Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

1977. február 25. KÉPÚJSÁG 3 A képviselő Elégedetten és elégedetlenül k Sokat kell emberek között mozogni... Ha Bétára befelé menet nem köt le bennünket az, hogy a tél micsoda kátyúkat lyugga- tott a központba vezető szi­lárd útburkolaton, meglát­hattuk volna az elnököt, amint elrobog mellettünk a terepjáróval. De mi azon méláztunk, hogy nem hiába nevezik ezt a vidéket Sárköz­nek, mint amiként az sem csoda, hogy az e tájon élő emberek sem csak áldást tudnak mondani a vízre. Üres az elnök szobája, de még az előszobának számító titkárnői rezidencia is. Tárul az utóbbiból nyíló ajtó: — Az elnök elvtárs éppen az imént ment el. Baj, nagy baj. Céllal jöt­tünk, úgy tudván, hogy Fü- löp László ma itthon talál­ható. Mi legyen most? — Mi lenne? Éppen készül­tem kifele én is, mert a bél­és árvíz több ponton veszé­lyeztet bennünket. Oda ment ki az elnök, de egy fél óra alatt elő lehet keríteni, bár­hol van. Kollégámmal ketten indul­nak el. Némi sajnálkozással nézem munkatársam száraz aszfaltra illő lábbelijét, s nem irigylem. Ha megjárja benne azt a vizet, sarat, la­tyakot, amihez az itteniek gumicsizmát viselnek, cipője nem lesz többé cipő. Felbúg a terepjáró motor­ja. Még nem tudom, hogy ettől számítva háromszor fél óra telik el, mire kissé fáradtan, de mosolyogva elő­kerül a November 7. Tsz el­nöke, akit most országgyűlé­si képviselő minőségében ke­resünk. Fülöp László, az or­szággyűlés téli ülésszakán a gazdasági szabályozóknak olyan módosítását javasolta megvizsgálni, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben fel­szabaduló munkaerőnek más népgazdasági ágakba való át­irányítása ne járjon hátrá­nyos anyagi következmé­nyekkel a termelőszövetke­zetre nézve. Ugyanakkor sür­gette a mezőgazdasági hasz­nosításra alkalmas földek­nek védelméről szóló jog­szabályok olyan módosítását is, hogy a meg nem művelt területeket ne csak május 31 után lehessen kényszerhasz­nosításba venni, hanem már a tél beállta előtt. Sem az egyik, sem a másik probléma nem nevezhető csak sárközinek vagy Tolna megyeinek. A gond, ami a képviselőt javaslatának meg­fogalmazására késztette, or­szágos. Ennyi idő elteltével indokolt tehát a kíváncsiság: mi lett az észrevételek sor­sa? Kapott-e választ a pénz­ügy-, a munkaügyi, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterektől? e Jegyzetek elrendezve, a Fáklya titkárságról behozott példánya negyedében ki­olvasva. Kopogás, kopogás után. A jövevények zavarba jönnek, hogy az üresnek hitt elnöki irodában egy idegen várakozik, de aztán maga­biztosan rakják az íróasztal­ra feljegyzéseiket. Nem sej­tik, hogy közben hozzásegí­tenek egy nem lényegtelen dolog felfedezéséhez. Ahhoz nevezetesen, hogy az elnök­nek nincs meghatározott fo­gadóideje. Jönnek és mennek a termelés különféle poszt­jain állók, írásos informá­ciókkal. Egyikük készsége­sen árulja el, hogy az elnök kevés időt tölt az íróasztala mellett, bár az kétségtelen, hogy hacsak nem a határt járja, telefonon bármelyik telepen utolérhető. Tizenegy óra körül már kezdem bánni, hogy nem mentem én is ki a víztől ve­szélyeztetett terepre. Fél óra múlva viszont Fülöp László is, a kollégám is arról győz­nek meg, hogy nem nőnek való kirándulás lett volna, mert csúnya világot csinált a Duna is, a belvíz is. Vi­szont az elnök nem olyan gondterhelt, mint amilyen gondterheltnek elképzeltem azt hallva, hogy veszélyben van körülbelül 80 hektáron a gabonavetésük, s lehet, hogy a szénát is át kell men­teni más helyre, hogy meg ne pocsékolja a pusztító víz. A képviselő, aki rengeteget forog választókörzetének ki­sebb és nagyobb települé­sein, érdeklődésemre el­mondja, hogy miért híve a nyitott ajtóknak, s miért nem veszi rossznéven azt sem, ha napi problémákkal kopognak be hozzá este, akár a falujából, akár máshonnan. — Hány órája kellene, hogy legyen egy napnak? — kérdezem rosszul leplezett csodálkozással. Ez utóbbira az késztet, hogy mennyi mindenre futja az idejéből, miközben tanul is. o — Szóval a válaszok ér­deklik... Az irattárból előkerül há­rom levél. 1976. december 18-án keltezett dr. Romány Pál levele. Az áll benne, hogy megkezdődött a javas­lat vizsgálata, melynek eredményéről hivatalos vá­laszra számíthat a képviselő. A Pénzügyminisztérium ter­jedelmes válaszából — mely elismétli az észrevételt — nem derül ki a végén, hogy lesz-e mód a kifogásolt sza­bályozók módosítására. Gyors és érdemi válasz érke­zett ugyanakkor az OVH-tól arra a képviselői megkere­sésre, melynek tárgya a Szekszárd—Báta főcsatorna és a Lajvér rendezésének sürgetése volt és annak ér­dekében, hogy a több mint négymilliós költségű melio­rációs munka, amit elvégez­tek ezen a tájon döntően ál­lami költséggel, jól haszno­suljon. Az OVH elnökhelyet­tese biztosította Fülöp László képviselőt egyrészt a Lajvér további rendezéséről, más­felől . a Sárköz—Völgységi Víztársulásnak arról a mun­kájáról, melynek során gát­rendszerbe terelik a vizet az iszap leülepítése végett. — Általában 30 napon be­lül megjön észrevételeimre a válasz, amiben rendszerint az áll, hogy tanulmányozzák vagy intézik is a kérdéses ügyet. Tapasztalataim szerint a főhatóságok kellő komoly­sággal kezelik a képviselői bejelentéseket, javaslatokat. — És ami a szabályozók módosítására vonatkozó ja­vaslatát, az arra érkezett vá­laszt illeti? — Lehetne konkrétabb is, mint például az OVH vála­sza. Változatlan véleményem tudniillik, hogy a mezőgaz­daságban fölöslegessé váló munkaerőnek az iparba való irányítására ösztönzőbb sza­bályozók szükségesek. Ennek elsősorban a népgazdaság látná hasznát, hiszen ismere­tesek az ipar munkaerő­gondjai, de hasznos lenne a mezőgazdaság számára is, mert mindjárt nem akarnánk tíz körömmel itt tartani a nélkülözhető munkáskezeket. o A képviselő napi munkája tájékozódással kezdődik. Ezt szolgálják az asztalára jutta­tott feljegyzések, melyeket ezután a helyszíni tájékozó­dással szerzett tapasztalatok igazolnak vissza. Hetente egyszer van munkamegbe­szélés, melyen részt vesznek a párt- és tömegszervezéti vezetők is. Ilyenkor számol­nak be a szakvezetők a vég­zett feladatokról és beszélik meg a következő hét tenni­valóit. Az emberekkel való találkozásra a helyszíni tá­jékozódás nyújt naponta mó­dot az elnöknek. Ott vannak aztán a havi 20—25 fős meg­beszélések, amelyeken ki-ki elmondhatja, mi nyomja a szívét, mit, miért nem tart helyesnek, mit javasol he­lyette. Fülöp László soha nem tudja előre, hogy elnök­ként vagy képviselőként kell megszólalnia. Mindkettőre kész, de nemcsak Bátán. Sok­szor láthatják Bátaszéken, Várdombon, öcsényben, de Szálkán és Pörbölyön is. — Az az alapelvem, hogy sokat kell az emberek között mozogni. Ez a lehető legbiz­tosabb információforrás. Amikor búcsúzunk* ideje már megnézni, hogy mi az ebéd. Még egy pillantás kör­be. Tekintetem megpihen a dolgozószoba szélesen ter­peszkedő íróasztalán, amit tulajdonosa naponta legfel­jebb 1—2 óráig használ. Az íróasztaloknak — ötlik föl bennem a kaján gondolat — nem ilyen ember az „álmuk”. Az emberek viszont, az ilyet szeretik országgyűlési kép­viselőben is, tsz-elnökben is... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Bakó Hétköznap esték Kisdorogon A még nevében is „kis” község központjában építet­ték fel 1973 decemberében, több mint egymillió forintos költséggel a község művelő­dési házát, hivatalos besoro­lása szerint a klubkönyvtá­rát. Az épületben egyébként könyvet csak elvétve talál­ni, de klubkönyvtár jellegé­hez híven a község közmű­velődési centruma. Van könyvtár is Kisdorogon, de az a községi tanács épüle­tében székel. A klubkönyv­tár nagytermében viszont minden vasárnap filmvetítést rendeznek. Ezt hirdeti a homlokfalon a „mozi” fel­irat is. Szerencsére az új épület nem áll hétköznaponként el­hagyatottan, mint nem egy falusi társa. A fiatalok majd mindennap felkeresik, mert a nagyteremben pingpon­gozni lehet. Az ifjúsági klub­nak annál kevesebb a láto­gatója, sőt, az utóbbi időben klubvezető hiánya miatt a léte is kétséges. A fiatalokat nehéz összefogni. Szinte va­lamennyien több műszakban járnak dolgozni. Legtöbben Bonyhádra, így idejüket az autóbuszközlekedés szabja meg. Ezért alakították meg tavaly a bejáró dolgozók klubját, a járási művelődési központ támogatásával. Az első rendezvényre negyven­ötén mentek el. Azóta új összejövetelt nem szerveztek, pedig a sok bejárónak jó lenne, ha a két busz indu­lása közötti időt hasznosan tölthetnék és erre a klub öt­lettel, tanácsokkal szolgálna. Hétfő délutánokon a lá­nyok, asszonyok klubja tart foglalkozásokat. Szabás-, A kisdorogi „klubkönyvtár” varrástanfolyamok, ismeret- terjesztő előadásaik mellett a háztartás és családi neve­lés kérdései is szerepelnek öszejöveteleik programjá ban.- Tj - Fotó: Bakó Hatvan tanácsi értékesítésű lakás épül Dombóváron, a Népköztársaság útján. A kivitelező TOTÉV tervek sze­rint ez év őszén átadja a lakásokat. Fotó: Komáromi Ismeretterjesztés Tolnán TOLNÁN, a TIT-klub mű­ködése mintegy hároméves múltra tekint vissza, önálló szervezet tavaly év végéig nem volt. A nagyközségben élő 22 TIT-tag a járási TIT- szerveze'tnek volt a tagja, ök is rendszeresen részt vet­tek a TIT helyi klubjának munkájában, de szervezeti élet abban az időben még nem volt. Tavaly vonult nyugdíjba a TIT Tolna megyei Szerve­zetének korábbi titkára, Ta­kács Mihályné, aki Tolnán lakik. Miután lekerültek vál­láról a megyei ismeretter­jesztés gondjai, szűkebb ha­zájában, Tolnán tudott az előzőeknél sokkal több időt fordítani az ismeretterjesz­tésre. 1976 decemberében megalakult Tolnán a TIT- szervezet. Elnöke dr. Gör- gényi Ede, titkára pedig Ta­kács Mihályné lett. Az új szervezet a régiekkel és újakkal együtt 52 tagot számlál. Közülük kilencen az egészségügy területén dol­goznak, tizenhármán közgaz­dászok, huszonketten peda­gógusok, kívülük négy jo­gász, egy műszaki és két mezőgazdász képesítésű van, három azoknak a száma, akiket egyik kategóriába sem lehet sorolni. Takács Mihálynét munká­ban találtuk. Asztalán név­sorok, dossziék és megszám­lálhatatlan sokaságú meg­címzett és címzésre váró bo­ríték. — A községben élő 52 TIT- tag tevékenysége hogyan kapcsolódik a község műve­lődési életéhez? — kérdez­tük. — A TIT-szervezettel együtt működik változatla­nul a TIT-klub. A szervezet­ben nagyrészt értelmiségi munkakörben dolgozó embe­rek vannak. Olyanok, akik­nél számíthatunk arra is, hogy a saját területükről előadásokat tartanak. A TIT-klub egyébként önmű­velési lehetőséget biztosít. A százhúsz tagú klub vezető­sége és a szervezet elnöksége együtt dolgozik. Természete­sen úgy, hogy az elnökség irányítja a klub munkáját. A klubvezetőség titkára el­nökségi tag is. A klubfoglal­kozásokon bárki részt vehet, így esetenként nemcsak a 120 taggal számolhatunk. Alakulás óta nagy gondot fordítanak az új tagság szer­vezésére. Arra, hogy az is­meretterjesztés a szervezet keretein kívülre is kihasson. — Milyen összetételű a klubtagság? — Sokkal színesebb, mint a szervezeté. ÁFÉSZ-tag, nyugdíjas, mezőgazdasági dolgozó, üzemi munkás, szö­vőnő, téesztag, egyszóval szinte minden munkaterület és munkakör képviselője megtalálható a klubtagok kö­zött. — Hogyan foglalkoztatják a tolnai TIT-tagokat? — Az előadásokat úgy szervezzük, hogy amit csak lehet, saját TIT-tagjainkkal tudjuk megtartani. A mező- gazdasági témájú előadásso­rozatunkat a mözsi téesz ag­rárszakemberei, az egészség- ügyi előadásokat a helyi szakorvosok, a jogi témájúa- kat a jogászok tartják. A na­pokban volt a második elő­adása egy öt részből álló soro­zatnak, amit a tanácsi dolgo­zóknak szerveztünk. Az elő­adássorozatban tanácstörté­neti, jogi, államigazgatási és egészségügyi előadások van­nak. — Könnyű Tolnán az is­meretterjesztő munkája? — Csak úgy, mint a többi községben. Ha szoros kapcso­latot tartunk a tagsággal, az emberekkel, akkor számítha­tunk árra, hogy ott lesznek az előadásainkon. — Mi érdekli itt az em­bereket? — MINDEN. A szűkebb haza, a község problémái, gondjai és eredményei épp­úgy, mint a technika új fel­fedezései, a csillagászat vagy a mikrobiológia. A klubban közel kerül egymáshoz az értelmiségi és a munkás, a különböző szakterületeken dolgozó emberek. így tehát a TIT-klub és a szervezet a közéletiség az együttgondol­kodás egyik fóruma. "• Tamási Megjelent az egészségügyi miniszter rendelete az orvos- tudományi egyetemeken vég­ző pályakezdő szakemberek munkába lépéséről. A pálya­kezdők csak a rendeletben szabályozott pályázati rend­szer keretében létesíthetnek munkaviszont. A rendelke­zés nem vonatkozik a tanul­mányi szerződés alapján ta­nulókra. A végzőknek a .munkálta­tók a minisztérium által megadott keretszám alapján hirdetik meg az állásokat, amelyeket az egyetemen tesznek közzé. Az idén az állások száma mintegy 15 százalékkal haladja meg a végzők szamát. A határidők igazodnak a tanulmányok befejezésének időpontjához. A pályázáti felhívásokat a végző fogorvosok számára már a múlt hónapban köz­zétették, az általános orvo­sok az április 1-én nyilvá­nosságra kerülő állások kö­zül választhatnak. A gyógy- szerészhallgatókra a ren­delkezés az 1977—78-as tan­évtől érvényes, számukra el­ső ízben a végzést megelőző év szeptember 1-én hirdetik meg az állásokat. A végzős orvostanhallgatóknak május 15-ig, a gyógyszerészhallga­tóknak október 15-ig kell az egyetem rektorához benyúj- taniok pályázatukat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents