Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

a Képújság 19TJ. február 27. magazin magazin maga A vulkán kráterében Kazahsztán Jöldrengéstérképe” A varsói vajdaságban, Milanovekben újra reneszánszát éli a selyemfejtés. A mintegy ötvenéves milanoveki tex­tilgyár kézifestésű selyemszöveteit szívesen vásárolják a hazaiak és a külföldiek egyaránt.-Kamcsatkában második esztendeje tart a tolbacsinsz- ki vulkának tevékenysége. Azóta a SZUTA távol-keleti tudományos központja vul- kanológiai intézetének mun­katársai állandó megfigyelé­seket végeznek itt. A tudósoknak ebben az időszakban első ízben nyílt lehetőségük arra, hogy meg­vizsgálják az egyik vulkán központi kráterét. A krátert övező gleccser egy része megolvadt és be­omlott. így a kráter fenekén tó keletkezett. A glaciológu- sok megfigyelés alá vonták a tó viselkedését. Szintje rö­vid idő alatt több tíz métert A Gorkiji Műszaki Egye­tem tervezőintézete univer­zális jégegyengető gépet ké­szített az Északi-sark—23 kutatóállomás dolgozóinak. A gép néhány óra alatt simá­ra, egyenletesre dolgozza el a jeges, havas táj felületét. is változhat. A kitárulkozott gleccserfalakon hamulerakó­dásokat észleltek, amelyek az évezredekkel ezelőtt végbe­ment vulkánkitörések bizo­nyítékai. A kráterben lejátszódott folyamatok tanulmányozása, a vulkanológusokat érdeklő számos kérdés megválaszo­lása végett a tudósoknak le kellett szállniuk a vulkán kráterébe. A tó partjára, a kráter fenekére vezető 350 méteres utat a tudósok együtt keresték meg az al­pinistákkal, akiktől felbe­csülhetetlen értékű segítséget kaptak. A traktorra erősített beren­dezés alkalmas a hótorla­szok átvágására, a jég meg­fúrására, a repedések vízzel való feltöltésére. A jéggyalut — ha szükséges — bulldó­zerként és emelődaruként is használhatják a sarkkutatók. A közép-ázsiai Kazahsztán Tudományos Akadémiájának tudósai moszkvai kollégáik­kal együttműködve, elkészí­tették a köztársaság szeizmi- kai térképét. A térkép összeállításához tanulmányozták a földkéreg geofizikai tulajdonságait, meghatározták azoknak a tektonikus repedéseknek a helyét, amelyek rendszerint összefüggnek a földrengések epicentrumával. Az elvégzett munkának rendkívül nagy a gyakorlati jelentősége. Ha az esetleges ................................................X........ ....... R ómai kori Horvátországban — a Fracsac melletti dombon — több mint 2100 évvel ezelőtti pénzérméket találtak. Az ob- rováci vízi erőmű építői talaj- gyaluval dolgoztak, s akkor került elő a földből az az agyagedény, amelyben egész A bulgáriai Trjavna száza­dokon át ikonfestőiről, és fa­faragóiról volt híres. A hegy­vidéki kisvárosban napjain­kig megőrizték az ősi mes­terek hagyományait. A trjav- nai művészeti szakközépis­A trjavnai művészeti szakközépiskola egyik if­jú nfestere földmozgások erejét előre fel­becsülik, a veszélyes terüle­tekre csak olyan épületeket terveznek, amelyek kibírják a földrengéseket. A köztársaság fővárosáról, Alma-Atáról és a környező településekről most olyan részletes térképek is készül­nek, amelyek kisebb terüle­teken jelzik az esetleges földmozgások lehetőségét, így azután Alma-Atában például — ezeken a területe­ken — csak tereket, parko­kat és sportpályákat létesíte­nek. (BUDAPRESS—APN) pénzlelet halom, ismeretlen anyagból készült régi pénz volt. A munkások nem tudván, hogy van-e értéke a régi pénznek, néhányat magukkal vittek. Később kiderült, hogy a rendkívül értékes régi pénz több mint kétezer éves. kólában jelenleg is 520 fia­tal tanul, rajztermek, fafa- ragóműihelyek, asztalosműhe­lyek állnak a tanulók rendel­kezésére, ahol szaktanárok felügyelete mellett tökélete­sítik tehetségüket. A kisváros Szent Mihály templomában van ez a faragott tábla Üj utak Uj autóút a Kubai Köztár­saság legnehezebben járható körzetében, a Sierra Maestra hegységben. Hossza több mint 200 kilométer lesz és Pilon városát köti össze Santiago de Cubával. Az építkezés felén már túl van­nak. Szakemberek szerint az elmúlt években átadott au­tóutak közül ennek az épí­tése a legbonyolultabb. Az elkészült szakaszon a víz el­vezetésére több száz vasbe­ton csövet fektettek le és több mint 70 hidat emeltek A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia szervetlen kémiai intézetének munka­társai, Miroszlav Markvart kutatómérnök vezetésével egy új nitrogénmonoxid-közöm- bösitő eljárást dolgoztak ki. Az általuk szerkesztett la­boratóriumi készülők _. — a melynek neve RENOX — a katalitikus, szelektív reduk­Kubában a különböző folyók, illetve szakadékok között. A népi hatalom éveiben a Kubai Köztársaságban jóval több út épült, mint az ország forradalom előtti egész tör­ténetében. Az úthálózat hosszúsága a szigetországban ma meghaladja a 30 000 kilo­métert. Az új utak a legfon­tosabb ipari és mezőgazda- sági központokat kötik össze. A kubai első ötéves terv egyik legfontosabb objektu­ma az új autóút a tervek szerint 1980-ra készül el. ció alapján működik. A gyár­kéményekből áradó, mérgező gázokkal telített füst ártal­matlanná tételére a prágai kutatókollektíva vanádium- katalizátort alkalmazott. Ez a korábban használt platina­katalizátornál hosszabb élet­tartamú, hatékonyabb és sokkal olcsóbb. Kráterfalakon kúszó ezüstös gleccsernyelvek, nagy zajjal feltörő hatalmas gázsugarak, bugyborékoló vízfelszín, a tó mélyéről feltörő gözoszlopok... Ezt a képet látták a tu­dósok a Tolbacsik főkráterében. (Fotó: TASZSZ — I. Vajstein felvétele — KS) Jéggyalu - sarkkutatóknak Ősi hagyományok folytatói 42. Némi suttogó tanakodás után (az ajtó előtt) bekopogtak Buda tanítóhoz. Buda tanító megrögzött legényember volt, s ezt lakása is tükrözte. A szüleitől maradt öreg bútorok közt lakott. Csupa kopottság vette körül, sehol egy textil, egy váza, s a csupasz padlón csaknem gyűrűbe göndörö­dött a por. És por a könyvespolcon, mely háta mögött magaslott és roskadozott a sok könyv alatt. Ámbár ez csak a fiúk szemében tűnt, minthogy ez volt az egyetlen házi könyvtár, amit láttak. S öreg bútorokat se igen lehetett már látni benn a lakásban, csak a padláson. Buda tanítót azonban megszokták kü­löncnek. Most se volt az asztalán semmi, egy árva terítő. Üres pohár állott csak előtte, abba meredt. S a szék lábánál demizson. A fiúk, ahogy meglátták háta mögött a sok összevissza könyvet, előtte meg a poha­rat, magukban ezt gondolták: „Hátat fordí­tott a könyvnek, s a pohárhoz pártolt." A fiúk megálltak az asztal előtt, s Buda tanító felemelte üveges tekintetét a pohár­ból. Akárcsak valami súlyt. S tartotta, tar­totta rajtuk. Nehezen, csaknem elejtve. Feró szava zörgött, mint a papír: — Még nem jött meg... Voltunk Zsabká- nál is, nem tud semmit. Buda tanító nem szólt rá, lenyúlt a de- mizsonért. A csendben csak a csobogás hal­latszott. Zöldesbarna, zavaros-sűrű nedűvel telt meg a pohár. Árnyak gomolyogtak Buda ta­nító fejében, az ősök árnyai. Félt és nem tudta, mit higgyen. A mindenféle beszédek­nek, öreg hiteknek, úgy tűnt, alapja van. A polc a könyvek alatt megreccsent és Buda tanító összerezzent. S mindjárt ijed­ten a pohárhoz nyúlt. Magától ijedten: az ember hogy el tudja veszíteni magát gyen­geségében. — Jelenteni kellene — nyögte nehéz, zsib­badt nyelvvel. S tudta, hogy nincs ereje je­lenteni. Két tenyerébe fogta arcát. A torka összeszorult. Rettenetes... Érezte, hogy felelősségre vonnák. Aztán megint, magával birkózva: — Értesíteni kellene... a rendőrséget. Hallgattak. Senki se tudott ebben okos lenni. — Várjuk meg a reggelt — vélte Hornyák Marci —, s ha akkor se kerülne elő... A többi is helyeslőn bólogatott. S nem tudtak volna felelni rá, miért vonakodnak beavatni a rendőrséget. Talán a szégyen miatt (hiszen amire .a felejtés fátylát sze­rették volna borítani: hitványságukra a dologban, egy nyomozás az első percben premier plánba hozná.) De az is lehet, egy félelem évszázados beidegződése tartotta őket vissza. (A rendőrség csak nagyobb bajt hoz; jön és megy — s ők itt maradnak véd­telen a felingerelt bosszúval szemben.) Buda tanító letette a poharat. Szája kék volt. Hideg rázta. És szemében az iménti bárgyúság helyén gyermekded kétségbeesés pislogott. Szánni való volt nézni ezt a lélekben ösz- szeroppant embert. Kit annyi csodálat és tisztelet övezett a faluban. Kire gyermek­ségükben felnéztek, az egyedülire, aki e porból valaha is kiemelkedett, a falu fölé és magasabbra jutott (műveltségben), mint mindenki más, aki itt született, s a homlo­kán tiszta és szép tágasságát hordja a mesz- szi tájakat belátó értelemnek. Ez az ember romjaiban ült előttük és azt mondta: — Ti sohasem találkoztatok vele? — Kivel tanító úr? — A Rémmel... A fiúk nagyot nyeltek. — Nem, nem találkoztunk. S megrendültén, szánakozva nézték őt. Különösen Kosznovszki Feró. Kinek már nem voltak olyan bibliás ismeretei, mint az idősebbeknek. De most felderengett felüle­tes emlékezetében Mózes. Mózes, ki az ígé­ret Földjéig vezette zsidó népét, de ő már nem léphetett oda be. Mózes — nézte elgondolkodva, ajka szo­morkás. hangtalan rámozdulásával Kosz­novszki Feró Buda tanítót, az öreg Boda va­lakivé lett fiát. S a valakivé lett fiú pohár után tapoga­tózó tétova keze mintha tégláról téglára oly szívósan rakott és most egyetlen ráfújással leomlott kultúrájának törmelékei között matatna. — Ne igyon, tanító úr — kérte csendesen, szomorúan Kospnovszki Férő. Magas homlo­kán átmentett csillagfény derengett, abból az asztrálépítményből való, amit nevelője elveszíteni látszott. Buda tanító kezében megállt a pohár a zavaros nedűvel, mely konkordia és nova tőkéjén termett. Feró bólintott: helyes. — Reggel újra nekivágunk. A szurdoknak is — mondta, s nem jelentőség nélkül. És hunyorított biztatásul. ♦ Anyicska reggelre se jött meg. Buda tanító néhány fiúval már jókor nekivágott az erdőnek. Jobb is volt így ne­kivágni, mert nem kellett az emberek sze­mébe nézni. Felelni a kérdéseikre. A dia­dalmas igazukat, mely átsütött nova homá- lyosított tekintetük komorságán, ellenbizo­nyítékok híján eáfolntlaniil hngvni A határban egy lelket se lehetett látni. S a reggeli buszban is szokatlan volt a tágas­ság. Mindenkinek jutott ülőhely. Mert sokan úgy voltak, hogy nem mertek e reggelen kimozdulni a házból. Az öregasszonyok és nem is csak az öre­gek, de még a javabeliek is reggeli mise után a templomban maradtak, s makacsul mormolták ördögűző imáikat, s a pap, noha megemlítette nekik, hogy amit cseleksze­nek, egyáltalán nem egyeztethető össze XXIII. János pápa szellemével, igazából nem mert szembehelyezkedni velük, úgyis van elég manapság, ami kikezdje az anya- szentegyház testét. Králik Frányo kivallatta a fiát, s a reg­geli falat torkán akadt, mikor megtudta, hogy az öreg szurdokig elmerészkedtek, mely maga a pokol tornáca és látták ott a bálványokat. Sőt ma továbbmennek, be egyenest a szurdokba. Torkán akadt a falat, s amint sikerült le­nyelnie, fiát ürüggyel az istállóba küldte, s rázárta az ajtót. Jozso immel-ámmal meg­döngette, aztán leheveredett a szalmára. Furcsa módon nem nagyon bánta ezt a kényszert. Franyo elsietett Dombaj Joskóhoz meg az öreg Malicskihoz is, hogy ne engedjék a fiúkat, mert borzasztó veszedelmet hoznak a falura. A fiúk azonban már elmentek — mint Josko mondta: a segédmunkára, ahová járnak, az óbudai építkezésekhez. De Gyurka és Pista nem vallották meg otthon az igazat, és mélyen bent jártak már az erdőn Buda tanítóval, Kosznovszki Feró­val és Hornyák Marcival. Králik Franyo azután elment a kocsmá­ba és ki se jött onnan, mint biztos fedél alól. Mások is oda gyűltek, kiknek e hely törzsö- kös menedékük. Gyúró, Marisa férje már reggel az asztal alá itta magát. így kettős fedél volt fölötte. E kétszeres biztonságban várta az újabb csapást, melynek eljövetelé­ben, miután Matejékhoz is megérkezett, biztos volt. A spalettás ablak mögött egy hete feküdt végelgyengülésben Hanka, a boszorkány. Kutya se nézett rá. Száz macskája éhségé­ben világgá ment. ö maga szükség végett támolygott csak ki az ágyból, a fal mellett tapogatózva, mert utolsó ereje is tiltakozott ellene, hogy a maga piszkában feküdjék. (Folytatjuk) Selyemfestés RENOX, a gáznyelő

Next

/
Thumbnails
Contents