Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

2 Képújság 1977. február 25. Corvalán Rómában Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát csütörtökön fogadta Pietro Ingrao, a képviselőház kom­munista elnöke, majd Fanfa- ni kereszténydemokrata sze­nátusi elnök. Corvalán talál­kozott a demokratikus anti­fasiszta olasz pártok vezetői­vel is, megköszönve a chilei nép antifasiszta harcához nyújtott támogatásukat. Az OKP székházában meg­beszélések folytak a chilei és olasz kommunista vezetők között. Ezen az OKP részé­ről Longo pártelnök, Ber- linguer főtitkár, Pajetta, Cer- vetti és Bufalini, a titkárság tagjai, Segre és Rubbi, a kül­ügyi osztály vezetői vettek részt. Pénteken este nagy­szabású tömeggyűlést ren­deznek a római sportcsarnok­ban Corvalán és Berlinguer részvételével. Washington, Haltai And­rás, az MTI tudósítója je­lenti. Carter elnök washingtoni sajtóértekezletén közvetetten megerősítette az amerikai sajtó leleplezéseit, hogy a CIA egy sor vezető külföldi politikust pénzel. Az értesülések közül „egyesek tévesek” mások „bizonyos fokig pontosak” mondotta az elnök. Hozzá­tette, hogy a kérdéses akci­ókról elődje, Gerald Focd, valamint a törvényhozás már korábban is tudott. Azt állí­totta, hogy a most elrendelt vizsgálat sem talált „tisztes­ségtelen vagy törvénysértő tevékenységet”. Carter a titoktartásra hi­vatkozva nem részletezte, mely külföldi vezető állott vagy áll a CIA zsoldjában. Az elnök szerint árthat a más országokhoz fűződő kap­A hivatalos látogatáson Japánban tartózkodó Keijo Kor- honen finn külügyminisztert fogadta Takeo Fukuda mi­niszterelnök. (Képtávírónkon érkezett). Korhonen Japánban Carter sajtóértekezlete csőlátóknak, s az Egyesült Államok biztonságának, ha a CIA tevékenysége nyilvá­nosságra kerül. Carter elállt a választási kampányban tett ígéretétől, hogy legalább évi 5—7 mil­liárd dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Arra hivatkozott, hogy nem lehet felmérni az infláció ütemét, sem pedig a „más országok részéről potenciálisan fenye­gető veszélyt”. Az. el nők „igen sikeresnek” minősítette Vance külügy­miniszter a napokban véget ért közel-keleti útját és be­jelentette: március és má­jus között találkozik a felke­resett országok, Izrael, Egyiptom, Szíria, Jordánia és Szaúd-Arábia vezetőivel. További amerikai—kubai megbeszélésekre van szükség ahhoz, hogy „lényegi lépé­sek” történjenek a két or­szág kapcsolataiban — mon­dotta az elnök. Carter szerint az USA kész szerepet vállalni a ciprusi viszály rendezésében „ha ezt az érdekelt felek igény­lik”. Köztudott, hogy az el­nök különmegbízott ja éppen most tesz erőfeszítéseket a közvetítésre ameri ka és a NATO görög- és törökorszá­gi érdekeinek szolgálatában. „Az emberi jogok” kérdé­sével foglalkozva Carter egyetemes igényűnek tüntet­te fel állásfoglalásait és ta­gadta, hogy ezek egyoldalúan a Szovjetunió ellen irányul­nak. Beismerte, hogy felelősség terheli az Egyesült Államo­kat, mert „szükségtelenül korlátozza a „más politikai nézeteket vallók”, így a kommunisták beutazását. Prága A iebruári győzelem évfordulója Csehszlovákiában csütörtö­kön megemlékeztek a dolgo­zók 1948. februári győzelmé­nek 29. évfordulójáról. Prágában Gustáv Husák- kal, a CSKP KB első titkárá­val élükön állami és párt­vezetők megkoszorúzták Kle- ment Gottwald emlékművét, majd a Fucik-parkban lévő kongresszusi palotában nagy­gyűlést tartottak. Az ünnep­ségen Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák szövetségi gyűlés elnöke mondott beszédet. Alois Indra beszédének elején méltatta az 1948 feb­ruárja óta a csehszlovák nép életében bekövetkezett kor­szakos változásokat, a szo­cialista építés mélyreható eredményeit. Rámutatott ar­ra, hogy az utóbbi nyolc esztendő konkrét eredményei a bel- és külpolitikában kü­lönösen bizonyították, a párt hű februári hagyatékához, őrzi és fejleszti azt a jelenle­gi követelmények szerint. Részletesen foglalkozott a burzsoá propaganda hazug torzításaival és rámutatott, az imperializmus nem szűnt meg a népek ellensége lenni, szüntelenül eszközöket ke­res, amelyekkel kárt okoz­hat a szocializmusnak. A csehszlovák nép jogának és kötelességének tartja a szo­cialista vívmányok védel­mét, a lenini tanításokhoz való hűséget és munkatettei mellett eltörpülnek, hiába­valóságra kárhoztatnak a kommunistaellenes kampá­nyok irányítóinak és marok­nyi hazai támogatóinak kí­sérletei.- Beszéde befejező részében Alois Indra a CSKP szere­pével foglalkozva megállapí­totta, hogy a párt vezette a dolgozókat a februári győze­lemre és azt követően a szo­cialista építés sikereire. A párt akcióképességének ma is a pártegység az alapja. A cárizmus végnapjai (A.) 1917 januárjában Krimov tábornok bizalmasan közölte Rodzjankóval, a duma elnö­kével, hogy a tisztikar „csak államcsínnyel tartja meg- előzhetőnek az elkerülhetet­lennek látszó felkelést.” Ja­nuár 7-én a duma elnöke kihallgatáson jelent meg a cárnál. Őszintén közölte ve­le, hogy a birodalom recseg- ropog és a zendülés hetek, de talán hónapok kérdése. II. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztom talán felsé­gedet? — Hát bizony, nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimi- rovics, hajnalban erdei sza­lonkára vadásztam. Hazatérőben a palotából, fázósan húzta össze magán vagyont érő bundáját a po­litikus. A péküzletek előtt rongyos emberek hosszú so­rai kígyóztak. A sofőr hir­telen fékezett. Egy mellék­utcából tömeg lódult elő a széles sugárútra. Az ajkakat fehér párába burkolva hagy­ta el a kiáltás: „Békét! Ke­nyeret !” ÉHSÉG 1917 február 22-én Putyi- lov, aki Raszputyin segítsé­gével nem utolsósorban a sztrájkveszélyre hivatkozva kapott 36 millió rubel állami segélyt, egyszerűen elbocsá­totta húszezer emberét. Meg­torlásnak szánta, a munká­sok béremelést követeltek. Akkor már általános volt az éhezés. A háború 15 millió parasztot szakított el a me­zőgazdaságtól, miközben a hadsereg óriási élelmiszer­készleteket igényelt, illetve igényelt volna. A főváros körzete rendkívül messze fe­küdt a mezőgazdasági terü­letektől, a vasúthálózat ösz- szeomlott. A békeidőben is kevés vasútnak a háború alatt szinte állandóan hat­millió embert és felszerelésü­ket, élelmüket kellett — kel­lett volna — szállítania. Oroszország 20 071 mozdony­nyal kezdte a háborút, ebből 1917 januárjában 9021 ma­radt. A vasúti kocsik száma 1914-ben is kevés volt, 539 549. A vagonpark 1917 elejére 174 346-ra csökkent. 1917 februárjában, a for­radalom előtti napokban a 40 fokos hideg megadta a kegyelemdöfést a vasúti parknak: 1200 mozdony fa­gyott be és repedt meg, 57 ezer vasúti kocsi állt moz­dulatlanul. A főváros ellátá­sa. gyakorlatilag megszűnt. Lenin ezekben a napokban egy zürichi munkásgyűlésen ismertette az orosz nép mér­hetetlen szenvedéseit. UKÁZ A TÁBORNOKNAK Február 22-én, azon a na­pon, amikor Putyilov elbo­csátotta húszezer munkását, II. Miklós luxusvonatán a Pétervár melletti Carszkoje Szelőből a frontra utazott. A legforradalmibb kerületben, a viborgi városrészben ak­kor már egymást érték az éhségtüntetések. Február 23-án, pénteken a külvárosi tömegek már feltűntek a csillogó városközpontban, a Nyevszkij Proszpekt környé­kén is. A pékek előtt már nemcsak sorban álltak, be is nyomultak az üzletekbe az éhezők. Február 24-én, szom­baton a pétervári munkások többsége sztrájkolt. Leállt a közlekedés, nem jelentek meg az újságok. Merészebb feliratok tűntek fel: „Le a német asszonnyal! (a cárnéval). Le Protapopov belügyminiszterrel! Elég a háborúból.” Ezen az estén Georges Enesco híres he­gedűművész mindössze ötven ember előtt adott koncertet a Marinszkij színházban. Körülbelül a koncerttel egy időben összeült a cári kor­mány és — a belügyminisz­ter kivételével — táviratban kérte a cárt, mentse fel a kabinetet megbízása alól és nevezzen ki új miniszter- tanácsot, amelyet a duma is elfogad. Miklós nemet mon­dott. Ehelyett utasította Ha- balov tábornokot, a petrográ- di körzet katonai parancsno­kát, másnapra, tehát február 25-re „vessen véget a tűrhe­tetlen zavargásoknak.” A LAVINA ELINDUL Habalovnak már régen megvolt az erre kidolgozott terve. Eszerint az első lép­csőben a rendőröket kell be­vetni, a másodikban a kancsukás kozákokat, a har­madikban, tehát végszükség esetén, a nehézfegyverekkel is felszerelt, 170 ezer főnyi körzeti katonaságot. Ennek tudatában nem csodálhatjuk, hogy II. Miklós nem érzett különösebb nyugtalanságot a hírek hallatán. Emberi szá­mítások szerint ilyen erőnek le kell számolnia minden­fajta tömegmegmozdulással. De a számok logikája akkor már véget ért. 1917 február­jában a fővárosi körzetben már bomladozott a vakfegye­lem. A közkatonák egy ré­sze magából a fővárosból ke­rült ki. Ezek a fiúk együtt éltek — és mint később ki­tűnt, együtt is éreztek — a munkásokkal és más sors­társaikkal. Habalov tábornok tette, amit tehetett: falraga­szokat bocsátott ki, amelye­ken megtilt minden sztráj­kot és összejövetelt. Február 25-én, vasárnap a Nyevszkij Proszpekten, az Anyicskov-palotával szem­ben ötven embert öltek meg Habalov katonái, városszerte összesen kétszázat. De a ka­tonák egyre nyíltabban zúgo­lódtak. A Miklós-pályaudvar- nál a híres volhiniai ezred nem a tömegbe, hanem a le­vegőbe lőtt, a Pávai ezred pedig a munkások helyett — saját tisztjeire adott sortü- zet. Akkor a birodalom leg­előkelőbb katonai egysége, a Preobrazsenszkij testőrezred még helyreállította a rendet, lefegyverezte a lázadókat és az egységeket kaszárnyáikba küldte vissza. De a lavina már elindult. HARMAT ENDRE Következik: „...A két tö­meg összeölelkezett” '•CSÜTÖRTÖKÖN DÉL­ELŐTT a Gellérthegyen ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással le­vonták a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját, amely a szovjet hadsereg és haditen­gerészeti flotta napja alkal­mából lengett a felszabadu­lási emlékműnél. LOSONCZI PÁL, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke csütörtökön fo­gadta dr. Nasir Batayneh rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, a Jordán Hasemita Királyság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes. HUSZONHÉT FELSŐOK­TATÁSI INTÉZMÉNY szak- szervezeti bizottságának fel­mérését és a fiatal oktatók parlamentjeinek tapasztala­tait tekintette át a pedagó­gusok szakszervezetének el­nöksége csütörtökön. Meg­állapította : foglalkozásukat hivatásuknak tekintik a fia­tal oktatók. Lelkiismeretesen teljesítik oktatási kötelezett­ségeiket, terhelésük azonban az utóbbi években nőtt. Nélkülözhetetlen — a fia­tal szakemberek többsége szerint is — a folyamatos szakmai továbbképzés, ehhez a segítséget a tanszékveze­tőktől a legtöbb helyen meg­kapják. Nem mindenütt fe­dezhető azonban fel tervsze­rűség a kutatási témák ki­választásában , és művelésé­ben, inkább a helyi adottsá­gok és lehetőségek a meg­határozóak. A fiatal oktatók többsége szakít időt arra is, hogy ak­tívan bekapcsolódjék a köz­életi tevékenységbe. Kiemel­kedő a munkájuk a fizikai dolgozók gyermekei tovább­tanulásának segítésében, az egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamok lebonyolításá­ban. Megvitatta az elnökség a tizenegy napos tanítási ciklus tapasztalatait is. Megállapí­totta, hogy az elmúlt év szeptemberétől az iskolák al­só tagozatainak többségében bevezetett új tanítási rend összességében eredményes. A gyerekek többet lehetnek — a kéthetenkénti szombaton — együtt szüleikkel, s így nagyobb lehetőségek adód­nak a hatékonyabb családi nevelésre. Általános tapasz­talat, hogy a tanulók a sza­bad szombat után pihen­tebben mennek az iskolába, aktívabbak a tanítási órá­kon, lényegesen csökkent az egynapos mulasztások és a késések száma is. LAPZÁRTA MOSZKVA Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter befe­jezve háromnapos moszkvai tárgyalásait, csütörtökön visszaérkezett Budapestre. A közlekedés- és postaügyi miniszter Moszkvában talál­kozott K. Sz. Szimonovval, az SZKP KB osztályvezető­jével, valamint megbeszélé­seket folytatott a vasútügyi, postaügyi, tengerhajózási, polgári repülésügyi, repülő­gépipari, közlekedésépítési, autóközlekedési és az útépí­tési és üzemeltetési minisz­tériumok vezetőivel, a ma­gyar—szovjet közlekedési és hírközlési kapcsolatok fej­lesztésének aktuális kérdé­seiről. MADRID Enrico Berlinguer, az OKP, Georges Marchais, az FKP és Santiago Carrillo, az SKP főtitkára február 28- án és március 1-én megbe­széléseket tart a spanyol fő­városban — jelentették be az SKP köreiben. Az olasz és a francia KP vezetője feb­ruár 28-án érkezik Madrid­ba. Az előzetes program sze­rint a három kommunista vezető a csúcstalálkozót kö­vetően sajótértekezletet tart. WASHINGTON John Sparkman, az ameri­kai szenátus külügyi bizott­ságának elnöke a szenátus­ban kijelentette: az Egysült Államok külpolitikájának fő célja nem a konfrontáció, hanem a Szovjetunióval való kölcsönös megértés javítása. „Lényegesen fontosabb megtalálni a közös nyelvet a Szovjetunióval, mint vissza­térni a szembenálláshoz, amely a hidegháború hosszú éveit jellemezte”" — hangoz­tatta a szenátor. ULÁNBÁTOR A Mongol Népköztársaság parlamentjének meghívására 1977. február 23—24-én Ulán­bátorban konzultatív tanács­kozást tartottak a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége in­terparlamentáris csoportjai­nak vezetői. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy részt vettek a tanácskozáson a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság nemzetgyűlésének képviselői is. A szocialista országok tör­vényhozói véleményt cserél­tek az Interparlamentáris Unió 63. konferenciájának eredményeiről, megvitatták az IPU Canberrában megtar­tandó tavaszi ülésszaka, va­lamint az európai biztonságról és együttműködésről tartan­dó harmadik interparlamen­táris konferencia előkészíté­sével kapcsolatos kérdéseket, és tájékoztatták egymást a nemzeti interparlamentáris bizottságok 1977. évi munka­tervéről. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy az Interparlamen­táris Unió hozzájárulhat az enyhülési folyamat elmélyí­téséhez. A rhodesiai Salisburyben Do­nald Lamont katolikus püs­pök tízévi börtönre szóló ítéletét vizsgálja felül fel- jebbviteli bíróság. A püspö­köt a fajüldöző fehértelepe­sek bírósága feljelentési kö­telezettség elmulasztása — nem adott fel két néger sza­badságharcost — címén ítél­te el. (Képtávírónkon érkezett). „Fárasztóm felségedet?**

Next

/
Thumbnails
Contents