Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

A TÍÉPÚJSÁG

1977. február 16.

ÖN KÉRDEZ

Háztáji föld kismamáknak

Takáczi Zoltánná keszőhi- degkúti olvasónk kérdezi, bogy gyermekgondozási szabadságon levő kismamáknak (akik termelőszövetkezeti tagok) jár-e háztáji föld? Amennyiben a háztáji földet nem tudja művelni, lehetséges-e, hogy azt a termelőszövetkezet pénzben váltsa meg?

Horváth József, a Termelőszövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöke válaszából idézünk:

— A termelőszövetkezeti törvény alapján a termelőszövetkezeti közös földekből háztáji használatra a termelőszövetkezet tagja jogosult, ha a szövetkezet által az alapszabályban meghatározott munkamennyiséget teljesítette. A közösből kijelölt háztáji föld használatának joga — munkavégzés nélkül is — megilleti a keresőképtelen betegeket, a szülési szabadságon lévő, vagy gyermekgondozási segélyben részesülő nőket. A tsz-törvény kimondja, hogy a termelőszövetkezeti tag köteles a háztáji földet rendeltetésszerűen használni és személyesen vagy családtagjaival megművelni.

Amennyiben a szövetkezeti tag és családtagjai a kijelölt háztáji földet megművelni

nem tudják, javaslom, hogy forduljanak kérelemmel a tsz-vezetőséghez és kérjék a háztáji föld pénzben történő megváltását, annál is inkább, mivel ilyen választási lehetőséget dolgozó tagjai részére a termelőszövetkezet biztosít.

Helyi járat

Kettinger Károly, szekszárdi olvasónk azt kérdezi, hogy mikor oldják meg a megyeszékhelyen a Baktai lakótelepre és a Hermann Ottó lakótelepre a helyi buszközlekedést.

t A 11. számú Volán Vállalattól Pech József igazgató- helyettes és Hajnal Gyula osztályvezető válaszol a kérdésre :

— Menetrend szerint autó- buszjáratok csak olyan útvonalon közlekedhetnek, ahol „műszakrendőri bejárás”-sal megállapítást nyert, hogy a bejárt útvonal autóbuszközlekedésre alkalmas. 1976. október 15-én megtartott bejárás a járati útvonal Munkácsy és Aliszka utcai szakaszán a közlekedés és az utazóközönség biztonsága érdekében táblakihelyezésre és különböző létesítmények építésére tett előírást. Mindez folyamatban van. Az útvonal ismételt bejárásának kitűzött időpontja 1977. febLevélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

ruár 16-a. Vállalatunk az útvonalra szóló engedély birtokában a helyijárat Aliszka utcai közlekedésére 14 napon belül intézkedik.

A Hermann Ottó lakótelepen autóbuszközlekedésre nincs lehetőség. A távlati tervek szerint a Mérey utcában alakítják ki a buszközlekedés feltételeit. A járat megállói a Hermann Ottó lakótelep lakóinak is köny- nyen megközelíthető lesz.

Nagydorogi gondok

Több nagydorogi kismama nevében kapott szerkesztőségünk levelet. Kérdezik: mi az oka annak, hogy a nagyközségben hetekig nem kapható a kisgyermekek részére guminadrág? Az üzletben azt mondják, hogy raktározási gondjuk van, ezért nem tudnak kellő mennyiséget rendelni, illetve azt tárolni. — Bosszankodom a Napsugár vendéglő kerítésén elhelyezett reklámtáblán, ami szerint „Ne utazzon a városba, tetőtől talpig felöltözhet ÁFÉSZ-boltunkban!” Vajon hol van az a bolt, ahol a felnőttek és gyerekek egyaránt tetőtől talpig felöltözhetnek? — kérdi levélírónk.

Korsós István, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskeelmi osztályvezetője a következőket válaszolja a nagydorogi édesanyáknak:

— Megállapítottuk, hogy a panaszok helytállóak, mert különböző minőségű és számozású guminadrágok hosz- szabb időn keresztül nem kaphatók. A gondot fokozza, hogy a teljes választék a kiskereskedelem egységében nem található meg és a számozásoknál is gyakori, hogy a 4-es, 5-ös helyett csak 2-es vagy 3-as számazású kapható.

A' területet ellátó nagykereskedelmi vállalatnál történt ellenőrzésünkkel megállapítottuk, hogy a szállítási szerződésekben vállalt kötelezettségének az ipar nem tesz eleget, a jelentkező igényeket nem tudja kielégíteni. Ezen túlmenően egyes szállítmányok lökésszerűen érkeznek, nem megfelelő ösz- szetételben, ami időszakos áruhiányt okoz.

Felhívtam a forgalmazó nagykereskedelmi vállalatot, hogy áruterítését a lehetőséghez képest jobb összetételben az ipari szállítást követően azonnal végezze el. Minden bizonnyal javulás várható az ellátásban, mert az illetékes minisztériumok felé már korábban eljuttattuk jelzéseinket.

Telefonszámunk: 129-01, 123-61.

Ml VÁLASZOLUNK

Az egyes dolgozók alapbérének megállapításáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a munkaügyi miniszter 3/1977. (II. 5.) Mü. M. számú rendelete, amelynek mellékletében felsorolt jogszabályok által érintett munkakörökbe besorolt dolgozók személyi alapbére átmenetileg a bértétel felső határát tíz százalékkal meghaladó ösz- szegig terjedően állapítható meg. A bértétel felső határát e rendelet alapján meghaladó személyi alapbér nem minősül személyi fizetésnek. Az érintett munkakörök felsorolására itt — a terjedelem korlátáira is figyelemmel — nincs lehetőség, ezért csupán arra utalunk, hogy a hivatkozott jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 11. számában olvasható.

Ugyanitt jelent meg a munkaügyi miniszter 2/1977. (II. 5.) Mü. M. számú rendelete a vállalati üzem- és munkaszervezés egységes dokumentációs és adatszolgáltatási rendszeréről. A jogszabály szerint: „A vállalati munka szervezettségének javítása érdekében, legalább a jelen rendelet mellékletében meghatározott dokumentációs rendszert kell bevezetni és folyamatosan felhasználni a szakterületet érintő vállalati döntésekhez.” A vállalatok az üzem- és munka- szervezési tevékenységük eredményeiről és feltételeiről időközönként kötelesek beszámolni.

A közlekedés- és postaügyi miniszter 1/1977. (II. 5.) KPM—ÁH számú rendelete a helyi komp- és révközleke- . dés személy- és poggyász- juvarozási díjszabását állapítja meg, a rendelet melléklete összegszerűen tünteti fel a viteldíjakat és bérletjegyárakat.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 6/1977. számú határozatával elrendelte,

hogy Bonyhád nagyközséget várossá kell szervezni, a szervezeti változás végrehajtásának időpontja: 1977. április 1.

A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1977. (II. 8.) MTTH számú rendelkezése szerint Dúzs községet Dombóvár város környékétől a bonyhádi járáshoz kell átcsatolni. A végrehajtás időpontja ugyancsak 1977. április 1.

Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 3/1977. MÉM számú utasítására, amely a vállalati művelődési bizottságok létesítéséről rendelkezik és amely szerint a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter felügyelete alá tartozó állami gazdaságoknál, vállalatoknál, ahol szakszervezeti bizottság működik, vállalati művelődési bizottságot kell létrehozni, a bizottságok megalakítása, működési feltételeinek biztosítása a vállalat vezetőjének és szakszervezeti bizottságának együttes feladata. (Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei

5. számában.)

„Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy egyes vállalatoknál a prémiumelszámolás alapja kizárólagosan a bázisszámokhoz viszonyított számszerű eredmények alakulása. Ez helytelen gyakorlat és azonnali hatályú megszüntetése szükséges. A prémiumelszámolásnál értékelni kell a biztonságtechnikai helyzet javítása érdekében kifejtett tevékenységet, intézkedés eredményét. A balesetek számszerű alakulását mindezek után és csak ennek tükrében szabad és célszerű vizsgálni” — olvashatjuk a Nehézipari Értesítő idei 2. számában megjelent közleményben.

Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi szervezetének elnöke

32.

— Felőlem — mondta. Ez sem érdekelte, pedig Bocsa Veront szerette űzni. S Bocsa Verőn is szerette, ha űzik. És Zsabka tenyerében ott zsibogott Bocsa Verőn rózsás bőrének bársonyneműsége, s illatának emléke csiklandta orrát, mint a jó friss szénáé. Mégse mozdult.

— Figyelted az arcát? — súgta Dómbaj Gyurka Kosznovszki Ferónak. Titokban intett a fejével a búverte vezér felé.

— Mit figyeljek rajta?

— Figyeld csak meg!

— Szerelmes, biztos.

— Figyeld meg a képét... Kíváncsi vagyok, látsz-e valamit?

Zsabka unalmas volt, hát a többiek is unatkoztak.

— Snúrozzunk — javasolta Hornyák Marci.

Elkezdtek pénzt dobálni a kocsmafalhoz. Húszfilléresek, forintosok csillogtak a salakon.

— Te jössz — mondták Zsabkának.

— Én? — ébredt fel Zsabka. Eldobott egy j forintost, kedvetlenül; fel sem állt, el is nyerték tőle. Máskor nem nyugodott) ha nyertek tőle. Most legyintett.

Mikor dobott, felemelte kissé az arcát. Kosznovszki Feró megnézte.

— Mit kell látnom? — kérdezte Dombaj Gyurkától.

— Nézd meg jobban.

Dombaj Gyurka nem mondott többet. És aztán nem is beszéltek erről.

Eszükbe jutott valami. Szinte egyszerre. Anélkül, hogy szóltak volna egymásnak róla. És ekkor már tudták a legeslegfeltűnőbb változást. És csodálkoztak, hogy eddig csak keresték, és nem jöttek rá. Most egyszer- csak megvilágosodott. Hirtelen kigyúlt a fejekben, mint a jó gondolat. Attól, hogy pénzeket dobáltak a falhoz.

Másféle dobálások jutottak erről az eszükbe.

És az jutott az eszükbe, hogy lám, milyen érdekes: mióta Zsabka a házból kijött, a betegségéből, egyszer se vette elő a rugós kését, hogy kérkedjen vele. Máskor egy este tízszer, tizenötször elővette. Elővette ha kellett, ha nem, s az ujja közt játszott vele.

Fúrni kezdte az oldalukat, mi lehet a rugós késsel. Talán már nincs is meg?... De kérdezni nem merték. Csak ravaszkodtak, kerülgették a dolgot.

Egy este megint unatkoztak. Pénzük se volt, már nem is ittak. Zsabka szótlanul ült a kövön. A fiúk fütyörésztek, egymást lök- dösték unalmukban, és a szavakat a szemükkel váltották, midőn Hornyák Marcinak zseniális ötlete támadt.

— Dobjunk — mondta. — Fába.

A szemük szűk résén kivillant a ravaszság.

A fiúk azonnal felfogták. Azonnal rácsillant a szemük.

— Dobjunk! — fogadták ovációval.

Zsabka csak ült és nem rezzent.

Lopva rápillantottak: megállj, most kiugratunk!

öreg szil állott az árok oldalában. Ferdén nőtt, vaskos dereka terebélyes sátrat tartott. Apró szilfalevelei szüntelen zizegtek, s a kocsma cserepeit cirógatták.

A fiúk elővették késeiket, majd sorban elhajították. Volt, amelyik lepattant a fáról, volt amelyik pengve megállóit benne.

Tizet dobott mindegyik, s ha talált, általános szisszenés jutalmazta.- Zsabka csak nézte a játékot. Éppen csak fordított a törzsén, hogy lásson. Nem szállt be.

Nincs meg a kése — gondolták a fiúk.

— Tízből öt — mondta Hornyák Marci.

— A Zsabka rugósával tízből kilenc biztos. De ezzel a bugyiival?

A provokálás nyilvánvaló volt. Zsabka rezzenetlen állta. Meg se hallotta, úgy látszott.

S ez piszkálta a csőrüket.

— Ha nekem olyan késem volna — mondta Kis Pista —, tízből tizet dobnék.

S noha nem néztek Zsabkára, tudták, hogy himlőhelyes képe, akár a szil kérge, annyit nem mozdul, sőt szeme is nyugodtan pihen rajtuk, kifejezéstelen. Ezt is tudták, mert ismerték. Sohasem látták Zsabka arcán az érzelem szellőjét meglibbenni, csak a tompa közöny szürkéllett azon mindig, s néha átszelte az üvegszemű vad gunyor, mint a zseblámpa pásztája.

Meddig bírja? — gondolták a fiúk.

ök voltak, akik nem bírták.

Kosznovszki Feró egyenesen nekiszegezte a kérdést:

— Te mért nem szállsz be? A rugóssal?

Zsabka ránézett, merőn, üvegszemmel.

— Eladtam — mondta —, jó pénzért.

A fiúk kicsit megálltak, rábámultak Zsabkára. Zsabka visszabámult rájuk.

(Schubert Péter rajza.)

Akkor a fiúk becsukták a szájukat. És ugyanakkor eltűnt a szájuk pereméről az a parányi foszforeszkálás, a bujkáló elégedettségé. Felszedték késeiket és leültek a kőpadra. Zsabka pedig felállt.

— Inni kéne valamit.

„Nocsak” — szóltak a fiúk magukban.

— Nincs egy vasunk se — mondta Dom- baj Gyurka.

— Szerzünk — ásított Zsabka —, gyertek.

„Nocsak — szóltak a fiúk magukban. —

Ez megrázta magát és feltámadt.”

Mióta kijött a házból, hosszú betegségéből, először mutatta meg, hogy ő a vezér. S vitézei követték.

A trafikhoz mentek. Zsabka az ujjúval intett a háza falazásával bajmolódó trafikos- nak: fáradjon csak a kapuhoz. A trafikos engedelmesen jött, mint a pitiző kutya. Zsabka röviden mondott neki valamit.

A fiúk látták a trafikos verítékes arcát, az egérszemét, mely most valóban olyan volt, mint az egér szeme, mikor a macska benéz a lyukba. És látták, mennyire rövid a Zsabka szava, szinte csak az összegre korlátozódik, mely egy kurta szájmozdulatba belefér.

Látszott, hogy a kis ember ellenkezne, ha merne. Az ideges készségén látszott, ahogy a zsebébe nyúlt.

Zsabka megfordult és felmutatta a fiúknak a százast.

— Látom már — hajolt Kosznovszki Feró Dombaj Gyurkához.

Zsabka arcán piros heg húzódott jobb- felől. Uj heg. És most különösen piros volt, — tán ezért is tűnt fel egyszerre — a gu- nyoros mosolytól, amely fényt adott rá.

Sandi visszament a falazáshoz. Vitte magával lelkiállapotának kettősségét: a megnyugvást és annak méhében a nyugtalanságot.

„Sohase fog elárulni” — tudta biztosan. — Zsarolni akar a végsőkig. — S míg keservesen rakta — mert maga rakta — hátul az új falat: — Legalább megérte volna... Legalább az a könyv megvolna... De csak a bajt zúdítottam magamra. Mit, magamra? A falura!...”

S a vigyor, mint keserű lé, csörgött alá az arcán. Majd hirtelen jókedvű lett. Először nem tudta, hogy mitől. Aztán rájött. Biztos volt benne, hogy Zsabka nem találta meg a török kincset.

*

Csendes napok jöttek.

Sandi háza épült, Matej lába gyógyult. Kijárt már bottal, s a ház körül tett-vett, mert nincs nagyobb átok, mintha az ember tétlenségre van kárhoztatva. Halom hulladék deszka állott udvarán, mellé telepedett, kinyújtotta lábát, s olykor káromkodásokat sziszegve a fájdalom miatt. De működött. Végre már működött. Ólhoz szabdalta a deszkát meg a dorongfákat. Magasított ól lesz, cölöpökön, amilyen itt szokás: a deszkapadló húsz centire a talaj fölött; a malac nem hempereg a trágyalében; a deszka résein kicsorog a szenny, az ól körüli vájatokbán meggyűlik, s kis árok vezeti tova, szüntelen bűzt lehelve. A malac nem hempereg a trágyalében, de a kút vize befogadja sokszor. Mert kicsi az udvar, s minden együtt van benne, testvéri szomszédságban. Megesik aztán, hogy ő, ki az erdő titokzatos mélyén lakik, s válogatott eszközei vannak a falu büntetésére, rájuk küldi a hasmenés átkát, persze boszorkányai útján, kik a nép közt laknak valóságosan, mint az ő képviseleti szervei.

Matej hát szabdalta a deszkákat és dorongfákat.

(Folytatjuk)

*