Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
1977. február 16. ífepÚJSÁG 5 Borbély József párttitkár: A művelődés, tanulás lehetőségeit még korántsem merítettük ki. Palkó Sándor, a versenybizottság elnöke a következő négy évre is bizalmat kapott. Kovács Ferenc: Az idősebbeket úgy kellett rábeszélni a kirándulásra. K. Nagy József: A mi brigádunkban nehezebb a problémákat megbeszélni, szétszórtan dolgozunk a majorokban. Az elnök Ettig László: Szinte természetes a feladat; továbbra is többet és jobban. Stérczl Józsefné: Négy nyugdíjasunk van, közösen búcsúzunk tőlük. évvel ezelőtt öt brigáddal indult, ma tíz szocialista brigád 266 taggal vesz részt a versenymozgalomban. A bonyhádi Pannónia Tsz termelőegységeit, ágazatait, telepeit ma már átszövi ez a mozgalom. A tagságnak, a dolgozóknak több mint fele, valamelyik szocialista brigád tagja. Az idén először gyűltek össze a brigádok vezetői, hogy értékeljék az elmúlt év eredményeit, s megbeszéljék az 1977. évi tennivalóit. Ettig László, a közös gazdaság elnöke beszámolójában hang. súlyozta: az elmúlt év kedvezőtlen időjárása, előre nem látható nehézségek, feladatok, új problémák elé állította a tagságot, s így a szocialista brigádok tagjait is. A versenymozgalom résztvevőinek jó munkájáról is beszélnek az eredmények. Csaknem valamennyi ágazatban túlteljesítették a tervet. A növénytermesztésben kiemelkedő a napraforgó 140 százalékos, a maglucerna 190 százalékos tervteljesítése. Az állattenyésztés ISO ezer literrel több tejet adott a tervezettnél. Az összes ágazatot nézve, a túlteljesítés 17 százalékos. Ebben nagy része van a brigádok munkájának, melyet az erkölcsi megbecsülés mellett anyagiakkal is honorálnak, az idén nyolcvankétezer forintot kapnak. A munka mel. lett sokan tanulnak, de egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a művelődés, a politikai önképzés. 1976- ban tíz kiránduláson járták a brigádtagok az országot, az idén külföldi utat is terveznek. Nem egy brigádnak saját könyvtára van. Természetesen nem különleges emberek, különleges feladatokkal. Ugyanúgy végzik dolgukat, mint a szövetkezet tagjai, csak a szocialista brigádok tagjai egy kicsit többet gondolnak a jövőre, jobban figyelnek saját és társaik munkájára, egy kicsit többet gondolnak a közös dolgokra. — st — Fotó: Komáromi Váncsa Imre: Gondosabb munkánkra azt mondják: ma annyit etetünk, amennyit azelőtt ki szoktak dobni. Illés János, Volán szocialista brigád: Gyökeres változtatásokat tervezünk a művelődésben. Orbán János, tsz-szövetség: A kiterjedt, szervezett brigádhálózat nagy erő a termelésben. Kényszervágás helyett Évente sok ezer szarvas- marha kerül azért vágóhídra, mert táplálékukkal, a szénával szögeket, drótokat nyelnek le, amelyek átfúrják a bendő és a recés közötti falat, súlyos betegségeket okozva az állatnak. Ilyenkor a szarvasmarhát vagy bendő- metszéssel megoperálják vagy kényszervágásra viszik. Az állatorvos-tudományi egyetem felmérést végzett a pécsi vágóhídon, ebből kitűnt, hogy a kényszervágott marhák 12,5 százaléka, vagyis minden nyolcadik állat recése átfúródott. Az állatorvos-tudományi egyetemen fejlesztették ki az úgynevezett marhamágnest. A 15 mm átmérőjű, 6—7 cm hosszú dugószerű mágnes- rudat bordázott műanyag kosárba helyezik, s ezt lenyeletik a szarvasmarhával. A mágnes 2,5—3 kilopond erőt tud kifejteni, magához vonzza és beszippantja a műanyag kosárba a szögeket, drótokat, s amíg azok el nem mágnes korrodálnak, vagy amíg az állat vágóhídra nem kerül, ott maradnak. A tapasztalatok szerint ez az eljárás bizonyult a leghatásosabb megelőző módszernek. A mágnesek gyártását a közelmúltban kezdték meg az Öntödei Vállalatnál. Mivel előállításuk még igen költséges, itthon elsősorban csak a tenyészállatoknál alkalmazzák, kísérleti jelleggel, s a mágnesek nagy részét a tőkés piacra szállítják. A termelési és a termékszerkezet korszerűsítése szorosan kötődik a gazdasági növekedéshez. Ha az előbbi lassú, tartósan az utóbbi sem lehet más. Amikor tehát e feladatkörről esik szó, valójában holnapunk kirajzolható vonalait sürgetjük. Nincs is addig baj, amíg általában történik ez. Amikor azonban egy- egy feladatcsoporthoz, ipar területhez, vállalathoz kötve hangzik el a követelmény, föllobban a vita lángja; ki mit tegyen, kinek mi a dolga, kötelme, joga lehetősége. Pedig pusztán annyit kellene fölfedezni, hogy a lépések hossza kinél-kinél más és más, de lépni mindenkinek érdeke, kötelessége. ülönböző árufőcsoportéi; tokát tart számon a il» nemzetközi kereskede- íísiwS lem, s ezek egyike, de az elen álló, a gépek és berendezéseké. Minél nagyobb ezek részesedése a külkereskedelmi forgalomból, annál fejlettebbnek tartják az ország gazdaságát. Hazánk esetében ez az arány folyamatosan növekszik, azaz a mennyiségi jellemzőknél nem lelni hibát. Ami viszont az összetételt, a minőséget illeti, elgondolkoztató, hogy míg öt esztendő alatt ennél az árufőcsoportnál az országba behozott eszközök ára összességében negyven százalékkal emelkedett, a kiviteli ár csak tíz, tizenöt százalékkal. Szembeszökő tehát a rés, amely a kiviteli és a behozatali árut elválasztja. A távolság a kínálat viszonylagos szűkösségének, a termékek korszerűtlenségének. a merev üzletpolitikának a következménye. Említhetünk ugyanakkor más előjelű példát. így azt, hogy az 1976 és 1980 között a Szovjetunióba jutó magyar gépipari export 40—42 százaléka már szakosított termék lesz, azaz olyan áru, aminek gyártására jó feltételek közepette rendezkedhetett be az ipar. Ellentmondás gyaní- tása helyett inkább azt tételezzük fel, hogy az átmenet, a változás tükre a két tény. Annak megmutatója. amit a haladás egyenetlenségének nevezhetünk, s e ritmuszavar egyik oka éppen a huzakodás. ki mit tegyen, mekkorát lépjen. Balgaság lenne tagadni, hogy egy-egy központi fejlesztési program, vagy nagy- beruházás lényegesen beleszól a termelési és a termék- szerkezet alakulásába. Ezt azonban sokan fölmentésként értelmezik a helyi, vállalati körben megtehető intézkedések, lépések alól. Az említettek okoskodása így hangzik: először megvárjuk, mit döntenek, mit tesznek odafent, s azután majd mi is elindulunk. E kényelmes várakozás sok-sok forinttól fosztja meg a közös pénztárt, holott ennek ablakánál, kifizetéskor, igencsak nyújtogatjuk a markunkat. Termelésének több mint egyharmadát külföldön adja el a gépipar, s a távlati tervek szerint ez az arány a hatvan százalékot is elérheti, majd, ha... Ha sikerül a szakosodást, a nemzetközi kooperációt, a termékfejlesztést úgy összehangolni, hogy amit kínálunk, az árban, műszaki jellemzőkben, használati értékben idehaza és külföldön egyaránt versenyképes. Ami a gépiparra, az a legtöbb iparterületre is igaz. Két év alatt 45 új készítményt hozott forgalomba a hazai gyógyszeripar, miközben felhagyott több, korábban kedvelt, de túlhaladottá vált áru előállításával. Jogos a feltételezés, hogy e termelői magatartásnak — a folyamatos gyártmányfejlesztésnek s a hozzákapcsolt gyártáskorszerűsítésnek — meghatározó szerepe van a gyógyszeripar dinamikus haladásában, kivitele folyamatos emelkedésében, nemzetközi kapcsolataink sokrétűségében. Ezen a területen a központi elhatározások és a vállalati szándékok szerves egységet alkotnak. Vannak vállalatok, ahol vállhuzogatva fújják: szegény ember — kenderhám, fakó szekér — rossz szerszám. Azaz tennének ők. ha módjukban állna, ám gyatra eszközökkel, fejlesztési hitelek híján minek erőlködjenek? Vannak tényleges korlátok, amire egyetlen példát: a kohó- és gépiparban a termelőberendezések száma meghaladja a 130 ezret, de ezeknek csupán 43—45 százaléka ítélhető korszerűnek. E korlátok átlépésére — a lehetetlenre — senkit sem biztatnak. Az a nyugtalanító, ami az adottságokon belül történik, ahogyan zajlik ez, s amennyi eredménnyel jár. Mindhárom tényező távol áll a lehetőségek teljes kihasználásával előtetőtől. Ebben részes az ipar egy-egy területének irányítása éppúgy, mint a vállalatok láncolata. Mindenkinek a maga dolgát kellene megtennie. Meghökkentően egyszerű igazság. Mégis, bonyolultabbakat kutatunk helyette, s lehetőleg olyanokat, hogy másokra legyenek érvényesek. így azután sokkal több a vélt igazságunk, mint a korszerű termékünk. lőbbiekért mi fizetünk — és keservesen drága árat —, utóbbiakért nekünk fizetnek. Ha sikerülne megváltoztatni e kiadási és bevételi arányokat.. Miért ne sikerülne? Csak annyi kell hozzá, hogy mindenütt, ha más és más hosszúsággal is, de lépjenek. MÉSZÁROS OTTÖ „Mi is tudunk valamit...” A műsor. — Sokan legyintenek arra, hogy az általános iskolában végző gyerekekkel meg kell ismertetni az üzemeket, a választható szakmákat. Pedig az ilyenek a saját életükből is tanulhatnának — mondotta Szakács József, a szekszárdi műszergyár esztergályosa, a Törekvés brigád vezetője, beszélgetésünk elején. — Amikor végeztem a nyolcadikat, fogalmam sem volt arról, hogy mi az az esztergálás. Az első napokban csak kapkodtam a fejem a gépek között, pedig dolgozni sem kellett rajtuk, mert először a szakma alapjaival, a mérőeszközökkel foglalkoztunk. így voltak a társaim is. Hol is láthattunk volna gépet? Esetleg otthon a tsz majorjában, de hát oda sem szívesen engedtek bennünket. — Ennek a hatása, hogy segítenek az iskolásoknak? — Igen. De közrejátszott az is, hogy miután megalakult a brigád, feladatot kerestünk. Ez jutott eszünkbe — mondta a fiatal szakmunkás. Már több mint egy éve patronálják a Kakasdi Általános Iskola végzőseit. Többször találkoztak. A gyerekek megismerkedtek a vasasszakmákkal. Beszéltek nekik a szerszámkészítők, az esztergályosok, a marósok és a köszörűsök munkájáról. Az úttörők figyelmesen hallgatták, pályaválasztás előtt jól jött nekik a segítség. Ezt színes, vidám műsorral is honorálják, amikor a brigád tagjai meglátogatják őket Kakasdon. — Azt még nem mondhatjuk, hogy utódokat keresünk, hiszen mi is fiatalok vagyunk és messze még a nyugdíjkorhatár. De nekünk sem mindegy, hogy a másik satunál vagy gépnél ki dolgozik. Nem mindegy az, hogy esetleg ők is évek múlva szeretik meg a szakmát rengeteg probléma mellett, vagy a mi segítségünkkel a szakmában hivatást is találnak. Ezért patronáljuk őket. Vidéki gyerekeket azért választottunk, mert ők jobban rászorulnak a segítségre, mint a szekszárdiak, hiszen lehet, hogy ők lesznek a családban az első munkások — mondotta befejezésül Szakács József brigád vezető. A brigád célul tűzte ki, hogy elnyeri a szocialista címet. Az első igazi eredmény már megszületett: a Kakasdi Általános Iskola végzős osztályából több fiú választotta a vasasszakmát, s pár év múlva már társak lesznek. Lehet, hogy a Törekvés briSzakács József: „Fiúk, esztergályosok legyetek...”-------------------------------g ádban fognak megismerkedni a szocialista brigádmozgalommal, a munkásélettel ? —hj— Fotó: Gállá Tibor A brigád és az iskola Kakasd nines messze Szekszárdiéi
