Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

Berend Iván: Huszti

Az új Jókai-film, a Fekete gyémántok főszereplője Huszti Péter. A forgatásról írt jegyzeteiből — amely a Filmek és alkotók sorozat Várkonyi Zoltánról szóló füzetében fog megjelenni — idézünk:

„Egy teljes nyarat töltöttünk Jókaival, a Fekete gyémántokkal. Előzőleg, tavaszszol izgatott készülődés, ruhapróbák, szinkronpróbák. Át- meg átbeszéltük a forgatókönyvét, rágtuk a mondatokat, faggattuk, kutattuk ezt a furcsa titokzatos mérnököt, az ifjúságunkat visszahozó Berend Ivánt.

Mit jelent nekünk ma, üzen-e valamit? Mit keres közöttünk ’76-ban ? Többek

között erre is választ kerestünk ezzel a filmmel. Mondani akartunk valamit a hivatásszerelemről, a törhetet- lenségről, a mindig újrakezdésről.

Majdnem hetven napot forgattunk Salgótarjánban, Keszthelyen, a Tudományos Akadémia előadótermében, a várban, a tőzsde nyüzsgésében, rekkenő hőségben a tárnákban, csillék között, a kantinban, dideregve éjszakákon a bányatavon, robbanás füstjéből fulldokolva, dübörgő bányatüz több emeletes lángoszlopától perzselve, műtermek levegőtlen reflektorfényében olvadozva, nehéz körülmények között”.

Borobudur templomáért

Az UNESCO érmet bocsátott ki a jávai Borobudur buddhista templomának megsegítésére, hogy a bevételből segítsen megmenteni az 1200 éves műemléket. Főépülete 40 méter magas, a teraszosan épült templom alapterülete 2500 négyzet- méter kiterjedésű. Termeit

504 Buddha-ábrázolás ékesíti; szobrok, reliefek, domborművek.

Az érem (képünkön), amelyet Josaku Maeda japán művész tervezett, az egyik oldalán elmélkedő Buddhát ábrázol, a másik oldala a borobuduri templom jellegzetes távlati képe. —di

Gyermek zeneszerzők

A zenetörténet nem egy klasszikusáról közismert, hogy már gyerekkorában feltűnt zeneszerzői adottsága. Az előadóművészet terén nálunk is akad néhány kiváló tehetség, aki gyerekkorától szerepel, de ifjú komponistákról ritkán hallunk.

A Szovjetunióban, ahol a

tehetséges fiatalok szakmai nevelésének sajátos rendszere épült ki, külön foglalkoznak az ifjú zeneszerző jelöltekkel.

Erről Tatjána Rogyionova zenetanár így nyilatkozott:

— Az alkotókedvet szeretnénk felkelteni a gyermekekben. Hiszen minden szakmában szükség van gondolkodó, alkotásra kész, élénk fantáziájú emberekre. A gyerekek minden héten elhozzák szerzeményeiket, sokszor csak vázlatos formában, aztán együtt megvitatjuk, kipróbáljuk, milyen hangszeren szól a legszebben a mű.

A legtehetségesebb kis alkotók mellett a Szovjetunióban — az esztétikai nevelés keretében — közel ötezer zeneiskolában egymillió gyerek ismerkedik meg a komponálás alapjaival.

Szigeti József

75 éve, 1902. február 26-án hunyt el Szigeti József színész, színműíró. Háromévi vándorszínészkedés után 1844-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Kezdetben szerelmes, majd hősi szerepeket bíztak rá, ez utóbbira azonban sem alkatilag, sem lélektanilag nem volt alkalmas.

Annál kiválóbban ábrázolta az idősebb, joviálisán humoros, vagy kedélyesen mókázó alakokat. A realista színjátszás egyik úttörője volt. A színiakadémiának 1866-tól tanára, önéletírása Egy színész naplója címmel jelent meg.

Kulturális

együttműködés

Moszkvában a közelmúltban kulturális együttműködési megállapodást írtak alá az NDK és a Szovjetunió képviselői. Az egyezmény részét jelenti annak a nagyszabású programnak, amely az 1976—1980-as időszakra szabályozza a két ország kulturális és tudományos kapcsolatait.

Az 1977-es intézkedések különösen nagy súlyt helyeznek az olyan rendezvényekre, melyekkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról emlékeznek meg.

40.

Tájolósdit játszott: merre esik a falu, merre az erdészet fűrésztelepe.

— És mit gondoltok, a Kakukk-rét merre van? — kérdezte.

— Arra — mutattak a fiúk némileg a nap iránt.

— Szerintem idébb. És a Vaskapu-szikla? Annak itt kell lenni, egészen közel.

— Talán ott a nagy fejű bálvány mögött — kapcsolódott bele Buda tanító is, s az egyik sziklaóriásra mutatott. — Kicsit délkeletnek. Nem lehet nagyon messze.

A fiúk megértették, hogy Buda tanító se bánja az elodázást. Lelkében alighanem alkudozik magával. A napot is nagyon nézegette. A távoli és kékesfekete színt öltött múmiahegy tetején ült már a nap, legurulni készült onnan.

S ekkor Dómbaj Gyurka felkiáltott:

— Nézzétek!

Mindnyájan odakapták a fejüket. Látták a nyomot a füvön. A sűrű, selymes szálak, mint a dőlt rend, úgy lapultak a talajhoz, embernyi helyen.

Feró is odanézett, de csak egy pillanatig hűlt meg tőle.

— Eredjetek a fenébe! Hornyák Marci nyomtatta le az elébb.

Fellélegeztek. Csakugyan. Hornyák Marci leült az imént egy percre. Hornyák Marci némileg tűnődve nézte a saját nyomát. Ha nagynak találta is kicsit, de elfogadta.

Különben is Králik Jozso véleménye látszott a legreálisabbnak.

— Mi itt vacakolunk, ők meg már régen otthon vannak... Nem találtak a bányában, fogták magukat, hazamentek.

— Hát gyerünk! — sóhajtott Buda tanító.

Visszafordultak. Készségesebben, mint

gondolná az ember. És szokatlanul frissen ennyi törődés után.

Buda tanító pedig átölelte íjacót.

— Azt hiszem képzelődtél gyerek.

Laco nem mert szólni, röstellte magát.

Visszafelé is nézték a kannát, de nem találták. Nem is csoda, akkora sűrűségben.

*

Mintha szél kapta volna hátba őket, úgy vitte a lábuk. Hiszen lejtett is az út hazáig. Csak itt-ott kapott fel kisebb emelkedőre, hogy utána még nagyobbat lódítson rajtuk.

Maguk is szívesen hitték, hogy megira- modásuk csak az út lejtése miatt van.

S tán az is, hogy egész út alatt alig szóltak.

Králik Jozso folytonos bizonygatása pedig már mindenkit idegesített.

— No, ezek jól 'átráztak — harsogta. A biztos tudat hazugul harsány nevetése bosz- szantó volt.

A félelem kiabálása az erdőn. S a rossz, érzést, mely ott volt a hátukban, láthatatlan szélként egyáltalán nem oszlatta szét. Inkább felerősítette a bevallani se jót.

— A kis hamisak! — harsogott Králik Jozso. — Direkt csinálták.

— Hallgass már, a fenébe! Ki kérdezett?

Dombaj Gyurka és Kis Pista nagyon is

ingerlékenyek voltak. S különösképp kedvetlenek.

Buda tanító elöl haladt, s minden lépésnél

— egy-egy zöttyenés — mellére hullott a feje. És senki se merte Buda tanítót a gondolataiban zavarni.

Mikor pedig a torony kibukkant elől, a táj hullámaiból, s az erős szürkület páráiból, szívük üteme felgyorsult.

Hihetetlen: sohasem értek haza ily egykettőre. Pedig a bányába is benéztek még egyszer — a nap már az erdőbe merült a bánya pereme fölött, s mélyülő sötétség töltötte meg a domb gyomrába vágott mészkőüreget; a megkezdett kőhasábok fázósan burkolóztak leplébe. Utána több erdöcskén átvágtak, melyeket irtások szaggattak meg, puszta, füves lejtők, némi bozótos kaptatok, s a völgyekben berekké szelídült egykori rengetegek.

Alighogy berontottak a faluba, máris találkoztak Holub Cipriánnal. Kinn pipázott a kapuban.

— Megjöttetek? — szólott a pipája mellől.

— Kislányt hol hagytatok?

Megálltak, hirtelen fékkel. Holub Ciprián megijedt tőlük: az arcuktól.

— Nincs még itthon? — Buda tanító falfehér volt.

— Itthon? — Tétován mozgott a pipa Holub Ciprián ajka közt. — Áztat lehet. Meggyöhette éppen. Mink követ Zsabkával

tunk a múlt év őszén Moszkvában megrendezett képző- művészeti kiállításról, amelyen 1500 fiatal szovjet művész vett részt.

A lap február 20-án megjelent 4. száma a szovjet állam fennállásának 60. évfordulója tiszteletére indított sorozatban ez alkalommal a kolhozok születésének időszakát elemzi. Az írást korabeli fotók illusztrálják.

Köszönti a lap a szovjet hadsereg napját és helyszíni felvételekkel illusztrált riportjával egy hadgyakorlatra kalauzolja el az olvasót.

Mennyivel gazdagodott a szovjet népgazdaság a 10. ötéves terv első- évében, milyen feladatok megoldására készülnek a tervidőszak második esztendejében a szovjet emberek? Erről nyilat-\ koznak a XXV. kongresszus volt küldöttei — a miniszter, a szövőnő, a brigádvezető a BAM-tól, stb.

A Videoton gyár fiataljai ajándékot — magnókat és hangfalakat — küldtek a BAM építőinek. A küldemény 6 ezer kilométert utazott, útjának első állomásáról, a moszkvai fogadtatásról riportban számol be a lap.

A „Komplex élet” című írás egy szocialista brigádról és egy fiatalemberről szól, aki a Haladás komplex brigádnak, a szovjet orvostudománynak és egy kiváló magyar szemészprofesszornak köszönheti, hogy sok-sok év után visszanyerte szeme- világát.

Beszámol a lap arról az olvasótalálkozóról, amelyen a nyíregyházi KELETSZÖV és a pátrohai Zöldmező Tsz dolgozói látták vendégül a Fáklya főszerkesztőjét és munkatársait.

A lap elkalauzolja olvasóit az egykori Putyilov gyárba — jelenleg Kirov Traktorgyár a neve, tavaly ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját.

Oroszország fiatalsága címmel beszámolói olvashaA politikai oktatásban részt vevő olvasóknak külön figyelmébe ajánljuk a nyugati demokráciáról szóló sorozatot, amely a legújabb számban az emberi jogok gyakorlati érvényesülésével foglalkozik.

A Fáklya hagyományos anyagai, a filmismertető, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja, az orosz nyelvlecke mellett keresztrejtvény-pályázat segíti elő az olvasók szórakozását, ismereteik bővítését. A keresztrejtvény-pályázat első díja — utazás a Szovjetunióba!

SZOVJETUNIÓ

A lap márciusi száma A számítógép esztergál címmel ismerteti a szovjet szerszám- gépgyártás eddigi eredményeit és legújabb irányzatait.

A tömegközlekedés gondjai a Szovjetunió nagyvárosaiban is sokasodnak. A közlekedés fejlesztéséről számol be A bakui megoldás című riport.

Az óceán és az emberiség kapcsolatáról szóló cikkben sok érdekes gondolatot talál az olvasó az óceán éléstárként, energiaforrásként való felhasználásáról.

Az orvostudományi rovat hasznos tanácsokat ad az agyrázkódás tüneteinek felismerésére, utókezelésére és Roham az influenza ellen címmel egy új szérumot ismertet.

Á legújabb szám bemutatja Szemjon Reingold szovjet vendégrendezőt, ö rendezte a békéscsabai Jókai Színházban Zsuhovickij Próbatétel című darabját.

Az Állami Balett Intézet két frissen végzett növendéke. Lőcsey Jenő és Szakály

György Leningrádban volt szakmai gyakorlaton, a Vaganova Balettiskolában. A két tehetséges fiatal baletttáncos betanulta Csajkovszkij Diótörőjének hercegszerepét. A leningrádi „tanulmányúiról” szól a márciusi szám Két herceg című írása.

A 2138-as új Moszkvics gépkocsit ismerteti a lap és ezzel kapcsolatban szovjet autógyártók méltatják a veszprémi Bakony Művekben készített alkatrészeket.

Az olimpiai sportágak fejlődéstörténetéről mini-encik. lopédiát közöl a folyóirat, melléklete pedig igazi csemege a sakk kedvelőinek: Karpov önmagáról. Három fiatal üstökös, A 64 mező művészete, A sakk mindenkié, Botvinnik iskolája, Sakk. készlet a hozományban, stb. című írások nyújtanak érdekes olvasmányt a sakkozók nagy táborának.

LÁNYOK. ASSZONYOK

A lap márciusi száma bemutatja a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz nyelv és irodalom tan. székén dolgozó tanárnőket. Nyolcán vannak, közülük öt fiatal asszony — orosz anyanyelvi lektor.

Heves és Bács megyéből pártmunkásküldöttség járt Moszkvában. Élményeikről, a Barátság Házában rendezett találkozóról Hevesből és Bácsból című írásában számol be a lap munkatársa.

A Lányok, Asszonyok című folyóiratnak népes olvasótábora van a Csepel Autógyárban. A Sárika című írás bemutatja Molnár Ká- rolyrtét és azokat az asszonyokat, akik a lap terjesztésében részt vesznek.

Kiss István, az ismert magyar szobrászművész moszkvai kiállításának sikeréről számol be egy szovjet festőművész tudósítása.

Hogyan jön világra a kisbaba? Több mint ezer lipcsei iskolás válaszát elemzi L. Bogdanovics, az orvos- tudományok kandidátusa.

A lap melléklete kötöttkabát, székkárpit, keresztszemes terítő készítéséhez, az erkély hangulatos díszítéséhez ad szakszerű, rajzokkal illusztrált ötleteket.

leraktunk, akkor ugye, kifogtam, etettem, vót sok dolog...

Szavába vágtak. Dombaj Gyurka.

— Zsabka itthon van?!

— Hol ő volna?— Mit tudom én!

— Ó, az kapaszkodta szekérre még ottan bányánál. Merhogy aszongya, ő oda vissza már nem megyen.

Egymásra néztek és Buda tanítóra. És Buda tanító egyikre se nézett.

Szél jött a hegyekből. Kicsit belekapott Buda tanító ritkuló szőke hajába, és máris továbbnyargalt. A fiúk látták Buda tanító szétborzolt kisfiús haját. Mintha tréfás ujjak túrtak volna bele. És nagyon szánni valónak, elesettnek látták így. Gyönge gyermeknek, ki nem tud védelmet adni, mert maga is védelemre szorul.

Az út koponyakövei közt álltak, odaver- ten, tanácstalanságban. És nem merték vállalni, hogy kiderüljön a legrosszabb, öt percre sem e helytől, ahol vár rájuk az odázhatatlan bizonyosság. A maga teljes kegyetlenségében.

Holub Ciprián markolászta a pipáját és oly kicsire töpörödött, mint azon az éjszakán, a tűzőrségben.

— Rosszul tettetek, hogy hattatok őt...

— Utánamentünk mindjárt — mondta Králik Jozso. Karját szétcsapta.

— Nem nagyon mindjárt — morgott Kosz- novszki Feró. A koponyakövet rugdosta maga előtt.

Éuda tanító ránézett. Szeme alatt ijesztő karika látszott. S maga a szeme, mint cserepekre tört kék üveg egy kiszáradt gödörben, bágyadtan vergődött benne némi kis élet, szilánknyi; kérőn, könyörgőn, hogy hagyják meg.

Holub Ciprián pedig markolászta a pipá- I ját.

— Montam én aztat... Megmondtam... Most láttok tik is.

Nem feleltek rá.

Buda tanító a fiúknak mondott valamit. Úgy kellett a szája mozgásáról leolvasni, a hang még az ajkak párkányán elhalt erőtlenül.

— Nézzétek meg. És Zsabkát is... — Az ajkak megremegtek. Mintha a szó botlásától. — Aztán majd megmondjátok.

Elfordult, hogy ne lássák az arcát. És ő se lássa másokét. S lassan elindult, botladozva, meginogva. A fiúk szemmel követték és sajnálták őt. Átellenben volt, kissé odébb a háza.

Pénzt dobtak fel: ki legyen az a kettő, aki felmegy? Dombaj Gyurkára és Králik Jo- zsóra esett a választás.

Králik Jozso leült a villanyoszlop tövén, a sarkon.

— Menjen, aki akar.

Kosznovszki Feró köpött és ment Dombaj Gyurkával. A többi pedig ott ült, a gyér fűbe, mely a magas agyagparton nőtt. S néha arra néztek, amerre azok elmentek: hol világít Dombaj Gyurka hirtelenszőke feje?

Teréza jött ki a betonkiugróra a konyhából. Ahogy meglátta őket, eltakarta arcát.

— Ugye, baj van? — Sírás reszketett szavában.

S hogy nem kapott feleletet, ez a sírás kitört belőle.

— Tudtam, tudtam, hogy bekövetkezik... Úgy féltem tőle... mindig féltem... Istenkém, édes istenkém... Nem hallgatott a szóra...

(Folytatjuk)

'WlInMilllK