Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-26 / 48. szám
2 ^PÚJSÁG 1977. február 26. Külkereskedelmünk 1976-ban (Folytatás az 1. oldalról). gép, 20 ezer háztartási mosógép, 47 ezer televízió behozatala járult hozzá a lakosság igényének jobb kielégítéséhez. A szocialista országokba irányuló kivitelünk 43 százaléka gépipari termékekből áll. Jelentősen, mintegy 20 százalékkal nőtt vegyipari exportunk. A jelentős fejlődés ellenére mind az exportban, mind az importban lemaradások is előfordultak. Ezek pótlására 1977-ben kerül sor. A szocialista országokkal folytatott kereskedelemben 1976-ban is meghatározó jelentősége volt a Szovjetuniónak. A KGST-országokból származó behozatal 53 százalékát ezen belül az anyagimport 58 százalékát, az energiahordozó és villamos- energia-import 89 százalékát a Szovjetunióból szereztük be. A KGST-országokba irányuló kivitelünkből a Szovjetunió mintegy 53 százalékkal részesedett. Ide szállítjuk a exportált gépek 56 százalékát. A Szovjetunióval a múlt évben is több kölcsönösen előnyös, konvertibilis devizában elszámolt ügylet jött létre, amely az éves államközi megállapodásokon túl, lehetőséget nyújtott külkereskedelmi kapcsolataink bővítésére. Bulgáriával, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, az NDK-val és Romániával exportunk 22, importunk 15 százalékkal bővült. Kedvezően alakult forgalmunk Mongóliával és Kubával. Eredményesen fejlődött a magyaj—jugoszláv kereskedelem is. ahol egyébként az elszámolás konvertibilis devizában történik. Behozatalunk több mint 90 millió dollárt tett ki, kivitelünk pedig mintegy kétszerese az importnak. Gazdasági együttműködésünk a KGST-országokkal 1976-ban új szakaszba érkezett. Az 1976—1980-as tervidőszak az első, amelynek külgazdasági céljait és lehetőségeit már teljesen a KGST komplex programjában . megfogalmazott közös törekvések figyelembevételével alakítottuk ki. A már korábban megkötött kooperációs és szakosítási egyezmények mellett újabb, nagy horderejű két- és sokoldalú szerződések szolgálták a forgalom bővítését, korszerűsítését. Az OSZSZK területén, Mozir városban KGSTközreműködéssel készül el az a jelentékeny kapacitású takarmányélesztő üzem, amelynek terméke a magyar állattenyésztést is nagymértékben segíti majd. \z elmúlt években a tőkés icokon bekövetkezett ar- árarányváltozások hatast ikorolnak a KGST-orsza- í közötti kereskedeleméi érvényesülő árakra is. vei behozatalunkban a vi- piaci áremelkedéssel job- i érintett termékek (elso- ban az energiahordozok a nyersanyagok részelése jóval nagyobb, mint kivitelben, rubelben szaszintje az exportárakét valamelyest meghaladó mértékben növekedett. A cserearányok ebből adódó változását a népgazdasági terv is figyelembe vette. Diszkriminatív intézkedések 1976-ban a tőkés devizákban lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk 5,4 milliárd dollár volt. Kivitelünk folyó áron 13 százalékkal nőtt, míg a behozatal ennél jóval mérsékeltebben, csak 4,7 százalékkal emelkedett. A tőkés világpiaci értékesítés feltételei az elmúlt évben megnehezedtek. A számítottnál mérsékeltebb konjunktúrában ugyanis a verseny tovább élesedett; a termékek korszerűsége, a kifogástalan minőség, a szállítási határidők maradéktalan betartása, az üzletek alap- feltétele lett. A magyar áruknak a tőkés világpiacon tavaly is szembe kellett nézniük több diszkriminatív mennyiségi korlátozással es protekcionista intézkedéssel. Magyar- ország a GATT egyenjogú tagjaként, változatlan erővel fellép a megkülönböztetés minden formája ellen, s ebből következik az is, hogy hazánk Európa két nagy gazdasági integrációs szervezetének a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatfelvételét is szükségesnek tartja és támogatja. A nehéz külső piaci feltételek a tervszerűen dolgozó termelő és külkereskedelmi vállalatoktól jelentősen több munkát követeltek. A központi irányítás és a vállalati erőfeszítések eredményeként a dollárban mért kivitel a tervezett szintet megközelítette. A növekedésre annak ellenére került sor, hogy a kedvezőtlen terméseredmények miatt a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel elmaradt az 1975. évitől. Az export fejlődését, így elsősorban az anyag jellegű (a vegyipari és kohászati) termékek terven felüli termelésnövekedése tette lehetővé. A vegyipar 77 millió dollárral, a kohászat 59 millió dollárral több árut értékesített, mint 1975-ben. Ha azonban e kedvező eredményeket az V. ötéves terv követelményeinek tükrében vizsgáljuk, a feldolgozóipar expartrészará- nyának erőteljes növelésére tavaly — részben az előbbiek miatt — még nem került sor. A feldolgozóipari termékeket gyártó iparágaktól a tőkés verseny fokozott alkalmazkodóképességet, rugalmasságot követel. Ezért a termelő és a külkereskedő vállalatok idei erőfeszítéseik középpontjába e feladatok megoldását helyezték. A tőkés devizákban elszámolt behozatal 1975-höz képest — alapvetően az előző évinél alacsonyabb árszínvonal következtében — kiegyensúlyozottabb lett. A behozatal mintegy 30 százalékát kitevő áruk esetében (kőolaj, hengerelt áru, marónátron, műtrágya, növényvédő szer, papíripari rostos termékek, cukor) említésre méltó a megtakarítás mind mennyiségben, mind a kedvezőbb áralakulást illetően. 1976-ban a gépbehozatal 15 százalékos növekedése hozzájárult a korszerű technika alkalmazásához. Tizenhatmillió dollárral bővült a fogyasztási cikkek behozatala. A belföldi szükségletnek megfelelően — egyebek között — 377 ezer pár cipőt, 37,5 ezer tonna kávét, 13 millió dollár értékű burgonyát importáltunk. A tőkés gazdasági kapcsolatainkban is mind jelentősebb helyet foglalnak el a kooperációk. Tavaly elsősorban a gépipari, a vegyipari és könnyűipari kooperációk bizonyultak a legeredményesebbnek. A kölcsönös előnyök jegyében eredményesen fejlődött külkereskedelmünk a harmadik világ országaival. Exportunk egy év alatt 4, ezen belül az ipari fogyasztási cikkek kivitele több mint 10 százalékkal nőtt. A kivitel több mint 40 százalékát gépszállításaink adták. Importunkban partnereink érdekeinek is megfelelően, több mint 30 százalékkal nőtt az ipari fogyasztási cikkek behozatala. (MTI) ÓVÁRI MIKLÓS A JÓZSEFVÁROSBAN Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken a Józsefvárosba látogatott el. A pártbizottság székházában a Központi Bizottság titkára tájékozódott a Józsefváros politikai, kulturális, gazdasági életéről. Ezután két felsőfokú tanintézetet keresett fel: ismerkedett a Kandó Kálmán Főiskola és a Bánki Donát Főiskola életével. Délután Óvári Miklós találkozott a két főiskola és a kerület aktivistáival, s előadást tartott időszerű politikai kérdésekről. BUDAPEST Közérdekű kérdésekről tárgyalt pénteki ülésén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Dr. Józsa Ödön, a Mun. katudományi Intézet igazgatója, a KNEB munkabizottságának'jelentést terjesztett elő a szakmunkástanulók élet- és munkakörülményeinek vizsgálatáról. A KNEB a széles körű elemző munkát összegező jelentését a kormány elé terjeszti. Ugyancsak széles körben vizsgálta a népi ellenőrzés a tel j así tménykövetelmények hatását a munkaidőalap hasznosítására. Az összefoglaló jelentést Riss Jenő, a munkabizottság vezetője, a BKV vezérigazgató-helyettese, országgyűlési képviselő terjesztette elő. KARÁKAS LÁSZLÓ TÁJÉKOZTATÓJA Az Országos Vezetőképző Központ nagytermében pénteken munkaügyi aktívaértekezletet tartottak, ahol a megyei tanácsok elnökhelyettesei, továbbá a minisztériumok, főhatóságok és megyei tanácsok munkaügyi kérdésekkel foglalkozó vezetői vettek részt. Karakas László munkaügyi miniszter az 1976. évi munkaügyi helyzetről és a további feladatokról adott tájékoztatást. Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Szalaí Endre életének ötvenötödik évében, 1977. február 25-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szalai Endrét saját halottunknak tekintjük. Temetéséről később történik intézkedés. Tolna megyei Népújság Szerkesztősége Tolna megyei Lapkiadó Vállalat Bandi bácsi így hívta mindenki! Ezen a néven kerestük tegnap is, amikor elérkezett az idő: be kell kapcsolni a képtávírót, indul az adás. Valami szorongató érzés kerített hatalmába bennünket: „Ilyen még nem történt! Hol lehet? Mindig pontos, lelkiismeretes volt...” 1951 óta dolgozott a szerkesztőségben újságíróként, majd néhány éve rábíztuk a telexgép és a képtávíró kezelését. Becsületes, szorgalmas munkájával mindennap találkozhattak olvasóink lapunkban. Az ő neve helyett ez állt a tudósítások alatt: „MTI, TASZSZ, APN, PAP...” Az általa fontosnak ítélt híreket mindig piros ceruzával jelölte meg. Ezzel is segítette ä szerkesztő munkáját. A képek, amelyek alatt ez állt: „Képtávírónkon érkezett” — rajta keresztül jutottak el olvasóinkhoz. Tegnap este már nem ő volt a képtávíró mellett. Reggel még bekapcsolta a telexgépet. Szólt: figyeljenek a gépre, majd jön... Nem jött! Szalai Endre, Bandi bácsi nincs többé! Nélküle kattog a telex, hiába jelez neki sípolva a képtávíró... Hallgatjuk e hangokat és úgy érezzük: Bandi bácsi köztünk van és köztünk is marad mindaddig, amíg emlékezni tudunk. Leszállt a Szojuz-24 A moszkvai rádió pénte- kazahsztáni Arkalik városken adását megszakítva be- tói 36 kilométerre északjelentette, hogy Viktor Gór- keletre hajtott végre sima batko és Jurij Glazkov, a leszállást. Az űrhajósok közSzojuz—24 űrhajó pilótái a érzete kiváló. A Szaljut—5 repülési programjukban sze- űrállomás, amely csaknem replő feladatok sikeres vég- három hétig adott otthont rehajtása után visszatértek a Glazkovnak és GorbatkóFöldre. A Szojuz—24 szállító- nak, automatikus vezérléssel űrhajó visszatérő egysége a folytatja repülését. LAPZÁRTA Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Paul Georg Jyrkänkalliot, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy. követét. Az Elnöki Tanács a magyar—finn kapcsolatok fejlesztésében kifejtett tevékenysége elismeréseként, végleges elutazása alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített „Zászlórendje” kitüntetést adományozta a nagykövetnek, amelyet az Elnöki Tanács elnöke nyújtott át. A nagykövet végleg elutazott Budapestről. (MTI) A cárizmus végnapjai (5.) II. Miklós a főhadiszálláson február 25-én, vasárnap este táviratot kapott a duma elnökétől: „A helyzet komoly. Ismételten kérem felségedet az ország bizalmát élvező kormány kinevezésére.” A cár odafordult Alek- szejev tábornokhoz és azt mondta: „Ez a kövér Rodzjanko azt sem érdemli meg, hogy válaszoljak neki.” Válasz helyett utasította Ivanov tábornok főhadsegédet, a galíciai front parancsnokát, vonja ki négy legjobb ezredét a frontvonalból, és segítsen Habalovnak Péter- várott. Azon az estén Buchanan angol nagykövet ezt írta naplójába: „Bár tudom, hogy a városban kétszáz halott fekszik, a nagykövetség környéke nyugodtnak tűnik.” Maurice Paléologue, francia nagykövet este 11 órakor tért haza egy fogadásról és naplója tanúsága szerint az ő tapasztalatai is hasonlóak voltak. De hétfőn, február 26-án a francia nagykövet már ezt írta naplójába: „Fél nyolckor, éppen, amikor végeztem az öltözködéssel, különös hangokat hallottam a Sándor-híd felől. Vörös zászlókat lengető tömeg höm- pölygött a híd egyik oldaláról, a másik partról pedig egy ezrednyi katonaság indult feléjük. Azt hittem, hamarosan kezdődik a vérfürdő. De'nem ez történt: a két tömeg, az egyenruhás és a munkásokból álló, összeölelkezett.” Két órával később Knox tábornok, angol katonai attasé katonákat látott, akiket „izzó szemű forradalmár diákok” vezettek. A tábornok ezután beszámol arról, hogy hamarosan lángok csaptak ki a bíróság, az Arzenál, a belügyminisztérium és a cári rendőrség főhadiszállása épületéből. Délre a Péter-Pál erőd huszonötezer katonája csatlakozott a forradalomhoz. A foglyok kiszabadultak. Ezen a hétfőn tartotta utolsó ülését a cári kormány. A CSELEKVÉS PILLANATA A februári forradalomban egy életképtelennek bizonyult rendszert mindenekelőtt a tömegek spontán kétségbeesése, gyűlölete és ön- feláldozása söpört el. Az egyetlen szervezett erőnek az a párt bizonyult, amelyet a legjobban üldözött a cári önkény: a bolsevikoké. A forradalom árja minden központi irányítást képtelenséggé tett, de a lenini eszmék és a Svájcból is rendszeresen érkező lenini instrukciók éreztették hatásukat. A bolsevikok a felbolydult méhkasban nem tudtak rendszeresen érintkezni egymással, de sejtjeik így is nagy erőnek bizonyultak. Kajurovnak, a viborgi pártbizottság egyik tagjának emlékezését a következőképpen idézi Gyurkó László: „...Senkivel sem beszélhettem meg a teendőket. Nem is volt rá idő, éreztük, hogy elérkezett a cselekvés pillanata... Összegyűjtöttem az Erikszon-pártsejt * néhány tagját és javasoltam, vegyünk vörös anyagot. Két zászlót készítettünk... Az egyiket Mihail Poljakovnak, a másikat Alekszandr fiamnak adtam, s megmondtam nekik, csak akkor bontsák ki a zászlót, ha már nagy tömeg gyűlt össze. Aztán elindultam a Nyevszkij Prosz- pektre...” Lenin ezekben a napokban — tehát akkor, amikor szinte még senki nem ismerte fel, hogy ez már a forradalom — megértette, hogy mindenáron és minden eszközzel haza kell térnie. Voltaképpen csak utólag lehetett rekonstruálni, hogy Oroszországban 1917. február 27-én este győzött a forradalom. A duma ideiglenes bizottságot alakított és átvette a hatalmat. A Tauriai- palotában, amelyet egykor Nagy Katalin épített ke- gyencének, Patyomkinnak, ezen az estén mégsem csak a duma ülésezett: megalakult a munkás- és katonaküldöttek tanácsa. Kerenszkij, az ideiglenes kormány későbbi elnöke ezt írta erről az estéről: „A palota két különböző szárnyában két különböző Oroszország tanácskozott: az uralkodó osztályoké, akik elvesztették a játszmát, bár erre még nem döbbenlek rá, és a dolgozóké, akik a hatalom felé meneteltek, bár ők sem tudták ezt.” Február 28-án, szerdán a francia nagykövet ezt írta naplójába: „A Tauriai-palota a duma székhelye felé tökéletes rendben, zenekarukkal az élen meneteltek a cári birodalom leghíresebb ezredei. A régi zászlók mellett vörös lobogókat lengetett a szél. Amikor a kozák kíséret és a testőrgárda tisztjeinek gomblyukában megpillantottam a vörös kokárdát, megértettem, hogy a régi Oroszország nincs többé.” AZ ÜJ HATALOM MAGJA A régi Pétervár sem létezett többé. Oroszország központja a Tauriai-palota lett, amelynek egyik szárnyában már dolgozott a jövendő hatalom magja: a Szovjet. 1917. április 3-án este 11 órakor a Finnlandi-pálya- udvarra érkezett egy zömök, szakállas férfi, aki hosszú éveket töltött száműzetésben, mégis oroszlánrésze volt az ébredésben. Személyesen még kevesen ismerték, de nevét és tevékenységét már sokan. Még néhány hónap és nemcsak egész Oroszország, hanem az egész világ megismeri — immár nemcsak őt, nemcsak a nevét, hanem mindazt, amit ez a hatalmas homlok, ez a név jelent. Még néhány hónap és öt kontinensen ismerik fel — az elnyomók riadtan, az elnyomottak mámoros örömmel —, hogy a Föld egyhatodán valami más, valami soha- sem-volt van születőben: hogy a februárban meglazult eresztékek helyén nemcsak a régi Oroszországon, hanem a régi világon támadt végleges és betömhetetlen rés. Még néhány hónap és a nagyszerű Februárt a Nagy Október követi. Az r hónap, amikor a Néván lassan, kérlelhetetlenül a Téli Palota felé fordítja ágyúit az Auróra. ...Vlagyimir Iljics Lenint lelkes tömeg kísérte a bolsevikok székházához, a Kse- sinszkaja-palotához. A palota tulajdonosa és névadója a híres prímabalerina, II. Miklós szeretője volt. A Svájcból hazatért száműzött az elegáns kegyencnő bu- doárja mellett mondta, el még megérkezése estéjén, áprilisi téziseit. A programot, amely felvázolta a lerombolt régire építendő új világ körvonalait. HARMAT ENDRE
