Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

A ífePÚJSÁG 1977. február 19. CSALáD-OTTHON Amikor nem múlik el a nátha A nátha általában enyhe lefolyású betegség. Okozója vírus, a fertőzésen kívül azonban szerepe van a meg­fázásnak — a helyi vagy ál­talános hideghatásnak — is. Az eredeti vírusfertőzéshez néha baktériumok — első­sorban gennykeltők — által okozott társfertőzés csatla­kozik. Az így fellépő szövőd­mény — arcüreg-, homlok­üreg- vagy középfülgyulla­dás, esetleg tüdőgyulladás — súlyos is lehet, s főleg az idült betegségben szenvedő­ket, az időseket és a kis­gyerekeket veszélyezteti. ORRSÖVÉNYFERDÜLÉS, CARATMANDULA Vannak olyanok, akik na­gyon könnyen náthásak lesz­nek, akik szinte az egész őszi-téli időszakot végig­prüszkölik. Gyakori náthára hajlamosít az orrsövény- ferdülés és a garatmandulák megnagyobbodása. Szerepel­hetnek továbbá bizonyos hormonális és anyagcsere- zavarok, amelyek az ellen­állóképességet csökkentik. A száraz, poros, füstös levegő­jű környezet, valamint az egészségtelen életmód, a rendszeres mozgás hiánya szintén olyan körülmények, amelyek ismétlődő vagy idültté váló nátha magyará­zatai lehetnek. (A szervezet túlérzékenységi reakcióján, az allergián alapuló ún. „szénanátha” is idült lefolyá­sú, ez azonban már más tí­pusú, nem fertőzéses erede­tű betegség.) Az egyszerű nátha egy-két hét alatt mindig elmúlik. El­húzódását okozhatja fent említett hajlamosító ténye­zők folyamatos jelenléte. A MELLÉKÜREGEK GYULLADÁSA A nátha elhúzódásának egyik gyakori oka az, hogy a gyulladás az orrból átterjed a vele szomszédos mellék­üregekre, az arcüregre vagy a homloküregre. Ilyenkor a váladékozás erősebb, s a gyakori orrfújás mellett fej­fájás, rossz közérzet, esetleg hőemelkedés is jelentkezik. Amíg az arcüreg, illetve a homloküreg nyílása az orr felé szabad, addig a bennük keletkező váladék kiürül. Ebben a stádiumban a be­tegség még magától gyógyul­hat és többnyire csak erő­sebb náthának könyvelik el. Ha azonban a nyálkahártya duzzanata az orrba vezető nyílást beszűkíti, akkor a váladék megreked, s előbb- utóbb gennykeltőkkel fertő­ződik. A melléküregek geny- nyesedése azután már heve­sebb tünetekkel jár. Erős, gyakran lüktető fájdalom lép fel, amely a fej előrehajlá­sakor fokozódik. Az azonos oldali orrnyílásból időnként gennyes-véres váladék ürül. Ingerlékenység, rossz köz­érzet, fáradtság, étvágytalan­ság és mérsékelt láz tarkít­ják a képet. Az elhanyagolt arc- vagy homloküreggyulla- dás megfelelő kezelés hiá­nyában idültté válhat. Ez azután ismétlődő náthára hajlamosító tényező lehet, gyakori fejfájás rejtett oka­ként szerepelhet, de mint a szervezetben lévő gyulladá­sos góc, egyéb panaszokért és tünetekért is gyanúsít­ható. MEGELŐZÉS, GYÓGYKEZELÉS Enyhe lefolyású nátha ese­tén Kalmopyrint, C-vitamint szedhetünk. Orrcsepp vagy orrkenőcs alkalmazásával megszüntethetjük a kelle­metlen orrdugulást és egy­ben biztosítjuk a váladék lefolyását, kiürülését. Leg­fontosabb feladatunk azon­ban az, hogy ne terjesszük a fertőzést. Tüsszentsünk, köhögjünk mindig zsebken­dőbe, s lehetőség szerint ke­rüljük a társaságot. Ha a nátha nem múlik el két-három héten belül, vagy ha a panaszok a szokásosnál eleve erősebbek, akkor fel­tétlenül forduljunk orvoshoz. A fenntartó okok — garat- mandula-túltengés, orrsö- vényferdülés, arcüreg-, illet­ve homloküreg-gyulladás — megszüntetése megóv a be­tegség gyakori ismétlődésé­től, vagy attól, hogy az idült­té váljék. Figyeljünk fel az állandóan náthás, köhögős, nyitott szájjal légző gyere­kekre. A megnagyobbodott garatmandula eltávolításával meg lehet előzni a később sok problémát okozó közép­fülgyulladást és egyéb kelle­metlenségeket. Dr. Péteri Miklós Hasznos tanácsok szobanövényekről Kolbaszszezon SPANYOL KOLBASZOS OMLETT Hozzávalók 4 személy ré­szére: 3—4 evőkanál olaj, 80 dkg nyers, egész apróra vá­gott burgonya, 1 kis, dara­bokra vágott hagyma. 4 tojás, 2 evőkanál tej, só, paprika, esetleg bors, 2 evőkanál vaj, 2—4 db paprikás sertéskol­bász. A darabokra vágott hagy­mát és az egész apró kocká­ra darabolt burgonyát olaj­ban puhára pároljuk. Köz­ben a tojásokat tejjel és fű­szerekkel felverjük. A hagy­más burgonyamasszát és a karikára, vagy kockára vá­gott kolbászt hozzáadjuk. 3 evőkanál olajat felforró- sítunk, az omlettmasszát hozzáadjuk, és aranysárgára sütjük. TESSZENI KOLBÁSZTÁL Hozzávalók 4 személy ré­szére: 1 kg burgonya, 4 na­gyobb kolbász, fokhagyma, rozmaring, só. bors, 2 evő­kanál margarin, és 2 evőka­nál olaj. A burgonyát meghámoz­zuk, kockára várgjuk, és for­ró zsiradékban minden olda­lát aranybarnára sütjük. Megsózzuk, borsozzuk, roz­maringporral fűszerezzük. Majd hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát. A tálat lefedjük és a burgonyát kb 20 percig, kis lángon puhára sütjük. Közben a kolbászt darabokra vágjuk, (héját nem kell eltávolítani), forró a burgonyához keverjük. 35. A kis ember nekifogott a vasalónak, gyors, ügyes ujjakkal. Csak a szétszedés volt egy kicsit kacifántos a berozsdált csavarok miatt. Már rakta össze. Zsabka nézte, szája alatt a gúny kis fénycsíkja. — A trafikos úr nem kér érte semmit — fordult Zsabka fennen a háziakhoz, szeme vigyorgott. — Szívességből tette. Igaz, mes­ter? A mester nagyjából Zsabka felé pislantott. Kissé melege lett. — Úgy is van — mondta. Vidoran mond­ta, s azt gondolta: „Fene a bőröd!” Majd ezt: „Nagy akarsz lenni a nő előtt, te csi­bész, az én kontómra?” A csibész gúnyos, merev késtekintete a bőre alatt forgott: „Fizetsz, és mindig fi­zetsz!” De Sandi mester most állta, mint a fakí- rok. Más fúrta belül, talán ezért. Itt az al­kalom a teljes megbizonyosodásra. — Máskülönben mi van? — kérdezte mintegy mellékesen. — Találtál valamit? — Hol? — Az erdőn. Nem kapott választ. A nyílni készülő száj megremegett és bezáródott, egészen össze­szorult. Sandi figyelte ezt a szájat, már a szavak váltása alatt is figyelte, s az arcot, az arcra ráhúzódó szürke árnyékot, ahogy kioltja a szemekből is a gúnyt. Mintha a himlőhelyek megnőttek és szétterjedtek volna. — Na, isten megáldja, használják a va­salót egészséggel! — búcsúzott a trafikos. Fürgén és nagyon vidáman távozott. Vég­képp megbizonyosodott róla, hogy a török kincs megvan — a föld rejtekében. Ha pe­dig ott van, akkor nincs baj. ö még azt meg­találhatja! Tele volt bizakodással, s új lelkesedéssel. A csend pedig legsúlyosabban Matej há­zán ült. És visszhangzott, ahogy Matej a füves ud­varon, a beteg lábát mereven előrenyújtva, a deszkát dobálta. Felszabdalta az ólnak és dobálta, egyre dobálta. Hogy hangot hall­jon a csendben. Az alattomos csendben. Mert alattomos volt e napok csendje, nem pedig álmos, mint a külső szem felületes érzékelése szerint. Matej udvara kongott. Mint az üres üveg­verem, hol nincs már élet. A holtak jég­birodalma. De Matej nem adta fel. Megsimogatta a gyönge zöld füvet. Nézte, mint hajol meg bársonya a tenyere alatt. S mikor felemeli a tenyerét, mint kel fel újra. S már csillog egyenesen, ruganyosán, bársonyosan a für­dető napban. Nézte a füvet és elgondolkozott a fű ter­mészetéről. Aztán hajigálni kezdte megint a deszkát, csak úgy csattant. És nem vette észre az embert az udvaron, a háta mögött, csak amikor megszólalt. Mert nem is várta. He­tek óta. — Hűha, de dühös vagy! Matej összerezzent, s mikor hátrafordult, arca elárulta meglepődését, s utána mind­járt lelkének sírós szabadulását a nagy kő alól. Fekete borostái mélyén remegett a meg­lágyult szája, természetellenesen összehú­zott szeme nedvesen csillogott, mint imént a tenyere alól szabadult fűszál. — Ján! — szólott. — Hogy te jössz ide? A hang is olyan volt, mint a száj, amely képezte: lágy és reszketeg. — Jöttem lábamon. — S legyintett Ján, mintegy elütve a dolgot, a maga elérzéke- nyüléséről nehogy árulkodjon, a szemét is kacsintóra állította. — Nem te félsz bélpoklostól? — Már Ma­tej is nevetett. — Dolgom volt sok — magyarázkodott Ján újabb legyintés után. — összegyűlt ne­ked sok parketta. Matej fölállt, mosolygott. Leverte magá­ról a forgácsot. S kiáltott egy nagyot. Vi­dám rikkantás volt inkább: — Anyjuk, hé! Teréza kinézett, s csodálkozó arca mind­járt kerekre derült. Különösen télen fontos, hogy hová és hogyan he­lyezzük el növényeinket a lakásban. Mindig közel az ablakhoz, hogy kellő fényben részesül­jenek. Az alacsonyabb ter­metű növényeket a fényhez közelebb, majd fokozatosab­ban a magasabbakat. Ez utóbbiakat egyre ritkább térállásban. így elkerülhet­jük növényeink felnyurgu- lását. Semmi esetre sem sza­bad a huzatba állítani, mert káros fejlődésükre. Ne kerüljenek közvetlenül a fűtőtest közelébe sem, mert itt a száraz, meleg le­vegő és a párahiány követ­keztében a növény levélzete, esetleg virágzata megsül, megszárad. A földlabdája is kiszárad, a gyökérzet össze- aszalódik, majd a hirtelen szárazság következtében a növény elpusztul. A növény fejlődéséhez al­kalmazkodva tartsunk egyen­letes hőmérsékletet laká­sunkban. Az ideális az lenne, ha a hőmérséklet a fény­viszonyokhoz igazodna. Nap­fényes napokon melegebb le­hetne, borult időben hűvö­sebb. A tűző napfénytől is vé­deni kell növényeinket. Fontos a levegő páratartal­ma is. A túl száraz levegőjű lakásban a növények levele porosodik. Különösen száraz a levegő a központi fűtéses lakásokban. Közismert, hogy a víz fagypont feletti hőmérsék­leten párolog. A párolgás elősegítésére egy edénybe te­gyünk vizet a növények közé. Központi fűtés esetén a fűtő­testre akasszunk agyag­edényből készült párologta­tót. A párahiányt növényein­ken is megállapíthatjuk. A levelek hegye sárgul, az idő­sebb levelek lehullanak, ösz- szezsugorodnak. Fontos a szellőztetés mód­jának a megválasztása. Fi­gyelembe kell venni a külső és a belső hőmérséklet kü­lönbségét és csak annyi ideig szellőztessünk, míg a helyi­ség levegője kicserélődik. A lakás hőmérséklete ne csök­kenjen hirtelen és nagy­mértékben. FODOR BÉLA A téli idényben szívesen felöltözünk „szépep”, ha tár­saságba vagy színházba me­gyünk. Természetesen az al­kalomszerűség és az egyéni­ség is meghatározza az öl­tözködés jellegét. Az üzletekben készen is találhatunk rövid alkalmi ruhákat, főként szintetikus jerseyanyagból, kevesebbet szövetből vagy selyemből. Mi most olyan ötleteket adunk, amelyek inkább egyedi var- ratásra valók. 1. Vállpántos, derékban övvel átkötött, könnyű szö­vetből vagy puhán eső se­lyemből készült „szoleil” pliszébe rakott ruha. Hozzá azonos anyagból készült stó­la vagy színben harmonizá­ló. virágos selyem is nagyon dekorativ. Igen szép, ha a ha­risnya és a cipő színét ehhez a ruhához mély tónusban tartjuk. 2. Kétrészes — de lehet ha­mis kétrészes is —, ez eset­ben a csípőn vízszintes irány­ban, csak szabásvonal van. A felsőrész asszimetrikus gom­bolással, az alja pedig fél­oldalas, mély hajtással készült. Anyaga lehet jersey, gyapjú-georgette vagy bár­sony. 3. önmagába mintázott jerseyből készülhet a kis kompié, amely ujjatlan „V” kivágású ruhából és csípőig érő kiskabátkából áll. Miután a kabátka zakószerű, esetleg más ruhához is viselhető. NÁDOR VERA — Bort hozzál! — rendelkezett Matej. A régi volt. És Teréza azon nyomban boldo­gan eltűnt. Már hozta is a kancsót. Párás homály von­ta be az üveget a hűs nedűtől, mely zavaros sűrű volt és zöldesbarna színű. Három po­harat is hozott Teréza, s ott helyben a párát kitörölte belőlük. Majd maga is koccintott a férfiakkal. — De rég láttunk — mondta Jánnak a bortól fényes szemmel. Aztán Teréza bement, a férfiak pedig ott maradtak a bor mellett. Ján azt mondta: — Jókor jöttem. Asztalos kell ide. — És mindjárt nekilátott ő is. Ketten rakták az ólat Matejjal. Néha egy kicsit megálltak, ittak. — Mi újság odakinn? — kérdezte Matej. — Mi volna? — mondta Ján. — Csend van. — Sört kapni? — Kapni — mondta Ján. (Schubert Péter rajza.) S tudta, hogy a kocsmáról kell hírt adni Matejnak, meg az emberekről ott. — A kocsma megvan, az emberek meg­vannak... — mondta, csendeskés mosoly úszkált a szavai körül. — Mennek a beszé­dek. Králik Franyo a minap esküdözött, hogy megfogja a katonát. Ondrej meg vál­tig, hogy őt a katona kerüli, mert tudja, hogy ő egy erős ember... Közben a térdük reszket, fogadok. Zabszem nem fér a fene­kükbe! Ivott Ján és nevetett. S Matej a fejét csó­válta, borostától sötétlő arccal. * A kőbányát karéjosan erdők vették körül. Csak a bejárata volt nyitott többé-kevésbé, a falu iránt. Lankás, világos táj terült el arra, ritkuló erdőfoltokkal. A megszelídült szekérúton nemcsak a kocsik gurultak, lán­caiktól megszabadítva, hazafele vidámab­ban; az ember is úgy neki tudott iramodni, mintha a hátizsákját eldobta volna, vagy legalább is a lelke súlyát, a végtelen sötét erdőből kiérvén. A kőbánya úgy festett itt, ahogy a bozót kezdte birtokba venni, mint ősidőktől itt' maradt őrhely az erdőség kapujában. Évekig használaton kívül állott, s most újra hangos volt. Zengtek a vastuskók, az acélfejű, hosszú ékvasak, csengtek-bongtak a maciik, a súlyos kalapácsok. És robajlott a kő. De az erdő sötét és mély csendjét ennél is élesebben felverték az emberi hangok. Vidám társaság dolgozott a kőbányában. A meredek falak visszazengték a jókedvű kiáltozásokat, uram bocsá’: tarzánüvöltése- ket. S mint közibe keveredett aranyrögök, a kőgörgetegekkel kacagás gurult. Buda tanító fiai megmászták a leglehetet­lenebb helyeket. És egyáltalán nem gon­doltak rá, hogy ez munka. Jó kis virtus, szórakozás — így fogták fel. S Buda tanító is „harci cselekedetnek” nevezte inkább. S ők maguk szívesen buzdultak fel, de világért nem nevezték volna így, amit csináltak. Egymás előtt szégyellték a nagy szavakat. S ez általános jelenség volt az ifjúság köré­ben. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents