Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1977. január 16. Képújság 3 Elsők között az országban Tanulmányterv a környezetvédelemről A LAIKUS, aki a környe­zetvédelem fogalma alatt mindenekelőtt a levegő­szennyeződés elleni védeke­zést érti, falán csodálkozik, miért igyekezett a szekszárdi Városi Tanács vezetése az országban a legelsők között előkészíteni környezetvédel­mi terveit, hiszen megye- székhelyünket azok között a városok között emlegetik, ahol még „levegőt lehet ven­ni”, nemcsak port és füstöt nyel az ember. De a viszonylag tiszta le­vegő még nem minden, a környezetet nagyon sok irányból érheti veszedelem. Például a talajerózió révén — s máris „helyben vagyunk”, hiszen Szekszárd ezen a te­rületen közismerten veszély­ben áll. Többek között emiatt ha­tározta el a városi tanács, hogy elkészítteti környezet- védelmi tanulmánytervét, amelynek az elmúlt év végén készült el a vázlata. — Nagy segítséget nyúj­tott Prímás Antal, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal Vízgaz­dálkodási Intézetének mun­katársa, és Papp Ferenc, a hivatal környezetvédelem­mel foglalkozó főosztályveze­tője. ök ugyanis jól ismer­ték városunk erózióvédelmi erőfeszítéseit, — tájékoztat Sztárcsevity Ervin, a városi tanács elnökhelyettese. Az övároképítéssel, a szur- dikok, patakmedrek rendezé­sével természetesen nemcsak a város lakóit védik meg az iszaptól, víztől, hanem meg­előzik a dombok elpusztulá­sát is, ami egyúttal a törté­nelmi borvidék végnapjait jelentené. A Prímás Antal vezetésé­vel elkészített környezetvé­delmi tanulmányterv tartal­mi vázlata megfelelő alap a terv részletes kidolgozására is. AZ ALAPOSAN előkészí­tett munka vizsgálni fogja a város természeti és környe­zeti viszonyait és értékeli is ezeket. Foglalkozik a településfej­lesztés jelenlegi és távlati tennivalóival, külön kitérve az útviszonyok és az üdülési lehetőségek kérdésére. Nyo­matékos szerepet kap a terv­ben a további ipartelepítés módja, helye, az ipari szennyvíz sorsa. A mezőgazdasági területe­ken a művelési ágak meg­választása, a talajművelés, az évenkénti talajveszteség csökkentésének lehetőségei okozzák a legnagyobb gon­dot a környezetvédelemben; de foglalkozik a terv a ké­miai és fizikai talajjavítás és az állattartó telepek okozta problémákkal is. A város zöldövezetének növelése, átalakítása is je­lentős feladat, s az elsődle­gesen környezetvédelmi funkciót betöltő erdők mel­lett nagy szerepet kapnak az üdülésit, pihenést szolgáló li­getek, „zöld folyosókkal”, autóspihenőkkel, tornapá­lyákkal, csónakázó- és hor­gásztavakkal. Ilyen kirándulóerdeje már van városunknak a kö­zelben elterülő Sötétvölgy. Hasonlóan alakul át a ki­kapcsolódni vágyó városiak igényét szolgálva a Csörge­tő környéke is. A VÁROSI TANÁCS veze­tői úgy tervezik, hogy a ta­nulmányterv az év második felére elkészül. A munkák ütemezése és a költségbecslés után elkezdődhet a környe­zetvédelmi program folya­matos végrehajtása. Virág F. É. Of telephelyen Az AGROKER új telephe­lyén hétfőn nyitnak az al­katrészraktárban. Az új épü­letben korszerű elhelyezés­ben, minden eddiginél több alkatrésszel és gumiáruval várják a vevőket. A 66 mil­lió forint értékű készletet hat méter magas és harminc méter hosszú Dexion-Salgo állványokon tárolják, s a so­rok között a raktáros úgyne­vezett komissiózó géppel tet­szés szerint tud manőverez­ni, könnyen hozzáfér a leg­magasabban lévő alkatrész­hez is. A jelenleg is folyó leltáro­zás alatt folyamatosan fo­gadták a MEGÉV (az alkat­rész-ellátással országosan foglalkozó vállalat) szállít­mányait. A mezőgazdasági üzemek­telefonnal és két gyönyörű gyereke. Igaz, nem illet­tek össze az első feleségé, vei, de azon másként is le­hetett volna segíteni. Jól fizették, a főnökség őt sze­melte ki, hogy tanuljon to­vább. Amolyan mintagyerek volt, akit kevesen nem sze. rettek, mert a legnehezebb munkára is úgy vitte az em­bereket, mintha majálisra mennénk. Csalódtunk benne. — Ezért nem akarja visz- szafogadni a brigád? — Senki se mondta, hogy nem fogadjuk vissza. Sor kerülhet rá, ha majd igazán hazaérkezett. — Ezt hogy érti? — Nézze elvtársnő: nincs ember, aki életútja során ne követne el marhaságokat. Sőt! Minél fiatalabb az em­ber, annál biztosabb, hogy éretlenségből elszúrja egyik, másik lépésével a becsületét. De hát, ott kezdődik a nagy­korúság, úa szembe tud néz­ni önmagával, Í12 komolyan végiggondolja, mit, csinált és mit, miért nem akar megismételni. A fiú ezzel adós. A fiatalember itthoniété­nek csak harmadik hetében suhant ki volt munkahelyé­re a kocsiján, de munkatár­sainak mégsem attól állt el a lélegzetük, hanem attól, hogy rosszul megjátszott „világfiként” toppant közé­jük; kegyesen kínálta körbe elegáns cigarettáját és fölöt­tébb fals Háry-pózban kezd­te mesélni, „hogyan jött, lá­tott és győzött New-Jersey­ben most végzik az erőgépek nagyjavítását, s ilyenkor még jobban előtérbe kerül az alkatrész-ellátás. Jó né­hány olyan szállítmány is ben”. Nem vette észre a rosszalló hallgatásból, hogy a fiúknak jó memóriájuk van. Számon tartották, hogy másfél évig, úgyszólván nem volt állandó lakcíme, olyan iramban kellett a munka után futnia és keresnie az olyan másodállásban ellát, ható házmesterséget, amiért cserében ingyen lakás jár. Azt sem tudták elfelejteni, hogy hányszor panaszkodott az eszeveszett hajtásra. (Ami azt illeti, erről én is őrzök egy levelet. Az áll benne, hogy két hét alatt összesen 9 órát aludt és rádöbbent, hogy inkább nem akar mil­liomos lenni.) Jöttek azután olyan levelek is, hogy hosz- szú ideig beteg volt és tö­kéletesen leégtek, „mindent elölről kell kezdeni”, hogy amikor hazajönnek azzal a lánnyal — aki azóta a fele­sége —, legyen mit apríta- niok a tejbe. Q Most itt van. Leltára: egy v«dónatújnak jóindu­lattal sem mondíiStŐ Merce­des, am; a „kutyának sén? kellene magas adója és üzemanyagköltsége miatt”. Divatos cuccok — „amik itthon is megvehetőek” és annyi pénz, „amennyi ki. tartást ad a munkába állá­sig”. Akkorra talán nem tűzdeli angol szavakkal a beszédét, hanem rátalál a megfelelő kifejezésekre az anyanyelvén is. Aztán: „ál­lampolgári jogon” addigra érkezett a vállalathoz, mely az eddigi alkatrészhiányokat csökkenteni fogja, például a Dultra, az E—512, az E—280- as gépek esetében. az egészségét is helyrehoz­zák, hogy mindent elölről kezdhessen. Néz rám, csalódottan, s hogy ne legyen olyan nyo­masztó a közénk települő csend, cigarettát kér, noha ott hever előtte a hazai füs­tölnivalónál kétségtelenül jobb Kent. — Mit gondol, hol rontot­tam el? — Két ponton. Először, amikor a kalandvágyára hallgatott és nem az egye­nes utat választotta a világ megismerésére, meg nyelv, tanulásra. Másodszor ott, hogy még mindig nem érke­zett igazán haza. Dühösen ripakodik rám: — Hiszen látja, hogy itt­hon vagyok! — Látom, de számvetés nélkül nem érvényes és ma­ga ezt akkor is érzi, ha most még nem hajlandó be­vallani. L ehorgasztja a fejét, homlokán veríték- cseppek. Míg búcsú­záshoz készülődik, meg sem próbálja titkolni csalódott­ságát. i\Sm baj. Egy félév­múlva valószínű DSm harag­szik majd azokra, äJii.k odüsszeája végén tabula rasa-ra késztették. Addig — szerencséjére legyen mond­va —, még sok ilyen beszél­getést kell átélnie, de hát... a végeredmény a fontos. Az, ami csak ezután következhet be: a teljes hazaérkezés! László Ibolya Egy üzlet meghiúsult Ä lakáskulcsot nem adták át LAKÁST KAPNI NEHÉZ. Ezt Magyarországon az is tudja, aki már régóta tulajdo­nosi vagy főbérleti jogon igé­nyeit jobban, vagy kevésbé kielégítő lakásban él. Nincsen hét, de majdnem nap sem, amikor a televízió, rádió, vagy az újságok valamelyike ne foglalkozna átadott lakások­kal, épülő lakótelepekkel, esetleg visszásságokkal, egy­szóval: — lakásgondokkal. A tanácsoknál úgy tűnik sosem fogy el a beadott lakásigé­nyek sora. Az elbírálásra hi­vatott társadalmi bizottsá­goknak nem kevés fejtörésé­be kerül, hogy a lehetőségek határain belül igazságos dön­téseket hozzanak. E sorok írója is szeretné, ha cikkeit olyan érdeklődéssel olvasnák, mint amilyen figyelem kíséri a városi tanács hirdetőtáblá­ján időről időre megjelenő la­kásra jogosultak névjegyzé­két. A LAKÁS DRÁGA. Ezt senki nem akarja tagadni. Éppen ez az oka annak, hogy a jövedelmi viszonyok szerint differenciált: ki-milyen típu­súhoz juthat. A különböző kedvezményeket hosszan le­hetne sorolni. Van munkás- lakás-építési akció, vállalati támogatás, pedagóguskölcsön, bányászlakás, kedvezménye­ket hordozó ifjúsági betét­könyv és ott van maga az Or­szágos Takarékpénztár, mely ugyan természetesen nem jó­tékonysági intézmény, de ami évente sok milliárd forintos nagyságrendben segíti a rá­szorulókat. Azokat, akiknek a lakásigénye jogos. És akiké nem? Azok közül sokan megpró­bálnak ügyeskedni, az érvé­nyes rendelkezést kijátszani. Aki nem jogász, az is nagyon pontosan tudja, hogy Magyar- országon egy család tulajdo­nában csak egy lakás és egy üdülő (hétvégi ház) lehet. Jó lenne erre a „csak”-ra vala­milyen módon „idézőjelben” gondolni. Ugyanis néhány év­tizeddel ezelőtt Magyarorszá­gon minden család nem is ál­modhatott nem az üdülőről — hiszen ma sincs mindegyik­nek —, hanem az üdülőszer­zés puszta jogáról sem. A kormány 32/1971. (X. 5.) szá­mú rendeletének 2. szakasza kimondja, az intézkedés azért született, hogy „megakadá­lyozza a munka nélküli va­gyonszerzési törekvéseket”. A munkátlansággal szerzett jövedelem a szocialista er­kölcs élő szabályaival tökéle­tesen ellentétes. A minden­napok gyakorlatában azonban még előfordul. Ennyit elöljáróban. A to­vábbiakban igyekszünk mel­lőzni mindent, ami nem tarto­zik szorosan a tényékhez, ugyanis az az érzésünk, hogy ebben az esetben a tények szokatlanul beszédesek. Jogi esetről lévén szó, a jobb át­tekinthetőség kedvéért szám- sorrendet alkalmazunk, hogy az események, tények egy­másutánját könnyebb legyen követni. 1. 1970. június 23-án Kaiser Mária öcsény, Dózsa György út 16. szám alatti lakos meg­vásárolta a szekszárdi Her­mann Ottó lakótelep 1. számú háza I. emelet 6-ban levő két és fél szobás, 72 négyzetméter alapterületű öröklakást. Az, hogy a vételben családi segít­ség is közrejátszott, nem ránk tartozik. 2. 1974. március 13-án Nemes Sándor, a posta szekszárdi távközlési részlegének dolgo­zója lakáskérelmet adott be a Szekszárd városi Tanács V. B. igazgatási osztályához. Taná­csi értékesítésű (szövetkezeti) lakást kért, mert addigi lakás- viszonyai nem elégítették ki. Joga volt hozzá, az elégedett­ség, vagy elégedetlenség ma­gánügy. ö „szívességi hasz­nálóként” élt anyja Pázmány tér 7. szám alatti szerény la­kásában. 3. 1976. február 24-én kérel­me átirányítását kérte OTP- beruházású társasházi lakás­ra. Idáig minden rendjén van, az elmondottakat nem lehet kifogásolni. 4. 1976-ban Nemes Sándor fe­leségül vette Kaiser Máriát. A házasság mindenki életé­ben emlékezetes esemény. Semmiesetre sem olyan agy­mosó hatású azonban, hogy a mézeshetek alatt, vagy akár az első gyerek megszületése után (ez tavaly decemberben történt) meg lehetne feled­kezni arról a csekélységről, hogy a házastársak egyiké 72 négyzetméternyi alapterületű öröklakás tulajdonosa. 5. Nemesékkel sajnálatos mó­don ez történt. A férj ugyanis 1976. december 8-án büntető­jogi felelőssége tudatában aláírásával igazolta, hogy se az ő, se felesége tulajdoná­ban: „a fennálló rendelkezések szerint beépítetlen lakó-, vagy üdülőteleknek, ille­tőleg lakás- vagy üdülő­tulajdonnak minősülő in­gatlan nincs.” Van. 1977. január 13-án ketten is jártunk a szépen berendezett lakásban, ahol Nemesné ép­pen az alig négyhetes újszü­löttel volt elfoglalva. A „nem létező” öröklakást aznap az OTP-nél még éppen 60 ezer forint adósság terhelte. 6. Cziráki János, Nemes Sán­dor hivatali főnöke, azt iga­zolta előttünk, hogy erről a „csekélységről” a fiatal férj akkor is megfeledkezett, ami­kor a vállalattól anyagi tá­mogatást kért. 7. Dr. Unyi Klára, a Pécsi Postaigazgatóság osztályveze­tője, 1976. március 11-én kelt 33—37/1976. számú levelében arról tájékoztatta a városi ta­nácsot, hogy ha a Nemes csa­lád (mindketten postai dol­gozók) lakáshoz jut a munkahely megfelelő köl­csönnel segíti őket. így történt. 8. Nemesék befizettek az OTP által a baktai Alisca utcában épített társasházbeli 2 szobás lakások egyikére 36 ezer fo­rintot. Kaptak ugyanennyi vállala­ti támogatást. A férj ifjúsági betétkönyvé­re nyújtható úgynevezett „át­hidaló kölcsön” összege 14 ezer forintra rúgott. Szociálpolitikai kedvez­ményben részesültek a már megszületett és a remélhető­leg megszületendő következő gyermekük után. Az OTP 2 százalékos kama­tú kölcsönének összege 249 ezer forint. *■ Ha mindezeket összeadjuk, csinos summa kerekedik ki. Nem kell összeadni. A vá­rosi tanács igazgatási osztálya egy bejelentés nyomán, 1977. január 12-én értesítette az OTP-t arról, hogy egy sokak számára irigylésre méltó la­kásviszonyok közt élő házas­pár majdnem eredményesen játszotta ki a kormányren­deletet. Azzal kapcsolatban, hogy Nemesék a „nem létező” örök­lakással mit akartak kezde­ni, nincsenek hitelt érdemlő adataink. Feltételezésekkel pedig ebben az írásban nem foglalkozunk. A lakáskiutalást még aznap visszavonták. Nemes Sándor anyja másnap ugyan járt az OTP-nél, de annak az állítá­sának, hogy a fiatal házaspár a Pázmány téren lakik, ta­pasztalataink alapján felesle­ges hitelt adni. Nincs így, de még ha igaz lenne is, a Her­mann Ottó lakótelepi szép la­kás tulajdonjogát nem lehet letagadni. A kulcsátadás elmaradt. Olvasóink közül bizonyára sokan kérdik: — és a foly­tatás? ORDAS IVÁN Foto: Bakó Jenő A Hermann Ottó lakótelepi öróklakásos házsor Az Alisca utcai lakáshoz nem sikerült kulcsot kapni

Next

/
Thumbnails
Contents