Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

XXVII. évfolyam, 47. szám. ÁRA: 0,80 Ft 1977. február 25., péntek Mai számunkból ELÉGEDETTEN ÉS ELÉGEDETLENÜL (3. old.) KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) FOLYÓIRATSZEMLE (4. old.) POLGÁRI VÉDELEM (5. old.) HÉTKÖZNAP ESTÉK KISDOROGON <3. old.) Megszoktak és megszerettek ajnos, szinte mindennap rászedhetnek bennün­ket vásárlókat, az ismerős ismeretlenek, a gyár­tók, egy-egy termék forgalmazói. Forma szerint persze semmi hiba. Azt vettük, s azt vittük haza, amit akartunk, amit megszoktunk. Az árun ott a cím­ke, a másfajta fölirat, tanúsítja, ugyanott készült a holmi, mint elődje, s ha a termék előállítója meg a termék neve is azonos, lehet-e kétségünk afelől, hogy mégsem ugyanazt, hanem mást kaptunk, vásároltunk? Másfél évtized alatt nagy iramban bővült a vevők­nek fölkínált termékek köre. Így a korábbi 1450-féle élelmiszerrel szemben most a választékot 5100 árufajta alkotja, a háztartási vegyi áruknál a két összehasonlítha­tó szám 4500 és 11 500, míg a vegyes iparcikkeknél 9500, illetve 32 500. Summa summarum, a kereskedelem kö­rülbelül 200 ezer árufélét forgalmaz belföldön, barna és fehér kenyértől az öltönyön és rúzson át az automata mosógépig, a személygépkocsiig. A legnagyobb meny- nyiségben és gyakorisággal vásárolt termékek csoportja persze jóval kisebb. Elvben sok minden védi a vevő érdekeit. Vannak kötelező szabványelőírások, áruk meghatározott köré­nél újabban mellékelni kell a minőségi tanúsítványt, működnek a különböző minőségellenőrzési szervek, a gyári meótól a kereskedelem minőségellenőrzési inté­zetéig. Alaposan melléfognánk, ha azt hinnénk, hogy e szervek gyatra, felületes működése az elsődleges oka a minőség ingadozásának. Azoknak kutatásakor távolra, a kiindulópontig visszatekintve: a szocialista iparosítás, s vele a dolgozó tömegek életszínvonalának folyama­tos emelkedése érthetően és indokoltan a mennyiségi igények kielégítését tette elsődlegessé. Azt tehát, hogy a pénzért mindenki megvehesse a legfontosabb termé­ket, s a fő szempont nem az volt, milyen minőségű az áru, hanem az, elegendő legyen belőle. Nincs nagyon távol tőlünk, ez az időszak — hiszen a hatvanas évek első felében szakszervezeti utalványra lehetett kom­binált szekrényt kapni és pult alól árulták a nagy­Í képernyős televíziókészüléket, szerencsével lehetett csak hozzájutni a műszálas kötöttáruhoz, stb. — nem g csoda, hogy gyártóknál, forgalmazóknál némelykor V még élnek a régi reflexek. Közben folyamatosan, s fokozódó tempóban át­I alakultak az igények — mert a jövedelmek lehetővé tették az új igények létrejöttét, — a vásárló már nem egyszerűen venni akar valamit, hanem egyre változa- tpsabban meghatározott minőségű árut keres. Az igé- I rtyek ilyen átalakulását mind a termelők, mind a ke- ; reskedők késve vették észre, s igazodásuk is lassúbb a : kívánatosnál. Mivel olykor még mindig az áruhiány fi szabja meg bizonyos cikkek forgalmát, a gyenge minő­ségű is, s az sem ritkaság, hogy bár „tele a bolt”, a vevő üres kézzel fordul ki belőle, mert választékot nem tártak eléje. Ez utóbbit gyakran tapasztalhatjuk a ru­házati termékeknél éppúgy, mint bútorvásárlásnál. Ha l ezekhez társul — márpedig sűrűn társul — a techno­lógiai fegyelem fellazulása, a termelői minőségellenőr- * I zés szemhunyása, a kereskedelmi átvétel igénytelen­sége, akkor kiteljesedik a kép, megvan a magyarázat arra, hogyan kerülnek a megszokott áruk más és más minőségben az üzletekbe. ! Sok bosszúság, vásárlói méreg, s aligha alaptalan bizalmatlanság forrása mindez. A vevő meghökkenve ■ tapasztalja, hogy kedvelt, évek óta fogyasztott hentes­I áruja más színű és ízű, mint volt, a kötőfonallal, bár látszatra ugyanaz, akár a korábbi, nem fejezhető be a pulóver, mert színezése más, mint az előző motringé, s a készételből, amit annyira szeretett a család, most kifelejtettek valamit... Igaz-, a gyártók sincsenek könnyű helyzetben. Változik az alapanyag minősége — ami például a tartósítóiparban a legnagyobb gond —, pénz híján nem sikerül előteremteni a tökéletes technológiai sorrend valamennyi eszközét — amivel a textilruházati iparban bajlódnak —, az alkatrészek nagy száma miatt — ezt leginkább a tartós fogyasztási cikkek gyártói mondhatják el —.rendkívül nehézkes a gyártás köz­beni minőségellenőrzés, s folytathatnánk a végtelensé- gig. Mégis, a hangsúly a jogos követelményre, az azo­nos áru mindenkori azonos minőségére jut, mert hi­szen nem a vevő van a gyártóért, hanem fordítva. annak cégek és termékek, amelyek évek, évtize­dek óta őrzik hírüket, rangjukat, s ennek magya­rázata a megbízhatóság, a minőségért vállalt - tényleges vagy átvitt értelmű garancia. Már az ókori Rómában azt tartották: míves munkáért arany­nyal fizetnek. Napjainkban ez úgy igaz, hogy egyre többen ragaszkodnak — s a pénzükért teljes joggal — a megszokott minőséghez, szívesen adják a forintot ér­te, de azt akarják kapni, amire szükségük van, amit megszoktak és megszerettek. t A7ár r.íRnp Ülést tartott a Minisztertanács Határozat a zöldség- és gyümölcskereskedelemről A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. I A külügyminiszter beszá­molt a Lengyel Népköztár­saságban tett hivatalos, ba­ráti látogatásáról. A kor­mány a jelentést' jóváhagyó­lag tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke a népgazdaság 1976. évi fejlődéséről, a munka­ügyi miniszter a tavalyi munkaügyi helyzetről tett je­lentést. A Minisztertanács a jelentéseket elfogadta és kö­telezte a minisztereket, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára távira­tot küldött a Szaljut—5 tu­dományos űrállomás legény­ségének, Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov űrhajósoknak. „Munkatársaimmal együtt irányító munkájukban a ta­pasztalatokat hasznosítsák. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a zöld­ség- és gyümölcsforgalmazás továbbfejlesztésének felada­tairól szóló előterjesztést. Határozatot hozott a zöld­ség- és gyümölcskereskede­lem munkájának megjavítá­sára, a felvásárlás és a for­galmazási tevékenység jobb összhangjának és a vállala­tok nagyobb érdekeltségének megteremtésére. A kormány elfogadta „A gazdaságpolitika továbbfej. lesztésének tudományos meg­figyelemmel kísérem Űrre­pülésüket. örülünk, hogy tel­jes egészükben végrehajtot­ták a Szaljut—5 fedélzetén a tervezett kutatásokat és kí­sérleteket. Kívánjuk Önök­nek, hogy sikeresen fejezzék alapozása” című kutatási fő­irányt és az országos távlati tudományos kutatási tervet ezzel kiegészítette. Az orszá­gos szintű főirány kereté­ben folyó kutatások koor­dinálásával az MTA főtit­kárát bízta meg. A belügy-, valamint a köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter jelentést tett a KRESZ alkalmazásának ed­digi tapasztalatairól. A kor­mány elfogadta a jelentést. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) be repülésüket és szerencsé­sen térjenek vissza a szülő­földre” — hangoztatja a távirat. Az űrhajósok szerdán táv­iratban üdvözölték Leonyid Brezsnyevet. Plenáris ülés Becsben / A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsö­nös csökkentéséről Bécsben folyó tanácskozássorozat csü­törtökön megtartott 127. ple­náris ülésen dr. Ingo Oeser nagykövet, az NDK küldött­ségének vezetője elnökölt. Az ülésen Wolfgang Behrends nagykövet, az NSZK delegációjának veze­tője szólalt fel. A zártkörű tanácskozást követő sajtótájékoztatón kö­zölték, hogy Behrends nagy­követ elsősorban földrajzi tényezőkkel összefüggésben fejtette ki álláspontját. A NATO ismert követelését megismételve hangoztatta, hogy mindennemű csökken­tési megállapodásnál vegyék figyelembe az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió eltérő földrajzi helyzetéből eredő körülményeket. A szocialista országok szó­vivője ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a földrajzi tényezőkre vonatkozó NATO- álláspont nem újkeletű. A Varsói Szerződés tagállamai már korábban is kifejezésre juttatták, hogy ilyen kérdé­seknek a felvetése csak idő­húzásra alkalmas. A két ka­tonai szövetség erőviszonyát ugyanis nemcsak földrajzi, hanem más egyéb tényezők is befolyásolják. Brezsnyev távirata az űrhajósoknak Szekszárdi járás Zöldség- és gyümölcstermelési társulás alakult A TESZÖV kezdeményezé­sére a szekszárdi járás nyolc mezőgazdasági termelőszö­vetkezete zöldség-gyümölcs termelési és értékesítési tár­sulást hozott létre. Ez a nyolc szövetkezet biztosítja jelenleg a megyének a friss zöldség 65—70 százalé­kát. A járás északi részén lé­vő termelőszövetkezetek a zöldség-, a gyümölcs-, a bur­gonyatermelés és -értékesí­tés területén ma már külön- külön is olyan termelési szintet értek el. amely meg­haladja a megyei átlagot. A termelés és gazdálko­dás magasabb szintre eme­lésének két útja alakult ki az utóbbi években: az egyik a szövetkezetek egyesítése, a másik a gazdaságok között olyan társulások, kooperáci­ók létesítése, amelyekben több önállóan gazdálkodó üzem egy-egy ágazatban ösz- szehangolja tevékenységét, koncentrálja és szakosítja a termelést. A társulást most megalakító üzemek között az elmúlt években többirá­nyú együttműködés jött lét­re; például a TOLNAKER, a burgonyatermesztési együtt­működés vagy az agrárké­miai centrum. A már kiala­kult üzemméretek mellett olyan társulás létrehozása szükségszerű, melyben sza­kosodnak az együttműködő téeszek, csökkentik a zöld­ségfélék számát, s egy-egy növényt nagy területen ter­melnek. A tagszövetkezetek egységes technológiát alkal­maznak, közösen szerzik be a vetőmagvakat, szaporító­anyagokat, növényvédő^ sze­reket, közösen határozzák meg, hogy milyen gépeket vásároljanak, félkész termé­keket állítanak elő, segítik a házikertek termelését, s megszervezik az értékesítést. A közös munka lehetővé teszi, hogy a legkorszerűbb termelési eszközöket, gépe­ket, technológiákat és szer­vezési módszereket alkal­mazzák, azaz a mostaninál sokkal magasabb szinten gaz­dálkodjanak. A társgazda­ságok eddig külön-külön fejlesztettek, létesítettek ker­tészeti beruházásokat, s a meglévő eszközöket nem használták ki kellőképpen. A tengelici Petőfi Termelő- szövetkezet kivételével min­den téeszben lehet öntözni. A társüzemek fővetésű zöld­ségtermő területe 900 hektár, a burgonya 220, a gyümöl­csös pedig 224 hektár terüle­ten fekszik, jelentős a ház­táji kertek termelése, fólia alatt pedig 85—90 ezer négy­zetméteren termesztenek zöldségféléket. A társulásban részt vevő szövetkezetek fejlesztési alapja 40 millió forint, mely­ből az árbevétel, vagy a te­rület arányában közös fej­lesztési alapot hoznak létre. Az indulóösszeg, a fejlesz­tési alaphányad és a saját eszközökhöz kapcsolható hi­telek, állami támogatások olyan jelentős összeget tesz­nek ki, amelyekből például korszerű fóliatelepet, palán­tanevelőt lehet építeni, beta­karító gépsorokat lehet vá­sárolni. Ä tagszövetkezetek képviselői a biztonságos ér­tékesítés és forgalmazás ér­dekében hosszú távú együtt­működési megállapodást köt­nek a felvásárló és a feldol­gozó vállalatokkal. IDÉN, a tavaszi munkákat még minden termelőszövet­kezet külön-külön végzi, de az értékesítést már a társu­lás szervezi. A társulás ta­nácsa irányítja, ellenőrzi a társulás munkáját és intézi a tevékenységével kapcsola­tos ügyeket. A társulásnak tagja lehet minden termelő- szövetkezet, amely zöldség­vagy gyümölcstermesztéssel kíván foglalkozni. A szedresi Sió—Sárvíz menti Egyesült Termelőszövetke­zetben ültetéshez készítik “elő a paradicsompalántákat. A szövetkezet medinai telepén cserepekbe rakják a pap­rikapalántákat, s ha megerősödtek, kerülnek végleges helyükre. Fotó; kz

Next

/
Thumbnails
Contents