Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. január 16. magazin magazin magazin Külföldi turisták a Szovjetunióban Külföldi turisták Volgográdban, a hős városban, a Mamajev-dombon. (Fotó: APN—KS) Horgászok a jégen A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya kimondja: „A turizmus elősegíti más országok életének, kultúrájának és történelmének teljesebb megismerését a népek közötti kölcsönös megértést, javítja a kapcsolatokat, előmozdítja a szabad idő jobb felhasználását” A nemzetközi turizmusban Európa vezet. A világ országait járó 200 millió turista közül Európa 150 milliót foA gép külsőleg egy rakétára hasonlít. Fúvókáiból nagy nyomású folyadék áramlik ki. A talajt felhabo- sítva maga körül eltűnik a földben. A szemlélők szeme előtt alakul ki a függőleges alagút, amelyben a metró szerelvénye is nyugodtan elférne. A donbasszi Lenin-bányá- ban egy új aknát fúrnak, 5 és fél méter átmérőjűt. A tervezett mélység 570 méter. gad évente. Az összeurópai turistaforgalom közel 40 százalékát a szocialista országok bonyolítják le. A szocialista országok igyekeznek bővíteni a turizmus földrajzi határait. Azon munkálkodnak, hogy bővítsék kapcsolataikat a más társadalmi rendszerű országokkal. Jelenleg a Nyugat- Európából a szocialista országokba érkező vendégek a turista forgalom 25 százalékát alkotják. Fejlődik az A világon először próbálkoznak ilyen módszerrel aknát fúrni. — Előttünk egy gázturbinás sugárhajtású fúróberendezés — mondta az egyik tervező, Georgij Bulah. — Ez a berendezés több gázturbinás sugárhajtású fúróból áll. A kőzetet nagy teljesítményű vésők, erős folyadéksugár, a gép forgása és nyomása töri össze. Különösen fontos, hogy az akna fala együttműködés új területe: a szocialista országokban egyre több szállodát építenek külföldi cégek részvételével, a szocialista államok pedig részt vesznek nyugati utazási irodák létrehozásában. Évről évre egyre több turista keresi fel a Szovjetuniót — mondották az APN tudósítójának az INTURIST- ban, a szovjet idegenforgalmi irodában. Az idén 150 országból, mintegy 4 millió külföldi turistát fogadunk. függőleges és sima, ami lehetőséget ad betonozásra vagy fém támgyűrűk elhelyezésére. A találmány iránt nagy a külföldi érdeklődés. Miután Donbasszban megismerkedtek a fúrási módszerrel, Anglia, az NSZK és Japán szakértői kijelentették: „Ez a módszer a világszínvonal a nagyátmérőjű aknák készítésében.” A ballonrepülés reneszánsza Senki nem gondolta volna két évtizeddel ezelőtt, hogy a ballonrepülés, amelyet meleg levegővel vagy gázzal töltött léggömbökkel hajtanak végre, pontosan a repülés sugárhajtású korszakában támad fel és hódít meg mind több és több embert. Napjainkban a szabadon navigáló, színes léggömbök festik be Európa égboltját, de a tengerentúlon is hódít ez a sport A statisztikákból az alábbi adatok olvashatók ki: 1975-ben világszerte, de különösen Európában növekedett a ballonrepülések száma. összesen 20 országban 1000 meleg levegős ballont tartanak nyilván és 1200 léggömbpilótát regisztráltak. Ez a létszám tavaly 18 500 ballonrepülést hajtott végre. A repülések átlagos időtartama 90 perc volt. Hamisítvány Mexikóban az oktatásügyi minisztérium tisztviselői 1970-től kezdve több mint ezer főiskolai végzettséget tanúsító bizonyítványt hamisítottak egyenként 2000— 3000 peso „tiszteletdíj” ellenében. A bizonyítványokat olyan szülők vásárolták meg, akiknek drágalátos csemetéje egyszerűen lusta vagy tehetségtelen volt a főiskola elvégzéséhez. A bizonyítvány birtokában gyermeküknek jól fizető állást tudtak szerezni. A rendőrséget két méltatlankodó mama vezette nyomra, akiknek csemetéi a drága pénzen vásárolt bizonyítvány ellenére sem kapták meg a kívánt állást. Az illetékes cég közölte, hogy a gyermekek láthatólag sokkal fiatalabbak, semhogy a főiskolát sikerrel elvégezhették volna. Az előtérben levő táblák még nem záródtak össze jégpáncéllá, de a háttérben látható tófelületet már összefüggő, erős jégtakaró borítja, ahol különös horgászat folyik. Az emberek csákánnyal vagy szekercével léket vágnak a jégbe és ott bocsátják le a rövid botra erősített zsineg végén levő, csalétekkel ellátott horgot. A zsákmány rendszerint nem várat sokáig magára. A halak túlnyomó többsége tulajdonképpen egész nyáron át készül a télre: zsírtartalékot halmoz fel a bőre alatt. Szükségük is van rá, ugyanis a téli hónapok alatt úgyszólván egyáltalán nem táplálkoznak, csak kevés mozgást kifejtve pihennek (a halászok nyelvén szólva: „vermelnek”) a tó vagy a folyó legmélyebb részén. Azért ott, mert ha a vízfelszínt vastag jégpáncél borítja, odalent, több méternyi mélységben van a legmelegebb, kb. 4 Celsius fok hőmérsékletű a víz. Jóllehet a hideg víz sokA volt svéd miniszterelnök, Olof Palme politikai pályafutását Tage Erlander kormányfő titkáraként kezdte. Ebben a minőségében olyan népszerűségre tett szert, hogy Svédországban a következő anekdota született: A kancellária telefonja kai több oxigént képes elnyelni, mint a meleg, a jégpáncél alatti vízrétegek nem mindig kedvező összetételű- ek a halak szempontjából. Ha ugyanis az ősszel hirtelen elpusztoló vízi növények — hínár, békanyál, stb. — megrothadnak, ennek következtében mérgező ammónia keveredik a vízben, s ez az oxigén mennyiségének nagyfokú csökkenésével jár együtt. Az is nagy veszélyt jelent a halakra, ha a jégpáncélra vastag hótakaró rakódik, mert az beárnyékolja az alul levő vízréteget. Emiatt az amúgy is megfogyatkozott számú egysejtű algák — ezek a parányi „oxigéngyárak” — fény nélkül maradnak, leállnak az oxigéntermeléssel és elpusztulnak. Ilyen módon az oxigénutánpótlás végleg megszűnik. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények között a halak — „felfüggesztvén” a mozdulatlan pihenést — a jégbe vágott lékek felé úsznak egy kis felfrissülésre. Ilyenkor akadnak azután horogra. megcsörren, a telefonos kisasszony felveszi a kagylót. A hívó fél előadja, hogy Pal- méval kíván beszélni. A telefonközpontos a következő választ adja: „Végtelenül sajnálom, Palme úr nincs itt. De talár megfelel önnek Tage Erlander is!?” Gigantikus vakond A buszban gyér világ pislákolt. Inkább csak lányok ültek benne és fiatalasszonyok. Beszélgettek, vártak az indulásra. Egy szőke lány mosolyogva intett a tra- fikosnak. Anyicska volt. • Az autóbusz felkapaszkodott a völgyből. De csak annyira, míg az út egy kanyarintás- nyit tett, s felért a laposra. Itt ritkás volt az erdő, s a rétek foltjai még nem olvadtak bele egészen a sötétségbe, mert az égbolt messzire kitárult, egészen a távoli csillagokig. Olyan távoliakig, hogy nem lehetett szétválasztani, melyek tartoznak az égi és melyek a földi világhoz. A földi világhoz is sok csillag tartozott ott messze. A lapos nagyon emlékeztetett a repülőterek kifutóira, de ez senkinek se jutott eszébe. így a tágabb röptű hasonlatok se, 6. — És biztos, hogy eltemették vele? — Azt hiszem. — Süsd meg! — szólt a trafikos. Füle- farka lógott. Hallgattak lehorgadtan. Kis idő múlva azt mondta a trafikos. — Akárhogyan is, végére akarok ennek járni. Az egész falu begombolkozik. — Pedig tudják, mind tudja — felelt Ján, az asztalos, ingott a feje. — Hallgatnak róla. Félnek... És nem is szeretnek arra járni. Elkerülik azt a helyet. — Az ördögtől félnek? — kérdezte a trafikos, ajkán görbe mosollyal. — Meg a katonától — mondta Ján a söröspohár felett. — A katonától... — ismételte a kis ember. Kisvártatva a trafikos fél fordulatot tett a széken. Szembekerült a söntéssel, amely előtt pohárral a kézben ácsorogtak. — Az a keresztes vitéz nemde a Zsabka gyerek? — kérdezte az asztalostól. — Ö az — hitelesítette az asztalos, s e hitelesítést mosollyal toldotta meg, aláhúzván a legény kétes hírét. — A főkolomposuk vagy fővezérük, mindegy. Mióta a börtönből megjött, ahol bicskázásért ült, még nagyobb a tekintélye a többi előtt. — Hallottam — mondta a trafikos, és nézte a fickót. — Ide kellene hívni. Ez állítólag járt ott, elvezethetne oda. Odahívták a Zsabka gyereket. A Zsabka gyerek sárga sörénye rövidebb volt, mint a többieké, mert a börtön óta nem tudott még megnőni, de lánca szép sárgarézből volt, s a keresztje eredeti csontgallérból. Nem volt nagyon magas, de erős és vállas. Arca vad és gunyoros, tán a tekintetétől, mely egyébként rettenthetetlen közönyt sugárzott, igazi tompa közönyt, tán csak úgy magától, a feketén fénylő zsírosságtól s az elkapart pörsenések szürke foltjaitól. Megállt az üres poharával az asztalnál, terpeszben. — Iszol egyet? — kérdezte a trafikos. — Ha fizet — mondta a Zsabka gyerek, rebbenéstelen szembenézett a kis emberrel A trafikos rendelt. A Zsabka gyerek egy hajtásra lehúzta. — Mikor jártál a Vaskapu-sziklánál? — kérdezte a trafikos. A Zsabka gyerek arca annyit se mozdult, mint egy porban heverő kő. Mindössze árnyék suhant át rajta. — Én nem jártam sehol — mondta. — Hagyjuk, öcskös, az óhéber dumát — felelte a trafikos. — Nem akarsz keresni? — Mit akar? — engedett fel óvatosan a Zsabka gyerek a helyzet rövid felmérése után. — Semmit. Csak rpegmutatod a rácsot, és kész. A Zsabka gyerek arca most se rándult, a szeme kutatott. A kártyába akart látni. — Mit fizet, ha megmutatom? — Egy százas elég lesz? — Kettő. — Ejha! — Annyi a segédmunkáján az ujjaival ütögette a maiakart lapot, Sandi a tarkóját vakargatta. Csak aztán szólott: — Rendben. A Zsabka gyerek letette az üres korsóját az asztalra. — Tudja mit — szólott —, nem mutatom meg. Ha magának ennyit megér, nekem is. Otthagyta őket. A hegyek közt Korán beáll a sötét. Még a leghosszabb nap táján is. Kilenckor már iPCii-igen sötét volt, midőn a kis ember az asztalossal a kocsmaajlón kilépett. A fénynyaláb a tér közepéig ért, onnan vaksötét. Áz autóbusz a fényben állt, csendesen berregett, indulás előtt. A verebek most is ott ültek a híd padkáján. Vihogtak. A Zsabka gyereknek kedveskedtek, ki az ajtóban állt, teli korsóval. A busznak füttyentgetett. melyek ide kívánkoztak volna. Felérve, a motor átkapcsolt leheletköny- nyű duruzsolásra, s az autóbusz negyven percen át gurult a sötét erdőben. Csendesen, óvatosan, alig engedő fékek között. A kanyarokban néha elővillantak a háromszög alakú táblák, futó szarvasokkal. Máskor egy híd korlátja fehérlett a vizes árok felett, hogy utána megint a fák sűrű sötétje Következzék. Mindezt csak az o'l0j ülők látták, a többiek csak tudtok, akiket hátrább ringatott a büsz, a vaksi ablakok között, honnan visz- szaverődött a lámpák gyér világa. Fák szerint tudták, merre járnak, mint a vakok ismerik az untig kocogtatott út köveit. Negyvenpercnyi gurulás után szétcsattantak az ajtók. Néhány ostornyeles lámpa birkózott a sötéttel, az aszfalt csak kihal- tabb volt tőlük, s a város már behúzódott a házakba. De az autóbuszból kiugráló lányok | és menyecskék jól tudták, hogy ha nem is gondoltak rá, mily messzire kerültek az otthonuktól. (Folytatjuk) Helyettes (Schubert Péter rajza.)
