Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
1977. február 1. ífepÚJSÁG 3 A válasz mindig tömör: nincs! y Kálvária egy alkatrész miatt Jó volna tudni, akad-e egyetlen ember is az országban, aki mint tsz-anyagbe- szerző dolgozza végig az életét, fiatalságától a nyugdíjazásig. A valószínűség nagyon kevés. Idegileg előbb-utóbb elfáradnak ezek az emberek, akkora teher, felelősség és főként csalódás nehezedik rájuk. Hihetetlenül sokat kell keresgélni: állandó országjárásra kényszerülnek, télen, nyáron, de az utazás örömeit ők nem élvezik. Mindig hiányzik valamilyen alkatrész, sőt egyszerre több is hiányzik, s ezek nélkül a gazdaságban tehetetlenségre van kárhoztatva a létfontosságú gép. vagy gépek egész csoportja. Kisvejkén öt évig bírta az előző anyagbeszerző. A mostani, aki egy év óta szaladgál: Szőcs Ferenc. Nem ritka eset, hogy havonta hat-hétezer kilométert megtesz. Fizetése egyáltalán nem a megtett út hosszától és az eltöltött időtől függ. Fixfizetést kap és átalánydíjat. ' Adapter-téma A Szabadság Tsz-hez négy község tartozik: Kisvejke, Mucsfa, Lengyel és Závod. Nagy a szövetkezet, sok a gép, így hát állandó gond az alkatrészhiány. Vegyük például a kukoricaadapterekhez való lánc históriáját. Három adaptert vásárolt a tsz 1972-ben. A láncok elhasználódtak, venni kellett két garnitúrát, nyolcezer forintba került. Beszerezték időben, a kukoricabetakarítás előtt, de amikor használni akarták, kiderült, hogy a láncokat nem lehet föltenni a fogaskerekekre. Tudniillik egy idő óta más méretű fogaskerekekkel gyártják az adaptert. Aki a régebbi adapterét akarja felújítani, az vegyen fogaskerekeket is. Ha kap. Itt kezdődik a kálvária. Elmondta a kisvejkei Szabadság Tsz műszaki vezetője Győrfi István, hogy először elmentek a MEZŐGÉP orosházi gyáregységéhez, ahol a megnagyobbított fogaskerekű adaptert gyártják. Nem kaptak fogaskereket,, csak tanácsot: forduljanak a MEGÉV- hez. Végül Mezőkovácsházán be tudták szerezni az. egyikfajta fogaskereket. Utána mehettek a Győr melletti Abdára, ahol a másikfajta fogaskerék készül. Nagy szerencsével és az üzem szakembereinek környörülettessége folytán hozzájutottak a keresett^ alkatrészhez. Több ezer kilométert futott ebben az ügyben a tsz-anyagbeszerző gépkocsija. A legnagyobb baj persze az volt, hogy a két SZK—4-es kombájn másfél hónappal később tudott beállni a kukojicabetakarításhoz, mint kellett volna: a szezon végén tudtak egy kicsit dolgozni. Még szerencse, hogy újabb típusú kombájnok is rendelkezésre álltak a szövetkezetben éS így nem maradt kint a határban a kukorica- termés. Álló Dutra Négy éve vett a tsz két D—4—K—B traktort és azt mondja a műszaki vezető, hogy amióta ezek a gépek megvannak, állandó az alkatrészhiány. A kifutási idejük 8 év lenne, de a felújításra kevés a remény. Egy Dutra 1000-es típusú erőgép most azért áll Kisvejkén, mert rossz a tengelykapcsoló-szerkezete. Az AGRO- KER nem foglalkozik ilyen témával: motorikus rész. menjenek kérem az AUTÓKER- hez. Persze az sem tud adni. A válasz mindig tömör és ismerős: nincs! Az őszi mélyszántás egy részét a hőgyészi gazdaság Rába-Steiger traktorával végeztették el a kis- vejkeiek, persze komoly pénzért. Az erőgépek felújítását, használhatóvá tételét úgy próbálják megoldani Győrfi Istvánék, hogy rendszeresen érdeklődnek más tsz-ekben, hátha van valahol kiselejtezett gép, amelyből megvehetnének valamilyen alkatrészt, vagy az egész traktort, szétr szedés céljára. Még egy adalék a küszködéshez. A Skoda 1203-as anyagbeszerző-kocsi „lerobbant”, alkatrészt nem sikerült beszerezni hozzá, ezért kénytelenek voltak komplett fődarabokat vásárolni, hogy használhassák a kocsit. Nagy többletkiadás. Szüksége lenne a gazdaságnak szovjet gyártmányú, nagy teljesítményű erőgépekre: szeretne vásárolni két T—150—K típusú traktort. Két év óta hiába várnak és egyáltalán nem biztos, hogy az idén megkapják, s ez már a harmadik év lesz. Ennél nagyobb erőgépet nem akar venni a szövetkezet, mert akkor nem maradna pénze munkagépekre. Kedvezőtlen adottságú tsz, nem dúskál a pénzben. A lehetetlen helyzeteket azzal próbálja kivédeni, illetve csökkenteni a szövetkezet vezetősége, hogy tipizálja a gépparkot, tehát egyféle típusú gépeket vesz, így mindenképpen könnyebbé válik a gépjavítás, az anyagbeszerzés. Kombájnt csak SZK típusút vásárolt eddig és a jövőben is főként SZK—5-öst akar beszerezni. Ezekhez télen mindig lehet kapni alkatrészt. Ugyanez a helyzet a szintén szovjet gyártmányú traktorokkal, az MTZ—50-es gépekkel. Ilyenből 21-et szerzett be a kisvejkei Szabadság Tsz. Mellettük valóban csak néhány nagy teljesítményű erőgépre lenne már szükség. A kérdés, hogy sikerül-e megszüntetni legalább az erőgépgondokat a közeljövőben. Ez a kérdés egyelőre megválaszolhatatlan. GEMENC1 JÓZSEF A gazdasági tervek valóra váltásáért (Folytatás az 1. oldalról). ram megvalósításával kapcsolatos tapasztalatokat, majd javaslat hangzott el az 1977. évi cselekvési programra is. Ennek a programnak már szerves része az a feladat, amelynek valamennyi gazdaság és vállalat szakszervezeti bizottsága munkatervében szerepelnie kell: minden erővel fokozni kell a szocialista brigádok munkaversenyvállalásait, támogatni és patronálni azokat a vállalásokat, amelyek minőségileg jobb termelőmunka révén kívánják elősegíteni azokat a gazdasági célkitűzéseket, amelyek egyúttal a Nagy Októberi Szo- szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplését váltják tettekre. Befejező napirendi pontként elfogadták a szakszervezetek megyei tanácsának 1977. évi és a szakszervezetek megyei tanácsa elnökségének 1977. első félévi munkatervét Miért nem gyártjuk? A rímhpn szereplő kérdés — Miért nem gyárt1% Hl MUCII juk? — gyakorta felbukkan. Az üzemben, amikor éveken át gyártott terméktől kell búcsúznia a munkásnak, vagy amikor a műszaki áruházban azzal fogad, ják a vevőt, hogy a keresett alkatrész importáru és pillanatnyilag nincs raktáron. A kérdés mögött — bárhol hangzik is el — nyilvánvalóan egyfajta meggyőződés húzódik. Az tudniillik, hogy a szóbanforgó alkatrészt, szerszámot, gépet igenis tudnánk gyártani. Ebből következően elkerülhetnénk a külpiaci beszerzés ilyen vagy olyan nehézségeiből adódó hiányt, vagy a gyártás leállításával járó következményeket, az új termék bevezetéséhez szükséges többletmunkát, vagy a más feladatra történő felkészülés bizonyos buktatóit. Kétségtelen „a gyártsuk tovább”, vagy „mi is gyártsuk” felvetések mellett lehet érveket felsorakoztatni. Főként azt, hogy a gazdaságban felhalmozott szellemi és anyagi energia objektíve valóban lehetővé tenné sok, egyébként importált termék — alkatrész, gép, berendezés — gyártását. A lehetőség emlegetése kétségkívül hatásos érv, valójában azonban vajmi kevés alapot ad az eligazító válaszhoz. A gyártsuk, vagy ne gyártsuk, illetve a mit gyártsunk kérdésére végül is csak sokoldalú vizsgálódás eredménye alapján, a hatékonyság mércéjével mérve lehet megnyugtató, cselekvés alapját szolgáló választ adni. Azt kell gyártanunk, amit a leggazdaságosabban, a legversenyképesebben tudunk produkálni. S ha a kérdést erről az oldalról közelítjük meg, nyilvánvalóvá váük, hogy a mindent gyártás — az egyre sokrétűbbé, diffe. renciáltabbá váló hazai szükségletek, hazai termelésből való teljes fedezésének szorgalmazása — sokkal inkább fékezője, mint lendítője a gazdaság fejlődésének. A szocialista országok között kialakult, a KGST keretében fejlődő integráció egyik fő forrása a nemzetközi munka- megosztásban rejlő lehetőségek kihasználásának. Az elfogadott szakosodási megállapodások lehetővé tették, hogy az egyes tagállamok a kedvező feltételek mellett gyártott termékeikből fokozzák, a kevésbé gazdaságosan előállítottakból pedig csökkentsék, megszüntessék a termelést. Az export fokozásával a kis belső piaccal rendelkező országok is nagy gyártási szériákat, s ezzel még gazdaságosabb termelést érhetnek el. A KGST tagországai között létrejött szakosítás és szakosodás pozitív eredményeit egész sor konkrét példa igazolja. A KGST gépipari bizottsága és a KGST-tagállamok évekkel ezelőtt ajánlásokat dolgoztak ki például a gördülőcsapágyak termelésére, exportjára, importjára. Ennek megvalósítása lehetővé tette, hogy a KGST-tagállamokban csökkent a gördülőcsapágyak gyártásában a párhuzamosság. A szakosodás alapján például hazánk egyes típusokból leállította, más, gazdaságosan gyártott típusokból pedig erőteljesen bővítette a termelést. Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai koncepció — a korábbi gyakorlat folytatásaként — a szelektív fejlesztés mellett foglalt állást. Erőforrásaink a jö. vőben is csak korlátozott mértékben bővülnek. Fokozottan szükség van tehát arra, hogy eszközeinket a leghatékonyabban használjuk fel. Azokra a termelési ágakra, gyártmányokra kell koncentrálnunk anyagi és szellemi erőforrásainkat, amelyek a leggazdaságosabbak és elősegítik az export, képes termékek körének bővítését. A-» pmlítatt elvek érvényesítése óhatatlanul ma- vllllUCll gával hozza, hogy egyes ágazatokban lassabban, másutt dinamikusabban nő a termelés, s azt is, hogy több — mindenekelőtt a gazdaságtalan, vagy kevésbé gazdaságos — termék gyártása megszűnik. Helyenként ez a váltás konfliktusokkal jár, gondokat is okoz. Az új termék új munkafogásokat igényel, a rutin helyett koncentrált figyelmet. Ám sok példa bizonyítja, hogy a többletráfordítás megtérül, a kevesebbel többre jutunk. KARVALICS LÁSZLÓ Teavek es gondok Kurdon A SZÖVETKEZET ELNÖKE mintha már belefáradt volna az időjárással folytatott örökös harcába, melankolikusan így nyilatkozik: „A kedvező időjárás helyrebillenti a rossz őszi, tavaszi évkezdést. Nemcsak Kurdon, más mezőgazdasági üzemben is igaz; az időjárás szélsőségei befolyásolják a növény- termesztés eredményeit. Azonban mindent erre, a rajtunk kívülálló körülményre fogni nem lehet. A kurdi Uj Élet Termelő- szövetkezet 2400 hektár közös földterületéből mindössze 1300 hektár a szántó; ennek egyharmada kotus, könnyű fajsúlyú, rossz vízgazdálkodású talaj, a rajta termő növényekben gyakran tesznek kárt a kora tavaszi és a késő őszi fagyok. Jó évtizede fagyzugos területre telepítették a szőlőt is — a 28 hektár egy részét most alakítják át magas művelésűre. A kukorica vegyszerezése tavaly nem sikerült, mert a Dutra gépékkel nem tudták bedolgozni a hatóanyagot... A tehenenkénti éves tejhozam 2600 liter, ezzel a fejési átlaggal a megye 71 tsz-e közül a 42. helyen állnak. Az egy tagra jutó havi átlagkereset 2696 forint, emelkedése mindaddig nem várható, míg nem javulnak az eredmények. Mitől billen helyre a gazdálkodás- egyensúlya? Balázs Lajos tsz-elnök szerint: „A növénytermesztésben megfelelő hozamokat kell elérni, a gépparkot fel kell újítani, jobban kell figyelni a talajerő-gazdálkodásra, hozzáértő szakembereket" kell alkalmazni, az elmúlt évekhez viszonyítva nagyobb gonddal kell elvégezni a munkafolyamatokat, mert a tudatos munka jó eredményeket produkál, egyébként pedig nincs megoldhatatlan probléma, mindent meg lehet oldani.” Nagy igazságok ezek. Csakhogy a „probléma”, a „kell”, a „kellene” nem növeli a terméseredményeket. Az elnök szavait hallgatva úgy tűnik, hogy ebben a közös gazdaságban ké. són ébredtek arra, hogy valójában mi is a legsürgősebb tennivaló. Késett a tavaszi munka — kevesebb lett a hozam, hatástalan maradt a drága gyomirtó szer —, mert nem volt megfelelő gép. Pedig a megoldás kézenfekvő. Ha önerejéből nem tudta időben elvégezni a gazdaság az esedékes munkákat, a környező tsz-ek, a Dalman- di Állami Gazdaság minden bizonnyal nem késlekedik a segítséggel. A szükségszerűség kényszerítő hatása, a tavalyi évben, az utóbbi hónapokban tudatosodott: ha most nem gondoskodnak minden területen a fejlesztésről, két-há- rom év múlva már késő lesz. Hozzá is láttak nyomban a korszerűsítéshez. Erő- és munkagépekre négymillió forintot költenek, az AGRO- KER-től univerzális rekodó- gépet rendeltek, melyet a trágyarakástól az épületszerelési munkáig minden területen használni tudnak, önálló ágazattá szervezték a növénytermesztést, a talajerő-gazdálkodás irányítását üzemmérnökre bízták, a műtrágya-, a növényvédőszer- hatóanyagot hektáronként 70 kilóval emelték. A növény- termesztésben dolgozók több mint kétharmada fiatal: tavaly ősztől két műszakban dolgoznák. Idén két és félmillió forint hitelt vettek fel fejlesztésre, hasonló összeget szándékoznak fordítani erre a célra, valamint amortizációra, az ez évi eredményből. A BKR-rendszerben termelt búza és kukorica technológiája a vetéstől a raktározásig teljes egészében megoldott. A közös gazdaság belépett az üllői gyökérzöldség- termesztési rendszerbe: zöldségmagot ötven hektáron fognak, méghozzá úgy, hogy kézzel jóformán hozzá sem kell nyúlni a zöldségfélékhez. Évente 110 ezer jércét nevelnek, egy részét itthon és külföldön értékesítik, á tojótyúkok alól pedig minden évben hét és fél millió tojást szednek ki. Ha csak az elmúlt időszakban bekövetkezett változásokról, valamint a célokról és elképzelésekről lenne tudomásunk. s nem kísértene a gépudvar krónikus rendezetlensége, a kukoricát felverő gaz, az irodaház udvarának bókáig érő sara, már-már elégedettek is lehetnénk. Mert a technológiai, a munka- és üzemszervezési változtatások mennyiségben igen imponálóak, a felsorolt gondok viszont azt láttatják: a munka minőségében, a vezetés rugalmasságában van még mit javítani. A minőség pedig csak úgy javulhat, ha a szövetkezet vezetősége, tagsága becsületbeli ügyének tartja, hogy milyen munkát ad ki a kezéből. SÉMÁKAT ELŐÍRNI — azaz meghatározni, hogy egy- egy szövetkezet hogyan, mi módon gazdálkodjon, lehetetlen és értelmetlen. Az adottságok, a helyi körülmények ismeretében a gazdaság- vezetés dolga, hogy tevékenységi körét kialakítsa. Azt, hogy aratáskor mennyi gabonát terem a föld, többek között meghatározza az is, hogy tavaly ősszel hogyan készítették elő a talajt, s hogy gondosan vetettek-e vagy sem. Ha a kurdi Uj Élet Termelőszövetkezetben következetes munkával megvalósítják mindazt, amit erre az évre. s a következő évekre feladatul tűztek ki, gazdasági környezetükhöz igazodó eredményekről adhatnak számot. D. VARGA MARTA A gépudvarról októberben készült ez a felvétel
