Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-19 / 42. szám
7 1977. február 19. ^PÜJSÁG 3 Honnan vegyük ami nincs 7 Ember és munkaerő Ha este kereka«taNbeszélgetés a tv-ben Orvos volt és forradalmár A ma 80 éve született dr. Weil Emil életét, egyéni sorsát e két hivatás egyként meghatározta. Amikor 1936 januárjában letartóztatták és mint a Kommunisták Magyarországi Pártja apparátusának vezetőjét bíróság elé állították, Töreky tanácselnök kérdésére bátran vállalta kommunista voltát, s mint mondotta, nem tud elképzelni jó orvost, aki szíve szerint ne szeretne változtatni ezen a társadalmi renden. Már elismert orvos — röntgenológus, amikor megtalálja az utat a munkásmozgalomhoz. A csepeli gyári kórház röntgenfőorvosaként 1932 és 1936 között szerzett tapasztalatai csak megerősítették abban a hitében, hogy jó úton jár. A nehéz körülmények között végzett kórházi munkát (a rendelőben a gyár és környékének munkássága gyakran megfordult, mintegy napi 300—400 beteg), nagy körültekintéssel és lelkiismeretességgel végezte. Ezekben az években vonták be a KMP legfelső vezetésébe, s 1934 végétől letartóztatásáig, 1936 januárjáig a KMP apparátusának vezetője volt. Weil "Emil közel kilenc évet töltött börtönben. Ez idő alatt megjárta az ország leghírhedtebb büntetőintézményeit. A legtöbb időt a Margit-körúti fegyházban töltötte. A börtönökben vele együtt raboskodók mindig emlékezni fognak rá, mert alig volt olyan fogoly, akinek közvetlenül vagy közvetve ne segített volna. Emlékeznek rá külföldön azok a volt rabtársak is, akik a II. világháború idején Ungvárról, Újvidékről, Szlovákiából a Margit-körúti fegyházban sínylődtek. De emlékeznek rá az akkori fogoly katonák is, akik kisebb- nagyobb vétségért büntetésüket töltötték a fegyházban. Az 1944 őszén kialakult politikai helyzet következtében október 4-én szabadlábra helyezték. Azonnal illegalitásba ment. Budapesten és a főváros környékén bujkált. A főváros felszabadulása után rögtön munkához kezdett. Nagy szerepe volt a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének megalakításában, majd később az orvosok és egészség- ügyi dolgozók közös szakszervezetének megszervezésében. Fontos szerepet vállalt az orvosi szaksajtó megindításában. Éveken át fáradhatatlanul dolgozott a szocialista egészségügy megteremtésén. Munkássága elismeréséül az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Életének utolsó éveiben megszervezte az Orvostudományi Egyetem egészségügyi szervezési tanszékét, melynek haláláig professzora volt. Súlyos betegsége ellenére számos tudományos cikket és tanulmányt írt. 1954-ben szívinfarktusban halt meg. Számítógépbe kerül Mérlegbeszámoló és adóbevallás A vitának, amelyet a Magyar Televízió tavaly decemberben indított, s amelyet tizenkilenc megyénk napilapjai több mint egy hónapig gombolyított, (s amely február 19-én a televízió kerekasztal-beszélgetésének témája lesz), visszatérő refrénje volt, hogy honnan vegyük, ami nincs. Vagyis: növekvő gazdasági és társadalmi feladatainak megvalósításához honnan biztosítsuk a megfelelő számú és képzettségű munkaerőt? A több száz újságcikk, riport és nyilatkozat közül különös érdeklődéssel olvastam egy pártmunkás hozzászólását, amelynek az a lényege, hogy az egyik gazdasági vezetőt átküldték a megye másik gyárába: nézzen csak körül, hogy ott miért jobb a munkahelyi légkör, mint a saját portáján. A szomszédolás után a „küldött” köntörfalazás nélkül elmondta: „Szó, ami szó, ott jobban hallgatnak minden munkás, minden vezető véleményére, ott jobban gazdának érzik magukat az emberek, mint mi- nálunk. És az is igaz, hogy ott valamivel kevesebb a kereset, de mégis kisebb a vándorlás, mint itt. Valahogy jobban értenek az emberek nyelvén, egy kicsit mindenki jobban töri a fejét a közös gondok megoldásán... A VEZETÉS ÉS A BEOSZTOTTAK Hangsúlyozom: nagyon tetszik ez az őszinte nyilatkozat, mert feleletet ad rá, hogy mit várnak az emberek a vezetőiktől, s mire kell ügyelniök azoknak, akik a vezetés tudományát — igen a tudományát, ne féljünk ettől a megfogalmazástól — hasznosan az emberek gondolkodásának, érzéseinek fel- használásával és nem mellőzésével, kívánják alkalmazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen mindenfajta vezetés emberrel — a televízió és a megyei lapok szóban forgó vitájánál maradva, munkaerővel — függ össze. Emberrel, munkaerővel, aki irányít, s emberekkel, munkaerőkkel, akiknek a feladatot végre kell hajtaniuk. Bizonyítani sem kell, hogy ebben milyen nagy szerepet játszik a munkát irányító vezetők és beosztottak közötti kapcsolat milyensége. Egy kicsit a politika nyelvére lefordítva a a szót, és szabadon idézve Kádár Jánosnak, egy angyalföldi választói nagygyűlésen elmondott véleményét, az emberek egyetértenek a párt politikájával, azzal a közszellemmel, ami az országban általában jellemzi az életet, s ezért az ország jól érzi magát. Az azonban, hogy az egyes emberek külön-külön jónak vagy rossznak érzik a helyzetüket, sokban függ a gyárigazgatótól, a tsz-elnök- től, a hivatali vezetőtől, a brigádvezetőtől, a művezetőtől vagy akár — fegyveres testületeknél — a rajparancsnoktól. EGYMÁSRA UTÁLTÁN A MUNKA- FOLYAMATOKBAN Többször szóba került a vita során, hogy milyen sok formában, s milyen differenciáltan és árnyaltan jelentkezik naponta a vezetők és beosztottak jó vagy rossz kapcsolata. Bárhol dolgozunk is, egymásra vagyunk utalva, egymás kezére dolgozunk. Mai helyzetünkben — gazdasági erőforrásaink feltárásában, munkánk hatékonyságának növelésében, gondjaink megoldásában — minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a kiegyensúlyozott kapcsolat igénye, mert abban, hogy az egymás közötti kapcsolatok milyenek, plasztikusan kifejeződhetnek a közösségi akarat értékei, a szocializmus társadalmának emberi értékei, a munka minőségének értékei — helyesen vagy torzított formában. Még pontosabban fogalmazva: a vezető és a beosztott kapcsolata éppen a fejlett szocialista társadalom építésének sajátosságai miatt az emberek jó részének a szemében óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként jelentkezik, akkor is, ha igazgatói szerv, gyár vagy akár termelőszövetkezet, hivatalvezetői és beosztottai közötti viszonyról van szó. Ezért lehet országos kérdés, politikai kérdés a vezetés kulturáltabbá — ha úgy tetszik emberibbé — tétele minden területen, ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusának határozata is szól. A JOBB MUNKAHELYI KÖZÉRZET Mi lehet az előrelépés módja? Elsősorban a helyes vezetőképzés. Jelenleg sokfajta céllal, sok vezetőt képeznek nálunk különféle iskolákban és tanfolyamokon. Ennek eredményeként sikerült eljutnunk odáig —, s ez önmagában is igen nagy eredmény —, hogy a különböző posztokra kerülő emberek szaktudása, világnézeti állásfoglalása ma sokkal jobb, mint korábban, bármikor volt. De a szaktudás, a politikai elkötelezettség önmagában még nem vezetni tudás is, s ennek visszásságait gyakran érezzük. Éppen ez a helyzet teszi fontossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a legfontosabbra: az emberi kapcsolatok ápolásának tudományára is rávezethetjük mindazokat a tisztségviselőket, akik elhivatottak a gondjaikra bízott ki- sebb-nagyobb kollektívák irányítására. Értéke szerint kell foglalkozni ezzel, mert minden energia, amelyet ilyen célokra fordítunk, sokszorosan visszatérül az emberek munkájában, nemcsak a szó szakmai, hanem emberi értelmében is. S noha mindez sokfajta áttételen kamatozik a munkaerőgondok megoldásában, de minden bizonnyal kamatozik az emberek jobb munkahelyi közérzetében, amely fundamentuma volt és a jövőben is fundamentuma lesz a törzsgárda gyarapodásának. KŐSZEGI FRIGYES Népből« Hat és fél millió korszerűsítésre A Tolna megyei Népbolt Vállalat az idén összesen hat és fél millió forintot költ bolthálózatának felújítására, korszerűsítésére, a kereskedelmi munka tárgyi feltételeit biztosító épületekre, gépekre. berendezésekre. Közel egymillió forintot fordítanak a kiöregedett gépek pótlására, s újak vásárlására. így az év folyamán több nagy üzletben hűtőkamrát rendeznek be, s jelentősen növelik a mélyhűtő pultok számát is. Mélyhűtő pultot a szekszárdi déli kertvárosi ABC-áruházba, a tolnai és a paksi élelmiszeráruházba szerelnek fel. Sok gondot okoznak az üzletekben a régi, agyonhasznált kávé- és mákörlő gépek. Az idén 20 darabot állítanak üzembe a Népbolt üzleteiben. Nem olcsó mulatság a pénztárgép. Az év folyamán tíz darabot vásárolnak ösz- szesen közel félmillió forintért. Nagy munka az üzletek állagának megóvása, korszerűsítése, felújítása. Erre a célra öt és fél millió forint áll a vállalat rendelkezésére. Ebből az összegből végzik el a tavalyi esztendőről áthúzódott felújítási munkákat. Az idei év nagyobb felújítási munkái közé tartozik a szekszárdi déli kertvárosi ABC-áruház korszerűsítése. Uj berendezést kap az üzlet, s Szekszárdon itt állítanak munkába elsőként futószalagos pénztárasztalokat. Az év folyamán végzik el a Korzó Áruház külső-belső tatarozását és új fényreklámokat szerelnek fel. Szekszárdon az év folyamán megoldódik a sport-, játék- és hangszerüzlet sorsa. A mostani helyén önkiszolgáló játéküzletet nyitnak, a sport- és hangszerárukat az Otthon Áruház külön erre a célra kijelölt részlegében forgalmazzák. A vállalat működési területe hat lakóhelyre terjed ki, így nem kis gondot jelent a vidéki üzletek felújítása sem. Az idén a tolnai és a paksi élelmiszer- és ruházati boltokat korszerűsítik. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Tolna megyei Hivatalához 186 vállalat, szövetkezet és egyéb gazdálkodó szerv nyújtja be mérlegbeszámolóját és adóbevallását. Az átvétel alkalmával ellenőrzik az adatszolgáltatás helyességét és ezzel előkészítik azokat az elektronikus gépi adatfeldolgozásra. Az adatokat a PM. számítóközpontja dolgozza fel és így bekerülve az országos adatszolgáltatás áramlatába, az a felső szintű párt- és állami vezetés gyors és időszerű tájékoztatását szolgálja. Az adat- feldolgozás eredménye képet ad a vállalati és szövetkezeti gazdálkodás 1976. évi eredményéről, a felhalmozás és a személyes jövedelmek alakulásáról, valamint a köz- gazdasági szabályozórendszer 1976. évi hatásairól. Híradás a pusztából: GYAPA Gyapán, a Paksi Állami Gazdaság itteni kerületének központjában hozzávetőleg 400 ember lakik. Falu is akad kisebb lélekszámmal. A gyapaiak hetven százaléka állami gazdasági dolgozó, ezeknek több mint fele legalább tizenöt éve itt keresi kenyerét. A legöregebb Pongrác Józsi bácsi, aki ottjártunk idején éppen azon mosolygott, hogy életének 77. évét ránézésre tizenöttel csökkentettük. Ö még emlékszik a dr. Erdélyi és Kovács „uraságokra". Egyiküknek parádéskocsisa volt. A talán sosem volt ura- ságok nevét már szerencsére elmosta az olykor nagyon jó emlékezet és az idő. Gya- pa viszont van, egészen másként, ahogyan azt a pusztáktól megszoktuk. Évtizedek óta nem láttunk annyi sertést (más néven: disznó) terelgetni, mint amennyi az itteni háztáji Traktorosiskola a művelődési házban gazdaságokból jár a legelőre. Tülkölő kondás nincs, de ostort durrogtató kanász van. A konda, falka, csürhe a művelődési ház mellett vonul el impozáns tömegben. A művelődési ház; az egykor volt gazdasági központ öröksége; elsősorban étterem- és konyhaként szolgál. Ottjártunk idején Tóth Mária és segítője épp 100 személy részére főzte a rántott levest és sertéspörköltet, makarónival. (Leves 0,5 liter, hús 15 dkg fejenként.) Egy ebéd — 8 forint. A művelődést a most záródó traktorostanfolyam szolgálta. Nemcsak az állami gazdaság, hanem több — olykor meglehetősen távoli — termelő- szövetkezetek dolgozói érdekében is. A tematikát a len- gyeli Szakmunkásképző Intézet adta, a helyet, lehetőséget és a napi szállítást kinek-kinek otthonától az iskolapadig a gazdaság. Amikor éppen nem tanítanak itt, akkor a klub a KISZ-eseké. Vezetőjük Ap- pleshoffer János. Van magnójuk, televíziójuk, könyvtáruk, társasjátékaik. A „puszta” — pontosabban fogalmazva egy szépen fejlődő kisközség — a régi kápolnától számítva nagyjából két részre osztható. Az egyik oldalon az állami gazdaság szolgálati lakásai állnak, a másikon — gazdasági kölcsönnel épült — családi házak. Gyapán, a leendő atomváros tőszomszédságában építkezni ugyanis érdemes. Ordas Iván Fotó: Komáromi Zoltán Még van tüzelő-, mér van építőanyag Befejezéséhez közeledik az 1976—1977. évi fűtési idény, amelyben eddig — a Belkereskedelmi Minisztérium értékelése szerint — folyamatos volt az ellátás. A TU- ZÉP-telepek — a novemberi, december elejei kisebb választékhiány ellenére — kielégítették az igényeket. Országosan 400 ezer tonna, vagyis 30 napos a tüzelőkészlet; mennyiségben elegendő, bőven fedezi az igényeket, bár tatai szénből és az úgynevezett apró szénből most is még kevesebb van a kelleténél. A minisztérium illetékes főosztálya és a TÜZÉP-vál- lalatok a tavaszi építési szezont jó kínálattal, magas készlettel várják. A múlt évinél átlagosan csaknem 80 százalékkal több építőanyagot tárolnak a telepeken. A beszerzés biztonsága érdekében az előjegyzéses anyagellátási szerződésrendszert a TÜZÉP-vállala- tok általánossá teszik. A vásárlókkal megállapodva igyekeznek az építési ütemekhez igazodni, s több helyen tervezik, hogy a különféle építőanyagot házhoz szállítják, akkorra, amikor szükség van rá. A TÜZÉP-vállalatok a termelőkkel együttműködve már szezon kezdetétől rendeznek építőnapokat, árubemutatókat, amelyeken megismertetik a legújabb termékeket, tanácsokat adnak az építkezésekhez. (MTI) Szokatlanul örvendetes látvány a gyapai utcán Pongrác Józsi bácsi
