Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-03 / 28. szám
** 1977. február 3. “képújság 3 Nyilatkozat Én Bakács János vagyok A várdombi Kossuth utca 48-as számú ház verandáján öreg ember sütteti magát a csalóka téli nappal, amely csak arra jó, hogy megbo- londítsa a gyümölcsfákat. A kékföstő kötény frissen vasalt, az ember előtt szépen felkötve, mintha vásárra indulna. Csillog a szemüveg, arcán legalább kétnapos a szőr. Ezt csak akkor látom persze, amint az öreg ember invitálásomra: „Jöjjön már közelebb, hadd kérdezzek megától”-ra azt válaszolja: „Jönnék, jövök, csak bírjak, a porckorong fogva tart”. Végül is a ház előtt kezet rázunk. „Na, maga az, azt hittem idősebb ember, aki azokat a cikkeket írja.” Szóval kezdődhet az interjú-nyilatkozat a várdombi új utcasor tizenhárom háza ügyében. — Én Bakács János vagyok, pontosan hetvennégy éves, huszonnégy éve lakom Várdombon, azelőtt Mórágyon. Tizenkilencben jöttünk el Bátaszékről, mivel odavalósi gyerek vagyok. — Ezek a házak, itt a túloldalon, a maga szeme előtt épültek fel. — Két év alatt. Azaz, várjon csak, inkább másfél év alatt. , — Tudja, kik építették? — Az biztos. — Hát, kezdjük sorolni. — Az első házban lakika Vili János, a kőműves. Ná- nán, vagy hol dolgozik. A másodikban Bazerli József, ez pék. A harmadik ház, az unokámé. A negyedik Veres Béla háza. Esztergályos. Nem a szakmájában dolgozik, hanem valami vállalatnál, valami cégnél, más munkán. Az ötödik? Az, ...a ...a fene egye meg ükét. A Zsiga. Zsiga, milyen Zsig- mond? Bajos azt tudni. Tudja, az a helyzet, hogy min- denik embernek van valamilyen neve. Soha nem az igazi nevükön mondjuk ükét. Az a Zsiga. Az öreg hosszan elnéz a falu vége felé, a napsütésben fürdő szép házak sorát vizsgálva sem igen jutunk előbbre, csak akkor, amikor fiatalab ember megy el háza előtt, köszönés nélkül. ..Hát ilyenek ezek” — mondja. — A hatodik háznál tartunk. — Ott a Schmidt József lakik, napszámos ember. Aki fölötte lakik, a hetedik, szintén fiatal ember. Annak már nem tudom a nevét. Azokét, ott fönt, egyikét sem tudom. Messzi vannak. — Kiállt ide a kapuba és nézte, hogyan épülnek a házak. — Néztem. Meg aztán itt is épülnek, mellettünk. Aztán fönt az italboltnál, meg még följebb. Az utóbbi években ötven ház biztos épült. Annyi biztos. — Maga meg itthon ül, melegszik a téli napon. — Itt van a fiam is. A menyem Sopronban szanatóriumban. A fiam a mérnökhöz ment Szekszárdra. A másik unokám meg a falu túlsó felén épített. Nem vagyok egyedül. — Mi volt a maga mestersége? — Nyakkendökészítő. — Nono? Csak nem nyakkendő. (A szemüveg szikrázik, az öreg mosolyog.) — Kötélgyártó voltam. Köteles. Tudja, mi az? — Tudom. Én is fontam. Harminc éve is van annak, tán nem is tudnám pödretni- veretni a kendert. — Nem lehet azt elfelejteni. Amit az ember egyszer megtanul, azt nem feledi. — Már mennek? Ráérnek még. — Sok a dolog. — Kísérje szerencse útjukat. Isten velük. Az öreg kézbe fogja a kapu kovácsolt kilincsét, erőt, bátorságot adó, jó támasz. Hosszan néz utánunk, aztán meg az új házsor felé, amelynek nyolcadik sárga keríté- ses házától nem tudja, kik lakják az egy éve épített szép családi házakat. Pálkovács Jenő Gottvald Károly Technikai fejlesztés a kereskedelemben Mncehely . . A határidő ismeretlen A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete budapesti és hat megyei bizottságának bevonásával átfogó vizsgálatot tartott az élelmiszer- kereskedelemben és a vendéglátásban a munkát köny- nyítő gépek, berendezések alkalmazásáról, a gépellátottság helyzetéről. A technikai fejlesztés már hozott figyelemre méltó eredményeket. A tej poli- pack csomagolásának bevezetése, az üvegek és a rekeszek elhagyása például 200 ezer tonna, a tej konténeres szállítása évi egymillió tonna rakodását tette feleslegessé. A fogyasztási cikk kereskedelem az elmúlt tervidőszakban 3,4 milliárd forintot fordított technikai fejlesztésre, ebből 862 millió forint volt az élőmunkát pótló, a fizikai terhelést könnyítő eszközök beszerzésére nyújtott állami támogatás. Az élelmiszer-kereskedelemben több mint 300 ezer rakodólap, 500 akkumulátoros és 2500 kézi emelővillás targonca segíti a munkát. A kereskedelemben jelenleg 30 ezer konténert használnak, s továbbításukra 120 speciális gépkocsi áll rendelkezésre. Gyakorlatilag azonban mindössze ezer nagyobb élelmiszerüzletbe lehet ílymódon árut szállítani. A szakszervezet a kedvező fejlődést csak kezdeti eredménynek tekinti, hiszen az élelmiszer-kereskedelemben az állami vállalatok üzleteinek csak 28—30 százalékában, az ÁFÉSZ-ek boltjainak 18—20 százalékában használnak a nehéz fizikai munkát könnyítő eszközöket. Pincehelyen tizenhárom éve bontották le a” művelődési házat. Tizenhárom éven keresztül arra gyűjtötték a fejlesztésre szánt pénzt ebben a községben, hogy felépíthessék az újat. A tanács mellett az összes helyi munkahely szívén viselte sorsát, anyagi lehetőségeikhez mérten hozzájárulva a lassan gyűlő összeghez. (Több, mint félmilliót adtak össze, többek között a „Négy napot Pincehelyért” akció bevételét.) Ha minden igaz, idén végre elkezdődhetnek az épület alapozásának munkálatai. Szándékosan írtunk épületet, s nem művelődési házat. Ugyanis az, aminek a kiviteli terve július 15-i határidővel el kell, hogy készüljön, végül is nem művelődési ház, hanem művelődési célt is szolgáló tornaterem. Egy viszonylag tágas hely, ahol színpad is lesz, és alkalmasint nézőtérré változtatható a pálya. VITA FOLYIK Nagy vihart kavart ez a községben, de a megye köz- művelődési szakemberei körében is. Az egyik fél így beszél: Mivel ötmillió forintból nem lehet egy egész művelődési házat felépíteni, s mivel a községben semmi lehetősége nincs az iskolásoknak a teremsportra, ez a legjobb megoldás. Hisz végül a kultúra aligha károsodik: a nagytermes rendezvényeknek jó helye lesz... A másik: Miért hitegették a pincehelyieket tizenhárom évig, hogy pénzükből művelődési ház épül? Nem tudtak reálisan felmérni erőiket és a tényeket, hogy megállapítsák időben, mit tudnak majd építeni? S mi lesz a művelődési házzal? Az mikor épül fel? A vitát nem lehet egyértelműen eldönteni. Az egyik felet ugyanis az erősíti, hogy országosan szorgalmazzák a művelődési oktatási és sportintézmények együttes építését, és azt, hogy minden iskolásnak legyen módja sportolni. A másik fél is támaszkodhat irányelvekre: a kiscsoportos művelődés támogatása nem új keletű; minden közművelődéssel kapcsolatos határozat leszögezi. Az igazsághoz tartozik, hogy a tanulmányterv még úgy készült, hogy klubszobák, szakköri helyiségek is szerepeltek rajta, a kiviteli tervről maradnak mindezek le, valóban anyagi okok miatt. (A megyei tanács ebben az ötéves tervben két nagy művelődési ház építésében segít — Bonyhádon, Dombóváron —, a pincehelyit nem tudja támogatni.) Mindez a terveztető községi tanács eredeti jó szándékát igazolja, s való igaz, a jelenlegi most már az egyetlen megoldás. MÜLT ÉS JÖVÖ De érdemes — a hátteret vizsgálva — visszapillantani a múltba. Itt is szerepel egy művelődési ház terve, amiért száznégyezer forintot (!) fizettek. Akkor, amikor léteztek azok a művelődési intézményekre vonatkozó típustervek, amelyeket központi irányítással és szakértelemmel terveztettek meg — a település lélekszáma, helyzete, igényei szerinti választási lehetőséggel — és amelyek jóval olcsóbban, kedvezményes áron voltak beszerezhetők, mint az egyedi tervek. Hogy miért nem ezek közül választottak Pincehelyen? Vagy nem tudtak róla — ám a járási, megyei művelődési osztály készségesen adott volna tájékoztatást — vagy nem elégedtek meg a „szimpla” típustervekkel? Kinyomozni ma már lehetetlen. Az biztos, hogy most is egy budapesti tervezőintézettel állnak szerződésben... A távlati tervekről szólva főleg iskolaépítésről esik szó, de az elképzelésekbe belefér a tornaterem művelődési házzá való kiegészítése — határidő nélkül. Viszont a könyvtár még távlatilag sem kerül szóba a művelődési komplexum tervezésénél, pedig ennek az intézménynek is ott lenne a helye. (Jelenleg lehetetlen körülmények között működik.) SZERVEZÉSSEL MEGOLDHATÓ A sportterem megépülése is változtat Pincehely nehéz közművelődési helyzetén. Feltétlenül kell egy fáradtságot nem ismerő közművelődési munkás, aki megoldja a kiscsoportos foglalkozások szervezését a község munkahelyi klubjaiban, erre a célra felhasználható helyiségeiben. Mert égetően szükséges, hogy ezen a téren történjen valami, ha lehet, még előbb, mint a nagyterem elkészül. VIRÁG F. É. Kedvezménnyel sem Milliós érdekek ütköznek... Nem minden *££ egy időben. A szállítási riportok, híradások csúcsideje az ősz. Témaszüret van olyankor, újság, tévé, rádió bőven szól a szállítási dolgozók de- refcas helytállásáról, az éjjelnappali műszakok nehézségeiről. A közlekedési szakemberek szerint egész évben tart a szállítási csúcs. Ennek a megállapításnak ellentmond — mint ezt egy hozzászólásból megtudtam a héten tartott szakszervezeti tanácsülésen —, hogy komoly foglalkoztatási gondjai vannak a 11-es számú Volán teherfuvarozási ágazatának. Egyszóval ugyanazok a dolgozók, akik ősszel hónapokig nemcsak a kötelező, illetve az engedélyezett munkaórákat húztak le azért, hogy megnyugtató időben teljenek meg az ország éléskamrái, hogy az ipar időben jusson az év végi hajrához szükséges alapanyagokhoz, eszközökhöz — most ugyanezeket a dolgozókat nem tudják kellő mértékben foglalkoztatni. Természetes, hogy ez a fizetési borítékokon is meglátszik. De eltekintve az anyagiaktól — bár alig hiszem, hogy ettől valóban csak úgy el lehessen tekinteni —, mindezek aztán egyértelműen kihatnak a szállítási vállalatok, adott esetben a 11. számú Volán munkaerő-gazdálkodására. Egyértelműen — hátrányosan. A vállalatnak mindent el kell követni, hogy az év nyolc-tíz hónapjában szinte felbecsülhetetlenül értékes munkáskezeket megtartsák ebben az időszakban. Természetes, hogy ez nem köny- nyű, figyelembe véve az adott helyzetet. Más dolog, hogy ez a szállítási pangás nemcsak az embereket készteti idő- és pénzpazarló tétlenségre. Épp így tétlenkednek a sokmillió forintos szállító- eszközök kihasználatlanul. Legfeljebb nem panaszkodnak. Okuk lenne rá bőven, hisz hosszú hónapokig félelmetes igénybevétellel üzemelnek, aztán egyszerre semmi. Nem szükséges bizonygatni, hogy az efféle üzemelés aligha tartozik a gazdaságos eszközkihasználás fogalmába. A Volán panasza a saját gondjain felül még valamire rávilágít. Történetesen arra, hogy a szervezettség terén akad még tennivaló üzemeinkben, gazdaságainkban, Nehezen hihető, hogy az év elején ne akadna szállítani- való, hisz a termelés nem függhet attól, hogy mit mutat a naptár. Gazdasági életünk érrendszerének, a szállításnak, ilyen mértékű pangása arra a következtetésre késztetné az embert, hogy nálunk az év eleji hónapok valami átmeneti pihenőidőszaknak felelnek meg gazdaságainkban. A Volán, a MÁV ezekre a hónapokra — számolva a természetes és indokolt visszaeséssel — előszállítási kedvezményt ad. Ennek ellenére a vállalatok, gazdaságok nemigen jelentkeznek e kedvezmény igénybevételéért. Úgy tűnik, jobban megéri fizetni a szállítási csúcsban a büntetéspénzt és a különböző póttarifákat a sürgős szállításokért. Ellenvetések — a témát illetően akadnak bőven. Az első, hogy a vállalatoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk az optimális anyag- és készletgazdálkodásra Márpedig ez elképzelhetetlen, ha év elején leszállíttatják mondjuk a novemberi anyagigényt. Vagy a mező- gazdaság részéről, hogy januárban nem kell, nem lehet kukoricát, cukorrépát betakarítani. Mindez természetesen igaz. Az viszont St! hogy ne lehetne összhangot találni úgy, hogy ne károsodjon a fegyelmezett készletgazdálkodás — de ugyanakkor ne álljanak kihasználatlanul milliós értékű szállítóeszközök és tétlenül a szállítási dolgozók. Gyvgy öles plakátok hirdetik: néhány napon át olcsóbban vásárolhatunk a ruházati boltokban. S hogy vásárolunk is, bizonyítja, a Szek- szárd—Kölesdi ÁFÉSZ szekszárdi boltjában, a 160 lakásos épület földszintjén, a csendes délelőtti órákban is nagy a sürgés-forgás. A vásár első két napján a szokásosnál kétszer nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Az árukészlet jelentős része, kötött- és méteráruk, konfek- ciós termékek, valamint cipők 30—40 százalékkal olcsóbban kaphatók. Legnagyobb kelete az olcsó gyer- mekanoráknak van. Fotó: Szepesi Új házakról, építőkről, a nyakkendőről Az első házban lakik a Vili János
