Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

1 1917. február 17. IIéPÜJSÁG 3 Már exportálni is tudnak Termelési rendszerben a lucernamag Kétéves lesz a marxizmus középiskola Az utóbbi években kevés volt hazánkban a lucerna­mag, részben a kedvezőtlen időjárás, részben pedig ter­melési hiányosságok miatt. Külföldről kellett behozni 1975-ben és 1976-ban is a tavaszi telepítésekhez. A helyzet tavaly gyökere­sen megváltozott. Bakó Já­nos, a Dél-dunántúli Vető­magtermeltető és Értékesítő Vállalat dombóvári központ­jának főmérnöke örömmel újságolta, hogy 1977 tavaszá­ra elegendő mennyiségű lu­cernamag áll rendelkezésre hazai termésből és a minő­sége is jobb, mint amit ko­rábban külföldről hoztak be Termelési rendszert szervez­tek a lucernamag-termesztés megoldására és ez tökélete­sen bevált. Először a babar- ci termelési rendszert bízta meg a dombóvári vetőmag­központ, hogy vegye kézbe a lucernamag-termesztés szer­vezését, korszerűsítését, öt évre szóló szerződést kötött a vállalat mind a termelési rendszerrel, mind a terme­lőkkel. Már az első, az 1976-os év kimagaslóan jó eredménye­ket hozott, s ehhez nagyban hozzájárult a babarci rend­szer korszerű technológiája. Olyan helyzet állt elő a lu- cernamag-ellátásban, ami­lyen soha nem volt még, Bakó János főmérnök tájé­koztatása szerint: fajtában és fokozatban egyaránt vá­lasztékot tud nyújtani a vál­lalat a tavaszi telepítések­Olóh Sóndorné gépkezelő az utolsó zsákokat tölti hez. A vállalat területén, te­hát Baranya, Tolna és So­mogy megyében tavaly 62 vagon lucernamag termett. Ez hatalmas eredmény az 1975-ös tíz vagon terméshez képest. A célkitűzés 1977-re: 100 vagon lucernamag meg- termesztése. Januárban a KSZE-vel is szerződést kötött a dombó­vári vetőmagközpont. Az együttműködési szerződés szerint 2000 hektáron lesz programvezető a KSZE a három megyére vonatkozóan, lucernamag-termesztésben. Szerepel a megállapodásban az is, hogy nemcsak a KSZE szakemberei segítik és ellen­őrzik a magtermesztést, ha­nem a dombóvári vállalat vezetői is. A vállalat egyéb­ként 600 forint termelés- fejlesztési felárat fog fizetni mázsánként a taggazdasá­goknak. A magtisztítást és fémzá­rolást most fejezték be Dom­bóváron, s megkezdődött a vetőmag kiszállítása a ter­melő gazdaságokhoz. Tolna és Baranya megyében átla­gosan 15—20 százalékát tele­pítik be lucernával a közös szántónak az utóbbi évek­ben. Ehhez évente 40—45 vagon lucernamagra van szükség a tsz-ekben és az ál­lami gazdaságokban. Bekö­vetkezett tehát az a kitűnő helyzet, hogy már exportál­ni is tudnak a nagyon érté­kes aprómagból. Amikor a dombóvári üzemben jártunk, még tar­tott a tisztítás, az utolsó ra­kományt engedték át a gépe­A mágneses gép keverő­szerkezetét ellenőrzi Zsiga Jánosné ken. Az arankamagot mág­neses módszerrel választot­ták ki a lucernamag közül: az arankamag „rücskös” fe­lületére rátapadt az enyhén vizezett vaspor, megfelelő keverés hatására, a másik gép ennek alapján ki tudta választani a vasporos mag­vakat. Az idei lucernamag tehát minden szempontból kifogástalan, beleértve a tisztaságot is. G. J. Fotó: Gottvald Alapfokú politikai képzett­séget a marxizmus—leniniz- mus középiskola nyújt. Ed­dig egyéves volt, 1978 őszétől — illetékes pártszervek ha­tározata nyomán — a közép­iskolát kétévesre ^szervezik át. Addig is néhány megyé­ben és városban, így Tolná­ban is — kísérleti jelleggel — az 1976/77-es tanévben kétéves iskola indult. Me­gyénkben hét osztályban 156-an folytatják ebben a formában politikai tanul­mányaikat. Valamennyien alsófokú politikai, társadal­mi, gazdasági vezetők, vagy olyanok, akik az utánpótlás szempontjából számításba jöhetnek. Az iskola célja, az eddigi­nél behatóbban foglalkozni a gazdaság, a politika, a párt­irányítás, a pártélet, az ideo­lógiai és kulturális nevelő munka, a helyi politikai ve­zetés elvi-módszertani kér­déseivel. A hallgatók sikeres vizsga után az öthónapos pártiskolával egyenértékű — alsófokú politikai végzettsé­A fennállásának századik évfordulójára készülő Szege­di Kenderfonógyár tavasszal centenáriumi kiállítást ren­dez, amely a magyar kender­ipar múzeuma lesz. Erre a célra egy 300 négyzetméteres termet és jelentős szabadtéri területet is felhasználnak. get igazoló — bizonyítványt kapnak. Itt ugyanis — szemben az egyéves tagozattal — beszá­molás helyett — vizsgaköte­lezettség van, amelynek eredményességét bizonyít­vány dokumentálja. Most folynak megyénkben a féléves vizsgák. Eddig 129-en tettek tanúságot fel- készültségükről. Az ered­mény jó, több mint ötven százalékuk jeles vagy jó osz­tályzatot kapott, mindössze egy hallgató feleletét nem fogadták el. A szép ered­mény nagyban köszönhető a propagandistáknak, akiket az elmúlt évek legjobbjaiból válogattak ki, közülük né­gyen felsőfokú (pártfőiskola, vagy szakosító), hárman kö­zépfokú politikai végzettség­gel (esti egyetem) rendel­keznek. A kísérleti év eddigi ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a marxista középiskola kétévessé tételének feltételei adottak. Ott helyezik el az ország minden részéből, falusi ken­dergyárakból, illetve azok környékén élő magánszemé­lyektől, a vállalat egykori nyugdíjasaitól máris tömege­sen érkező anyagot, régi gé­peket, dokumentumokat. Kenderipari múzeum nyílik A Tolna megyei Tanács V.B. ülése Háztáji gazdaság Házhoz szállítják a savót Zárszámadás Nagydorogon A nagydorogi Ujbarázda Tsz-ben a közgyűlésen Hor­váth István, a szövetkezet elnöke számolt be az elmúlt év eredményeirőr és problé­máiról. Mint elmondotta, nem adhat számot olyan jó eredményekről, mint az elő­ző gazdasági évben, mert a termelés elmaradt a terve­zettől; mégis a közös gazda­ság mérleg szerinti nyeresé­ge 4 millió 787 ezer forint. A vezetőség év közben többször is vizsgálta a szö­vetkezet gazdálkodását, a hiányosságokat igyekeztek mielőbb kijavitani, s meg­beszélték a tagsággal azt is, hogy a zárszámadás nem könyvelési eljárás, hanem januártól decemberig tartó nehéz és kitartó munka ered­ménye. Az eredménynek — még ha mérsékeltebb is — csak ott tudnak igazán örülni, ahol már szűkebb esztendőt is megértek. Nagydorogon most a szanálás utáni negye­dik évet zárták. Az elmúlt év gazdálkodásának ered­ményei lehetővé teszik, hogy az adottságok jobb kiakná­zásával, a tudomány, a tech­nika vívmányainak felhasz­nálásával felzárkózzanak a legjobbak mögé. A műszaki felszereltség alkalmas arra, hogy a megnövekedett fel­adatoknak eleget tegyenek; az ősszel első ízben fordult elő, hogy vetés és szántás idején más gazdaságok segít­ségére nem volt szükség. Ki­emelkedő hozamokat értek el a dohány, a lucerna ter­mesztésében, a tejtermelés pedig csaknem megduplázó­dott. A szakvezetés legjobb szándéka ellenére sem sike­rült szójából jó hozamot el­érni, jó minőségű búza­vetőmagot sem tudtak besze­rezni, s ez a növénytermesz­tésre rányomta bélyegét. A zárszámadási beszámoló után fogadta el a közgyűlés a szövetkezet ez évi tervét. A tervkészítésnél elsősorban azt vették figyelembe, hogy az egyes üzemágak munká­ját hogyan lehetne még job­ban összehangolni. (Folytatás az 1. oldalról). Nem cél tehát a termelő- szövetkezet egyesülése, ha­nem út a mezőgazdasági ter­melés hatékonyságának nö­velésére, az adottságokhoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakítására, az erőforrások, kapacitások ki­használására, a megalapozot­tabb fejlesztésre. A napirend vitája igen élénk volt. Szót kért benne Horváth József, a megyei pártbizottság titkára. Arany István, a mözsi tsz elnöke, Horváth Géza, az SZMT tit­kára, Horváth József, a Ter­melőszövetkezetek Tolna megyei Szövetségének titká­ra és még sokan mások. Az eszmecsere összefoglalójá­ban dr. Szabópál Antal mondotta el, hogy az egyesü­lések a szövetkezeték egy ré­szénél máris meghozták a kezdeti eredményeket. Az a megállapítás, miszerint „még számos hiányosság tapasz­talható” magában foglalja a további tennivalókat; az egyesült termelőszövetkeze­tek gazdálkodása javításá­nak szükségességét. A testü­let úgy foglalt állást, hogy a jövőben a termelőszövetke­zeti egyesüléseket még kö­rültekintőbben, a helyi gaz­dasági és politikai, valamint népgazdasági érdekek még következetesebb figyelembe­vételével kell előkészíteni. Az ülés következő napi­rendjeként ^foglalkozott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a tanácsi költségve­tési üzemek tevékenységének értékelésével Sipőcz Győző­nek, az ÉVK osztályvezetőjé­nek előterjesztése alapján. A megyében működő 11 költségvetési üzem az elmúlt évek során eredményesen se­gítette elő a településfejlesz­tést, és látta el az ehhez kap­csolódó kommunális, üzemel­tetési feladatokat — állapí­totta meg a testület, mely korábbi döntéseinek eredmé­nyeit is számba vehette a té­ma tárgyalása kapcsán. Évekkel ezelőtt nem lehetett volna még olyan egybehang­zóan azt megállapítani, hogy a költségvetési üzemek tevé­kenysége alapvetően a taná­csok költségvetési és fej­lesztési feladatainak meg­valósításához kapcsolódik, s az üzemek működésének döntő részét alkotják a taná­csok megrendelésére végzett munkák, miközben fokoza­tosan bővül kommunális, szolgáltatási feladataik kö­re is. Az üzemek össztevékenysé- gén belül az építőipari pro­fil a legnagyobb volumenű, noha az utóbbi években csök­kent valamelyest a beruhá­zási építések aránya és nőtt a felújítási, karbantartási munkáé. A költségvetési üze­mek 1976. évi terve 154,1 mil­lió forint volt, teljesítettek 163,2 milliót. Ez, 1975-höz viszonyítva 0,6 százalékos növekedést jelent. A napirend vitájában a végrehajtó bizottság ismétel­ten leszögezte a tanácsi költ­ségvetési üzemek fejlesztésé­nek szükségességét. Az V. ötéves tervben a tanácsok fejlesztési feladatainak meg­valósításában fő szerepet ját­szó költségvetési üzemek fejlesztésére 7,5 millió forin­tot fordítunk. Kívánatos ugyanis, hogy 1980-ra két­szeresére növekedjék lakó­ház-felújítási kapacitásuk, továbbá kívánatos az is, hogy a tanácsok kisebb horderejű beruházásainak ki­vitelezője székhelyükön és a környező községekben a költ­ségvetési üzem legyen. A vi­ta összefoglalójában a me­gyei tanács elnöke örömmel adott hangot annak, hogy a megtett intézkedések hatásá­ra pozitív változás követke­zett be a költségvetési üze­mek tevékenységében. E változások alapján kell sort keríteni a termelékenység növelésére, a meglévő kapa­citás rendeltetésszerű ki­használásra, a szakember­utánpótlás biztosítására. A végrehajtó bizottság vé­gül elismerését fejezte ki a költségvetési üzemeknek a megye fejlesztési célkitűzé­seinek megvalósításában ki­fejtett tevékenységéért. Fontos kormányrendele­tek, a tárcának szakszerű utasításai az élelmiszer- gazdaságban „helyére tették” a háztáji gazdálkodást. Azaz: a rendeletek lehetővé teszik, nem egy esetben szinte kö­telezően előírják, hogy a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok miként segítsék a háztáji kisgazdaságokat. Hallhatunk ezért olyan hí­reket, hogy a vetőmagot, -palántát egységesen szerzik be, s osztják el a közös gaz­daság arra illetékesei a ta­gok között. Jófajta állatok­ról, hízónak, szaporítónak való sertésekről, tehénről is gondoskodnak. Aki akarja, igénybe veheti a tsz kedvez­ményes takarmány-beszer­zési akcióját,' kérheti, hogy a műtrágyát, a szalmát szál­lítsák a házhoz, rendeltetési, felhasználási helyére, s majd elszámolnak — miután az árut leginkább a közösön ke­resztül értékesítik. A háztáji gazdaságok se­gítésének igen hasznos és jó módszerével találkoztunk a napokban. A kölesdi ter­melőszövetkezeti gazdák ké­résére a tsz vezetői elren­delték, hogy naponta szál­lítsák a házakig a savót. Ki mennyit kér, annyit enged­nek a ház elé rakott vöd­rökbe, kannákba a lajtból. A termelőszövetkezet vá­sárolt kocsit, arra 1400 lite­res műanyag lajtot szereltek és megbízták Angyal József tsz-tagot, hogy rendszeresen szállítsa Kölesdre és Kistor­másra a tagoknak a helyi tejüzemből a savót. Naponta háromszor kell fordulni a fiatalembernek és tele tölte­ni az edényeket jófajta sa­vóval, amely a malacneve­lésben, de még a szarvas- marhatartásban is igen jól hasznosítható. A savóért li­terenként alig húsz fillért fizetnék — helyszínre szál­lítva, a tsz tagjai. Kölesden, Kistormáson és környékén lévő pusztákon a korábbi években is haszno­sították a tejüzem „mellék- termékét”, ami köztudottan nem mellékes termék. Hiszen a fővárosi és más nagy ka­pacitású tejüzemekben rég­óta porítják az irót és a sa­vót, hogy kis helyen tárolva- szállítva a felhasználási gaz­daságig vihessék. A kölesdi példa azt bizonyítja, hogy költséges poritók, meg ha­sonló berendezések nélkül is lehel a mezőgazdaságnak e nem melléktermékét tovább­ra is hasznos célra fordítani. Úgy véljük, hogy a köles­di példa az üzem körzeté­ben — és más tejüzemek körzetében is — követhető volna. így például a szek­szárdi üzemből Öcsény, Sió- agárd, Várdomb —, a ta­mási üzemből Nagykónyi, Pári, a dombóvári üzemből Kapospula, Kaposszekcső, Csikóstöttős, stb. községek­be lehetne szállítani a savót a termelőszövetkezetek tag-» jainak, a háztáji gazdaságok támogatására. Angyal József kitölti a savót

Next

/
Thumbnails
Contents