fogástalan. A házaspár nagy kedvvel, ambícióval dolgozik. Szőts Zoltán már nyolc éve gon­dozza a kocákat és a mala­cokat, felesége pedig négy éve lett tsz-tag, s azóta egy­folytában Sertéshizlaló. Át­veszi a leválasztott malaco­kat és maga gondozza az összes süldőt. Illetőleg azért ennyire nem különül el a munkájuk, segítenek egy­másnak, amikor kell. Ha sok az ellés, természetes, hogy az asszony is etet a malac- kutricáknál. Ha könnyebb dolga van a férfinak, akkor ő segíti a hízók ellátását, a hizlalda takarítását. Sőt, a takarmányos zsákokat min­dig ő viszi oda az ólakhoz, ez természetes, hiszen a zsá­kolás nem nőnek való mun­ka. Hajnali háromnegyed négy­kor kelnek. Reggel és dél­után dolgoznak a telepen. Mi nappal kerestük meg őket, a lakásukon, egy kis beszélgetésre. Elmondták például: bírnának nevelni 700 sertést is, több kocát és több hízónak valót szeret­nének látni az ólakban. Vé­leményüket már közölték a szövetkezet vezetőivel is, szorgalmazni próbálják a fej­lesztést, hogy jobban ki le­gyen használva az ő munka­kedvük. Persze kicsit több keresetet is szeretnének a több munka révén. Tavaly a férfi 34 ezer, az asszony 32 ezer forintot keresett, ehhez jön még a zárszám­adás után plusz húsz száza­lék. Otthon is sok sertést ne­velnek minden évben. Az elmúlt esztendőben eladtak hármat és levágtak ugyan­ennyit. Kell nekik a három disznó húsa, mert hatan van­Szőts Zoltán nak, két gyerekkel és az asszony szüleivel. De ezek a háztáji állatok nem is ki­csik, nem 110 kiló körüliek. Megközelítik vagy inkább túlhaladják mindig a másfél mázsát. Később kapnak en­ni, mint a közös jószág, csak akkor lehet velük fog­lalkozni reggel is, este is, amikor a szövetkezeti telep már rendben van. De a ké­sés nem hátrány a háztáji disznóknak, mert így is pon­tos időben látja el őket a gazda. Szőtsék szeretik a munkát, akárhol dolgoznak: magukénak érzik a közöst és a kis háztájit. Előbb-utóbb rangot sze­reznek olyan helyen, ahova sosem tolongtak az emberek a munkáért, sőt, kicsit le is nézték. Minden megváltozik. Szőtséket nem tudná már helyettesíteni az egykori disznópásztor, mert az ő te­vékenységük legalább any. nyira igényli a figyelmet, a tudást és a szorgalmat, mint amennyire fizikai munka. Gemenci József Fotó: Gottvald Károly Olcsóbban többet szállítani Kétszázhatezer forint pré­miumot vihettek haza nem­rég a dombóvári vasúti cso­mópont mozdonyvezetői. A szép summát egy szóval le­het megindokolni; üzem­anyag-takarékosság. Egy ne­gyedév alatt közel egymillió forintnyi gázolajat mentet­ték meg. Ez a havi energia- költség egyötöde. Hogyan lehet a motorok étvágyát csökkenteni, a fe­leslegesen elfüstölgő Diesel­olajat megmenteni. A ko­rántsem mellékes témáról Busch Károllyal, a vasúti csomópont vontatási főnök­ségének vezetőjével beszél­gettünk. Náluk már jórészt Diesel- mozdonyók hozzák a szerel­vényeket. Ilyen gépek adják a vonóteljesítmény 96 száza­lékát. Érthető hát, ha külö­nösen nagy gondot fordítot­tak a gazdaságos vezetési mód kialakítására, a moto­rok gondos karbantartására. Tavaly létrehoztak egy technológiai csoportot, mely­nek szakemberei országosan is kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. Korszerű műszerek segítségével vizs­gálják a motor állapo­tát. Mérik többek kö­zött a henger tömítettségét, a kipufogó gáz hőmérsékletét, összetételét, az üzemanyag­befecskendezés időpontját, így nagyon pontos tájékozta­tást tudnak adni a karban­tartáshoz. Eközben új dol­gokra is rájöttek. Például megdöntötték azt a tévhitet, hogy a motor akkor dolgozik leggazdaságosabban, ha tel­jes terheléssel jár. A méré­sek bebizonyították, az opti­mumot 80—85 százaléknál lehet elérni. így meghatároz­hatták az ideális vezetési módot. Azt, hogy a motort az említett terheléssel kell felgyorsítani a menetsebes­ségre, s utána hagyni gurul­ni. Persze ahhoz, hogy a mozdonyvezető a legtöbb gázolajat megtakarítsa, ha­talmas rutinra, s az útvonal ismeretére van szükség. S emellett kiváló együttműkö désre a vasút többi dolgozó­jával. A korszerűnek mondható M—62-es Diesel-eléktromos mozdony például akkor hoz legtöbb hasznot, ha 1500— 1700 tonnás szerelvényt húz. És ha útja során nem kell feleslegesen fékezni. Egy megállás és indulás során például százforintnyi üzem­anyagot használ el. Ebből már látszik, sok em­bernek kell együtt dolgoznia, hogy ne füstöljék él ezek a több mint ezer lóerős masi­nák a megmenthető üzem­anyagot. A mozdonyok személyze­tének a kifizetett prémium segít ebben. De megjárna az anyagi ösztönzés a motorok gondozóinak is. Mert lelki- ismeretes, jó munkájuk ugyanúgy százezer forinto­kat jelent, mint a mozdony- vezetők figyelme. Ök most azért kapnak pénzt, hogy időben és jól elkészüljön a gép. De ha az átlagosnál pre­cízebben állítják be a vezér­művet, az adagolószivattyút, a szelepeket, az óriás dinamó elektromos paramétereit, to­vább növekszik a megtaka­rítás. És tovább javul az eredmény, ha a forgalmi szolgálat is igyekszik ideá­lis nagyságú szerelvényeket kialakítani. Tavaly Dombó­váron átlagosan újabb 100 tonnával közelítették meg az optimális terhelést, a moz­donyok átlag 1280 tonnás szerelvényeket húztak. Olcsóbban, s évről évre többet szállítani. Ezt a csep­pet sem könnyű feladatot kell a MÁV-nak megolda­nia. A dombóvári csomó­pontnál ez sikerül. — szí — Mozdonyjavítás a dombóvári fűtőházban (Képarchívumunkból). ÁFOR Mammut-tankautók állomány és a forgóeszköz­készlet megfelelő növekedése valóban be is következik. Ezek az előnyös hitelek csak a termelés bővülése útján, az eszközök felhasználásának növekvő hatékonyságával se­gíthetik elő a szövetkezeti dolgozók személyi jövedel­meinek növekedését, de már az igénybevételkor biztosít­hatják a szövetkezetek dolgo­zóinak érdekeltségét a felhal­mozás és a fogyasztás ará­nyosságában. — A tsz-kongresszuson iíjra és újra elhangzott, hogy túlságosan drága a bankhitel. Az elérhető ha­szón gyakran nem fedezi a kamatokat se. Megkérhet­ném, hogy válaszoljon ezekre az állításokra? — A kamatlábak emelése mellett annak idején azért döntöttünk, hogy az egysé­ges ár- és kamatfeltételek fe­lé haladjunk. Ez is része volt a jövedelemszabályozásnak, és az önálló — felelős — vál­lalati döntések befolyásolá­sának. A fejlesztésekre a közép- és hosszú lejáratú hi­teleket általában 8—9, a ked­vezményes hiteleket pedig 6 százalékos kamatra nyújtjuk. Közismert, hogy a mezőgaz­daságban a kedvezményes 6 százalékos kamat az általá­nos. A rövid lejáratú hitelek kamata általában 9 százalék. Az iparban azonban 90 napi igénybevételt meghaladó hi­telek esetén ún. kamatlépcsőt alkalmazunk, és olykor még tizenkét százalékos kamatot is kérünk. Nem állítom, hogy ezek a kamatlábak a mezőgazdaság átlagos jövedelmezőségének mai körülményei között ala­csonyak, de meggyőződésem, hogy ebbe a jövedelmezőség­be nem helyes belenyugodni. Az egyes beruházások meg­valósításában a hitel részará­nya általában csak 15—20 százalékos, tehát a „magas” kamat a bekerülési értéknek csak erre a részére jöhet szá­mításba, de az egészet terhe­li. A 15—20 százalékos hitel­lel ugyanis — ha jól fektetünk be — növelni lehet az egész befektetés hasznát. A válla­latoknak általában módjuk van arra is, hogy egyszer az egyik, máskor a másik ágazat tiszta jövedelmét használják fel az éppen legfontosabb be­ruházás céljaira. Ez az önálló vállalati gazdálkodás egyik velejárója, tudománya, ép­pen úgy, mint a kamatfelté­telek és az összes pénzügyi feltételek mérlegelése a vál­lalat döntéseinél. Az alacsony kamat nem ösztönözne meg­fontolt döntésekre és a saját források mozgósítására. És végül még azt is ki kell mondanom: igenis társadalmi érdek megkövetelni, hogy leg­alább az új beruházások le­gyenek olyan hatékonyak és jövedelmezőek, amelyek ezt a kamatterhet is viselni tudják. — Mi határozza meg a bank idei magatartását? — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy a lehe­tő legaktívabb hitelezési ma­gatartással szeretnénk előse­gíteni az élelmiszer-termelés tervszerű és dinamikus fejlő­dését, különösen pedig a min­den piacon jól értékesíthető áruk előállításának gyors bő­vítését. A hitelrendszer to­vábbra is a vállalati önálló­ságra épül, de ezután sem nyújt biztosítékot arra az esetre, ha a szövetkezetek gazdasági munkájának haté­konysága romlik, vagy ha a szövetkezeti bruttó jövede­lem (és a tartalékok) felhasz­nálása felhalmozásokra és a szövetkezeti vezetőség által garantált munkadíjakra nem megfelelő megalapozottsággal történik. Abból kiindulva, hogy a népgazdasági terv kulcskérdése a hatékonyság fokozása, a pénzforgalom és a hitel rendszerével következe­tesebben valósítjuk meg a gazdasági folyamatok forin­ton keresztül történő ellen­őrzését. Ez feltételezi a tár­sadalmilag előnyös fejleszté­sek erőteljes alátámasztását a hitelek útján, a gazdaság­talan, előnytelen irányzatok­kal szemben pedig a határo­zott ellenállást. A gazdaságos és jövedelmező termelés bő­vítésének elősegítése a bank­hálózat legfontosabb feladata.- Végül: milyen gazda­sági magatartást tanácsol 1977-re dr. Poles Gyula, a szövetkezeti vezetőknek? — Azt tanácsolom, hogy ka­matoztassák azokat a tapasz­talatokat, amelyeket eddig szereztek. Teremtsenek élénk kapcsolatot bankjukkal és minden gazdasági döntésük előtt — ezt külön hangsúlyo­zom, hogy a döntés előtt — tárgyalják meg elképzelései­ket, azok megvalósításának lehetőségeit a pénzügyi szak­emberekkel. Az állami és tár­sadalmi szervek kívánságait konstruktívan mérlegeljék és a népgazdasági érdekkel egyező irányban haladjanak. Ha azonban a szövetkezeti döntésekbe történő külső be­avatkozás számításaik és meggyőződésük szerint nem felel meg a tényleges társa­dalmi érdekeknek, mindig követeljék meg a pénzügyi feltételek előzetes tisztázását. A szövetkezeti döntések pénzügyi következményeiért ugyanis az állam ezután sem vállalhatja a teljes anyagi ga­ranciát. Az ország pénzügyi egyensúlya megköveteli an­nak az elvnek az érvényésü- lését, hogy az önálló vállalati gazdasági döntések csak a rendelkezésre álló pénzala­pok mértékéig történhetnek. Legfontosabbnak végül is azt tartom, hogy a szövetke­zeti vezetők — körültekintő számítások alapján — kezde­ményezzenek az idén is bát­ran, a negyedik ötéves terv időszakában megszokott ak­tivitással. Kutassanak fel minden lehetőséget a minden piacon jól eladható áruk gaz­daságos termelésének növelé­se érdekében. Ezekre a fej­lesztésekre kérjenek hitele­ket és adjanak a bankhálózat­nak minél több ilyen munkát. FÖLDEÁK1 BÉLA Az ÁFOR nagyobb ipari, mezőgazdasági fogyasztói és a viszonteladók közül is so­kan közúti szállítóeszközök közvetítésével kapják meg a kőolajtermékeket. A Tolna megyei gazdaságok többségé­ben nagyobb mennyiségű üzemanyagot tudnak tárolni. Ez nemcsak a megbízható üzemeltetést segíti, hanem a gázolaj ülepedése miatt, a víz és egyéb szennyező- anyagok nem kerülnek a motor tüzelőterébe. így a traktor- és autómotorok élet­tartama' meghosszabbodik. Természtesen a közúti és városi üzemanyagtöltő állo­másokhoz is tankautók szál­lítják a benzint, a gáz­olajat és a háztartási tüze­lőolajat. A forgalmasabb na­pokon ezeknek a szállítmá­nyoknak a mennyisége eléri, sőt, néha meg is haladja a 16 000 tonnát. A szállítások zavartalanságáról a vállalat saját kezelésében mintegy 800 tankautó gondoskodik. Ezeknek a gépkocsiknak a tartályai jelenleg átlagosan 10 köbméter ásványolaj- terméket képesek befogadni, ami a rohamosan növekvő igényekhez képest gyakran kevésnek bizonyul. A vállalat kereskedelmi és műszaki szakemberei ezért elhatározták, hogy 1977-től kezdve fokozatosan korsze­rűsítik a közúti szállítópar­kot, nagyobb mennyiségek elfuvarozására alkalmas tankautókkal frissítik fel az ÁFOR-gépkocsi arzenálját. A Rába-Man-program ke­retében Győrött ma már a legkorszerűbb, nagy teljesít­ményű gépkocsiszerkezetek készülnek, amelyek a kü­lönféle felépítményekkel a legváltozatosabb közúti fu­varozási feladatokra is al­kalmasak. Az ÁFOR is itt találta meg a következő évek korszerű tankautóinak bázi­sát. A Rába-Man-alapra szerelt tartályokkal, ezek a mammut-tankautók 22 köb­méter ásványolajterméket képesek elszállítani. Az idén egyelőre 15 darab érkezik ezekből, a 12 köbméteres változatból pedig 20. Az elő­zetes számítások szerint a következő években a fej­lesztési program jóvoltából az ÁFOR átlagos közúti szál­lítási kapacitása, tankautón­ként 15—16 köbméterre nö­vekszik. így leváltják a me­gyénkben is dolgozó kis be­fogadóképességű Csepel- gépkocsikat, amelyek Tolna- Mözsről, illetve az ÁFOR más bázisairól szállítják az üzemanyagot a Tolna me­gyei felhasználóknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents